Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-05 / 49. szám
U „Ma is igen jelentős ez a térség, mert a keleti régió egyházai a lehetőségeikhez képest sokat fejlődtek, elsősorban a spirituális élet területén.” Interjú’Martin Jungéval, a Lutheránus Világszövetség új főtitkárával !► 5. oldal „Nemcsak áldozatkész szervezéséről volt híres, hanem irodalmi munkásságáról is. Egyik húsvéti prédikációját végig versben mondta el, istenes verseit ma sem felejtették el.” A Petőfi nemzetség nyomában !► 7. oldal „Érdekes kérdés, hogy mit tegyünk, ha egy celeb jótékonysági hangverseny megrendezése céljából kéri el templomunkat.” Celebek az egyházak körül W- 9. oldal Adventváró hétvége !► 4. oldal Szépfalusi István emlékezete *■ 4. oldal Déli áramlat Európában !► 5. oldal Gyedmaróz, Santa Claus és a többiek... ► 8. oldal Istent hirdetve - a Napot kutatva !► 10. oldal Mindnyájan „karavándorok" vagyunk ► 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez: javunkra írja. Ha azonban elbizakodunk, akkor ne számítsunk kegyelmére, sőt rovásunkra írja. Mert a gyarlóságot még csak tűrheti az Isten, de a gonosz semmibevevést nem szenvedheti. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért, s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Beiktatták a Magyarországi Evangélikus Egyház új elnök-püspökét Gáncs Péter személyében új elnökpüspöke van a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetőjét a november 26-án összeült zsinat választotta meg e tisztségre, miután az eddig elnöklő Ittzés János - közelgő nyugdíjba vonulása miatt - októberben bejelentette lemondását. A megbífelügyelővel eljárni hivatott - például - a kormányzattal vagy más egyházakkal folytatandó tárgyalásokon. Az 59 éves új elnök-püspök 2003 óta lelkészi vezetője a Déli Evangélikus Egyházkerületnek, 2006 óta alelnöke a Magyar Evangélikus Konferenciának és központi bizottsági tagja az Egyházak Világtanácsának. um dísztermében zajlott. Az ezt követő elnök-püspöki beiktatás helyszíne a fasori evangélikus templom volt, ahol Gáncs Péter az elődje, valamint a zsinat lelkészi elnöke, dr. Korányi András és saját Deák téri gyülekezetének igazgató lelkésze, Smidéliusz Gábor előtt tette le esküjét (képünkön). Az ünnepélyes istentiszte-Az oltártérben (balról jobbra) Ittzés János, dr. Korányi Andrés és Smidéliusz Gábor. zatás két évre, az egyházunkban 2012-ben esedékes általános tisztújításig szól. Mint ismeretes, hivatalos ügyekben legtöbbször a mindenkori elnökpüspök képviseli egyházunkat, így mostantól Gáncs Péter az, aki elnöktársával, Prőhle Gergely országos Megválasztása után a zsinat előtt Gáncs Péter arról beszélt, hogy szeretné, ha a kapott bizalmat tovább is tudná adni az egyház minden tagjának. A rendkívüli, egyúttal idei utolsó zsinati ülésszak szokás szerint a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziletet Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke nyitotta meg, az igehirdető pedig zsinati elnöktársa, dr. Korányi András volt. Lásd még összeállításunkat lapunk 3. oldalán. Adventi sámli ■ Szabó Lajos A mai vasárnap zsoltára életünk legfontosabb dialógusára szeretne megtanítani minket. „íme, eljön az Úr a népek üdvözlésére, és hallatja hangját szívetek örömére. Urunk, néped pásztora, hallgass meg jöjj el, és üdvözítsd népedet!’ (Zsolt 80,2-3) A hozzánk érkező isteni hang és a belőlünk fakadó emberi szavak közlekedéséről énekel a zsoltáros. Figyelemre és jó hallásra van szükségünk. Közlékennyé kellene válnunk, bátor beszédre váltanunk. Egy kis mozgás sem árt. Már az is nagy adventi lépés lenne, ha kicsit is javulna e kettő: a hallásunk és a megszólalásunk. Nem ártana azt is elmondanunk most egymásnak, ami épít, gyógyít és felemel. Talán szabadulni lehetne a fárasztóan ismétlődő, refrénszerű, egymást idegesítő, életkedvet rabló kifakadásainktól. A mérgezett szavaktól. Egyszerűen elmondhatnánk a másiknak azt, amit ő szívesen hallana, ami építené vagy vigasztalná. Ehhez azonban törődnünk kellene vele, figyelmet illene szentelnünk a magunkén kívül az ő életének is. A dialógus attól lesz élénk, ha közel kerülnek egymáshoz a résztvevők. A hangok akkor lesznek gyógyítóak, ha a tekintetek már kedvesebbé és barátságosabbá váltak. Az adventi időszak kellős közepe erre figyelmeztet minket. Lehetne megváltozni és másképpen élni, mint eddig. Akiket nem hallgattunk meg mostanáig, még van időnk, odafordulhatunk hozzájuk. Akiket pedig elfelejtettünk megszólítani felpörgetett életünk rohanásában, azokkal még lehetőséget kapunk a párbeszédre. Élő és kimondott szavak adventje lehetne az idei. Persze ehhez csendes és meghitt környezet szükséges. Ezért érdemes egy kicsit rendezgetni, rakosgatni. Gyülekezetben, egyházban, de leginkább a családokban lenne jó felépítenünk egyegy adventi sarkot - két nem szögletesen álló karosszékkel, gyertyával, sőt akár egy cserép virágzó ciklámennel. Vannak, akik adottságaiknál fogva könnyen megteremtik a dialógushelyzetet. Sokan vannak azonban, akiknek nehezen megy a közeledés, a megnyilatkozás, félnek megmutatni magukat. De lehet más oka is a hallgatásnak: ha valaki egyszerűen nem szeretné megosztani szavait, gondolatait a környezetével. Ridegség, gőg, á felsőbbrendűség hamis tudata is zárkózottá tehet. De egy adventi hang, egy meghitt adventi sarok pillanatok alatt kisegíthet bárkit az ilyesfajta zárkából. Imre bácsi, a Marosvásárhelyről áttelepült öreg asztalos apró forintokért javítgatta hűségesen a zuglói gyülekezet töredezett széklábait a kilencvenes évek elején. Nem ismert megoldhatatlan problémát vagy kijavíthatatlan bútordarabot. Komótosan beszélt, kimérten érkezett. Megadta a munkakezdés módját és a béralku pillanatainak is a maguk liturgiáját. Csak úgy hirtelen, megfelelő beszélgetés nélkül hozzá sem kezdett az enyvezéshez, ragasztáshoz vagy összeillesztéshez! Ez utóbbival kapcsolatban tanultam meg tőle azt az alapismeretet, hogy egy valamit érő asztalos olyan pontosan méretezi a faanyagokat, hogy az összeillesztéshez ne kelljen - nem illik - vasszöget, sarokvasat meg egyebet használni: „Tiszteletes úr, aztán most idefigyeljen rám! Ezt még magának is tanulnia kell ám, mert mindent maga sem tud...” A székely ember mély érzése volt ebben a mondatban és az ezt kísérő huncut, eredeti mosolyban. Fizetni sem lehetett egy egyszerű „Mennyibe kerül?" kérdésre adott válasz alapján. Ezért mindig külön eljött. Le kellett ülni vele. Papírt és ceruzát vett elő, és nyugalmasan elmesélte, mit és hogyan dolgozott, aztán a legvégén mondott egy összeget, amelyben benne volt az ő pillanatnyi hangulata és érzése is. Lehetett indokolatlanul sok vagy meglepően kevés. A rosszkedv nem jelentett automatikusan több pénzt, és a jókedv sem volt egyenlő az olcsó munkával. Mindig így köszönt el: „Hát, ha nincs is munka, azért majd benézek magához, mert sose lehet tudni, mi lesz. No, meg tudja, beszélgetni is jó azért időnként...” Kisebbik fiunk általában állva hallgatta a dialógusokat, mígnem egy téli napon Imre bácsi saját készítésű sámlit hozott ajándékba, egy életre jelezve, a beszélgetés jó környezetet igényel még a gyermekek számára is. Ennek a sámlinak az eszmei értéke nálunk azóta is csak emelkedik és emelkedik töretlenül. Advent második vasárnapján kikerülhetetlen lesz az igehirdetésekben és az Útmutató igéinek olvasásakor, hogy meggondoljuk az élőszó értékét. Ilyen kérdések közelítenek felénk: Mennyire értékeljük Isten szavának hangzását? Meg tudjuk-e hallgatni egymás szavát? Kíváncsiak vagyunk-e a körülöttünk élők beszédére? Nem sajnáljuk-e túlzottan az időt, amelyet arra szánunk, hogy a lassan beszélő is elmondhassa, amit szeretne? Nem is szólva a körülményesen és bonyolultan fogalmazók fárasztó jelenségéről... Persze a másik oldalon az is fáj, ha nem mesélhetünk, ha nem beszélhetjük ki magunkból a bajainkat, gondjainkat. Bárkik vagyunk is, mindannyiunk számára szép'ajándék lenne egy míves egyszerűségű adventi sámli. A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora
