Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
A nyugalom ideje Közhelyszerűnek számít az a megállapítás, hogy rosszak az egészségügyi mutatóink nemzetközi összehasonlításban is. A sok betegség egyik oka a stressz, a hajtás, a szünet nélküli robot. Nehezen tudunk lassítani, kikapcsolódni, regenerálódni. Szervezetünkben a naponta felhalmozódó méreganyag az éjszakai pihenés közben csökken ugyan, de nem ürül ki egészen; napról napra visszamarad annyi, hogy szükség van hétnaponként egy teljes pihenőnapra, a „nyugalom napjára”, amiről a Bibliában is olvashatunk. Isten alkotta így az embert, és adta az életritmust, az élet törvényét, amit büntetlenül nem lehet megszegni. Mózes könyvében ezt olvassuk: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon átdolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon (...) megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját. ”(2Móz 20,8-11) Szüksége van a testnek, léleknek napi, heti és éves pihenésre, kikapcsolódásra. Az evangéliumokban olvasunk arról, hogy Jézus a megterhelő szolgálat után több esetben elvonult egy csendes, lakatlan helyre, hogy pihenjen, imádkozzon. Különösen is a városi emberek, akik elszakadtak a természettől, élik át azt a csodálatos érzést, hogy gyógyul a testük-lelkük, idegrendszerük az erdőben, vízparton. Szakítsunk időt arra, hogy megcsodáljuk a virágokat, madarakat, a gyönyörű fényeket, színeket. A természet értelmes vizsgálata révén felismerhetjük az Alkotót, a Teremtőt is - írja Pál apostol. Százezrek élnek betonrengetegben anélkül, hogy találkoznának házi-, illetve vadállatokkal, éreznék a friss avar, a virágok, az erdő illatát. A bibliai értelemben vett pihenés, nyugalmi idő nem csupán alvást, semmittevést jelent, hanem a bűntől megmérgezett, zaklatott ember szabadulásának, gyógyulásának, helyreállításának idejét is. Szánjunk időt az Istennel való kapcsolatra és a körülöttünk levőkkel, elsősorban családunk tagjaival való közösségre, hiszen az ember csak úgy kerül a helyére, ha a felfelé való és emberi kapcsolatai rendeződnek. Vegyük ezt komolyan egészségünk érdekében is. Sokan már nem is tudnak elcsendesedni, mert mindig zaj veszi körül őket. Legyen ez a nyár a testi, lelki, szellemi megújulás ideje. Vegyük le a polcról a talán porosodó családi Bibliát, olvassuk nyitott szívvel az evangéliumokat, keressük Istent, amíg megtalálható. Jézus így biztat: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek,és megnyittatik nektek. ” (Mt 7,7) „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. ” (Mt 11,28) „.. .aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el...”Qn 6,37) SZEVERÉNYI JÁNOS Az elmélkedés 2004. június 2-án hangzott el a Kossuth rádióban A Luther-rózsa színei Anyanyelv - egyház - nemzet A Magyar Evangélikus Konferencia tanulmányi konferenciája 2011. szeptember 30. és október 1. között a révfülöpi Órdass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Szeptember 30., péntek • 17.00: Érkezés, regisztráció, a szobák elfoglalása • 18.00: Vacsora • 19.00: Nyitóáhítat - id. Zászkaliczky Pál - általános bevezetés • 19.30: írott betűvel és hirdetett igével a megmaradásért - Bence Lajos író, szerkesztő és Gabrijela Bence gyülekezeti felügyelő (Alsólendva, Szlovénia) • 21.00: Egyházi turizmus - beszámoló és ötletbörze - Kocsis István • 21.30: Esti imádság - Hafenscher Károly Október 1., szombat • 8.00: Reggeli áhítat - Gáncs Péter püspök • 8.30: Reggeli • 9.15: A négynyelvű reformáció a Kárpát-medencében - Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzor (Evangélikus Hittudományi Egyetem) • 10.30: Kávészünet • 11.00: A múlt terhe, a jelen gondja, a jövő lehetősége a szlovák magyar kapcsolatokban - Demmel József doktorandusz történész (Eötvös Loránd Tudományegyetem) • 12.30: Ebéd • 13:30: Kerekasztal-beszélgetés - vezeti Fabiny Tamás püspök • 15.00: Záró istentisztelet úrvacsorával - Fabiny Tamás püspök * * * Szeretettel várjuk a téma iránt érdeklődő testvéreinket. A részvételi díj szállással, teljes ellátással: 5400 Ft. Jelentkezni szeptember 20-ig lehet postai levélben az oktatási központ címén (8253 Révfülöp, Füredi út 1), illetve e-mailen a revfulop@lutheran.hu címen. A kilencvenéves Pósfay György köszöntése Drága Gyurka Bátyánk! Az Evangélikus Élet és az amerikai Erős Vár adott hírt arról, hogy június 18-án ünnepelted kilencvenedik születésnapodat. Most szerető családod és mások gratulációja után - kissé megkésve - a Magyar Evangélikus Konferencia nevében köszöntelek. Engedd meg, hogy egy veled kapcsolatos emlékemmel kezdjem. A kilencvenes évek közepén egy budapesti utad alkalmával bejelentetted, hogy teológiai könyveid jelentős részét hittudományi egyetemünknek, gondosan megőrzött folyóirat-gyűjteményedet pedig volt iskoládnak, a fasori gimnáziumnak ajándékozod. Mindez Genfben van, el kell érte mennünk. S a kisbusz üzemanyagának egy részét fedezed is. Autóba ültünk. Talán Bicske körül jártunk, amikor elkezdted mesélni életed históriáját. Azóta is lenyűgöz, hogy sok évtizede történt eseményekre milyen részletesen és pontosan emlékszel. A fasori diákévek, Sólyom Jenő hitoktató és cserkészvezető hatása, Raffay és Ordass püspökök szerepe indulásodnál, a svédországi tanulmányút, az 1948-as világgyűlés, az amerikai lelkészi szolgálat mind-mind sorra került beszámolódban. Szóltál a Venezuelában úttörőként kezdett gyülekezetszervező és templomépítő évekről, majd az 56-os menekültek között végzett lelkigondozás megszervezéséről, a KÉMELM, az Útitárs elindításáról... Már Genf közelében autóztunk, amikor a világszövetségnél végzett feladataidra került a sor. Azóta is csodálkozom, honnan tudtad, mikor mit kell tenned, merre kell indulnod, hiszen legtöbbször járatlan úton kellett szolgálnod egyházunkat a nagyvilág szétszórtságában élők között. Soha nem kaptál kellő előzetes eligazítást, másoktól sem vehettél át elégséges tapasztalatot. Lassan két éve a Deák téri templomban egyházunk kitüntetett az Ordass Lajos-díjjal. Akkor sok évtizedes szolgálataidról mindössze ennyit mondtál: „Végeztem azt a munkát, amit el kellett végeznem.” Legyen áldott szolgálatba hívó Urunk, hogy sok talentummal, óriási nyelvtehetséggel ajándékozott meg téged, hogy szívedet csordultig töltötte krisztusi tartalommal. Tőle kaptad leleményességedet, találékonyságodat is, hiszen magát az utat is meg kellett álmodnod, ki kellett taposnod, hogy egyáltalán elindulhass rajta. Te pedig mindig tudtad, mire késztet küldő Urad, s magyarul vagy svédül, angolul vagy németül hirdetted az evangéliumot, mert azt „kellett végezned”! Hiszem, hogy minden „kell” mögött szolgálatba küldő Urunk áll. Drága Gyurka bátyánk: Isten éltessen! Istennek adunk hálát érted s minden szolgálatodért. Szeretettel ölel testvéred az Úrban: Id. Zászkaliczky Pál A szlovák ősökre emlékeztek Szarvason Szarvas város napján, július 24-én emlékeztek azokra a szlovák telepesekre, akik kétszáznyolcvankilenc évvel ezelőtt jöttek ide, és fáradságos munkával újra életet teremtettek a török pusztítás után kihalt területen. 2002-ben az evangélikus Ótemplom tövében állítottak emléket a Harruckern János nagybirtokos hívására ide érkezett harmincnégy szlovák családnak. A letelepedési emlékkőnél koszorúzással indult az ünnepségsorozat. Megjelent többek között Stefan Dano, a Szlovák Köztársaság főkonzulja, Babák Mihály polgármester és Mótyán Tibor, a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke. A Déli Evangélikus Egyházkerületpüspöke, Gáncs Péter is koszorút helyezett el az emlékműnél, majd az Ótemplomban az ezt követő istentiszteleten hirdette Isten igéjét. A helyi lelkészek, Lázár Zsolt és Horváth Olivér szlovák nyelven elmondott imájukban emlékeztek az ősökre. Az istentisztelet után a templomban adták át a Pedagógiai és a Szociális Tevékenységért díjakat. Az ünnepséget követően a jelenlévők a Vízi Színpadra siettek, ahol megnézhették a Cervinus Teátrum Tessedik című zenés darabjának ősbemutatóját. Forrás: Evangelikus.hu
