Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-19 / 25. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 250 Ft gélikus Eletí 76. évfolyam, 25. szám ■ 2011. június 19.76. évfolyam, 25. szám ■ 2011. június 19. ■ Szentháromság ünnepe „Mikor itt a Deák téren átvettem Bach életmű­„Mert bár az Istent dicsérő ének kategóriájába az Erős „Mert az igaz szerelemben a Egy gyülekezet kövei 5. oldal vének ápolását, arra törekedtem, hogy annak vár a mi Istenünk is tökéletesen beleillik, de azért a másik a fontos! A szerelem Iskola és szabadság 6. oldal teljességére lehessen rálátás. (...) Ezzel a kon­mindennapok ökumenéjét ismerve teljesen katolikus összetartozás, két lélek egybe-Krisztusra hagyatkozni !► 7. oldal cepcióval állandósultak a Bach-hetek.” környezetben evangélikus himnusszal elindulni nagyon fonódása.” Alpha nemzetközi hét Londonban 9. oldal Beszélgetés dr. Kamp Salamonnal, kényesnek érezték.” Szerelem a legfelsőbb Evangélikus pünkösdi fesztivál 10. oldal a Lutheránia Liszt-díjas karnagyával !► 5. oldal Alku nélkül V* 6. oldal szinteken? !► 7. oldal Melléklet: Űtitárs - magyar evangéliumi lap SEMPER REFORMANDA „Ez ama három személy és egy Isten, aki magát nekünk mindnyájunknak mindazzal, ami ő és amije van, telje­sen odaadta. Az Atya nekünk adja magát az éggel és földdel, minden te­remtménnyel együtt, hogy ezek szol­gáljanak, és hasznunkra váljanak. Ámde ez az adomány Ádám esete következtében elhomályosodott, és haszontalanná lett. Azért utóbb a Fiú is odaadta magát nekünk, megaján­dékozott minden ő dolgával, szenve­désével, bölcsességével és igazságá­val, kiengesztelt az Atyával, hogy újra élők és igazak lennénk, és az Atyát az ő ajándékaival megismernők és megnyernők. Minthogy pedig ez a kegyelem senkinek sem válnék hasznára, ha titkon és elrejtve marad­na, azért jőve a Szent Lélek, és ő is tel­jesen odaadja nekünk magát; ő oktat minket Krisztus emez irántunk tanú­sított jótéteményének megismerésé­re, segít, hogy azt elfogadjuk és meg­tartsuk, hasznosan használjuk és közöljük, növeljük és terjesszük. És ezt úgy belsőképpen, mint külsőkép­pen cselekszi; bensőképpen a hit és egyéb lelki adományok által; külső­képpen pedig az evangélium, a ke­­resztség és az oltáriszentség által, amik útján, mindhárom eszköz vagy mód útján, hozzánk jő, és Krisztus szenvedését reánk alkalmazza és üd­vösségünkre fordítja.” M Luther Márton: Nagy hitvallás az úrvacsoráról (Masznyik Endre fordítása) Meghívó püspök­iktatásra „Nem azé, aki akarja, nem is azé, akifut, hanem a könyörü­lő Istené” (Róm 9,16) A Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének gyülekeze­tei Szemerei János kaposvári lelkészt, a Somogy-Zalai Egyház­megye esperesét püspökké vá­lasztották. Ünnepi beiktatására a győri Öregtemplomban (Pe­tőfi tér 2.) június 25-én 14 óra­kor kezdődő istentisztelet kere­tében kerül sor. Az iktatás szolgálatát Gáncs Péter, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház elnök-püspöke vég­zi. Az istentiszteletre és az azt kö­vető fogadásra tisztelettel és sze­retettel hívunk mindenkit. Az egyházkerület közgyűlése Különleges együttállása mutatkozik meg a Szentháromság Istenről nevezett ün­nepben mindannak, amit az egyházi esztendő kezdettől felcsillantott Isten ja­vunkra kezdeményezett művéből, gazdag ajándékaiból, személyének titkából. Pünkösddel a Szentlélek missziója tág körben és legbensőségesebb mó­don is arra a hitre világít rá, hív el, amely a názáreti Jézust Krisztusnak, az Atya szeretett Fiának vallja. Nem tantétel tehát a Szentháromság, hanem szün­telen kihívást jelentő elevensége az Istenre vonatkozó tapasztalatunknak. Az élő Isten személyes önfeltárása, túl a teljes körű befogadás határain. Hiszen a mégoly frappáns képek és a megvilágító erejű összefüggések, gondolati rend­szerek sem tudják visszaadni azt, ami Isten személyéből megmutatkozik az üdvösség történetében és jelen világunkban. „Itt élő személyekről s nem elvont elvekről beszélünk”- állapítja meg egy elemző Andrej Rubljovnak, az ötszáznyolcvanegy éve elhunyt orosz ikonfes­tőnek a Szentháromság című művéről. Szépségével, harmóniájával, csendjé­vel késztessen elmélkedésre: három szárnyas alak látható rajta, amint egy ki­sebb asztalt ülnek körül. Mindhárom pálcát tart és glóriát visel. Arcvonása­ik szinte egyformák, mozdulataikban különleges belső rendet sugallnak. A három alak mögött feltűnik a háttér különbözősége: a bal oldali mögött egy ház látható, a középső mögött egy fa, a jobb oldali mögött pedig egy szikla. Az Atyát a bal oldali angyal jelképezi. Testtartása teljesen egyenes, a má­sik kettő pedig felé fordul. Sajátos, kimondhatatlan módon tőle származik a Fiú és a Szentlélek, akik az egész teremtett világot vezetik. A számunkra még láthatatlan Atya halványbíbor színű, arannyal szegélyezett köpenyt vi­sel. Az Atya mögötti ház arra is utalhat, hogy „Atyám házában sok hely van”. Krisztust a középső angyal reprezentálja, aki értünk lett emberré. Ruhá­ja királyi ruha, erre utalnak a színei is: bíbor és kék arannyal átszőve. Krisz­tus mögött egy fa van, amely egyszerre jelenti az életfát, ugyanakkor magá­ban foglalja keresztfáját is. A Szentleiket a jobb oldali angyalban ismerjük fel. Az Atya felé fordul, fe­jét lehajtja, egész testtartása alázatot sugall. Halványzöld köpenybe öltözött. A Szentlélek mögött egy szikla jelképezi a földet, amelyen a Fiú második el­jöveteléig művét beteljesíti. A zöld az új élet jelképe, a pünkösd liturgikus színe az orosz ortodox hagyományokban. Az Atya és a Lélek arcán mosoly tűnik föl. A három isteni személy közötti mozgás, a Szentháromságon belüli párbeszéd a Fiútól indul. Kérőn tekint az Atyára, jobb kezével szenvedése kelyhére, illetve a Szentiélekre mutat. A te­kintet és a mozdulatok a Szentlélek leküldését kérik, amely a Fiú önátadá­sa árán valósulhatott meg. Hogy válaszol a Szentlélek? Fejét megadóan le­hajtva teljesíti a felé irányuló kérést. És jön, hogy megújítson bennünket is. E kép üzenete is jelentsen inspirációt a nyárra. Hogy legyen időnk megra­gadni a Szentháromság legmélyebb titkát. Szentháromság ünnepe után - mondjuk még fél éven át - jó lenne megint észrevenni, hogy milyen gazdag utakat kapunk, melyek „a vallástól Isten or­szágához, az egyháztól a világhoz és a saját magunkról való gondoskodás­tól az egész mindenség felőli reménységhez vezetnek” (Cristoph Blumhardt). Legyen áldott találkozásunk nekünk is a dicsérendő Szentháromsággal. ■ Aradi György Jubileumi pünkösd a Deák téren ► Pünkösd vasárnapján Budapest legrégibb protestáns templomából, a kétszáz évvel ezelőtt - szintén pünkösdkor - felszentelt Deák téri evangélikus templomból közvetített istentiszteletet a Magyar Rádió. Az ünnepi alkalmon a lelkészként az egyházközségben szolgáló elnök­püspök, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője hirdette az igét, a li­turgiában pedig - az eredetileg háromnyelvű gyülekezet múltjára em­lékeztetve - Milan Krivda szlovákiai püspök és Kari Schiefermair oszt­rák egyházfőtanácsos olvasta fel az evangélium kijelölt szakaszát. Az ApCsel 2,1-13 alapján tartott prédikációjában Gáncs Péter az egy­ház születésére irányította a figyel­met: az első pünkösdnek arra a cso­dájára, amikor a soknemzetiségű tö­meg minden tagja értette Jézus tanít­ványainak beszédét. A püspök rámu­tatott, hogy ma sincs ez másképp: úgy megszoktuk, hogy elbeszélünk egymás feje felett, hogy szinte zavar­ba jövünk, ha értjük, megértjük egy­mást... Pünkösd azonban nem em­lékünnep, mert Isten nem múlt idő A pünkösdi liturgiában - dr. Kamp Salamon dirigálásával - közreműkö­dött a Lutheránia ének- és zenekar, va­lamint az Ozvena (Visszhang) buda­pesti szlovák ökumenikus kórus, Pál­mainé Pápay Márta vezényletével. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Sólyom Jenő akadémi­kus, az egyházközség felügyelője foglalta össze a kétszáz éve felszen­telt épület, illetőleg az 1787-ben meg­alakult pesti evangélikus gyülekezet történetét, utalva arra, hogy Pest-Bu­í A Deák téri templom legrégibb ismert ábrázolása (1837)- hangoztatta Gáncs Péter -, nem csupán arra emlékezünk ilyenkor, hogy a tanítványokra, hogyan áradt ki a Szentlélek, hanem azt ünnepel­jük, hogy ez egy folyamatosan átél­hető lehetőség. Isten ma is kész a dia­lógusra, hogy újra megtanítson ben­nünket az „Atya-nyelvünkre” helyre­állítva a kommunikációt és komm­­uniót (közösséget) vele és egymással. da első protestáns hajléka evangéli­kus egyházunkban méltán nevezte­tett egykor „az ország templomának” A közgyűlés díszvendégeként Pá­linkás József rajzolta meg élőszóban a gyülekezet két tudós lelkipásztorá­nak - Székács Józsefnek és Győry Vil­mosnak - a portréját. W- Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom