Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-08 / 19. szám

4 2011. május 8. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Prőhle Gergely: „Az új alaptörvényről sok hamis hír terjedt el” Az új magyar alkotmányról kérdezte Prőhle Gergelyt, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárát még húsvét előtt a Deutschlandfunk német rádió­­állomás. Az interjú bevezetőjében az új alaptörvény szükségességét firtató kér­désre válaszolva Prőhle Gergely emlé­keztetett arra, hogy a jelenlegi alkotmá­nyon még az 1949-es dátum szerepel. A rendszerváltáskor - huszonegy év­vel ezelőtt - azt csak módosították, rá­adásul a módosítást még egy olyan par­lament hajtotta végre, amelyet nem de­mokratikusan választottak. A módosítások természetesen lehe­tővé tették a jogállam kiépítését, ennek ellenére az új alkotmány kidolgozása mindig is a politikai elitek célja volt. Ezért azóta valamennyi kormány kísér­letet tett egy új alaptörvény megszöve­gezésére. A jelenlegi parlamenti több­ségi viszonyok mindezt most lehető­vé tették - hangsúlyozta a Külügymi­nisztérium vezető politikusa. Az interjút készítő Jürgen Limins­­ki arról kérdezte a - Magyarországi Evangélikus Egyház országos fel­ügyelői tisztét is betöltő - helyettes államtitkárt, vajon az alkotmányozás­sal kapcsolatban érdekelte-e a kor­mányt a külföld véleménye. „Ter­mészetesen igen. És nem véletlen, hogy a kormány a Velencei Bizottság­hoz fordult” - jelentette ki Prőhle Gergely, utalva arra, hogy a készülő új alkotmányról Budapesten, de kül­földön is számos konferenciára került sor. „Az igazság az, hogy az új alap­törvényről sok hamis hír terjedt el - fogalmazott, hozzátéve: Úgy vélem, az a tervezet, amely hétfőn minden valószínűség szerint elfogadásra ke­rül, nem tartalmaz semmifajta aggo­dalomra okot adó dolgot.” A helyettes államtitkár szerint az alkotmány szövegét összeegyeztették a lisszaboni szerződéssel és más uni­ós alapszerződésekkel is. Sőt - mint utalt rá - az Európai Unió alapjogi chartáját az új alaptörvény részben át is vette. Az ellenzékkel való párbeszéd és a népszavazás elmaradását firtató kér­désre válaszolva Prőhle Gergely „ne­héz ügyről” beszélt, amelyhez hason­lót - mint hozzátette - „a médiatör­vény során is észleltünk. Az európai közvélemény és természetesen a ma­gyarországi ellenzék is rendkívül ne­hezen veszi tudomásul, hogy Magyar­­országon egy demokratikus választás eredményeként ilyen nagy demokra­tikus többség jött létre.” A helyettes államtitkár szerint ezért tulajdon­képpen nem lehet tudni, hogy a bírá­lat mikor szakszerű, illetve mikor kerül sor olyan kritika megfogalma­zására, amely a pártpolitikai hovatar­tozást kívánja a szakszerűség köntö­sében felszínre juttatni. Prőhle Gergely emlékeztetett ar­ra is, hogy sok európai országban az új alkotmányt nem népszavazással szentesítették, és nem is kell róla re­ferendumot tartani. Úgy vélekedett, hogy a demokratikus eljárás Ma­gyarországon is biztosítva volt. Fel­hívta a figyelmet, hogy a lakosság megkérdezésére Magyarországon is sor került, és az egészében véve megmutatta, hogy az emberek mit gondolnak az alaptörvényről. Cáfolta azokat az ellenzéki váda­kat, amelyek szerint az alkotmány nem legitim, és kitért arra is, hogy a három ellenzéki párt közül kettő „bel- és pártpolitikai okokból” nem vett részt az alkotmányozás folyama­tában. Reményét fejezte ki, hogy az új alaptörvény eléri célját, és erősíti a rendszerváltásba vetett hitet, vala­mint a hitet abban, hogy Magyaror­szágon jól működik a demokrácia. H Forrás: MTI 6. magyar ökumenikus találkozó Kihívások és felelősségek címmel tartották meg a 6. magyar ökumenikus találkozót április 26-ától május í-jéig a ba­­latonszárszói Soli Deo Gloria Konferencia-központban. A négyévenként megszervezett konferencia a Magyar Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös rendezvénye. Ízelítőül néhány téma és előadó a hatnapos gazdag program­ból: Az ökumené egykori lendülete és mai értelme (Lukács Lász­ló SP római katolikus teológus és Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora), Bibó István magyar önértel­mezése és önkritikája (ifi. Bibó István és Kende Péter politoló­gus), Társadalmi megosztottság (Tölgyessy Péter politikai elem­ző és Hankiss Elemér szociológus), Mentálhigénés helyzet a mai Magyarországon (Kopp Mária pszichológus és Topolánszky Ákos szociálpolitikus). Az ökumenikus találkozó záró istentiszteletén Beer Mik­lós váci megyés püspök és Gáncs Péter evangélikus elnök-püs­pök szolgált a református egyház konferencia-központjában. N EvÉlet-infó Szárszó 2011 Minden jó szándékú ember figyel­mét szeretnénk ma arra irányítani Magyarország határain belül és azon kívül, hogy az ország hasonló határhelyzetben van most is, a 21. század elején, mint volt 1942-ben és 1943-ban, amikor az akkori ma­gyar értelmiség színe-java gondol­kozott itt, a balatonszárszói refor­mátus ifjúsági táborban a magyar társadalom jövőjéről. Bennünket, az Európai Protestáns Magyar Sza­badegyetem és a Magyar Pax Roma­na tagjait, keresztény értelmiségie­ket, akik húsvét hetében tartottuk 6. ökumenikus találkozónkat, nem­csak elkötelezettségünk, de eleink is arra késztetnek, hogy felemeljük szavunkat. Mi is a magunk és gyermekeink jövőjére kívánunk tekinteni. A ma­gyar társadalom jelenéről és közel­múltjáról szóló elemzések számunk­ra azt jelentik: ideje van a cselekvés­nek. Nem a lamentálásnak, nem a puszta tiltakozásnak, hanem a mun­kának van itt az ideje. A magyar tár­sadalom szétesettsége, a társadalom legkülönfélébb csoportjainak egy­más ellen feszülése immáron a to­vábblépés, a felemelkedés legfőbb akadályává vált. És semmi remé­nyünk, hogy ez spontán módon megoldódik. Az együttes cselekvés­nek, a kollektív erőfeszítésnek pe­dig ugyanez a megosztottság az akadálya: az egész kelet-közép-euró­­pai térségben tapasztalható érték­­vesztés. Ezen kell változtatnunk. Ezért mindent meg kell tennünk egy olyan magatartás társadalmi méretű elterjesztéséért, amely a másik meghallgatásával, törekvése­inek komolyan vételével, őszinte és egyetértésre törő megvitatásával kezdődik, és ennek állhatatos, soha nem lankadó akarásával folytatódik (például az évszázadokon keresztül szőnyeg alá söpört problémák fel­tárásával). És ez a folyamat nem sza­kadhat meg. Erről a megtorpaná­sokkal szaggatott útról letérni: hűt­lenség. Pontosabban: letérnem ró­la hűtlenség, mert magunkon kell kezdenünk, sőt: magamon kell kez­denem, nem pedig másoknak adott tanácsokkal. Mindannyiunknak sze­mélyesen és közösségeinkkel együtt kell részt vennünk ebben. Támpontokat természetesen ta­lálhatunk ehhez a törekvéshez, ne­vezhetjük ezt szolidaritásnak is, de most az ökumené eszméjére és gyakorlatára hívjuk fel mindannyi­unk figyelmét. Erre a keresztény tö­rekvésre, amely azt célozza, hogy a különböző keresztény egyházak és felekezetek törekedjenek az egy­ségre. Ami természetesen sokfélét jelenthet a közös cselekvéstől az együttműködésen át a szervezeti egyesülésig számtalan közbülső ál­lomással. Az ökumené több mint százéves tapasztalata, a benne meg­mutatkozó igyekezet és a vele kap­csolatban feltárható kudarcok mind-mind segítenek mindannyi­unknak a magyar társadalom szét­­szakítottságainak leküzdésében. Egyszerűen azzal, hogy mintát mu­tatfel, segít elkerülni utóbb nyilván­valónak mutatkozó zsákutcákat. Meggyőződésünk, hogy Magyar­­országon éppen erre van most szük­ségünk: a sokféleségben is meg­nyilvánuló egységre. Ezért újra össze kell hívni egy nemzeti kerék­asztalt dolgaink megbeszélésére. Erre hívunk fel! Ifi. Bibó István, Varga Pál az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és Horányi Özséb a Magyar Pax Romana nevében Húszéves a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Református „államadósság­csökkentés” A református egyház úgy kíván hoz­zájárulni az államadósság csökken­téséhez, hogy az idén nem kér segít­séget az államtól ingatlanjai, temp­lomai felújításához, állagmegóvásá­hoz - tájékoztatta a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivata­la múlt szerdán a Magyar Távirati Irodát (MTI). Mint írták, a kormány az ez évi költ­ségvetésben - „szakítva az elmúlt évek gyakorlatával” - ismét nagy összegű, összesen 1,2 milliárd forintos keretet hagyott jóvá az „egyházi kul­turális örökség értékeinek rekonstruk­ciója és egyéb beruházások" céljára. Ezzel a támogatási szándékkal is­mét több, nagy értékű, közös örök­ségünk részét képező egyházi in­gatlan helyreállítására, állagmegőrzé­sére nyílna mód — jegyzik meg. Kö­zölték, a református egyház elnöksé­ge az említett okokból mégis úgy döntött, hogy a felekezeti arányok fi­gyelembevételével rá eső, körülbelül 200 millió forintos támogatásról le­mond, és beruházásait elhalasztja. Ennek megfelelően a református egyház egyházközségei, illetve intéz­ményei nem igényelnek támogatást az erre a célra elkülönített keretből. M MTI ► Húsz éve, 1991- április 16-án ala­kult meg Budapesten - Kelet- Európában az első ilyen jellegű szervezetként - a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat (MOSZ). A karitatív szervezetet - amely 2004 óta Magyar Öku­menikus Segélyszervezet néven működik - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csába tömörült egyházak (re­formátus, evangélikus, baptista, metodista, ortodox), továbbá az unitárius egyház, az Üdvhad­sereg, valamint magánszemé­lyek alapították. A szeretetszolgálat a humanitárius se­gítségnyújtást állította tevékenységé­nek középpontjába, amelyet nemre, nemzetiségre, vallásra és világnézet­re való tekintet nélkül folytat. Mun­kájára a pártatlanság, függetlenség és semlegesség, a nemzetközi humani­tárius és fejlesztési elvekhez való ra­gaszkodás a jellemző, missziós tevé­kenységet nem végez. A legfőbb szempont a válsághelyzetbe került emberek alapvető szükségleteinek kielégítése, a kiváltó okok kivizsgálá­sa, azok mielőbbi felszámolásának elősegítése. Működésének anyagi for­rásait a tagsági díjak, valamint a ha­zai és külföldi szervezetek, magánsze­mélyek adományai biztosítják, de ki­emelkedően közhasznú szervezet­ként állami támogatást is élvez. A karitatív szervezet első magyar­­országi intézménye 1992. szeptember í-jén kezdte meg működését Buda­pest XIII. kerületében a munkájukat, otthonukat elvesztők mindennapi megélhetésének biztosítására. Ezt követte hasonló feladattal két kelet­magyarországi központ elindítása Miskolcon és Debrecenben. A szeretetszolgálat már az 1990-es évek elején jelentős szerepet töltött be a Magyarországra érkező mene­kültek ellátásában, átmeneti otthono­kat működtetett a déli határ közelé­ben, Nagyharsányban és Erőspusz­tán. Nemcsak szállással, élelemmel, ruházattal, tisztálkodási eszközökkel látta el a hazánk területére menekült­ként lépőket, hanem jogi tanács­adást, szociális és mentálhigiénés támogatást is nyújtott számukra. Ez a fajta segítségnyújtás ma is a MÖSZ egyik fontos feladata. Elsősorban a kí­sérő nélküli kiskorú és fiatal felnőtt menekültek gondozására összponto­sítanak, ehhez pedig gyermekvédel­mi szakemberek képzése és az em­berkereskedelemmel kapcsolatos prevenció is társul. Szakemberei 2008-tól ezt a munkát a Bevándor­lási és Állampolgársági Hivatal Bics­kei Befogadóállomásán végzik. Hasonlóképpen a szervezet alap­feladatai közé tartozik a hátrányos helyzetű családok és gyermekek tá­mogatása, a gyermekjóléti és az élel­­miszersegély-szolgálat. 1996-ban kezdte meg működését Budapest XXIII. kerületében, Soroksáron a MÖSZ családsegítő - majd 1998-tól emellett gyermekjóléti - intézménye. 1998-ban nyílt meg Miskolcon - az országban az elsők között - a szer­vezet első átmeneti otthona családok számára, majd 2000-től hasonlóak indultak Orosházán, Szolnokon, Gyulán és Olaszliszkán. E területen indult a MÖSZ Félutas Ház elneve­zésű programja, amely a szociálisan perifériára sodródott családok felka­rolását célozta, s amely a hazai szo­ciálpolitika egyik fontos elemeként ál­lami támogatásban is részesül. Mindezek mellett a segélyszerve­zet segítséget nyújt a szenvedélybe­tegeknek is, ennek jegyében adták át 2003 áprilisában Soroksáron a MÖSZ Addiktológiai Centrumát a droghasználattal kapcsolatos ártal­mak csökkentésére. Jelentős szerepet vállal a szervezet a katasztrófák áldozatainak megse­gítésében is. így volt ez az árvizek sújtotta térségekben lakók eseté­ben is, hasonlóképpen az ajkai tér­ségben tavaly ősszel bekövetkezett iszapömlés miatt kitelepített kolon­­tári és devecseri lakosokat az első naptól élelmiszerrel és tisztítószerek­kel látta el. A MÖSZ aktív tagja több nemzet­közi segélyszervezetnek, s velük összefogva az elmúlt húsz évben számos esetben végzett humanitári­us munkát a világ különböző pont­jain. Legutóbb, 2011 márciusában a polgárháború dúlta Líbiába szállított segélyárut, és adománygyűjtést hir­detett a japán földrengés és szökőár károsultjainak megsegítésére. Több országban hivatalosan bejegyzett irodát is működtet. A segélyszervezet - amelynek ve­zetője a megalakulás óta Lehel Lász­ló evangélikus lelkész - a konkrét szo­ciális szolgáltatásokon kívül fontos fel­adatának tekinti szakembereinek, szociális munkásainak oktatását. 1998 óta szervez akkreditált képzéseket szociális asszisztens, illetve gondozó és ápoló szakokon. Nemzetközi kap­csolatai révén folyamatosan bizto­sítja munkatársai számára a szakmai továbbképzést is. H MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom