Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-12-04 / 49. szám

evangélikus hetilap 76. évfolyam, 49. szám ■ 2011. december 4. ■ Advent 2. vasárnapja Ára: 250 Ft „A megbékélés és az igazságosság akkor kezdődik, amikor a valós dolgokat tanítjuk gyermekeinknek a másikról.” „Az én Krisztusom sohasem a kard Krisztusa” !► 8-9. oldal „A jó működésre garanciát csak az nyújt, ha elszánt, egyházias, szolgálatra odaszánt életű emberek vesznek részt az egyházkormányzás minden szintjén.” Interjú dr. Korányi Andrással !► 13. oldal „Azt tapasztaljuk, a mély mondanivalójú szövegek frissebb, modernebb, populárisabb zenei köntösbe öltöztetve új életre kelnek, és a fiatalabb generációk számára is érthetővé, befogadhatóvá válnak.” Népénekek - újrahangszerelve !► 5. oldal Ki az, akit várunk? !► 11. oldal Miként fér meg a bizmut-ferrát a teknővájás mellett? !► 6. oldal Merre tovább? - Egyházunk stratégiai kérdései egy gyülekezeti tag szemével !► 10. oldal Az országos iroda melléklete !► 7. oldal Múlt szombat délután Tamás-mise, vasárnap a délelőtti istentiszteletet követően pedig jótékonysági célú vásár „nyi­totta meg” az adventi időszakot a kolozsvári evangélikus gyülekezetben. !► Bővebb beszámoló a 4. oldalon IDÉN UTOLJÁRA ÜLÉSEZETT A ZSINAT Tavasszal megkezdődhetnek a választások egyházunkban > A zsinati tagok jó része piros sállal a nyakában érkezett az elmúlt pén­teken, november 25-én a fasori gimnázium dísztermében megtartott zsinati ülésszakra. A Szemem Fénye Alapítvány ugyanis jótékony cé­lú gyűjtést indított a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők megse­gítésére. A fasori gimnázium csatlakozott ehhez a nemes kezdemé­nyezéshez, ezért az ülésszakra érkező zsinati tagokat az intézmény di­ákjai kihelyezett perselyekkel fogadták, amelyekbe kétszáz forintot kellett bedobni. A diákok ezután egy-egy piros sállal ajándékozták meg az adakozót. E zsinati ülésszaknak egyébként nemcsak az volt a tét­je, hogy a gyűjtés eredményes lesz-e, hanem sokkal inkább az, hogy a tavasszal induló választási folyamat zökkenőmentesen megkezdőd­­het-e. A zsinat előtt ugyanis két olyan törvénymódosítás is feküdt - az egyház igazgatásáról, illetve a választásról szóló -, amelynek a meg­tárgyalása és elfogadása mindenképpen szükséges volt a választások megkezdése előtt. A testületnek azonban előbb egyéb ügyekben kellett döntést hoznia, mi­után - Rostáné Piri Magdának, a Va­si Egyházmegye esperesének áhíta­tát követően - megkezdte a munkát. Először is új diakóniai intézmények alapításáról, illetve két intézmény egybeolvadásáról kellett határozni. Két gyülekezet - a tabi és a pilisi - sze­retne diakóniai alapszolgáltatást indí­tani december 31-ével. Ezeket a törek­véseket a zsinat támogatta és jóvá­hagyta. A Szarvas-Újtemplomi Evan­gélikus Szeretetintézmények viszont megszűnik önállóan működni, és be­olvad a Szarvas-Ótemplomi Szeretet­szolgálat diakóniai intézményébe. így a két szolgálat egységes, országos fenntartású intézménnyé válik. A következőkben a Szolidaritási Alapról szóló törvény hatályba lép­tetésének elhalasztásáról szóló hatá­rozattervezetet vitatták meg és fogad­ták el a zsinat tagjai. Az alapról ren­delkező törvény elfogadása óta tudott volt, hogy a hatályba léptetéshez szükség van a gyülekezettámogatá­si rendszer felülvizsgálatára. Ezt a munkát a zsinat elnöksége kezdte el, majd a zsinati elnökség és az orszá­gos presbitérium által delegált tagok­ból álló munkacsoport folytatta. Az e munkával kapcsolatos zsinati fel­adatok eredményét tárgyalta meg az ülés általános vitában. A soron kö­vetkező - jövő februárban esedékes - zsinati ülésszakon várhatóan meg­választják a Szolidaritási Alap új ve­zetőjét is, akit szintén bevonnak majd az előkészítésbe. Ezért a törvény hatálybalépésének dátuma 2013. ja­nuár í-jére módosult. Ezek után következett az igazán „nagy falat” az egyház szervezetéről és igazgatásáról szóló 2005. évi IV. tör­vénynek, valamint a választásokról és a szavazásról szóló 2005. évi VII. törvénynek az általános, majd részle­tes vitája. Az izgalmakat nem csak a törvény fontossága növelte - különö­sen lényeges volt, hogy a zsinat ne vál­jon ismét határozatképtelenné. A vá­lasztások szempontjából ugyanis el­engedhetetlen volt, hogy mindkét törvény módosításairól szavazni lehes­sen, hiszen a két jogszabály számta­lan ponton kapcsolódik egymáshoz. A vita előtt azonban még a válasz­tásokkal összefüggő két beadványról kellett dönteni. Prőhle Gergely orszá­gos felügyelő módosító indítványt nyújtott be a zsinatnak azzal kapcso­latban, hogy a tényfeltáró bizottság - az egyházmegyei szinttől felfelé, a működési rendjében foglalt eljárás­sal - jogosult legyen elvégezni a je­lölt állambiztonsági szempontú, alap­szintű vizsgálatát a jelölés elfogadá­sával egyidejűleg. A zsinat ezt a mó­dosító indítványt elfogadta. A másik indítványt az Északi Egy­házkerület közgyűlése fogalmazta meg. Az előterjesztők azt javasolták, hogy tavasszal csak gyülekezeti szin­ten történjen hatéves ciklusra a vá­lasztás, az egyházmegyei szinttől felfelé viszont csak két évre, hogy ez idő alatt lehetőség nyíljék egy kellő­képpen átgondolt és kidolgozott vá­lasztási törvény elfogadására. Ezt a ja­vaslatot a zsinat elutasította, illetve nem vette napirendjére. Folytatás a 3. oldalon Szeretetbe öltözve ■ Németh Zoltán A legnagyobb elismerésben, megbe­csülésben részesülök immáron har­madik éve - idén ismét felkértek az egyik óvodából, hogy december 6-án játsszam el a Mikulás szerepét. Téved, aki viccelődésnek véli ezt. Egészen komolyan gondolom, hogy ennél nagyobb megbecsülésben nem lehet részesülni. Amikor legutóbb ott ültem az óvoda előszobájában, hallgattam a gyerekek Mikulás-hívogató énekét, próbáltam egy ormótlan kesztyűvel az álszakáll és -bajusz szálait kipisz­kálni a számból és az orromból és lát­ni a saját verejtékemtől bepárásodott álszemüvegen keresztül, volt alkal­mam végiggondolni, hogyan is állok én a Mikulással. Emlékszem, amikor még feltétel nélkül hittem benne, akkora gyerek­ként, mint most az ajtó túloldalán éneklők, amikor aludni sem tudtam az izgalomtól, hogy mi lesz reggel az odakészített csizmában. Aztán em­lékszem persze a felvilágosult évek­re, amikor előbb fölényes felsőbbren­dűséggel, majd - még mindig kívül­állóként - elnéző mosollyal figyeltem a Mikulás körüli mizériát. És tessék, most itt ülök egy óvodában, és én va­gyok a Mikulás. Mintha a hit útján is hasonlókép­pen vezetne minket az Úristen. A kérdés nélküli, mindennel azono­suló naivitás és a mindent megkér­dőjelező fölényes kívülállás állomá­sai után egyszer csak azt vesszük ész­re, hogy akaratának, szeretetének eszközeivé, szereplőivé lettünk, mert anélkül, hogy észrevettük volna, az ál­tala nekünk szánt szerepbe öltözte­tett minket. Most vasárnap már a második gyertyát gyújtjuk meg a koszorún. Adventi elcsendesedésünkben jusson eszünkbe Krisztus apostolának, Pál­nak intése: „Mindezek fölé pedig ölt­­sétek fel a szeretetek mert az tökéle­tesen összefog mindent” (Kol 3,14) Csodálkozzunk rá néha, hogyan tesz az Úristen - hogyan tesz a sze­retet - észrevétlenül örömöt szerző és örömöt átélő Mikulásokká, angya­lokká, pásztorokká, napkeleti böl­csekké így vagy úgy, reménység sze­rint, mindannyiunkat. Még ha nem lesz is rajtunk alufóliából angyal­­szárny vagy kenderkócból álszakáll. A szerző a pécsi evangélikus gyüleke­zet lelkésze Fókuszban a finn-magyar testvérkapcsolatok ► Egyházunk országos irodájának ökumenikus és külügyi osztálya először hívta össze munkameg­beszélésre azon magyarországi gyülekezetek lelkész és világi képviselőit, amelyeknek finn­országi testvérgyülekezetük van. Az Északi Egyházkerület székházá­ban tartott november 28-i találko­zó negyvenöt résztvevője elsőként dr. Fabiny Tamás püspök áhítatát hallgatta meg. Egyházunk kül­ügyi munkáért felelős lelkészi ve­zetője Péld 17,17 alapján („Mindig szeret a barát, de testvérré a nyo­morúságban vá­lik”) a finn és a magyar egyház sorsközösségéről beszélt. Bárányay Csa­ba kőszegi lelkész a Finn Evangélikus Egyházban bekövetkezett legújabb szerkezeti változásokról szólt, majd dr. Joób Máté evangélikus lelkész, egyetemi oktató a különféle ébredé­­si mozgalmakat, mai lelkiségi formá­kat mutatta be. Pap Kinga Marjatta külügyi mun­katárs vezette azt a fórumbeszélge­tést, amelynek keretében a gyüleke­zeti testvérkapcsolatok sokféleségé­ről számoltak be a résztvevők. Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály veze­tője vázolta a 2012-ben esedékes finnugor lelkészkonferencia előké­születeit. A találkozónak ezúttal az észtországi Tartu ad majd otthont. A maga nemében egyedülálló munkamegbeszélés jó lehetőséget kínált a tapasztalatcserére és a jövő közös tervezésére. A találkozó után a résztvevők a finn nagykövetségre mentek, ahol Jari Vilén, Finnország budapesti nagykövete adott foga­dást a vendégek tiszteletére. M Forrás: Evangélikus.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom