Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

Evangélikus Élet élő víz 2011. szeptember 25. » 11 Újrahasznosítás David Korten közgazdász szavait oly sokan és oly sokféleképpen idézték már, hogy szinte a 21. század egyik szállóigéjévé is vált a „gondolkodj glo­bálisan, cselekedj lokálisan!” szlogen­je. Én azért mindennel együtt szere­tem ezt a mondatot. Szeretem, mert aktív, és mert előre mutat. Előre, hi­szen nem tudjuk, mit hoz a holnap. Vagy ha tudjuk, az nem nagyon tet­szik. És ha nem tetszik, akkor keres­sük azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel tehetünk a nem tetsző folya­matok megváltoztatásáért. Méghoz­zá helyben. Először azért, mert lát­juk a nagyobb képet. Az pedig külö­nösen is aktivitásra kell hogy ösztö­nözzön. Ha körbenézve a világban látjuk a közönyt, a lustaságot és a jólétből fa­kadó kényelmet, akkor meg is nevez­tük azt a három tényezőt, amelyekről Joseph Sittler amerikai teológus mondta a múlt század közepén, hogy tudniillik ez a három dolog vezet az ökológiai pusztításhoz. És valóban, ha belegondolunk abba, hogy fogyasztó életmódunk következtében mennyit pazarlunk, és - sokszor tudatlanul - mennyi dolgot teszünk feleslegessé környezetünkben, akkor visszaju­tunk ezekhez a tényezőkhöz. Az egyházunkat is magába fogla­ló ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoport kiadott nagyon sok el­gondolkoztató meditációt, imádsá­got, egyházi nyilatkozatrészletet, művészeti alkotást, egyéb megdöb­bentő információt és aktív elhatáro­zást is tartalmazó segédanyagot (en­nek címe az Újrahasznosítás) az idei teremtés hete ünnepkörhöz, ebben ta­lálható a fenti Sittler-gondolat is. Örülnék, ha minél többen szeret­nénk - akár ezt a Jn 6 kérdés­körét elemző füzetet is használ­va - „lokálisan” cselekedni, hi­szen az a fontos, hogy én mit tudok megtenni azért, hogy ez a világ ne haladjon olyan gyor­san a pusztulás felé, és még az unokáink is láthassanak hason­ló szépségeket, mint mi. Örül­nék, ha minél több gyüleke­zetben, iskolában, kisebb vagy nagyobb közösségekben elő­térbe kerülhetne ez a szemlélet, hiszen a teremtő Istenről és az egész teremtett világot megvál­tó Krisztusról tanúskodhatnak ezek a cselekedeteink, alkal­maink. Hiszem azt, hogy függetlenül attól, hogy az egészséges táplál­kozásról, a világ környezeti kin­cseiről vagy esetleg a Rába hab­zásáról, illetve a háztartási vegy­szerekről, avagy éppen a klí­maváltozásról vagy az ökofalu lehetőségeiről hallunk - min­denképpen egy dolognak kell tu­datosulnia bennünk, ehhez pe­dig hadd kölcsönözzek egy pár évvel ezelőtti, a nemzetközi szo­lidaritásról szóló jelmondatot a Magyar Ökumenikus Segély­­szervezetnek a kiállításáról: „For­máld Te is a világot!" Igen, van lehetőségünk! Van­nak lehetőségeink! Ne higgyünk azoknak, akik azt mondják, nin­csen, törődjünk bele, ezek a folyama­tok már majdnem visszafordítha­­tatlanok... Ezért gondolom, hogy 2011-ben a teremtés hete nem vala­minek (mondjuk egy ökumenikus KEOP-os pályázatnak) a zárása, ha­nem sokkal inkább valaminek a kez­dete. Nem egy folyamat lezárása, sokkal inkább a most kezdődő egyé­ni és közös életünk nyitó „istentisz­telete” amelyben valóban azt éljük meg, hogy mit hasznosíthatunk új­ra. Hogy milyen értékeket kell csak leporolva elővenni és újra megélni. Legyen szó akár a háztáji gazdaságok előnyben részesítéséről vagy méltá­nyos kereskedelemből származó ter­mékek vásárlásáról, az elhasznált víz mennyiségéről vagy éppen jó­szomszédi szóról. Ezekkel indulhat el valami a mi ke­resztyén, teremtésvédelemre fókuszá­ló életünkben. Amikor arra fogok fi­gyelni, hogy milyen csodálatos Iste­nünk teremtett világa! Amikor arra figyelhetek, hogy ezt a bolygót nem atyáinktól örököltük, hanem unoká­inktól kaptuk kölcsön. Amikor arra figyelhetek, hogy már ma este egy perccel rövidebb ideig fogok zuha­nyozni. Amikor arra figyelhetek, hogy a növények nagyon jól ellenné­nek nélkülünk, emberek nélkül, de mi megfulladnánk a növények nélkül (Rosemary Ruether). Amikor arra figyelhetek, hogy az Úristen rendet akar ebben a világban. A rendhez pedig hozzátartozik az is, hogy osztok, de az is, hogy összesze­dem esetíeg a maradékot. Hogy más­nak is jusson (lásd Jn 6 vége). Hogy újrahasznosíthassuk a kegyelem mor­zsáit is. Jeremiás próféta könyvében van egy szakasz (5,22-28), ahol a próféta az ökológiai katasztrófát és a szám­űzetést összefüggésbe hozza a Jahve törvényével és imádatával szembefor­duló hűtlenséggel. Amikor a zsidók tisztelték Jahvét, a teremtésbeli és er­kölcsi rend spirituális forrását tisztel­ték. Megbecsülték ezt a rendet, ami­kor kinyilatkoztatott törvényük sze­rint követték a morális irányelveket a földdel való bánásmódban, ember­társaik tiszteletében és a szegények felé tanúsított könyörületben és igaz­juk-e valóban újrahasznosítani a ke­gyelem morzsáit? A szivárvány - Nóé óta - Isten szövetségére emlékeztet bennünket. És arra is, hogy azt nemcsak Noéval, nemcsak az emberekkel kötötte, ha­nem az egész teremtett világgal. Er­re kell hogy emlékeztessen bennün­ket minden szivárvány: az egész te­remtett világgal kötött isteni szövet­ségre! Akkor pedig hekünk is sokkal harmonikusabban kell élnünk a te­remtett világgal, mint általában tesszük... Hiszen valahol valamit el­rontottunk... Valahol valami eltörött. A Quimby nevű, népszerű hazai zenekar Most múlik pontosan című számával szeretném ezt illusztrálni: Látom, hogy elsuhan felettem egy madár, tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, még ő landol egy almafán. Az Isten kertjében almabort inhalál. (Kiss Tibor) Fájó aktualitás: valahol valamit elron­tottunk. Lehet, hogy érdemes lenne tanulni egy madártól, lehet, hogy ér­demes lenne tanulni egy liliomtól (lásd Mt 6,25-32). Ők - a madarak és a liliomok - ismerik a rendet. Az isteni rendet. Legyen számunkra is világos, hogy az Úr törvényének semmibevétele negatív következményekkel jár ma is, egyéni életünkben éppúgy, mint kö­zösségi szinten, az egyházban is. Megszégyenítő, hogy az állati ösztön is jobb lehet az emberi viselkedésnél. Isten végső és megmásíthatatlan 'ÚJ'RMíASZNOSÍ'TÁS «... hogy semmi ne menjen kár3a” Segédanyag a 2011-es „Teremtés Mete“ ünnepkörhöz ságosságban. Amikor elfordultak Jahve imádatától, elkezdték imádni a materiális világ tárgyait, amelyeket teremtett dolgokból hoztak létre, és így a teremtményt bálványozták a Te­remtő helyett... Ahogy kezdett foko­zódni társadalmunkban az egyenlőt­lenség és az elnyomás, úgy kezdte jel­lemezni az embernek a földhöz és más fajokhoz való viszonyát az ural­kodás és a pusztítás (Michael S. Northcott). Megbecsüljük-e mi a rendet? Tud­akarata Jézusban érkezett el. Irgal­masságot és nem ítéletet gyakorolt e világ felett. Reménységünk abban lehet, hogy még mindig tart a kegye­lem ideje. ■ Mesterházy Balázs A teremtés hete ünnepkörhöz össze­állított Újrahasznosítás - „...hogy semmi ne menjen kárba” című segéd­anyag letölthető a http://www.te­­remtesunnepe.hu címről. Kik a boldogok? Országos evangélizáció a Deák téri templomban Szeretettel hívjuk testvéreinket isme­rőseikkel, rokonaikkal együtt az or­szágos evangélizációra. A kezdő ige­hirdetést Zsarnai Krisztián nyíregy­házi lelkész tartja, akit az elmúlt években a Mandabokor nevet vise­lő szórványgyülekezet megújulásában használt fel az Úr. A vele érkező fia­talokból álló ének- és zenekar vezeti majd a közös éneklést is. Ebédszünet­ben pedig, a tavalyi első próba sike­rén felbuzdulva, a templom nyitott aj­tajában zenélve szólnak az utcán já­ró-kelő emberekhez. Molnár Róbert, Kübekháza polgár­­mestere, aki korábban képviselő és az Országgyűlés titkára volt, beszélni fog az életében tapasztalt nagy átala­kulásról. Arról, hogyan támasztotta fel Isten krízisektől és bukásoktól sem mentes életét, házasságát, és azóta hogyan sikerül keresztyén szellemben szerveznie a rábízott község életét. Az elmúlt években számtalan helyen tett tanúságot Isten megújító ke­gyelméről. A plenáris rész után szabadon vá­lasztható programokba lehet bekap­csolódni. Néhány ezek közül:- a szombathelyi Reményik Suli­színház Sztehlo Gábor életéről szó­ló színdarabot mutat be;- Banka Gabriella, az egyházunk­ban már ismert, délvidéki származá­sú színésznő művész barátai közre­működésével saját imádságos verseit adja elő;- Tex Reardon, a világszerte ismert evangélista, aki Billy Graham mun­katársa volt évtizedeken keresztül, ér­dekes, építő beszámolót tart közös munkájukról;- az egyik szekcióban megjelenik az igényes, keresztyén tartalmú nép­dal is Joób Emese előadásában. Közös tanulásra, éneklésre is lesz alkalom. ■fe ¥ # KIK A * BOLDOGOK? Omoqos evamjcIlKHto A délutáni bizonyságtevő a népsze­rű színművész, énekes, Sasvári Sán­dor. Jól ismert musicalekből, zenés darabokból összeállított programját sokan szeretik és várják. A napot idén is úrvacsorái közös­séggel zárjuk. Záró igehirdetéssel Szemerei János püspök szolgál majd. Imádkozzunk egyházunk és gyü­lekezeteink megújulásáért és azért, hogy ebben továbbra is eszköz lehes­sen az őszi országos találkozó. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész HETI ÚTRAVALÓ „Áldjad, lelkem, az Urat, és nefeledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristennek mindig, mindenért hálát adó s őt imádó életfolytatásra hívnak. Ám erre csak az képes, akit a Szentlélek elevenít meg, mert „senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által”. (lKor 12,3) S mert a törvény betűje „megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6), ti „magasztal­játok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme”! (Zsolt 118,1; LK) „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (GyLK 728) Az istenfélő ember tud csak hálás lenni s őt dicsőíteni, miként a leprától megtisztult samáriai is, aki nem hanyatt esett (!), hanem vétkesen s szegényen leborult Jézus lábánál meg- és visszatérve hozzá, s így nem csak testi gyógyulást nyert! „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És így küldte el őt az Úr: „Keljfel, menj el, hited megtartott téged!’ (Lk 17,18.19) De mi már nem vagyunk idegenek, hanem Pállal valljuk a bennünket vezérlő és Isten­hez űző Lélek által: „»Abbá, Atya!« Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lel­kűnkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk’.’ (Róm 8,15-16) Luther Márton szerint: „E bizonyságtétel úgy történik, hogy szívünkben meg­­érezzük a Szentlélek erejét, aki az igével működik bennünk, s tapasztalatunk megegyezik az igével. Ez az igazi belső bizonyságtétel, melyből megismered, hogy a Szentlélek működik benned.” Pál hálát ad Timóteus képmutatás nél­küli hitéért Istennek, és minket is emlékeztet, hogy kegyelmi ajándékainkat jól hasznosítsuk neve dicsőségére! „Mert nem a félelemnek lelkét adta ne­künk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét’.’ (2Tim 1,7) A meg­gyógyított vak úgy dicsőítette helyesen Istent, hogy térdre hullva hódolt Jé­zusnak, mert aki őt látja, látja az Atyát (lásd Jn 14,9)- A zsinagógából kizárt, de látóvá lett, vakon született ember így válaszolt az őt meggyógyító Ember­fiának: „»Hiszek, Uram.« És leborulva imádta őt’.’ (Jn 9,38) Pál hálát ad Fi­­lemon hitéért, szeretetéért, és közbenjár a megtért, így hasznossá lett rab­szolga érdekében. Gazdáját is erre kéri: „Bizony, testvérem, bárcsak haszno­dat vehetném az Úrban!” (Fii 1,20) Mihály főangyal ünnepe emlékeztet: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket’.’ (Zsolt 34,8) Jézus és szeretett tanítványa látta a sátán trónfosztását: „Mihály és angyalai harc­ra keltek a sárkánnyal, (...) de nem tudottfelülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben.” (Jel 12,7.8) Isten gyermekei ezért a legfőbb jó­ért adnak hálát: „...hogy a nevetekfel van írva a mennyben’.’ (Lk 10,20) Elfo­gásakor Jézus nem hagyta megvédeni magát, s így szólt: „...nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) János látta, hogy három angyal bejelenti az ítéletet, ám előbb az örök evangélium hirdettetik minden népnek s ez: „Féljétek az Istent, és ad­jatok neki dicsőséget, (...) imádjátok..!’ (Jel 14,7) Kérd: „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon!” (EÉ 287,4) ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom