Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-14 / 33-34. szám

22 •« 2011. aUgUSZtUS 14~21. KERESZTUTAK Evangélikus Élet KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Rómában újra forgalomban a „pápabuszjegy” Húsz év Brigetióban Szenzációs régészeti leletek a komáromi kiállításon Két hónappal II. János Pál boldoggá avatása után új jótékonysági kezde­ményezés indult az olasz fővárosban. A római tömegközlekedési eszközö­kön újra használatba került a néhai pápa arcképével ellátott jegy. Május í-jére ötszázezer „pápa­buszjegyet” nyomtattak II. János Pál arcképével, július 20-tól pedig ismét használatba került az egyeurós busz­jegy az egykori pápa képével. A római tö­megközlekedési vállalat (ATAC) és a Caritas összefogásának köszönhetően minden eladott jegyből három centet a Termi­ni pályaudvar mellett található menza és men­­hely felújítására fordítanak. Egymillió „pápabusz­jegy” került forgalomba, amelyből harmincezer euró bevételt várnak a Caritas intézményei számára. Liberio Andreatta prelátus, az ORP rövidítésű, zarándokutakat szer­vező római utazási iroda alelnöke a kezdeményezés kapcsán elmondta, hogy természetesen fontos az ado-Három év henyélés után ismét mun­kába jár egy brit lottómilliomos, mert elunta a semmittevést. Az ötvenegy éves Arthur Wright és neje, Jackie 2,9 millió fontot - 900 mil­lió forintot - nyert 2008-ban. A férfi otthagyta gyári állását, új kocsit vett, de feleségével egyetértésben hamaro­san úgy találta, hogy a fényűző élet­mód nem nekik való. A férj unatko­mány is, de még inkább az, hogy aki ilyen jegyet vásárol, egy lépést tesz a város legszegényebbjei felé. „Ha egy közösség és a közigazgatás nem fek­tet be a szolidaritásba, nem igazán lát­ja saját valós céljait” - hangsúlyozta. A „pápabuszjegyek” a tervek sze­rint szeptember közepéig lesznek forgalomban. „A jegy erőforrást biz­tosít majd a Caritas-központ számá­ra, ugyanakkor tudatosítani kívánja az állampolgárokban, hogy a Termi­ni pályaudvar melletti karitatív intéz­mény vonatkozási ponttá kell, hogy váljon a szolidaritás kifejezésére a ró­maiak számára” - nyilatkozta a kez­deményezésről Gianni Alemanno, Róma polgármestere. M Magyar Kurír zott, ezért nemrégiben ismét elhelyez­kedett, most egy iskolában gondok. Wright a brit Metro újságnak mind­azonáltal azt mondta: egyáltalán nem bánja, hogy nyert a lottón, sőt nagyon boldog, hogy az utolsó pilla­natban meggondolta magát, és még­is vett egy szelvényt. Eredetileg ugyanis nem is akart játszani. M MTI ► Szenzációs, a nagyközönség ál­tal eddig sohasem látott régé­szeti leleteket vonultat fel az ókori Brigetio két évtizedes fel­tárásainak szentelt a Húsz év Brigetióban - régészeti kutatá­sok Komárom/Szőnyben 1990- 2010 című időszaki kiállítás, amely szeptember 4-ig látható a komáromi Klapka György Múzeumban. Brigetio volt a Pannónia tartomány­ban állomásoztatott négy római lé­gió egyikének, a légió I Adiutrixnak az állomáshelye az I. századtól a ró­mai uralom végéig. Pannónia provin­cia I. századi meghódítását követő­en a pannoniai törzseket római köz­­igazgatási egységekbe osztották, amelyeknek elhelyezkedése nagyjá­ból megfelelt az egykori törzsi szál­lásterületeknek. Brigetio tágabb környékén az illír eredetű, keltizált azalus törzs élt, amelyet ekkortájt az alávetett jogál­lású civitas peregrina Azaliorum el­nevezésű közigazgatási egységbe szerveztek a rómaiak. A brigetiói tábor kiterjedt úthálózat révén kap­csolatban állt a pannoniai határt vé­dő többi légióstáborral, valamint a tartomány belsejében levő települé­sekkel. A tábor stratégiai fontosságá­ra utal a Brigetio név is, amely a kel­ta briga szóból származik, és várat, erődítményt jelent. „Brigetio teljes területén folynak az ásatások, az egész város szerkeze­tét, történetét, kiterjedését igyek­szünk megismerni komplex kutatá­saink során, amelyek az utóbbi évek­ben légi felvételekkel is kiegészültek. Ily módon egyre részletesebb képet kapunk e nagy kiterjedésű város szerkezetéről - az utcahálózatról, az általuk határolt insulákról (lakó­tömbökről). Minél teljesebb képet szeretnénk kapni az egykori római településről” - hangsúlyozta az ása­tásokat irányító Borhy László pro­fesszor, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyete­mi tanára. Ismertetése szerint a tárlat egyfaj­ta visszaemlékező kiállítás, hiszen az elmúlt húsz év alatt több régészgene­ráció nőtt fel az ásatásokon. így be­mutatják azokat a pillanatfelvétele­ket is, amelyek az azóta kollégává érett hallgatókat örökítik meg munka közben. Erőteljes hangsúlyt kap a szakmai oldal is, mivel a feltárások során nagyon sok helyszínen ástak, ahol fontos és figyelemre méltó lelet­re bukkantak. Az érdekességeket sorolva Borhy László kiemelte a római kori fahor­dót, amelynek most fejeződött be a restaurálása. „Egy teljes épségben fennmaradt fahordó, beleégetett fel­iratokkal, amelyek szerint a légió I Adiutrix brigetiói tábori kórháza számára ebben szállították illeték­­mentesen a bort. Aquincumból is, de máshonnan is ismerünk pecsételt hordókat, de Brigetióból ez az első ilyen lelet. További érdekesség, hogy egy kút nyílását foglalta körbe ez a hordó, tehát még a római korban használták fel másodlagosan” - mondta a régészprofesszor. Borhy László külön is felhívta a fi­gyelmet néhány elefántcsontból ké­szült faragványra - ékszerek vagy il­latszer tárolására szolgáló fedeles dobozkára és két amulettre -, amely a polgárváros két éve feltárt temető­jéből került elő. A kiállításon nagy számban mutat­nak be kerámiaedényeket, valamint üvegtárgyakat is. Az utóbbiak kap­csán Borhy László kitért a néhány éve feltárt brigetiói üvegműves műhely­re. Az előkerült leletek arról tanús­kodnak, hogy régi üvegtárgyak fel­­használásával készítettek újakat, pél­dául színes üveggyöngyöket. A ter­mékek némelyikén a gyártási folya­mat során alkalmazott szerszámok, például még a forró, folyékony üveg lecsippentésére szolgáló eszközök nyomai is megfigyelhetők. „Találtunk egy bronzszobrocskát, amely germán alakot ábrázol jelleg­zetes hajviselettel. Semmi meglepő nincs a leletben, hiszen a Duna má­sik oldalán, a római kori Barbaricum­­ban éltek azok a germán törzsek, amelyekkel Brigetio lakosai napi kapcsolatban álltak, ez a viszony hol békés, hol ellenséges volt” - jegyez­te meg a tudós. A tárgyi emlékek mellett fotókon követhetők nyomon az elmúlt húsz év legjelentősebb felfedezései. Az első jelentős lelet az 1994-ben előke­rült hatalmas, kozmológiai tárgyú mennyezeti freskó. De fontos felfe­dezésnek számított az 1998-ban fel­tárt pékműhely is a hozzá tartozó el­árusító helyiséggel, valamint az ugyancsak 1998-ban előkerült három szarkofág, amely rengeteg tárgyi mellékletet és drágakövekkel díszített arany ékszereket rejtett. Különleges az a 2007-ben napvilágra került szar­kofág is, amelyet a másodlagosan fel­használt feliratos kőlapokból alakítot­tak ki valamikor a 4. században. Itt a latin nyelvű feliratok szolgáltak szen­zációval, hiszen Brigetio hadtörténe­tére, közigazgatására vonatkozó, ko­rábban nem ismert adatok szerepel­nek bennük. M MTI Lottómilliomosból gondnok Időkapszulát rejtett a csökmői templomtorony ^ A Hajdú-Bihar megyei Csökmő helytörténeti emlékeit rejtették a helyi református templom fel­újítása közben talált időkapszu­lák, amelyeket az iratok szerint 1927-ben helyeztek a templom tornyába. A templom májusban indult felújítá­sa közben a toronyban két bádogsze­lencét találtak. A település lakói az 1756-ban épült templom minden fel­újításakor hagytak emlékeket az utó­korra. Az épületet többször is átépítették, a torony pedig 1860-ban készült el. A most talált, 1927-es feljegyzések sze­rint akkor is tettek szelencét az épü­letbe, de a benne elhelyezett tárgyak többsége a rossz szigetelés miatt 1927-re megsemmisült. A két kapszulában talált tárgyak között a legrégebbi egy 1662-es ezüst „Leopold-veretű” pénzérme Szűz Mária portréjával. Találtak még 1807- es rézpénzeket és Kossuth-bankókat is, de a tárgyak többsége a 20. század elejéről származik. A csökmőiek mindenről pontos leltárt csatoltak az utókor számára, az adakozók és a felújítást végzők névsorát sem kifelejtve. Találtak 1927-es újságokat, közöttük a Pesti Hírlap akkori kiadásaival, az 1926-os népmozgalmi adatsorokat, a temp­lom felújítási szerződését és az egy­házi élettel kapcsolatos feljegyzése­ket is. Különlegesség volt az „izenet a múltból, melyet átadunk a jövendő­nek” kezdetű, többoldalas levél. Eb­ben a falu lakói a mindennapjaikról értekeztek, és leltárt adtak minden el­helyezett emlékről. Kiss István lelkipásztor vezetésé­vel a gyülekezet mai tagjai is mindent dokumentáltak, mindenről fénykép, fénymásolat és videofelvétel készült, aztán pedig gondosan visszahelyez­ték a talált tárgyakat a kapszulákba, majd eredeti lelőhelyükre, a temp­lomtoronyba. E mellé tették a saját „üzenetüket”: egy 2011-es fémhenger­ben Csökmő mai lakói helyi és orszá­gos újságokat, napjaink fizetőesz­közeit, önkormányzati és egyház­kerületi adatokat és a falu minden­napjait bemutató fotósorozatot hagy­tak örökül a „jövendőnek”. M MTI Grassalkovich Antal mint mecénás Új kiállítás a gödöllői kastélyban ^ A gödöllői királyi kastély új, időszaki kiállítása Grassalko­vich Antal gróf egykori egyházi mecénási tevékenységét mutat­ja be. A Kincses templomok című tárlatot Beer Miklós váci me­gyés püspök nyitotta meg au­gusztus s-én. A számos uniós rendezvénynek he­lyet adó gödöllői kastélyban ez az el­ső kiállítás az uniós elnökség lezárul­ta óta. Létrejöttéhez két magángyűj­tő és több mint húsz intézmény járult hozzá. A kastély Rudolf-szárnyának eme­leti termeiben látható tárlat Grassal­kovich I. Antal (1694-1771) alakját, egyházi kapcsolatait helyezi a fó­kuszba, s egyházi mecénási tevé­kenységét is új megvilágításba helye­zi. A kapcsolódó anyag még sohasem volt együtt látható, emellett számos olyan darabot is kiállítottak, amelyek­kel korábban nem találkozhatott a szakma és a nagyközönség. A kiállított tárgyak között találha­tó a Mária Terézia által alapított Szent István-rend díszruhája, emlék­érme és alapszabálya, a királynő ál­tal adományozott miseruha és palást, valamint eredeti iratok, relikviák, köztük Grassalkovich Antal végren­delete. Mindezek mellett bemutatják a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény, vala­mint a plébániák által küldött 18. szá­zadi miseruhákat, kelyheket, szobro­kat, festményeket. A Magyar Nemzeti Múze­um gyűjteményéből most először lesz látható a kastély­ban Mária Terézia aranyo­zott ezüst és bécsi porcelán kávéskészlete, melyet 1751-es gödöllői látogatásakor a ven­déglátó grófnak ajándéko­zott, s amely az egyetlen tárgyi emléke a nevezetes vendégeskedésnek. A kiállítás más különle­gességeket is kínál, így példá­ul láthatók a kor egyik legna­gyobb ötvösmestere, Szi­­lassy János által készített tárgyak, de kuriózumnak számít az az aranyozott szo­bor is, amely a ravatalon fekvő Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A szent kultuszá­val, annak tárgyi és írásos emlékeivel külön egység fog­lalkozik, hiszen a gróf maga is sokat tett a kultusz magyarországi elterjesz­téséért. A kiállítást Kresz Albert fotómű­vész képei vezetik be, melyeken a Grassalkovich Antal által egykor tá­mogatott templomok láthatók. A tárlat január 29-ig tekinthető meg. M MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom