Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-17 / 29. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. július 17. *• 13 KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK (ELSŐSORBAN „IFIK”) FIGYELMÉBE! Baradla barlangi barangolás Ugyanaz kétszer Praktikus evangélikus tudnivalók nyomtatásban ► Hogy a karsztterületek képződ­ményei miként keletkeznek, ma már nem titok. Tudósoknak va­ló talányok, apró részletekről folyó viták persze manapság is akadnak, de a folyamatokat ko­runkban már meglehetős részle­tességgel le tudjuk írni - akár egy egyszerű félévi földtanvizs­gán is. Arra azonban aligha tud­nak választ adni a természetet még oly jól ismerő geológusok is, hogy miért jöttek létre a földke­rekség e csodálatos képződmé­nyei, a barlangok. Hiszen való­színűleg létezhetne bolygónk ezek nélkül is, mint ahogy zavar­talanul fejlődtek a felszínen a biológiai lét legkülönfélébb megjelenési formái, a földi lét lényegét tényleg nem a földké­reg e különleges képződményei határozták, határozzák meg. De egészen biztos, hogy szegé­nyebbek lennénk a varázslatos helyszínek nélkül! A miértekre természetesen csak a mindenség Ura tudja a választ, mi azonban megkaptuk a rácsodálkozás, a csendes szemlélődés, a gyönyör­ködés ajándékát, ami egyáltalán nem kevés. * S Baradla barlangi hosszú túránkat az aggteleki barlangbejáratnál kezdjük. (A Baradla barlangot sokszor Aggte­­leki-cseppkőbarlangnak is nevezik.) Az ötvenméteres sziklafal tövében megbúvó - ma már vasajtóval lezárt - nyílás már nagyon régóta ismert. S nemcsak számtalan külföldi és ha­zai híresség kereste fel, hanem már az ősember is használta, ha veszély esetén menedéket keresett, vagy az időjárás viszontagságai elől akart behúzódni. Legalábbis erre utalnak az első teremben talált temetkezési nyomok és számtalan régészeti em­lék. Hiszen jól tudta, hogy a barlang­ban állandó hőmérséklet van, s bár nyirkos a levegő, nem kell esőtől, szél­től, vihartól, hirtelen időjárás-válto­zástól tartania. Mára már mérések igazolják, hogy a nagyjából állandó­an tízfokos hőmérséklet mellett a ma­gas relatív páratartalom az oka, hogy rendkívül tiszta, gyógyhatású a leve­gő: ami nyáron kellemesen hűs, télen csalogatóan langyos. Indulás után nem sokkal első állo­másunkra, a Hangversenyterembe érkezünk. Nyáron jeles zenei esemé­nyeket szoktak itt rendezni, a saját­ságos környezet, a kitűnő hangzás különleges élménnyel ajándékozza meg a zeneszerető közönséget. Rövid pihenőt tartunk, amely egy­ben egy utolsó lehetőség is a felsze­relés ellenőrzésére, hiszen nemsoká­ra elköszönünk a kiépített járdáktól és villanyvilágítástól, és megkezdjük kalandozásunkat a sötétség birodal­mában. Mintegy öt és fél kilométert kell megtennünk, hogy ismét kiépí­tett szakaszhoz érjünk. Az út valójá­ban nem nehéz, mert ha nem is be­tonozott járdán, de kialakított, biz­tonságos útvonalon haladunk: agya­gos járatban, néhol köveken vagy ke­mény folyami hordalékon kell lépdel­ni, időnként a föld alatti folyó mellett, máskor meg átkelve az utunk során érintett számos híd egyikén. A felfe­lé és lefelé vezető szakaszokon min­denhol biztonságos korlátokkal ellá­tott lépcsők segítik a közlekedést. Mindezt a saját lámpánk fényénél kell megtennünk, sorban haladva, pon­tosan betartva a túravezető utasítá­sait. Hiszen mégsem egy nagyváros sétálóutcáján járunk kirakatokat nézegetve az éltető napsütésben... A túravezetők valamennyien gyakor­lott szakemberek, néhányuk talán több százszor is végigjárta már ezt az útvonalat. Egyik ámulatból a másikba esünk! Néha a zúgó patak ereje, szilajságá­­nak látványa ragad magával, de ami­kor szárazság van, s éppen csak csordogál a víz a mederben, akkor sem kell elkeserednünk. A járatok formája, a csaknem mindenhol fel­A Baradla barlang lelhető cseppkövek szín- és forma­­gazdagsága, a termek mérete, válto­zatossága lenyűgöző. A hét kilomé­teres, általában négy-öt óra alatt teljesíthető út felénél padok fogad­ják a túrázókat. Bizony jólesik a rö­vid pihenő, a magunkkal hozott szendvics elfogyasztása, és szüksé­günk van egy kis folyadék-utánpót­lásra is. (Alkoholt szigorúan tilos bar­langban fogyasztani.) Miközben megmásszuk a Liba­non hegyét, megállunk tisztelegni Vass Imre emléktáblájánál, szemünk és fantáziánk el-elkalandozik, s a kü­lönleges látványba feledkezve elhagy­juk a kinti világ gondjait. Feledésbe merülnek a bevásárlással, a lakásfel­újítással, a gyerek továbbtanulásával kapcsolatos gondok vagy a napi mun­kahelyi problémák, s teljes kikapcso­lódást ígér a föld alatti varázslat. Észre sem vesszük, hogy már órák óta járjuk az utat, amikor az egyik ka­nyar mögül a távolban ismét feltűnik egy lámpa, majd kisvártatva megint szilárd talajt, nedves betonjárdát érzünk a lábunk alatt. Átértünk a jósvafői szakaszba, az úgynevezett vörös-tói bejárathoz. Eloltjuk lám­páinkat, innentől nincs már rájuk szükség, hiszen a nemrég lezajlott felújításnak köszönhetően szaksze­rűen kiépített világítás mellett, elis­merésre méltóan szépen kialakított, megépített járdákon, biztonságos korlátok között haladhatunk tovább. Igaz, így többet lehet látni a lecsün­gő cseppkőcsodákból, de vannak, akik állítják, hasonlóan szépek és látványosak az elemlámpa szerény fényénél megpillantott képződmé­nyek is... Ez a szakasz a barlang cseppkövekben leggazdagabb ré­sze. Először a Csipkés-kút mellett ha­ladunk el, melynek képét számtalan könyvből, turisztikai kiadványból ismerhetjük már. Majd megmász­­hatjuk - ha van hozzá kedvünk és erőnk - a Csillagvizsgálóhoz, a világ egyik legnagyobb cseppkőképződ­ményéhez vezető lépcsőket. Valóban impozáns a huszonöt méteres monstrum! Következő állomásunk az Óriások terme, amely beláthatatlan lenne ki­világítás nélkül. A száz méternél hosszabb teremben az abszolút sötét­ség még a legerősebb lámpák fény­nyalábját is elnyeli. A képződmények bemutatására lámpákat, a csodálatos akusztika érzékeltetésére hangszóró­kat szereltek fel. Pazar élmény a rö­vid hang- és fényjáték. Nem csoda hát, hogy a megszállott zenerajongók és gyakorlott barlangászok arcát egyaránt különös áhítat hatja át, amikor megszólal nemzeti operánk Hazám, hazám című részlete. Innen már csak egy rövid nekiiramodás, és elérjük a felszínt: megérkeztünk Jósvafőre. Ha jó az idő, a nap mele­ge fogad, s köszönti, egyesével meg­simogatja a felszínre érkezőket. Há­tizsákba kerül a kabát és a lámpa, a túracipőnek pedig elkél egy kis tisz­togatás. Busszal térhetünk vissza Aggtelek­re, de csábító lehet egy jósvafői sé­ta is a környék megannyi látnivaló­jával, programjával. Megnézhetjük a híres hucul ménest; ha kedvet kap­tunk hozzá, újabb barlangtúrákat te­hetünk a környék számtalan üregé­nek valamelyikében, de a környező települések is programokkal hívogat­nak. Szállás- és étkezési lehetőség több is rendelkezésre áll, mindenki kedvére válogathat igénye, lehetősé­gei szerint. Útra kelhetünk Szlovákia felé is az Aggtelektől karnyújtásnyi­ra levő határon át. Külön érdekesség, hogy a Baradla barlang áthúzódik a határ alatt, a túloldalon szintén ki­építették, és Domica-barlang néven látogatható. Még előttünk a nyár nagy része. Talán elsősorban az ifjúságnak aján­lott a föld alatti hét kilométer, de aki idősebb létére érez még magában erőt, képes a négy-öt órás gyaloglás­ra, van egy jó túracipője és egy biz­tonságos lámpája, nyugodtan neki­vághat. Gyermekek tízéves kortól ve­hetnek részt a hosszú túrán, de számtalan idős ember is megtette már - kényelmes tempóban - az utat. Hiszen nemcsak különleges élményeket garantál a csodálatos, kőbe vésett mesevilág, hanem el is gondolkodtat az Úr teremtő munká­jának nagyságáról, felülmúlhatat­­lanságáról. A baradlai hosszú túrára előzete­sen be kell jelentkezni, így minden­képpen szükséges felvenni a kapcso­latot az üzemeltetőkkel (a világhálón). Csoportok kedvezményekre is szá­míthatnak. Természetesen rövidebb túrák is tehetők, ezek azonban nem igényelnek nagyobb előkészületet; egyszerű utcai ruhában, a pénztárnál megváltott jeggyel bármelyik követ­kező induló csoporthoz lehet csatla­kozni. ■ Gyarmati Gábor Mi a korhatára az evangélikus ke­resztelőnek? Házasodhatnak-e el­váltak is? Mi az úrvacsora? Mikor mit kell tenni egy istentiszteleten? Kell-e életrajzot írnom az elhunytról, és egyáltalán, mit mond el a lelkész arról, akit gyászolok? - Néhány gya­kori kérdés, amely felvetődhet egy olyan emberben, aki nincs tisztában evangélikus szokásainkkal, és nem mozog otthonosan a mindennapi gyülekezeti életben. A fenti kérdések megválaszolására nemcsak a moson­magyaróvári gyülekezet készített Gyülekezeti útmutató címmel zseb­ben is elférő füzetet, hanem a pesti belváros egyházközségei is színes, színvonalas kiadványt jelentettek meg ugyanerről. „Kedves Testvérünk! Örömmel és szeretettel üdvözlünk gyülekeze­tünkben, a mosonmagyaróvári evangélikus templomban. Nagy öröm számunkra, hogy itt vagy, hogy lelkedet megnyitotta az Úr, és elhozott hozzánk. Mindannyian egyszer így érkeztünk ide. Hívott, megszólított az Isten, igent mond­tunk, eljöttünk, és itt maradtunk. (...) Neked is van helyed e közösség­ben, hívunk, gyere, és tudj meg minél többet rólunk, tartozz kö­zénk!” — olvasható a Gyülekezeti út­mutató köszöntésében. A mosonmagyaróvári egyházköz­ségben - egyben esperesi székhelyen - egyre több érdeklődő lépi át a templom küszöbét. Ezért is döntött úgy a gyülekezet vezetősége, hogy a betérőket nemcsak kedves szavakkal fogadják, hanem mielőbbi beilleszke­désüket e kis füzetbe összegyűjtött tudnivalókkal is segítik. A siker bizo-Domokos László, az Állami Számvevő­­szék (ÁSZ) elnöke július 5-én hivata­lában fogadta Gáncs Péter evangélikus elnök-püspököt és Prőhle Gergely or­szágos felügyelőt. A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnöksége Domokos László meghívására látoga­tott az Állami Számvevőszékre. A történelmi egyházak vezetőivel jó kapcsolata volt a számvevőszéknek, ezt a hagyományt az ÁSZ jelenlegi elnöke is folytatni kívánja. A találko­zón a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében részt vett Csorba Gábor, az országos iroda gaz­dasági osztályának vezetője, az ÁSZ részéről pedig dr. Csapodi Pál főtit­kár és dr. Elek János főigazgató is. A megbeszélésen a számvevőszék elnöke tájékoztatást adott az új ÁSZ­Gyülekezeti Útmutató “Jöjjetek énhózzam mindnyájan, akik megfáradtaink, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.' Mt 11,28 Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet nyítéka, hogy a második kiadást megért útmutató segítségével már az énekkar is bővült új tagokkal. Ugyan­is volt, aki a füzetből tudta meg, hogy a gyülekezetnek énekkara is van. A főváros belső kerületeiben élő Pesti Nyolcak, azaz az egykori Pes­ti Evangélikus Egyházból létrejött nyolc gyülekezet - az angyalföldi, a Deák téri, a fasori, a ferencvárosi, a józsefvárosi, a kőbányai, a szlovák és a zuglói - közös munkában egy isme­­retterjesztő kiadványt szerkesztett. Ebben az evangélikusság történeti be­mutatása és gyakorlati tanácsok mel­lett a gyülekezetek legfontosabb in­formációi is „színesen” jelennek meg. A legyezőszerűen kinyitható és fotók­kal illusztrált színes lapokon az egy­házközségek rövid bemutatásán túl a rendszeres alkalmak időpontjai, valamint az elérhetőségek is megta­lálhatók. ■ B. Zs. törvényről, melynek köszönhetően a szervezet erősebb jogosítványokkal bír. A leglényegesebb változás a következ­ményekkel járó ellenőrzés. A törvény kiemelt helyen kezeli az átláthatóság és a függetlenség kérdését, amely el­engedhetetlen a hatékony munka­végzéshez. Az ÁSZ küldetése, hogy előmozdítsa a közpénzügyek átlátha­tóságát, és hozzájáruljon a jó kor­mányzáshoz. A találkozón a felek áttekintették az állami normatívából működő egy­házi intézmények működésének átlát­hatóságát, valamint az egyházakról szóló új törvénytervezetet is. Gáncs Péter püspök szerint a találkozó jó példája volt a két szervezet értékes együttműködésének. M Forrás: ÁSZ Egyházvezetőink a számvevőszéknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom