Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-26 / 39. szám
12 -m 2010. szeptember 26. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Biciklivel a környezetvédelemért és az egészségért A bonyhádi gimnazistáknak két kerékkel több van A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium tantestülete fontos céljának tekinti, hogy a diákokat környezettudatos életvitelre, a környezet védelmére nevelje. A rendezvényen dr. Marcsek Sándor, Bonyhád város rendőrkapitánya felhívta a fiatalok figyelmét a közlekedési szabályok elsajátításának fontosságára, hiszen a statisztikai Ezért is fogadták örömmel, amikor a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázatot írt ki a kerékpáros közlekedés népszerűsítésére. A Környezet és energia operatív program pályázatán közel tízmillió forintot nyert a középiskola, ami új távlatot nyitott nevelési céljaik gazdagításában: vásároltak huszonhat kerékpárt, ötven jármű biztonságos elhelyezésére alkalmas kerékpártárolót építettek, és javították az öltözködés és a zuhanyozás feltételeit a kollégiumban. A projekt zárásaként szeptember 16-án az öt helyi általános és középiskolát képviselő csapatok mérték össze tudásukat kerékpáros ügyességi és KRESZ-teszt-versenyen, Nagy Andrea tanárnő előadást tartott a fenntartható fejlődésről és Földünk megóvásáról, és huszonhat diák biciklis körutat tett a városban. adatok szerint a balesetek öt-tíz százalékában biciklis is sérül. Az önkormányzatot képviselő Somogyi János humánreferensnek a tanulók petíciót nyújtottak át, amely a városvezetők figyelmét hívja fel Bonyhád kerékpáros kultúrájának fejlesztésére, a kerékpárutak számának növelésére. A tároló avatásakor Ónodi Szabolcs, a gimnázium igazgatója és dr. Marcsek Sándor rendőrkapitány vágta át a nemzetiszínű szalagot. A projekt részeként a gimnázium diákjai - kistérségi biciklitúra keretében - a kerékpározás és a környezetvédelem fontosságáról szóló tájékoztató füzeteket visznek a többi iskolába. A tervek szerint havonta szerveznek majd kerékpártúrákat az intézmény diákjainak, nyáron pedig a Balatont szeretnék körbebiciklizni. ■ Máté Réka Öt községből gyűltek össze evangélikus fiatalok a múlt szombat napsütéses délutánján a domonyi gyülekezet ifjúsági napjára. A programot a szügyi illetőségű M.Is.K.A. zenekar fellépése is színesítette. ■ Sághy Balázs felvétele A tananyag: Erdély ► A hír nem tűnik igazán izgalmasnak: a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tizenkettedikesei - tanáraik vezetésével - szeptember második hetében ötnapos erdélyi körutazáson vettek részt. Ez azért nem nagy szenzáció, mert a gimnázium az utolsóéveseit évről évre végigvezeti ezen a túrán. Egy emeletes autóbusszal most is közel 1800 kilométert megtéve érintették a legfontosabb erdélyi városokat, falvakat. Útjuk során a legfontosabb állomásaik Nagyvárad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, a Tordai-hasadék, az ottani sóbánya, Marosvásárhely, Csíksomlyó, a Szent Anna-tó és Kézdivásárhely voltak. Az út zavaró bonyodalmak nélkül zajlott, és az idő is remek volt. éneklő, barátságos kolozsvári diákokkal. Ittunk borvizet, és láttuk, hogy szállítják haza sokliteres flakonokban a helybeliek. mert a helyiek levágták a lovak farkát, hogy szitát készítsenek belőle. Mindezek egy jól sikerült kirándulás személyes emlékképei. Azokból is A bátrabbak meg is mártóztak a Szent Anna-tóban A rejtett történetek kiragadott, gyors fölidézése egy ilyen rövid úti beszámolóban nem sokat ér. Ezek csak a résztvevők számára maradnak emlékezetesek. A mofetta bejáratánál Megtudtuk, hogyan vadászott medvére Ceau§escu. Néhányan közülünk megmártóztak a jéghideg Szent Anna-tóban. Láttuk azt a falut, ahol a tehetős cigányok azzal mutatják meg gazdagságukat, hogy cifra bádogtetőket építenek amúgy még félkész házaikra. Máshol a jómódúak nem vakolják be falaikat, hogy az emberek lássák: ők téglából építkeztek és nem vályogból. Láttuk azt a fiatornyos templomot Kalotaszegen, ahol a konfirmációs emlék nem csoportkép, hanem egy szép szőttes, a konfirmandusok neveivel. Láttunk hatalmas rókát és az éjszakában bozótot szaggató medvét. Beültünk a mofettába, ebbe a kénbányából fölfakadó szén-dioxidos felhőbe. Láttunk a gyorsétterem melletti kukában turkáló kisgyerekeket. Találkoztunk integető magyarokkal, kedves vendéglátókkal, remekül Megtudtuk, hogy a kolozsváriak hogyan járatták meg a „fullasztón” az újonnan vett Daciájukat, és hogy a székelykapun miért van kis fémtáblán egy vödör vagy lapát vagy villa képe. Gyalogoltunk kilométereket, mert egy áradás leszakította előttünk az utat. Megtudtuk, hogy egy faluban nem mertek megállni a kocsisok, csak pár, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az osztálykirándulások íze más a diákok, és más az őket kísérő tanárok számára. Ami miatt erről az eseményről mégis írni kell, az annak az öröme, hogy egy egyházi iskola - áldozatoktól sem visszariadva - fontosnak tartja, és immár hagyományosan ragaszkodik ahhoz, hogy diákjai megnézzék Erdélyt. Mert lehet otthonról hazafias gondolatokat szőni, de egészen más közelről átélni mindezt. Honismereti vezetőnk - hiszen így nevezte magát Polacsek Tamás, aki egészen kivételes ebben a műfajban - az út kezdetén kilencfős csapatokra osztotta a diákokat, és nagyon komoly munkafüzetet adott a kezükbe, amelyet az öt nap alatt folyamatosan kellett kitölteniük. A tizedik csapattag egy-egy erdélyi diák lett. Az ő vezetésükkel fedezték fel a mieink Kolozsvárt. így ez nem csupán a város megismerését jelentette, hanem közös munkában érlelődő találkozást. Amikor a helyi diákok esti búcsúzásánál szinte spontán módon szólalt meg a székely himnusz, kézzelfogható volt összetartozásunk. Ahogy vezetőnk elmondta, a mai magyarságra nézve a fő veszély nem az elnyomás, hanem éppen a túl nagy barátság, az asszimilálódás. Bőrünkön éreztük a havasok csípős reggeleit, éreztük a magyar szó melegét az erdélyi falvakban - ez volt ennek a pár napnak az igazi tapasztalása, a valódi tanulmány. Az egyik diák ezt írta a Facebook-oldalára: „Édes Erdély, jövünk!” Ez az erdélyi túra volt ennek a két osztálynak az utolsó iskolai kirándulása. E hét első napján már a szalagavató táncpróbája volt, utána jön a ballagás, az érettségi. De a Deák téri gimnazisták ennek a nehéz évnek a végén életre szóló élményeik között ezt is elmondhatják: voltunk Erdélyben! ■ Koczor Tamás A kirándulók busza Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál A magyarvalkói református templomban
