Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

io 41 2011. szeptember 25.

FÓKUSZ

Evangélikus Élet

HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok” (íPt 5,7)

A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület 11. pedagóguskonferenciájának programja

Kőszeg október 7-8.

Október 7., péntek

(Helyszín: evangélikus szakközépiskola, Árpád tér x.)

♦ 16.00-17.00: Érkezés, regisztráció (Zrínyi-kollégium)

♦ 17.00-17.15: Köszöntés, bemutatkozás - Ittzés János, Rodler Gábor

♦ 17.15-18.30: Ismerkedés és fórum Szemerei Jánossal, az egyházkerület új püspökével

♦ 18.45-1915: Esti áhítat a templomban Mt 9,12 alapján - Szemerei János püspök. Kulturális program (Cirákulum együttes)

♦ 19.30-20.00: Vacsora

♦ 20.30-tól: Borkóstoló

Október 8., szombat

(Helyszín: evangélikus templom, Zrínyi u. 6.)

♦ 7.00-8.45: Reggeli (Várkör-kollégium)

♦ 8.00-8.45: Érkezés, regisztráció (Zrínyi-kollégium)

♦ 9.00-10.00: Úrvacsorái istentisztelet és a Gyurátz-díj átadása - Ittzés János nyugalmazott püspök

♦ 10.00-10.30: Kávészünet

♦ 10.45-12.30: A közoktatás időszerű kérdései - dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős államtitkár előadása Iskola a határon címmel. Felkért hozzászólók: Ács Györgyné óvodavezető (Győr - Péterfy), Sátory Károly iskolaigazgató (Szombathely - Reményik), Tölli Balázs iskolaigazgató (Sopron - líceum). Moderátor: Jancsó Kálmánné.

♦ 12.30-14.00: Ebéd

♦ 14.00-14.45: A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium bemutatása - Rodler Gábor igazgató

♦ 14.45-15.15: Kávészünet

♦ 15.15-16.00: Diák, pedagógus, oktatás az evangélikus iskolában - az iskolalelkész szemével... Résztvevők: Csorbáné Farkas Zsófia (Győr), Hasza Mónika (Szombathely), Matus Klára Krisztina (Sopron), Mesterházy Balázs (Sopron), Papp Judit (Kőszeg), Wagner Szilárd (Sopron). Moderátor: Wagner Szilárd.

♦ 16.00-16.30: Orgonazenés úti áldás - Papp Judit iskolalelkész (Kőszeg), Wagner Szilárd iskolalelkész, egyházzenész (Sopron - Eötvös)

HIRDETÉS

PÁL APOSTOL

UTAZÁS TÉREN IDŐN ÉS HANGOKON ÁT KÖNYV ÉS CD

(a Pál apostol - dalok Pál levelei szerint (1991) című lemez újrahangszerelt változata Gryllus Dániel, Halmos Béla, Ferenczi György és a Rackajam közreműködésével)

Süveges Gergő, a könyv szerkesztője, olyan könyvet képzelt el amely sokfelől közelíti meg Pál apostol korát, életét és személyiségét.

Az első részben teológusok, zsidó rabbi, történész, jogász, irodalmár, művészet- és zenetörténész, pszichológus, jelképek és mítoszok ismerője lett az útitársa. Megannyi kérdés, kíváncsiság, megannyi látásmód és választípus, melyek együtt visznek közelebb a megismeréshez és a megértéshez.

A kötet második részében a versekről, a dalokról, a koncertekről és a hangszerelésről beszélnek azok, akik részesei voltak a dalsqrozat létrejöttének, terjedésének, újragondolásának. Érzésekről, indíttatásról, munkamódszerről, ihletről, ajándékozásról szólnak ezek a beszámolók.

PÁL APOSTOL

Süveges Gergő beszélgetőtársai:

Apáti Ádám, Baán László,

Bizják Gábor, Cseri Kálmán, Fabiny Tamás, Ferenczi György, Fröhlich Ida, Gavrucza Tibor, Gryllus Dániel, Gryllus Dorka, Halmos Béla, Ittzés János,

Jankó Miklós, Jankovics Marcell, Jeleníts István, Kormos Levente, Korzenszky Richárd,

Köves Slomó, Laborczi Géza, Mizsei Zoltán, Pál Ferenc,

Pintér Zsolt, Sumonyi Zoltán, Zlinszky János.

Megjelenés: 2011. szeptember 27.

(fonfaft/UCote GUrpS

»A BOKACÉDULÁMAT A MAI NAPIG A BIBLIÁMBAN KÖNYVJELZŐKÉNT ŐRZÖM...«

Újjászületés a 256-os kilométerkőnél

► Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban ültünk le beszélgetni még augusztusban, mint régi ismerősök, egy konferencia szünetében. Endreffy Attila derűs, kiegyensúlyozott kedélye most is - mint mindig - kisugárzik környezetére. Sikeres és boldog, családos ember, a piliscsabai Önálló Élet Központ vezetője. Olvasóink is ismerhetik: magyar nagydíjas termékeit nemrég mutattuk be lapunk hasábjain. Megtisztelő, hogy életének majdnem tragédiával végződött fordulatát és szó szerinti újjászületését is közreadhatjuk...- Nyíregyházán, „Bibliával az ölemben” születtem 1949-ben, többgenerációs evangélikus lelkészcsaládban. Édesapámtól rengeteg igét hallottam, természetesen gyermek-istentiszteletre jártunk, a hittanórákat Gáncs Klári néni tartotta. Csodálatos magvetés volt. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy mennyi intuíció, hatás és tanítás közepette teltek gyermek- és ifjúkorom évei. Ugyanakkor pontosan és erőteljesen éreztem, hogy „valahol valami hiányzik”. Valami gyenge és erőtelen.

Óriási vonzása volt számomra - jóval a rendszerváltás előtt vagyunk - a „nagy amerikai álomnak”. Ez annyira megerősödött bennem, hogy harmincnégy éves koromra eljutottam odáig: ebben az országban nem lehet élni. Hazugság, korrupció, ellehetetlenült körülmények. Mindezt annak ellenére így éreztem, hogy az akkori gmk-világban biztos megélhetésem volt, a papírgyárban dolgoztam huszonnégy-negyvennyolc órákat. Nagyon-nagyon jól is kerestem. Nem lehetett okom panaszra, nem álltam rosszul anyagilag, sőt. De a hitéletem, az Istennel való kapcsolatom szinte teljesen romokban hevert. Minden egyházi, szülői, családi háttér ellenére... Akkor megfogalmazódott bennem a terv: elmegyek Amerikába. Útlevelem, pénzem, autóm megvolt, előkészítettem a disszidálást Ausztrián és Hollandián keresztül. És természetesen senkinek egy szót nem szóltam.- Ekkor történnie kellett valaminek...- Debrecenből hoztam haza a teljesen felújított kocsimat. 1984. október 4-e volt, hat óra, esti szürkületi vakság, nagyon rossz látási viszonyok. A 256-os kilométerkőnél jöttem nyolcvan kilométeres sebességgel, szemben pedig egy Wartburg Kombi, szintén nyolcvannal. Egyszer csak behajtott elém egy lovas kocsi, kivilágitatlanul, egy fiatal lány hajtotta. Éppen csak kikerültem, de úgy, hogy már csattant is a kocsim a stráfkocsi sarkán, és a következő pillanatban ütköztem a szembejövő Wartburggal. Nyolcvannal én is, ő is, frontális ütközés a 256-os kilométerkőnél.- Ez túlélhetetlen...- Ez túlélhetetlen, és én sem éltem túl... És velem együtt még négyen nem - én voltam az ötödik. Az árokparton szedtek össze, úgy, hogy a jobb lábam nem egyenesen folytatódott combközéptől, hanem valahol derékszögben állt. Minden porcikám el volt törve. Csak a jobb lábam huszonnyolc törést szenvedett, robbanásos törést.

Kihívta valaki a mentőket. Kiérkeztek, majd rám tették a bokacédulát:

„A halott neve Endreffy Attila, a halál időpontja: 1984. október 4. 18 óra’.’Ezt a bokacédulát később megkaptam a húgomtól a nyíregyházi traumatológián, és a mai napig a Bibliámban könyvjelzőként őrzöm. A másik autóban hatan ültek, és négyen ott is maradtak.- R. A. Moody híres könyve óta sokat tudunk a halálközeli élményekről. Neked is volt hasonló tapasztalásod? Mire emlékszel?- Mindenre! Le is írtam utána, hogy a későbbiekben ne színesedjen, vagy ne változzon. Minden bekövetkezett, valóban átéltem egy halálközeli élményt. Az életfunkcióim egy ideig nem működtek. Nem tudom, mennyi idő alatt történt. Megjelent előttem egy csodálatos fény. A testi, fizikai fájdalmat abban az állapotban az ember nem érzi. Láttam az alagutat, ami végig fényözönnel volt kivilágítva. Én a legelején voltam, de végig láttam az egészet magam előtt. Nem akartam visszafordulni, nem vágyakoztam a visszaútra. Roppant érdekes, hogy ebben az állapotban megvalósul az úgynevezett egyidejűség. Nekem nem pergett le filmszerűen az egész életem, hanem csak annak fontos, megoldatlan részei. Az egyik ilyen a bátyámmal való rossz kapcsolatom. Sokat torzsalkodtunk. És még néhány dolog, amit harmincnégy éves koromig nem oldottam meg. De mindez egyszerre jelent meg előttem - tudom, nehéz ezt elképzelni annak, aki nem élt át ilyet. S nemcsak láttam, hanem értékeltem is: ez rossz, ezen változtatni kell.- Mi lett más október 4-e után, mikor visszatértél?- Amikor megkérdezték tőlem, hogy mit éltem át, azt mondtam: „visszatapsoltak” azt mondták, vissza kell jönnöm, mert sok mindent meg kell még oldanom. Száz napot feküdtem mozdulatlanul a nyíregyházi traumatológián, a teljes kiszolgáltatottság állapotában. A jobb lábam átfúrva, tizenegy kilóval húzatva. Miközben azt tapasztaltam meg, hogy soha életemben ilyen tökéletes szabadságot nem élhettem meg mint ott. Mindeközben éles, metsző fizikai fájdalom tetőtől talpig. Arcom, koponyacsontom, kezem, lábam, bordáim, medencecsontom...- Azt hiszem, tanulhatunk tőled átértékelni a dolgokat, hozzáállást...- Igaz a gömöri mondás: nem minden rossz jő ártalomra. Ez a rossz nekem hasznomra jött! Nagyon sok döntő elhatározásra jutottam a mozdulatlanságban, végiggondoltam az egész életemet. Megtanultam

az énekeskönyv jól ismert énekeit „befelé” hangtalanul énekelni minden versszakkal. Tőlem nem várt el akkor senki semmit. Nem volt még családom. Tökéletes szabadságot éreztem. Ilyen közelségbe soha nem kerültem az Istenhez. Kegyelmi ajándéknak tekintem ezt a rettenetesen súlyos, halálos karambolt.- Újjászülettél.- Nekem két születésnapom van: április 1. és október 4. Ez utóbbi maradandóan az lett. Lehet, az emberi természet nem változik - de az irányultság és a fontossági sorrend nagyon megváltozott. Az Istennel való közvetlen kapcsolat és az Isten-közeiben élő emberek társasága lett a meghatározó. A kórházi ágyon kifeszítve nem volt semmim, csak az Isten közelsége.- Említetted, hogy megoldatlan feladatok rendbe rakására kellett visszajönnöd.- Száz nap után kezdődött az egyéves rehabilitáció. Elhatároztam: ha felépülök, megnősülök. A húgom ajánlott valakit, akit egy év múlva feleségül is vettem. Zsuzsival három gyermekünk született, ma már egyetemre járnak. Ha kellő fizikai kondíciót szerzek, egy év múlva felfutok a Zengőre - határoztam el. így is lett, majdnem napra pontosan sikerült. De a legizgalmasabb: a bátyámmal való kapcsolatom változása. Hat testvérem közül egyedül vele volt ütközésem. A probléma megoldása kézenfekvőnek tűnt a visszatérésem után. Egyirányúsítottam a dolgokat. Nekem kell kezdeményezni. Közeledem hozzá, és bármilyen negatív a megnyilvánulása, azt nem szabad fölvenni. És hihetetlen, de működött!- És mai napig működik?- Igen, csak sajnos közben a bátyám elment. De úgy tudtam megállni a sírjánál, hogy ez megoldódott. Noha úgy volt, hogy én megyek el hamarabb, vissza kellett jönnöm, hogy rendezzem vele a kapcsolatomat. Ezzel a megnyugvással, örömmel - ha fogalmazhatok így - énekeltünk a sírjánál.- Mi lett az amerikai álommal?- Ez is helyére került. Ma el nem tudnám képzelni az életemet Amerikában. A karambolom csodálatos hozadéka lett, hogy itthon maradtam.

■ Kőháti Dorottya

A Magyar Rádió szeptember 12-én sugárzott Evangélikus félóra című adásában az interjúból is elhangoztak részletek