Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-27 / 13. szám
14 4» 2011. március 27. KRÓNIKA Evangélikus Élet A Marcaltőhöz tartozó Ihász-pusztán is megemlékeztek a helyiek március 15-én az 1848-as forradalom kitörésének évfordulójáról. Régi hagyomány itt, hogy az ünneplők a szabadságharc egyetlen Veszprém megyei csatájának, az 1849. június 27-én vívott ihászi ütközetnek emléket állító márványobeliszknél gyűlnek össze koszorúzásra. Emlékműsorral - mások mellett - a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola készült a jeles nemzeti évfordulóra - a csatában a magyar csapatokat az evangélikus lelkész fiaként született Kmety György honvéd tábornok vezette. ■ Kerecsényi Zoltán felvétele Egymást segítjük Valami buzdító dolgot kezdtünk a Pesti Egyházmegyében Egyházunkban - amint a vonatkozó törvényi paragrafus fogalmaz - „az egyházközségek egymást kölcsönösen segítő szeretetmunkáját a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat végzi, ezzel is kifejezve az egyházközségek és intézmények egységét és összetartozását”. Gyakorlatilag ez elsősorban az egyházközségek évenkénti vasárnapi adakozásában nyilvánul meg. Ekkor az építkező, renováló, újonnan alakuló és szórványközösségek támogatására gyűjtést rendezünk az egész országban, minden gyülekezetünkben. Imádsággal tesszük, hogy az adományokat megfelelően, bölcsen oszthassuk el, és a támogatás a legszükségesebb helyekre jusson. A GAS-gyűjtés szép formája sok helyen a „szószékcsere", amikor lelkipásztorok egymás gyülekezetét fölkeresve hirdetik az igét, és fölhívják a figyelmet erre a fontos ügyre. Tavaly a Pesti Egyházmegye gyülekezetei is elkezdték ezt a formát bevezetni, és a sikerén fölbuzdulva idén március 27-én (vagy más vasárnapon) az összes pesti gyülekezet részt vesz benne. Külön haszna ennek más gyülekezetek és lelkipásztorok megismerése, a személyes találkozások sora is. Azzal a mottóval adakozunk, hogy hálásak lehetünk, hogy nem mi vagyunk a legnagyobb szükségben; nem minket ért a baj, és hogy nem minket sújt valamilyen katasztrófa. Az sokkal több kiadást (és szenvedést) jelentene, mint amit most erre a célra adakozni fogunk. Hálaadomány is az, amit adunk - minden jóért, amelyet fölülről kaptunk. Kérjük a testvéreket, hogy imádsággal adakozzanak. Hogy valóban jó helyre kerüljenek adományaink, és segítséget jelenthessenek a külső dolgok rendezésében, de a lelki előmenetelben is. Imádkozzunk hazánkért, ébredésért és Urunk áldásáért! „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel Te benned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van” (Ézs 26,3-4; Károli-fordítás) ■ Széll Bulcsú Istentiszteleti rend ♦ 2011. március 27. Böjt 3. vasárnapja (Oculi). Liturgikus szín: lila. Lekció: Ef 5,1-9; íKir 19,1-8. Alapige: fn 1,29-30(31-34). Énekek: 188., 416. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés istentisztelet) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17.de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Vili., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; de. fél 11. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; du. 6. (vespera) Horváth-Hegyi Áron; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv., szószékcsere) Széll Bulcsú; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (szószékcsere) Győri Gábor; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (szószékcsere) Győri Gábor; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (szószékcsere) Bakay Beatrix; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (szószékcsere) Bakay Beatrix; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (szószékcsere) Nagyné Szeker Éva; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (szószékcsere) Nagyné Szeker Éva; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (szószékcsere) Szabó B. András; XIX., Hungária út 37. de. 8. (szószékcsere) Szabó B. András; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.); Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállítottá: Boda Zsuzsa In memóriám Kardos József (1933-2011) ► „Megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt” (Zsolt 66,10) - olvasható testvérünk gyászjelentésén. Ez az ige március 16-án a temetésen is elhangzott, ahol a szolgálatot Farkas Ervin bezi lelkész, dr. Percze Sándor győr-ménfőcsanaki lelkész és e sorok írója végezte. A téti evangélikus temetőben Kardos Józsefet népes gyülekezet kísérte el utolsó földi útjára. Kardos József 1933. február 11-én született Nagykanizsán szülei egyetlen élő gyermekeként. Az elemi iskolákat Zalában, lakóhelyén végezte, középiskolai tanulmányait pedig a fasori gimnáziumban. Érettségi után a teológiára jelentkezett, de elutasították mint politikailag megbízhatatlant. Egy évet Inotán, az alumíniumkohóban dolgozott, ezután újra próbálkozott. Ekkor - mint a munkásosztály tagját - már felvették. 1958-ban szentelte lelkésszé Ordass Lajos püspök. Segédlelkész volt Szegeden és Porrogszentkirályon, majd Budapest- Józsefvárosban másodlelkész. 1959-ben kötött házasságot Fsaidén Teréziával, három gyermekük született. 1961-ben Balatonszárszóra került, ahol a dél-balatoni szórványt gondozta, és a szárszói üdülő gondnoka volt. Itteni szolgálata idején Balatonfenyvesen és Szemesen istentiszteleti helyiséget, imaházat épített. Szabad idejében mozaikból Luther-rózsákat készített az épületek falára és kovácsoltvas gyertyatartókat az oltárra. 1974-ig szolgált itt, ekkor a téti gyülekezet hívta meg lelkészének. Tét mellett huszonöt évig gondozta Győrszemere, tizennyolc évig Felpéc és Gyömöre gyülekezeteit. Több cikluson keresztül a Győr-Soproni Egyházmegye jegyzője, majd szám-ERŐS VÁRAK vevőszéki elnöke volt. 2000-ben ment nyugdíjba, utána is szolgált ott, ahová hívták. 2004 karácsonyán meghalt szeretett felesége, utána már nem vállalt több szolgálatot. Havi rendszerességgel megjelent Enesén, Mórichidán, Kajárpécen az istentiszteleten igét hallgatni. Balesete és betegségei után 2011. március 10-én hívta haza Urunk. Vele olyan ember ment el, aki közel állt hozzám. Nyugdíjba menetele után sokszor helyettesített - ahogy nevetve mondta: „Esperesi káplán lettem!” Szívesen jött mindig, miként hónapról hónapra feleségével együtt - istentisztelet után a parókiára - egy-egy hosszabb beszélgetésre. Aztán hitvese halálával semmivé lett, amit még együtt terveztek. Sem gyermekei, sem unokái nem pótolhatták feleségét, aki negyvenöt éven keresztül állt mellette jóban, rosszban. Mind többet beszélt saját elmeneteléről. Készült - ezt mutatják az énekek is, amelyeket temetésén az ő kérésére énekeltünk. Néhány hónapja még rá tudtam venni, hogy eljöjjön, és megnézze új otthonunkat. Magam előtt látom, ahogy fáradtan botozva megy kifelé: mint aki kész a hosszú útra. Aztán a kórházi ágy, ahol elesetten fekszik, nehezen beszél. ígérem neki: újra eljövök hozzád. Napokkal később a kérése: majd otthon. Minden vágya az volt, hogy hazamehessen. Otthon javult, mind erősebb lett a reménység: felépül. És egy reggel a lánya telefonált: elaludt. Békesség sugárzott az arcáról, megtért ahhoz, aki ismerte őt, akinél nyugalmat talált. Ki volt testvérünk? Evangélikus lelkész, aki szavaival és tetteivel szolgált. Nem az elmélet, a gyakorlat volt az ő területe. Valakivel egyszer arról beszélgettünk: az utolsó régi vágású, falusi papok egyike. Prédikált, építkezett, a kertet kapálta. Ugyanakkor szolgálatát, bárhol volt is, átfogta a hűség. Hű volt Krisztushoz - erről szóló hitvallás az egyik, temetésére kért éneke: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be!” Kardos József hű volt egyházához a tanításban is. Emlékszem, a kilencvenes évek elején az egyik fiatal kollégát alaposan helyretette, amikor az egyházunk tanításától idegent vallott. Konzervatív volt - a szó igazi értelmében -, védte, óvta azt, ami drága kincsünk. Egy volt fontos számára: Krisztusunk ügye. Ezért szolgált, ezért tett meg mindent. Szabadságra nem nagyon ment. Ha családja mégis rá tudta beszélni, de közbejött valami szolgálat, temetés, maradt, mert az a fontos! Keveset beszélt magáról, nehezen tárulkozott ki. Figyeltünk-e rá? Rá, akit Urunk átvitt a testi szenvedések próbáján is? De csodálatos ennek a próbának az áldása: utána ott a megtisztított ezüst. Milyen nagy kegyelem, ha valakit Urunk megtisztít ama napra! Az ilyen ember mondhatja el - hiszem, hogy testvérünk is - a 66. zsoltár egy másik versét: „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem” ■ Jankovits Béla „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom” „Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, / És pattog a bomba, és röpkéd a gránát; / Minden tüzes ördög népet, falat ont: / Töri Drégel sziklai várát” - írja Arany János Szondi két apródja című költeményében. A 444 méter magas vulkáni kúp tetején fekvő Drégelyvárhoz üdítő erdei sétával juthatunk fel. Kiindulópontunk a Drégelypalánk külterületén fekvő Schaffer-kút melletti, könnyen megközelíthető gépkocsiparkoló. Az itt futó kis patakban a szerencsések akár gőtét is láthatnak. A vár közelében kettéválik az ösvény: a rövidebb utat a nagyobb fizikai megterhelést bírók, a némileg hosszabb szakaszt az idősebbek és a kisgyermekesek választhatják. Az oklevelekben első alkalommal 1285-ben említett várat a Hont-Pázmán nemzetség Bozóki ága építette. Később a Csáki família bírta, majd királyi birtok, utóbb érseki várkastély. Az 1400-as évek elején megerősítették, de a török időkre állapota erősen leromlott, főképp egy 1549-es villámcsapás következtében. Ilyen körülmények között vívta 1552-ben Szondi György várkapitány hősies harcát a török ellen. Százötven katonájával négy napig tudott ellenállni a tizenkétezres oszmán túlerőnek. Sebesülten, fél térdre rogyva is harcolt. Bátorságát ellenfele, Ali pasa is elismerte, és megadta számára a katonához méltó végtisztességet. Drégelyvár az ostrom következtében romhalmazzá vált, csak kisebb őrség állomásozott leomlott falai között. A törökök a közelben favárat emeltek, a Drégelypalánk településnév máig erre emlékeztet. A kővár maradványait a magyarok 1593-ban ugyan visszavívták, de már sohasem épült újjá. Helyreállítása közel fél évezred (!) múltán, 1989-ben indult meg - történelmi pillanat, hiszen ekkor falazták vissza első kövét. Az érdemi lökést a Drégelyvár Alapítvány életre hívása jelentette. Az állami és önkormányzati szervek és intézmények, valamint vállalkozások és az ügy mellett elkötelezett magánszemélyek támogatása révén napjainkban is folynak a régészeti és műemlékvédelmi szakemberek felügyeletével zajló munkálatok. Szondira és várvédő katonáira szoborkompozíció, kőszarkofág, emléktábla, kopjafa és több információs tábla emlékezteti Drégelyvár kirándulóit. ■ Rezsabek Nándor
