Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-24 / 30. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2011. július 24. »- 9 Ismét találkoztak a Jézust börtönben látogatók A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság világgyűlése ► A világszerte ismert keresztény börtönmissziós szervezet, a Prison Fellowship International (PFI, Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság) alapítója, Charles W. Colson az úgynevezett Watergate-botrány következtében hét hónapra börtönbe került. Az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon tanácsadójaként keveredett bele a botrányba, de még a börtönbe vonulása előtt megtért, s ez után azt tartotta fő feladatának hogy a fogvatartottakat megismertesse - mind hazájában, mind a nagyvilágban - Jézus Krisztussal. Szabadulása után nagyban hozzájárult az USA büntetés-végrehajtásának megreformálásához. A jogász végzettségű Colson 1975-ben alapította meg fogvatartottakat segítő szervezetét. A PFI- nak ma minden szövetségi államban van képviselete, és százhuszonnégy országban - közöttük hazánkban is - működik országos szervezete. Colson húsz könyvet írt, ezek bevétele a börtönmisszió javát szolgálja. A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaságnak ma Afrikában, Ázsiában, Európában, Latin-Amerikában, a Csendes-óceán térségében, Közép-Keleten, Közép-Ázsiában, Észak-Amerikában és a karibi térségben vannak missziós tagszervezetei. A börtöntársaság kilencedik - négyévente esedékes - világgyűlését június 28. és július 3. között Torontóban tartotta. A világ százharmincöt országának börtönlelkészei, illetve börtönökben önkéntes munkát végző missziósai gyűltek össze - mintegy nyolcszázötvenen - az eseményen. (Korábban minden alkalommal más földrészen volt a helyszín, az utóbbi három konferenciának azonban Toronto adott otthont.) E sorok írója - a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökének, Roszík Gábor evangélikus lelkésznek a megtisztelő felkérésére - az egyetlen evangélikus börtönlelkészként vett részt a tanácskozáson. A magyar delegációt egyébiránt dr. Bányai Miklós katolikus börtönlelkész, református oldalról L. Molnár István és dr. Békeffy Lajos, az ortodox kereszténység részéről Magyar Máriusz, illetve Roszík Gábor evangélikus lelkész és Magyari Márton, a Magyar Testvéri Börtöntársaság ügyvezetője alkotta, kiegészülve a Szlovákia küldötteként jelen lévő, de magyar anyanyelvű dr. Antala Éva református lelkésszel. Az impozáns megnyitón - egy afrikai énekkar közreműködése és zenei kíséret mellett - a Sheraton Szálló nagytermében egyenként tűzték ki a részt vevő nemzetek zászlóit. írásban üdvözölte a konferenciát Kanada miniszterelnöke, Stephen Harper. A megnyitóbeszédet Ron Nikkel elnök mondta el, de üdvözölte az egybegyűlteket a nyolcvanéves alapító, Charles Colson is. A találkozó folyamán elhangzott előadásokat tizenegy szinkrontolmács fordította spanyol, orosz, francia és arab nyelvre. A konferencia mottója a következő volt: „Együtt egy más világot alkotunk. Átformált életek. Megbékélt kapcsolatok. Helyreállított közösségek” Az egyes napok alaptémáit a következők adták: remény, megbocsátás, megújulás, szabadság. Minden reggel katolikus, illetve ortodox misével kezdődött a nap, délelőttönként pedig plenáris ülések zajlottak. Ezeket az adott nap témájához kapcsolódó imádság és bibliai ige felolvasása vezette föl, majd az adott téma kapcsán általában három, a börtönmisszióban részt vállaló önkéntes reflexiója következett. Ezután került csak sor a nap főtémájával kapcsolatos előadásra, délután pedig workshopokon, kerekasztal-beszélgetésekben mélyülhettek el a részvevők az adott nap témájában. A gazdag témaválasztékból álljon itt - címszavakban - egy kis ízelítő: a külföldi fogvatartottak védelme; kommunikáció, látvány és misszió; médiamunka. Rehabilitáció és megújítás (Latin-Amerika); visszahonosítás; Isten munkája a nem sok jót ígérő helyeken. Munka és szolgálat a börtönben. Konfliktusba kerültél? Az igazság jelentése. Tanítás a börtönben. A bűnöző és áldozata közötti viszony helyreállítása ( Zákeus program). Keresztény etika a jogi kultúrában. A pártfogás körei. Börtönviselt szülők gyermekeinek támogatása (Angyalfa program). Este újra plenáris előadások következtek, gyakorta megszakítva a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság különböző országokban végzett munkáját, változatos projektjeit bemutató dokumentumfilmekkel. A napi program imádsággal, illetve minikoncerttel ért véget, az esték pedig kiváló lehetőséget kínáltak a résztvevők számára a tapasztalatcserére, a személyes ismerkedésre. Régi barátok találkozhattak újra, és új barátságok születhettek sokszor a föld egymástól nagyon távoli pontjain élő, különböző kulturális hátterű, más-más felekezetekhez tartozó, de Krisztusban testvér munkatársak között. A rendezvény ideje alatt fogvatartottak képzőművészeti alkotásaiból nyílt kiállítás a városban. Szerte a világból érkeztek grafikák, olajfestmények, szobrok és fafaragványok, textilművészeti alkotások. Témájuk a sötétség és a világosság, a megkötözöttség és a szabadság volt. A kiállítást meglátogatóknak gyakran egészen szívszorító élményt jelentettek ezek a munkák. Végeredményben mindegyik arról beszélt, hogy a rácsok mögött élők tehetségét a társadalom nem kívánja hasznosítani. Az alkotások egy részét - alkotóik engedélyével, az általuk megszabott áron - eladták. Minden, ami elhangzott - illetve az egész találkozó szemléletmódja - , azt sugallta, hogy a bűnbe esett embert Isten nem hagyja magára. Ha pedig ő ezt nem teszi, akkor azok, akik magukat Krisztus követőinek vallják, szintén nem tehetik meg. Jézus azt mondta az őt hallgatóknak, hogy amikor börtönben levőt látogatnak meg övéi, akkor ezt vele teszik meg, ő van ott. Igen, Jézus a börtönben is „meglátogatható”. Munkanélküliek, szegények, család nélkül felnövők, a szeretetet sosem tapasztalok, hajléktalanná váltak, kirekesztettek, bőrszínük miatt megvetettek sínylődnek világszerte börtönökben, részben azért is, mert az adott társadalom tehetetlen a problémájukkal szemben, nem képes megoldani az integrálásukat. Némi túlzással azt is mondhatjuk: az össztársadalmi tehetetlenség miatt szenvednek - ha úgy tetszik, „a mi bűneinkért” Őket segítik, támogatják, az ő sebeiket gyógyítgatják azok az emberek, akik - legtöbb esetben minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül - hosszú évtizedeken át járnak be Jézus nevében a börtönök bűzlő zárkáiba, a megvetettek közé. Ők találkoztak Torontóban az idén nyáron, hogy az egy ügyért dolgozó közösségben erőt kapjanak, ott egymást megerősítsék, hogy ne fogyjon el a lelkesedés és az erő, hogy a lélek legyen elég erős újra meg újra elindulni és sebet kötözni, könnyet törölni, reményt ébreszteni falak és vasak árnyékában. A résztvevők kissé kesernyés ízzel a szájukban távozhattak a találkozó záróünnepségéről, ahol is elhangzott: „Lehet, hogy ez volt az utolsó, nincs rá pénz.” Csak imádkozhatunk, hogy legyen. (Úgy tűnik, a korábbi imádság meghallgattatott, hiszen négy évvel ezelőtt ugyanitt ugyanez volt a zárómondat - mégis, Isten akaratából 2on-ben is sor kerülhetett a tanácskozásra.) ■ Jánosa Attila lelkész (Győr) A magyar delegáció Torontói anziksz A SZERZŐ FELVÉTELE
