Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-17 / 16. szám
8 -m 2011. április 17. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA AZ ÖNKÉNTESSÉG EURÓPAI ÉVE 2011 Szünet helyett ünnep Le sem tagadhatnánk... Most már igazán itt a tavasz, április van. Talán most már nemcsak a naptár üzeni nekünk, hogy jó időnek kellene lennie, hogy látnunk kellene a természet ébredését, hanem valóban örülhetünk a jó időnek, és láthatjuk, ahogyan kizöldül körülöttünk minden. Talán most már a hangulatunk is jobb lesz, az évszaknak megfelelő... Az is természetes, hogy a tavasz a gondolkodásunkban elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tavaszi szünettel - ahogyan ezt szinte mindenütt nevezik. Őszintén szólva én nem szeretem ezt a kifejezést. Nagyon rossznak ugyan nem tartom - már csak az évszak miatt sem -, de nem szeretem, mert elfed valami fontosat. Ráadásul pont azt, ami nekünk, keresztényeknek a legfontosabb. Még az időpontja is ehhez igazodik. Igen, húsvét ünnepére gondolok. A tavaszi szünet igazából nem is tavaszi szünet, nem egyszerűen kikapcsolódás, hanem húsvét, azaz ünnep - általában nagycsütörtöktől a húsvéti ünnep végéig tart, s ezzel lehetőséget ad mindenkinek, hogy évről évre végigkövesse Jézus Krisztus földi életének utolsó hetét az úrvacsora szereztetésétől a szenvedéstörténeten át a feltámadásig és a tanítványokkal való újratalálkozásig. Ha jobban belegondolunk, a koncentrált végigkövetés lehetősége csak azoknak adatik meg, akik akkor szünetet kapnak majd. Mert a nagyhét napjai más munkahelyeken munkanapok. Ezek szerint e napok zavartalan átélése ma szinte csak a fiatalok számára valódi lehetőség. Érdemes élni vele, hogy ez a néhány nap ne csak testi, hanem lelki feltöltődés is legyen. Sokan nehezen tudják elviselni, ha - akár csak néhány napra is - kiszakadnak az általuk kedvelt közösségből, abból az iskolai, egyetemi baráti körből, csapatból, ahol és akikkel jól érzik magukat. Úgy érzik, hirtelen egyedül maradtak... Némiképpen a szüneteink, szabadságaink is ilyenek: kiesünk a ritmusból. Ha azt mondom, tavaszi, akkor a szó arra biztat, hogy élvezzem a tavaszt, örüljek neki, használjam ki, hogy jó az idő. Ha azt mondom, húsvét, akkor már az elnevezés is arra biztat, hogy vegyem észre azt a fontos eseményt, amelyet évről évre megünneplünk, mert olyan rendkívüli volt az emberiség történetében: Jézus Krisztus eljött közénk, és véghezvitte a megváltást, utat nyitott mindannyiunknak a boldog életre és Isten országába. Sőt már ebben a földi életben, minden ünnepen megélhetjük azt az új közösséget, amely láthatóvá válik húsvétkor, és amelyet hitvallásunkban szentek közösségének nevezünk. Itt is beigazolódik, hogy jó közösséghez tartozni, jó, hogy nem vagy egyedül! ■ Wagner Szilárd Bemutatkozás: Wagner Szilárd Kiváltságos vagyok, mert azokat a közösségeket, amelyekről írtam, nap mint nap egyszerre élhetem meg soproni iskolalelkészként (Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) és harkai gyülekezeti lelkészként. így én magam is egyik közösségből a másikba megyek a mindennapokban. Örülök, hogy sokan teszik ezt velem együtt. S ami mindent átfog az életemben: a zene, amely segít, ha elfogynak a szavak. Igyekszem megszólítható útitárs maradni mindenki számára, aki éppen velem és körülöttem van úton. OSZTOZÓ Körös-körül a kereszt körül Itt az alkalom, hogy te is végigjárd Jézus szenvedéstörténetét. No nem a Fülöp-szigetek elvakult keresztényeire gondolok, akik keresztre feszítik önmagukat nagypéntek délelőttjén! Elég beülnöd valamelyik templom padjába, kikapcsolni a külvilág zaját és figyelni az eseményekre. Johann Sebastian Bach egyik legmonumentálisabb műve, a Máté-passió az evangélium szövege alapján beszéli el Jézus szenvedéstörténetét. A kutatások szerint 1727 nagypéntekén mutatták be először Lipcsében, azután a komponista haláláig többször elővették az alkotást. Érdekes, hogy Bach nemcsak a megszólalásra, hanem a partitúra külalakjára is adott, ezért az egyik legszebb Bach-kéziratnak tartják. Az evangélista szövegét például piros tintával emelte ki. Maga a mester egyébként mindössze egyszer, 1729-ben dirigálta a darabot. Szinte hihetetlen, hogy Bach halálát követően majdnem száz évig nem hallhatta a közönség! 1829-ben egy másik híres komponista, Mendelssohn „porolta le” a passiót, amely azóta minden nagyobb koncertterem és templom „kötelező olvasmánya”. Ezúttal a Bach-muzsika hazai központjának is nevezhető Deák téri evangélikus templomban csendülnek fel a közel háromszáz éves dallamok. Virágvasárnap és nagyszombat este is 6 órakor játsszák a Máté-passiót. Az estre érdemes előre készülni: mivel német nyelven adják elő, a http://lutherania. lutheran. hu oldalról, az Archívum menüben letölthető kétnyelvű szövegkönyvet célszerű magaddal vinned. í~ $■#*■■■ Ha pedig közelebb vagy a napfény városához, Szegedhez, ott is meghallgathatod a passiót a rókusi katolikus templomban április 28-án este fél 8-tól a Szegedi Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. Krisztus szenvedését mutatják be a Mevisz bárkásai is. A mozgássérült fiatalok hetek óta készülnek arra, hogy az idén is minél több emberhez közel vigyék a kereszt evangéliumát. 17-én, vasárnap délelőtt 10 órakor az ajkai evangélikus templomban kezdenek, majd hétfőn Pápa, kedden Takácsi, szerdán Marcaltő és Nagysimonyi, nagycsütörtökön Nagyalásony, nagypéntek este pedig Budapest- Zugló a helyszín. Szintén hagyomány, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem harmadik évfolyama útra kel, hogy egy választott egyházmegyében mutassa be saját passiójátékát. Idén - az április 14-ei, zuglói ősbemutatót követően - Békés megyét veszik célba. 17-én Szarvason, 18-án Kondoroson, 19-én Mezőtúron, 20-án az orosházi evangélikus gimnáziumban, Medgyesegyházán és Gyulán, 21-én Mezőberényben, 22-én, nagypénteken pedig Orosházán és Békéscsabán láthatod a jövő lelkészeinek (hitoktatóinak, kántorainak) előadásában Jézus szenvedését. Kezdheted orgonamuzsikával is a keresztre feszítés hétvégéjét. A Művészetek Palotájában április 21-én este fél 8-tól Deák László ad orgonakoncertet A nagyböjttől a feltámadásig címmel. A művész Bach böjti műveivel indítja az estét, hogy aztán Dupré társaságában végigjárva a keresztutat érkezzen el Reger művéhez, és együtt énekelje a szerzővel: „Halleluja!” ■ - Jenő -Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Önkéntesként Indiában és Észak-írországban Az önkéntesség számomra életforma. A munka fogalmának általános felfogása szerint azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, amit aztán a szabadidőnkben az általunk választott emberek társaságában elköltünk. Nálam viszont kevésbé válnak szét az élet különböző területei: az önkéntes tevékenységet önmagáért és a vele járó élményért végzem, illetve az otthonom és a munkahelyem, a barátaim és a munkatársaim „egybeérnek” vagyis bizonyos fokig átfedik egymást. Az önkéntesség így az egész életemet meghatározza. Az önkénteskedést a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportjában kezdtem még gimnazistaként, amikor nyaranta mozgássérült-táborokban vettem részt. Aztán érettségi után Angliában töltöttem egy évet egy kisvárosban, ahol mozgássérült és halmozottan fogyatékos gyerekek bentlakásos iskolájában voltam önkéntes gondozó. Az egyetem elvégzése után kulturális antropológiai tanulmányaim részeként egy még nagyobb lépésre vágytam. Szerettem volna még messzebbre menni, valami egészen más színű, szagú és hőmérsékletű mély vízbe ugrani. így jutottam el Indiába: egy Gandhi hagyományain alapuló úgynevezett asramban - spirituális központban - voltam önkéntes Bodhgayában. A közösségben környékbeli gyerekeket tanítottak írni-olvasni, számolni és biogazdálkodást folytatni, én pedig részt vettem az életükben, játszottunk, énekeltünk és kölcsönösen tanultunk egymástól. Ez az egymás felé való nyitottság egyike az önkéntesség révén szerzett fontos tapasztalataimnak. Az önkéntességgel ugyanis éppen az a célom, hogy megosszam másokkal azt, aki én vagyok (és akit én is egyre jobban megismerek), úgy, hogy közben hassanak rám és formáljanak is engem a körülöttem lévő emberek. Olyan más ez az élmény, mint a munka-, teljesítmény- és sikerközpontú megközelítése az életnek, ahol az a fontos, hogy hova jártam iskolába, milyen végzettségeim, milyen összeköttetéseim vannak, és mit tettem le az asztalra! Kihívás egyszerűen annak lenni, aki vagyok, hiszen itt nem bújhatok jól ismert nevek és intézmények mögé. Indiai tartózkodásom során sok időt töltöttem hindukkal, közel kerültem az iszlámhoz is, majd Nepálban buddhizmust is tanultam. Az egyszerű vallásos emberekkel való találkozásaimból fakadt a vágy, hogy tegyek valamit a vallások közötti békéért. Úgy gondoltam, nem árt először a saját házam - a kereszténység - táján söprögetni. A következő utam így hozott Észak-írországba, a sziget északkeleti sarkába. Itt működik a Corrymeela Community elnevezésű keresztény közösség, amely immáron negyvenöt éve tevékenykedik azért, hogy a katolikusok és a protestánsok közelebb kerüljenek egymáshoz. A több évtizedes konfliktus ebben a kis országban mindenkit érint valahogyan, még azokat is, akik nem is éltek a legveszélyesebb időszakban. Ők a családi történeteiket hozzák magukkal. (1998-ig, a fegyvereket elhallgattató úgynevezett nagypénteki megállapodásig mindennaposak voltak a zavargások, a merényletek. A konfliktus hátterében az állt, hogy a kisebbségben lévő katolikusok Észak-írországnak az ír Köztársasággal való egyesülését szorgalmazták, elszakadva az angol koronától, míg a többségi protestánsok továbbra is az Egyesült Királyság részeként látták biztosítva a jövőt.) Ma viszonylagos béke van, de a katolikusok és a protestánsok közötti szakadék nem tűnt el. A gyerekek nagyrészt felekezeti alapon szegregált iskolákba járnak, amelyekben mindkét oldal a saját értelmezése szerint tanítja a történelmet (a katolikus iskolákban Írország históriáját, a protestáns intézményekben Nagy-Britanniáét). A különböző közösségeket az úgynevezett békefalak választják el egymástól, amelyeken sok helyütt még mindig agresszív falfestmények demonstrálják a lakók véleményét az eseményekről. A embereknek sok esetben csak elképzeléseik, tévhiteik vannak a másikról, személyesen nem is igazán találkoznak egymással. Ezért Corrymeela missziója az, hogy - elősegítendő a megbékélést - helyet és alkalmat kínáljon a különböző hátterű fiatalok, felnőttek, családok találkozására. Az ideérkezők néhány napig vagy egy hétig együtt vannak, beszélgetésekben, játékokban, kézműves-foglalkozásokon, csapatépítő tréningeken és számos egyéb programon vesznek részt, hogy megismerjék és elfogadják egymást, és az egyének szintjéről elinduljon a kiengesztelődés folyamata. Ebben a munkában veszek részt szeptember óta nyolc önkéntestársammal, akik a világ más és más részeiről érkeztek. Egy évet töltünk itt együtt, támogatva a központ működtetését és a csoportfoglalkozásokat. Ez a fajta önkéntes munka meglehetősen változatos és széles körű: a konyhai feladatokba való besegítéstől a takarításon és a recepciós munkán át a programok tervezéséig és levezetéséig mindenfélét csinálunk beosztás szerint. Corrymeela úgynevezett nyitott keresztény közösség, befogad mindenkit vallási hovatartozásától (vagy hova nem tartozásától) függetlenül. Reggel és este rövid áhítat is része az életritmusunknak, és erre hívunk mindenkit, aki a központban tartózkodik. Nagyon hangsúlyos, hogy Corrymeela nem annak ellenére nyitott, hogy keresztény, hanem éppen azért nyitott, mert keresztény. Fontos számomra ez a megközelítés. A vendéglátás, a befogadás és elfogadás a közösség alapértékei, de mindennap, a nap huszonnégy órájában szem előtt tartani ezeket szinte folyamatos összezártságban nem könnyű. A közösségi élet sokszor kihívást jelent, mert nem sok alkalom nyílik a csendes egyedüllétre a házban, fárasztó állandóan társalogni, folyton új emberekkel kapcsolatot teremteni és a régi ismeretségeket is ápolni. Mégis: öröm látni, ahogy az emberek megnyílnak egymás felé, összebarátkoznak egymással, és ahogyan mi, önkéntesek is kibontakozunk ebben a munkában, ahogyan mindenki hozzáteszi a maga kis „szeletét”, készségeit és adottságait, és közösen dolgozunk egy célért. A célhoz pedig napról napra érkezik új inspiráció áhítatokból, mosolyokból, tanúságtételekből, olvasmányokból és a tenger hullámainak megnyugtató játékából. ■ Csepregi SÁRA Szeretnél többet megtudni a Corrymeela közösségről? Keresd elő - akár a www.evangelikuselet.hu oldalon - az Evangélikus Élet 2008/32. számát, és lapozz a 6-7. oldalra! Önkéntesek ölelésében (a szerző a bal szélen, kék ruhában)
