Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-27 / 13. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 13. szám ■ 2011. március 27. ■ Böjt 3. vasárnapja (Oculi) Ára: 250 Ft „Bár a Duna mentén lakó keresztények más-más nemze„A legfőbb alkotó a világteremtő Úristen, aki „A jó ökumené nem jelenttekhez, különböző felekezetekhez tartoznak, őket nem előtt kételkedés nélküli hittel próbálok megállhét arctalanságot és elvtecsupán a folyó köti össze, nem csupán annak vizén őszni. Kimondom, ha közhelynek hangzik is: bárlenséget. Nem hiszek a toznak, hanem az élő vízből is merítenek, amelyet Jézus csak minden alkotásunk az ő dicsőségét macsak »protestáns ökumekínált fel egykor a samáriai asszonynak.” gasztalná...” nében«...” Kezünkben az evezőlapát !► 4. oldal Interjú D. Szokolay Sándorral !► 5. oldal EvÉl&levél ► 15. oldal Magyar Evangélikus Szerzetesrend !► 3. oldal Merre tovább, Líbia? 6. oldal 400 éves az inkeri evangélikusság 8-9. oldal Visszakapott méltóság !► 11. oldal Déli felügyelők konferenciája )► 13. oldal Dupla hungarikum... !► 13. oldal wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmammm A debreceni Déri Múzeum felújítása miatt - április végéig - Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában látható Munkácsy Mihály három, világszerte ismert monumentális vászna, a Krisztus-trilógia is. A kiállító intézmény, valamint a Munkácsy Alapítvány és az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében a böjti időszakban, szombatonként egyházi vezetők vállalkoznak szubjektív tárlatvezetésre. Evangélikus részről elsőként dr. Fabiny Tamás püspököt hallgathatták az érdeklődők március 19-én; a püspök (képünkön) szavait Finta Gergely orgonaművész és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Kinczler Zsuzsanna által vezényelt énekkarának böjti egyházzenei összeállítása színesítette. Április 9-én Gáncs Péter elnök-püspök mondja el gondolatait a képekről, utána Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész muzsikál, április 16-án pedig Bogárdi Szabó István református püspök szól a három festményről, az evangélikus Gryllus Dániel zenei közreműködésével. Kétszázötvenen „zsendültek” ► Bár az elmúlt hét végén az időjárás nem épp a tavaszból adott ízelítőt, ez nem volt akadálya annak, hogy március 18-19-én szellemi zsendülésre várjon ifjabbat és idősebbet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Az immár harmadik alkalommal megszervezett - ezúttal is jól sikerült - rendezvénysorozatra az ország százhuszonegy iskolájából közel kétszázötven diák és felkészítő tanár érkezett. Az evangélikus intézményben négy tudáspróba döntőjére került sor egy időben, továbbá az evangélikus könyvtárosok szakmai találkozója és a történelemtanárok továbbképzése kapcsolódott a programhoz. A felkészítő tanároknak minikonferenciát is kínáltak a szervezők, amelyen dr. Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora a szociolingvisztikáról, Szücsné dr. Harkó Enikő, a dunaújvárosi gimnázium igazgatóhelyettese Shakespeare-ről és a Globe Színházról tartott előadást, Reiszné Szőts Edit, a Dyslexiás Gyermekekért Tolnában Egyesület elnöke pedig szervezetük tevékenységét ismertette. A Lotz János szövegértési és helyesírási versenyre első körben közel háromezer diák nevezett be, a bonyhádi döntőben nyolcvanhármán mérték össze a tudásukat a 4., 7. és 8. osztályosok közül. Mint a versenyt szervező igazgatóhelyettes, Lenczné Vrbovszki Judit elmondta, céljuk a világhírű nyelvészprofesszor munkásságának megismertetése a magyarországi diákokkal és tanárokkal, ezért mindig úgy válogatják a feladatok szövegét, hogy azok róla szóljanak. Az idei verseny díjkiosztóján, valamint a Lotz-emléktábla szombat reggeli koszorúzásán részt vett a professzor Kaliforniában élő fia, Charles Peter Lotz is. A Glasperlenspiel elnevezésű német nyelvi, kultúrtörténeti és országismereti versenyen általános és középiskolások mérték össze tudásukat. A központi téma főként Szász-Svájc volt. Az Ésszel járom be a földet! címet viselő nemzetközi középiskolai földrajzi tanulmányi verseny ezúttal Földünk szigeteivel foglalkozott. & Folytatás az 5. oldalon Médiatanácstagok médiaműhelyen A médiatanács két tagja, Auer János és Kollarik Tamás is előadást tartott Berekfürdőn, a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) háromnapos hétvégi konferenciáján - közölte a médiatanács szóvivői irodája múlt szombaton a Magyar Távirati Irodával. A Protestáns médiaműhely 2011 címmel március 18- 20. között megrendezett szakmai eszmecserén az esemény fővédnöke, Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a médiatanács elnöke köszöntőbeszédében azt mondta: az NMHH és a médiatanács munkájában mindig a közösség érdekeit állítja a középpontba. „A legnagyobb hangsúlyt a nézők, olvasók, felhasználók, előfizetők jogainak és érdekeinek védelmére helyezik" - fejtette ki videoüzenetében. Kollarik Tamás, a médiatanács tagja előadásában azt hangsúlyozta, hogy az új médiatörvény elfogadására azért volt szükség, mert a régi szabályozók már elavultak, így nem voltak alkalmasak arra, hogy akár a dinamikusan átalakuló elektronikus médiát, akár a webes platformokra áttevődő írott sajtót korszerű módon szabályozzák. Kitért arra is, hogy fontos kérdésnek tartja a közszolgálati kódex megalkotását. Ez a dokumentum ugyanis „záloga annak, hogy a jövőben a közszolgálati médiumokról szóló viták már ne a különböző ingatlanok eladásáról vagy visszavásárlásáról szóljanak, hanem például arról, hogy milyen tartalmak, milyen alapelvek, milyen műsorstruktúra biztosítja jobban a közszolgálat feladatának teljesülését” - tartalmazza a közlemény. Auer János a tanácskozáson azt mondta: az önkéntes alapon szerveződő szakmai önszabályozó szervezetek saját közösségükre kötelező erejű normarendszere is elősegíti azt, hogy „az írott sajtó az értékelvűség és a minőségteremtés igénye mentén működjön tovább” M MTI A protestáns médiaműhelyről részletesebben lapunk 7. oldalán... A médiatanács Berekfürdőt megjárt tagjai a készülő közszolgálati kódexről lapzártánk után - március 22-én délelőtt - az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőjének hivatalában egyeztettek dr. Fabiny Tamás püspökkel és az egyház televíziós, illetve rádiós műsoraiért, valamint írott sajtójáért felelős munkatársakkal. Éjfél után tánc, avagy ami szubjektív, és ami nem ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA A „tárlatvezető” nem a múzeum munkatársa, nem viselt MNG feliratú kitűzőt. De Luther-kabátját és püspöki keresztjét is otthon hagyta, hogy úgy álljon ott a három nagyszabású jelenet övezte térben, mint bármelyikünk: mint átlagos múzeumlátogató, mint a jó képek és kiállítások barátja. Kezében azonban Bibliát tartott. A nézőket, hallgatókat böjti útra hívta, szubjektív, lélek vezette, ihletett túrára. Nem a legismertebb magyar festő életútját ismertette, nem realizmusáról vagy historizáló előadásmódjáról beszélt, nem iskoláit taglalta vagy népszerűségének titkát - ahogy egy hivatásos, „objektív” tárlatvezető tette volna. Azt kereste a megfestett alakokban: Jézusban, Pilátusban, Máriában és Jánosban, a főpapokban és a katonákban, hogy érzékenyen ábrázolt lelkiállapotuk, széles skálán mozgó gesztusaik, esetleg szimbolikusnak tűnő jelenlétük mennyiben értelmezi a jól ismert evangéliumi eseményeket, Krisztus Urunk kínszenvedésének és kereszthalálának annyiszor megénekelt és annyiféleképpen megfestett történetét. Talán nem is tűnt volna blaszfémiának, ha így kezdi mondandóját: „Testvéreim, olvassátok el a passió történetét, ahogy azt Mihály evangélista megfestette számunkra...” Evangélista? Talán, de legalábbis apostol, aki Krisztusról — a benne élő Úrról - tanúskodik kétezer évvel a Jeruzsálemben történtek után is. Fabiny Tamás felidéz egy beszélgetést Tolsztoj Anna Kareninájából, amelyben egy bizonyos Mihajlov nevű festő képét - Krisztus Pilátus előtt - nagy fejcsóválás övezi, hiszen nem követi az ikonfestő iskola szigorú szabályait, és Isten-ember helyett ember-istent láttat. Mert Mihajlov „nem festheti meg azt a Krisztust, aki nincs ott a lelkében” Munkácsy nem is használja a képek címében a Jézus nevet, pedig az evangéliumok ezekben a jelenetekben még nem nevezik őt Krisztusnak. Festőnk azonban, mint kései tanúságtevő, már a vallatás képeiben is Krisztusról, a felkentről beszél. Ő, a szegény asztalos fia a megdicsőült Krisztust látja az egyszerű ács fiában. A fehér ruhát viselő Krisztus-alakok nyugalmas magasztossága, fenséges hallgatása elképesztő ellentétet alkot akár Pilátus tanácstalanságával, akár a konspirálók zizegésével vagy az utca népének dühödt gesztusaival és ordítozásával. íme a király, íme az ember és íme, az Isten Fia, az evangélium maga - valljuk először, másodszor és harmadszor a festővel. A tárlatvezetés szubjektivitása megengedi, hogy fontos versek citáltassanak Reményiktől, Pilinszkytől, Weöres Sándortól. Hogy megszólaljon - ezúttal zene nélkül - Tim Rice megrázó Pilátus-monológja a Jézus Krisztus szupersztárból: „És jött egy bősz vad tömeg, sok ütni kész ököl, ádáz és durva nép! / Megrohanták mind, s itt megszakadt a kép... / És jöttek ezrek és ezrek, mind őt siratták, / És körbejárt a bűnös neve is: az én nevem mondták.” Pilátus nevét, aki azért (is) szerepel a Credóban, hogy történelmi személyként hitelesítse a történetet és meghatározza a kort is. Pilátus, akinek Reményik versében megértés, Pilinszkynél fölmentés a része. Akinek trónján - Munkácsy képén is - szerepel az SPQR (Senatus Populusque Romanus - a római szenátus és nép) rövidítés, a történeti hűség jele. És aki felírta a keresztre azt a másik négy betűt, amelyekkel lelkiismeretének volt adós: INRI. „E négy betű az én becsületem, / Hajótöröttségem utolsó roncsa...” Fabiny Tamás tárlatvezetésén a teológus beszélt az újszövetségi szöveghez való hűségről. Az irodalmár idézte az idevágó sorokat az evangéliumi történetről és a festő sikertörténetéről. A politikus alkat vont párhuzamot a vallatást és a kivégzést végignéző zsidó főpapok és Kádár János között. Az édesapa látta meg az anyák fájdalmát és conpassióját mindhárom hatalmas kompozícióban - akár rejtve, akár nyíltan jelenik is meg. És végül a prédikátor mutatott rá arra a titokzatos, arab telivéren ülő, fehér ruhás férfira, akiben az Eljövendőt, a királyoknak Királyát, az uraknak Urát, az Isten Igéjét kell látnunk. Aki felvette emberi alakunkat, akinek megvetés és szenvedés volt a része, aki meghalt, és aki föltámadott. És visszajön, amikor harmadszor nyílik meg az ég. Maupassant híres regényében, A szépfiúban egy hatalmas festményről beszél, s ezzel a Golgota bemutatására utal. „[...] az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el. Walter megvásárolta ötszázezer frankért, és elvitte; ezzel egyik napról a másikra elvágta a közérdeklődés áradatát, és egész Párizst arra kényszerítette, hogy őróla beszéljen, és irigyelje, szidja vagy dicsérje.” Walter persze kegyesen megnyitotta szalonját az érdeklődők előtt, ez is hozzátartozott a marketingjéhez. Meghívóján ennyi állt: „Walterfőszerkesztő és neje tisztelettel kérik, tekintse meg házuknál december 30-án 9 óra és éjfél között Markovits Károlynaka »Hullámokon járó Krisztus« című festményét, villanyvilágításnál. Az utóirat pedig egészen piciny betűkkel az volt: Éjfél után tánc’.’ Ki így szubjektív, ki úgy.
