Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-05 / 49. szám

2 -m 2010: december 5. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Szentháromság egy Isten! Köszönjük, hogy az advent idején is kapkodó és hangoskodó világban vágyat ébresz­tesz bennünk a csendre, a veled va­ló találkozásra és beszélgetésre! Kérünk, ne hagyd válasz nélkül kö­nyörgő szavunkat, és tekints reánk ke­gyelmesen! Mennyei Atyánk! Kérünk, éreztesd szeretetedet naponta gyermekeiddel, hogy ne úgy éljünk a világban, mint akik árvák, elhagyottak, és csak ma­gukra számíthatnak! Köszönjük, hogy egykor betöltötted néped vára­kozását, és kérünk, segíts, hogy igéd­ben, szentségeidben, életünk olykor véletlennek tűnő eseményeiben, ta­lálkozásaiban és történéseiben mi is felismerjük az érkező Urat, akit meg­váltásunkra küldtél! Bocsáss meg, hogy mi oly könnyen ítélkezünk egymás fölött, közben pedig bezárjuk fülünket és szívünket, amikor szavaid teljes joggal ítélik meg tetteinket, szavainkat, gondolatain­kat és mulasztásainkat! Segíts úgy lát­nunk életünket, ahogyan te látod, hogy vágyjunk bocsánatodra, és az életünket átformáló, megújító szere­teted útjába ne gördítsünk akadályt! Kérünk, szenteld meg számunkra az adventi időt, és tekints reánk ke­gyelmesen! Megváltó jézusunk! Te, aki szüle­téseddel megörvendeztettél pászto­rokat és bölcseket, készítsd fel nyo­morgók és jómódúak, híresek és névtelenek szívét örömhíred befoga­dására! Segíts, hogy a megélhetés gondja, a felelősség terhe, á test és a lélek sok kínja és a földhözragadt vá­gyak közül is fel tudjuk emelni a fe­jünket, észrevenni egymást, meglát­ni téged! Add, hogy az eltaszítottság fájdal­mát enyhítve, őszintén megélt test­véri szeretettel tudjunk tekinteni azokra, akikkel közös az anyanyel­vűnk, himnuszunk, imádságunk és Istenünk, ha földrajzi határok elvá­lasztanak is minket egymástól! Kérünk, szenteld meg számunkra az adventi időt, és tekints reánk ke­gyelmesen! Krisztusunk! Te, akinek már kis­dedként sem jutott hely az emberek között, kérünk, vedd fel az úton le­vők, az otthontalanok, a testben és lé­lekben fagyoskodók gondját! Óvd és vezesd azokat, akik gyalog vagy jár­művel a fagyos utakon közleked­nek, hogy épségben elérhessenek úti céljukhoz és életük tőled kapott céljához! Küldj segítséget általunk is azoknak, akiknek hideg vagy rideg a családi otthonuk, és szereteted me­legével te adj új értelmet életüknek! Kérünk, szenteld meg számunkra az adventi időt, és tekints reánk ke­gyelmesen! Szentlélek Úristen! Légy a gyengék ereje, a betegek támasza, a gyászolók vigasza és a halálba indulók remény­sége! Újítsd hitünket, éleszd bennünk az önzetlen szeretetet, erősítsd egy­házi és családi közösségeinket, bé­­kítsd meg a békétleneket, vond Krisz­tushoz a gyermekek, ifjak és kétke­dők szívét! Kérünk, szenteld meg számunkra az adventi időt, és tekints reánk ke­gyelmesen! Szentháromság egy Isten! Segíts, hogy téged dicsérjen szívünk, szánk és egész életünk itt e földön és majd egykor nálad örökké! Ámen! ÍÍÜjLuther ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA - MAL 3,1"7A (ít)életes ölelés Olvasandó Malakiás próféta könyve megszakítás nélkül egy szuszra, hogy érezzük, ahogyan Isten is egy szusz­ra feltárja előttünk keserűségét, ítéle­tét és irgalma megragadásának lehe­tőségét. Szeretlek benneteket - mondja az Úr. De nem szeretem a bűneiteket. Nem szeretem, sőt gyűlölöm azt, hogy nélkülem gondolkodtok, szól­tok, cselekedtek. Nem szerettek en­gem. Krízisben vagytok. Válságban vagytok. ítélet alatt vagytok. Ezért én most vádat emelek ellenetek, mert szeretlek benneteket. Nem féltek engem. Nem érzitek azt, hogy nélkülem csak „fél” vagytok, töredékesek, hiányosak, csonkák vagy­tok. Mindent magatok akartok meg­oldani az életetekben. És lám, mire jut­tok. Fél-életetek fél-elemmel teli, fele­más döntésektől.félresiklik életetek, „fele sem igaz” szavaitok üressé vál­nak, és fél-áment mondotok min­denre, mert magatok sem hisztek abban, hogy az „úgy legyen” valóban lehet úgy. Megvetitek nevemet. Nem akartok teljes áldozatot adni nekem, csak sánta, béna, félszemű, tisztátalan, hiányos és hamis életetekből, szíve­tek nyomorából a leghitványabbat, a leghazugabbat. Az igazi baj azonban az, hogy elhiszitek, hogy ez nekem elég. Hogy nekem elég belőletek a tö­redék. Én féltelek titeket. Én teljes­sé akarlak tenni titeket, de ti nem akarjátok. A teljes és igaz áldozat ál­dással jár. De hamisra hamis, nem­re nem a válasz. Nem hallgattok szavamra, nem szívlelitek meg, és nem dicsőítitek nevemet. Fül és szív és száj nem működik együtt bennetek. Nincs összhang. Nincs egység. Szét vagy­tok csúszva. Ti papok! Nem szól az ige a szátokból, mert nem halljátok meg magatokra nézve az üzenetet, így az nem újítja meg szíveteket. Ezért erőtlen a munkátok. Ezért erőtlen a nyájatok is, ezért ők sem hallgatnak rám, nem fogadnak a szí­vükbe, és nem tudnak engem dicső­íteni. Ezért megátkozom áldó karo­tokat, szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétre. Ezért üres lesz a templomotok, és tele a szemétdom­botok meg a temetőtök. Hűtlen lettél, népem. Hozzám. A társadhoz. Önmagadhoz. A szövet­ségem nem kell. A közösségem nem kell. De kell minden, ami idegen. Kell a más, kell a másé. Szereted azt, ami távol áll tőlem. Szereted azt, aki tá­vol van tőled. De nem tudtad, nem tudod vagy nem akarod szeretni azt, aki melletted él, aki a tiéd, aki a társad, akit rád bíztam. Nem szere­ted azt, amit én adtam neked: jót, ál­dást', utat, hazát, házat, társat, gyer­meket, közösséget. Ezért gyümölcs­­telén az életed. Ezért áldatlan az ál­lapotod. Ezért sírsz és sóhajtozol, és kérdezed: miért? Mert nem vigyáz­tál magadra... De én vigyázok rád. Én ügyelek rád. Én figyellek téged. És jövök. Hamar eljövök, és eljövetelem nap­ja választóvonal lesz az életedben. Eljövök, és ítéletet tartok fölötted. Nehéz és hosszú lesz ez számodra. Azt fogod érezni, hogy nem bírod ki a szégyent, a megsemmisülést, a megtisztítást. Olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja. Éget, mar. Elveszem belőled, ami kár és szemét. Kiolvasztom belőled a salakot. Megtisztítom szennyes szíved,, és felmutatom neked a benned rejlő értéket. Fé­nyessé teszlek, mások számára pél­dává. Ha hagyod. Ha megtérsz hozzám. Én népem, térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, fájjon a vétke­tek! Szorítsa szíveteket az elvesztege­tett lehetőség, a nem értékelt ajándék! Szorítson sarokba a fölismerés, hogy nélkülem semmit sem tehettek! Is­merjétek föl, hogy engem nem lehet becsapni! Hogy magatokat sem érde­mes becsapni és mindent tovább úgy folytatni, ahogy eddig tettétek. Tegyetek próbára engem! Vessetek véget bűnös szokásaitoknak! Fejezzé­tek be a varázslást, a házasságtörést, a hazudozást, a zsarolást, az adócsa­lást, a mentegetőzést, az ujjal muto­gatást, a felelősség elhárítását! Vég­re merjetek szembenézni velem és önmagatokkal! Merjetek újat kezde­ni! Merjetek bízni bennem. Adjátok nekem bűneiteket, és adjátok nekem bizalmatokat! Adjátok nekem a tize­det! Nem nekem van erre szükségem, hanem nektek. Mert a tized a bizal­matok és a hálátok jele. Annak a fel­ismerése, hogy az én ajándékaimból, az én áldásomból éltek, és ti csak ab­ból adtok vissza nekem. Add nekem magadat! Amit ma­gadból adsz, azt kapod vissza. Ha magadat adod teljesen, igazi magad kapod vissza teljesen. Ha nekem adod vétkeidet, hibáidat, gyengéidet, ha nekem adod öntudatos énedet, viszkető tenyeredet, önerődet, büsz­keségedet, ha nekem adod tehetsé­gedet, tudásodat, jóságodat, ha rám bízod életedet, társadat, gyermeke­det, pénztárcádat, ha kinyitod előt­tem életedet, akkor megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rád. Teremni fogsz, és boldognak fog­nak mondani mások. Sőt te is bol­dognak fogod érezni magad. A VASÁRNAP IGÉJE Azt mondjátok: akik megspórol­ják a megtérést, azoknak jobban megy a dolguk. Több pénzt keresnek, szebb házuk van, kísértik Istent, mégis megmenekülnek. Ti viszont az én tulajdonommá lesztek. Könyörü­letes leszek hozzátok. Látni fogjátok a különbséget Istent tisztelő és Istent nem tisztelő életszakaszotok között. Meg tudjátok különböztetni a jót és a rosszat, és képessé teszlek titeket ar­ra, hogy e tudás alapján tudjatok is él­ni. Felragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak életetek­re, mert... .. .szeretlek benneteket - mondja az Úr. ■ Farkas Sándor Imádkozzunk! „Hozzád jövünk, Uram, ó, segíts, / Ne szóljon Igéd hiába! / A szívünk oly sötét, ó, segíts, / Élessze Igéd világa. /A fülünk Igédre nem fi­gyel, / Lábunkkal járunk a sárba’. / Vágyaink szakítnak Tőled el, / Nem fénylik mécsünk világa. / Ajkunkon hazugság bélyege, /Megrontott életünk átka. /Hogy állunk elődbe így, Uram, /Naponként Téged imádva?/A szí­vünk összetört, ó, Uram, / Itt állunk /Előttedgyászba’./A mélyből hozd ki az életünk, /Ne szóljon Igéd hiába! / Ó, Uram, templomod hadd legyen, / A szívünk megszentelt hely legyen! / Nyisd meg a szemünk, hogy láthas­sunk! / Szenteld meg ajkunk, hogy áld­hassunk! / Áldd meg Igédet, hogy érthessük, /Dicsőségedre, hogy élhes­sünk! / Ne szóljon Igéd hiába! / Ne szóljon Igéd hiába!” Ámen. (Erőm és énekem azúr-A Magyar Evangéli­umi Keresztyén Diákszövetség énekes­könyve, 56. ének) Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel ► Az adventi előkészület időszaka összetett hagyományrendszert és sok­féle szokást ismer. Az adventi koszorú vasárnapról vasárnapra meg­gyújtott gyertyái Krisztust, a világ világosságát szimbolizálják. Az egy­ház régi rendje szerint pedig még talán ma is sokan megtartják a böj­töt a karácsony előtti négy hétben. E szimbólumrendszert gazdagít­ja az a különleges antifóna-repertoár, amelyet az egyház december 24- előtt hét napon át az esti zsoltáros istentiszteleten a Magnificat keretverseként énekelt. Az advent utolsó hetének liturgiájá­ban elhangzó „ó-antifónákat” kü­lönleges gondolatív köti össze: az „Ó!” felkiáltással kezdődő hét tétel Jé­zust a Bibliában szereplő nevein - O Sapientia (bölcsesség); O Adonai; O Radix Jesse (Jessze gyökere); O Cla­vis David (Dávid kulcsa); O Oriens (napkelet); O Rex gentium (népek Ki­rálya); valamint O Emmanuel (velünk az Isten) - szólítja meg. Az ó-antifó­­nák hetes száma a teljesség szimbó­luma, a címek kezdőbetűi pedig visszafelé olvasva ezt az akrosztichont adják ki: ERŐ CRAS - én vagyok a jövő. E gazdag mondanivalójú reperto­ár versbe szedett feldolgozása áll előttünk heti énekünk, az Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel (EÉ133) szövegében. Bár az 1911-es Dunántúli énekes­könyv még öt versszakkal közölte, mai énekeskönyvünk már csak négy strófát ad énekünkhöz, így az O Sa­pientia, az O Rex gentium és az O Adonai antifónák gondolatköre tel­jesen hiányzik. Míg az ó-antifónákon alapuló, Eu­­rópa-szerte ismert ének a mai formá­ját elnyerte, hosszú és kalandos utat járt be. Egy 1710-es, Kölnben megje­lent forrásban található az a latin nyelvű adventi himnusz, mely az antifónák szövegét öt versszakba sű­rítve dolgozta fel. Ezt a himnuszt 1851-ben angolra fordították, s rövi­desen olyan népszerűségre tett szert, hogy 1861-ben O come, 0 come, Em­manuel kezdettel gyülekezeti ének formálódott belőle. Dallama az anglikán lelkész, tanár, Thomas Helmore (1811-1890) kom­pozíciója, aki az egyházzene és fő­ként a gregorián ének ügyének elkö­telezett pártfogója volt. A15. száza­di francia dallamot feldolgozó éne­kében az archaizáló dallamvezetés, valamint a természetes moll hang­nem révén ez a zenei ízlés, a grego­rián tisztelete és szeretete világosan felismerhető. Adventi kóruskoncerteken gyakran hallhatjuk Kodály Zoltánnak az Ó, jöjj, ó, jöjj Immánuelt feldolgozó Adventi énekét, mely csodálatos hangulati gazdagsággal és megragadó erővel fejezi ki a szöveg összetett mondani­valóját. Kórusműve révén válhatott ez az ének nemcsak hazánkban, de a vi­lágon mindenütt halhatatlanná. ■ Fekete Anikó Tudjuk, kit várunk! Talán ez az adventi énekünk a legin­kább ismert, hiszen más felekezetű testvéreink is éneklik. A várva várt és igéjében, szentségekben, testvéri kö­zösségben naponta hozzánk megér­kező Krisztust (adventus Domini, az Úr érkezése) nem megfogalmazatlan reménységgel hívja az ő népe. Ennek az éneknek minden versszaka rövid, lényegre törő hitvallás arról, ki való­jában számunkra Krisztus. » Ó, jöjj, Immánuel... Az „Immánu­el” egyik jelentése: velünk az Isten. Nem ellenünk harcol, hanem ér­tünk küzd. Szabadító erejére bizton számíthatunk mindannyian. Ne fus­sunk hát előle, bátran menjünk hoz­zá, hiszen ő velünk van! O, jöjj el, Jessze vesszeje... Dávid király édesapja Isai, itt Jessze néven. Ahogyan Dávid király az Úr erejével legyőzte a nála sokkal erősebb ellen­séget, Góliátot, úgy a Dávid király családjából származó Messiás, a mi Urunk Jézus Krisztus győz a nálunk mérhetetlenül erősebb bűn, a halál és a sátán fölött. E győzelemben része­síti övéit, és ez fakasztja szívünkből Isten dicséretét. Ó, jöjj, ó, jöjj, Naptámadat... Krisz­tus a mi napunk, fényességünk, aki az Istentől és embertől való félelem, rettegés sötét ködét fölszakítja, és el­űzi a szív mélyéből. Oly sok tévútra vezető, hamis fény helyett Jézus, a CANTATE 'Í5f é' . rrrrrrr rrr: R /kl ^ . *................. Eged lilén diczeríinc, Naptámadat hozza el egyedül a vi­gasztalást. Ó, jöjj, Kulcs Dávid törzséből... Is­merünk embereket, akiknek kulcs­szerepük van a maguk hivatásában, közösségében. Aláírásuk nélkül nem történhetnek meg döntő folyama­tok, események. Az örök életnek, üdvösségnek, mennyországnak, te­hát az Istennel való közösségnek kulcsa maga Jézus. Nemcsak tanítá­sa, nemcsak életpéldája és annak kö­vetése, hanem az ő személye. Ő a kulcs a mennyország ajtajához. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak­is énáltalam’.’ Végül figyeljünk arra, hogy az ének­versekben megfogalmazódó Krisz­tus-hitvallások mindegyikének alap­ja ószövetségi kép, ige. A teljes Szent­írás Jézusra mutat, az Ószövetség is, hi­szen ő mondta: „Rólam szólnak Mó­zes, a zsoltárok és a prófétáit.” Isten üd­vözítő terve végbement Jézus Krisztus­ban. Arra biztat minket ez az ének, hogy az advent, az Úr hozzánk érke­zése keresztény életünk naponkénti csodája, eseménye lehet: „Meglásd, meglásd, ó, Izrael, / Megszületik Im­mánuel!” Ez a biztatás nekünk, keresz­tényeknek, a „lelki Izraelnek” is szól, de szól a zsidóságnak is, hiszen Isten nekik is megígérte, hogy ha eljön az ideje, megajándékozza őket a Krisztust felismertető Szentlélek ajándékával. ■ Kovács László

Next

/
Oldalképek
Tartalom