Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-22 / 34-35. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. augusztus 22-29. » 13 Ahol „szuperek” a gondnokok Látogatás a nyolcvannyolc éves Szuper Györgynél ► A nappali szoba falán a Szuperek családfája egészen 1799-től, a szekrény tetején a kovácsok cé­hének kancsója 1825-ből, míg az asztalon a dunaföldvári evan­gélikus egyházközség százéves fennállásának alkalmából ki­adott jubileumi, 1927-es emlék­lap másolata - tárgyak, amelyek­nek a történetével megismer­kedhettem azon a keddi napon, amikor otthonában meglátogat­tam a dunaföldvári gyülekezet egyik oszlopos tagját. Szuper György hat évig volt presbitere, majd 1952-től 1986-ig, harminc­négy esztendőn át gondnoka a közösségnek. Beléptemkor nevetve kérdezte, hogy hoztam-e magammal pizsamát, mert ha ő egyszer elkezd mesélni, akkor annak még másnap sem lesz vége. Nem maradtam másnapig, de a ná­luk töltött délután alatt is egy család­jához és gyülekezetéhez hű evangé­likus örömökben és próbatételekben egyaránt bővelkedő életútja rajzoló­dott ki előttem. A sváb gyökerű Szuperek férfiai kovácsdinasztiát alkottak, míg a csa­lád nőtagjai között az uradalmi sza­kácsnői poszt öröklődött. Egy 1770- ből származó német nyelvű okirat szerint az ükapa, Szuper József Levél településre szóló borkereskedelmi engedélyt kapott, így a dédapa, Szu­per Lőrinc már Ma­gyarországon szüle­tett 1799-ben, a csa­lád pedig 1880 óta él Dunaföldváron, amikor is Gyurka bácsi kovács nagy­apja beköltözött a településre. Jellemzően vi­gyáztak arra, hogy a családba lehetőleg ne kerüljön más vallású és más szak­májú tag - így Gyurka bácsi húsz­évnyi, hobbiként végzett családfaku­tatásának eredmé­nyeként apai és anyai ágon is renge­teg kovácsot tud­nak felmutatni. Ősi evangélikus családról lévén szó a dunaföldvári gyü­lekezet templomépítő tagjai között is ott voltak. Gyurka bácsi apai nagy­apja volt a Szuper családból az első gondnok az egyházközségben. Az anyai, Heusche nagyapa jól állt anya­gilag, és valószínűleg ő is hozzá­járult a harangöntés költségeihez. En­nek írásos nyoma ugyan nincs, de a harangon található több név közül az egyik az övé. A család - ahogyan ma monda­nánk - szakmailag is a csúcson volt. Az apai nagyapa volt a dunaföldvári kovácscéh atyamestere, vagyis ve­zetője. Ennek emlékét őrzi „Földvár betsületes, érdemes kováts czéhé­­nek korsaja” amelyen az idézett soron kívül az 1825. április 25-ei dátum is ol­vasható. A céhen belül később Gyur­ka bácsi édesapja lett a korelnök. A kovácsmesterséget a fiú is to­vábbvitte, bár a kis Gyurka szíveseb­ben lett volna erdész. Különös érzé­ke volt az állatbetegségekhez is, így nemegyszer megállapította, hogy a lónak mi lehet a baja - az Isten is gyógykovácsnak teremtette. Ráter­mettsége a családon kívül is hamar kiderült. Szuper György és lánya, Márta Sashalmon töltötte a tanulóéveket 1937 októberétől 1941 októberéig. Még másfél éve sem volt inas, ami­kor a mestert bevitték katonának, és ő az akkor tizenhat éves tanoncra bízta a műhely vezetését. Két év inaskodás után Gyurka letette a mestervizsgát, bár az ezt igazoló papír még egy darabig váratott ma­gára, hiszen hivatalosan nem lehet ilyen rövid idő alatt mestervizsgát tenni. Sok szempontból nehéz évek voltak ezek, mert megtapasztalhat­ta a kenyérjegy, az éhezés, a pénznél­küliség időszakát. A katonai bevonulást ő sem kerül­hette el. A seregben elvégezte a repü­lőakadémiát, de hiába kapta meg az elméleti képzést, nem repülhetett, mert a gyakorlatra nem volt benzin. És hiába volt osztályelső, nem kapott róla papírt, mert időközben Szálasi átvette a hatalmat. Gyurka bácsi vé­gül a rádiófelderítőkhöz került. 1945 márciusában szüleit a halálá­ról értesítették - ő pedig október 17- én hazaérkezett a fogságból. Rossz helyre kézbesítették ugyanis az ugyanolyan nevű unokatestvérének elhunytéról szóló levelet. Két hetet volt otthon, de novem­ber í-jén újra be kellett vonulnia. A terézvárosi, a ferencvárosi és a józsef­városi telefonközpont kiépítéséhez vezényelték. Amikor 46 októberében leszerel­hetett, néhány evangélikus hittestvér­rel két hétig takarították a dunaföld­vári templomot, amelyet az oroszok istállónak használtak. Presbiterséget is vállalt. Az idő tájt került a gyüle­kezetbe Mihácsi Lajos lelkész, aki ad­dig szintén a fronton teljesített kato­nai szolgálatot. Gyurka bácsi édesapja rövidesen agyvérzést kapott, így rá hárult a fel­adat, hogy a családról gondoskodjon, ellássa a céhen belüli feladatokat, va­lamint átvállalja a gyülekezetben a gondnoki teendőket. Mihácsi lel­kész úrral járták Földvárt és a környe­ző településeket, hogy életben tart­sák vagy újraélesszék a gyülekezete­ket. Akkoriban épült ki Pentele me­zővárosából hazánk első „szocialis­ta városa” Sztálinváros, a későbbi Du­naújváros. Az ottani evangélikusok összegyűjtésének feladatát a föld­váriak vették magukra. Az 1952. esztendő azért is fontos az életében, mert - az Úristen ke­mény próbatételei után - a hétszeres vőlegényből szeptember 20-án férj lett. Feleségével ötvenkét évet éltek le békességben. Két lányuk született, Jutka és Márti. Az idősebbik eszter­gályos lett, a fiatalabb pénzügyi isko­lákat végzett. Az inasévek, a katonaság és a Szá­­lasi-időszak eseményei mind tér­ben, mind lélekben eltávolították Gyurka bácsit a hitbeli dolgoktól. Ha­zatérte után - saját bevallása szerint - inkább kötelességtudatból intézte a vállalt vagy rábízott feladatokat, de a próbatételek és a nehézségek mind közelebb vitték őt Istenhez. „Sok mindenen mentem keresztül, de a Jó­istennek meg az őriző angyalomnak nagyon sokat köszönhetek” - össze­gezte életét. A dunaföldvári gyülekezet pedig ne­ki és családjának köszönhet sokat, hiszen több évtizedes szolgálatuk alatt szívügyük lett a maroknyi evangélikus­­ság sorsa. Weiss József nevű unokatest­vérével együtt nemcsak anyagiakkal, de kétkezi munkával is sokat segítet­tek például a gyülekezet épületeinek felújításakor. Gyurka bácsinak kö­szönhetően a templom harangja elekt­romos működtetésű. Viccesen úgy fogalmazott: „A nagyapám adta a ha­rangot, én pedig a harangozót.” ■ Boda Zsuzsa Reformáció - ötszáz szó Nincs könnyű dolgunk, ha nem mondatokban, hanem szavakban kell gondolkodnunk. Tapasztaltuk: egy üzenet akkor „ütős”, ha rövid és könnyen elvihető, megjegyezhető - de nagyon nehéz megfogalmazni az üzenetet egy szóban, pár betűben. A mi célunk mégsem kevesebb. A balatonboglári evangélikus gyüle­kezetben 2017-re, a reformáció kez­detének ötszázadik évfordulójára olyan könyvet szeretnénk kiadni, mely ötszáz szót tartalmaz. Szándé­kunk szerint olyan szavakat gyűjtünk össze, melyek kifejezik, mit jelent a mai keresztény ember számára a re­formáció. A szavakhoz pár monda­tos magyarázatot várunk. Aki indíttatást érez arra, hogy ré­szese legyen ennek a kiadványnak, az a választott szót és a hozzáfűzött né­hány magyarázó mondatot az ist­­van.czondor@lutheran.hu e-mail címre vagy az alábbi postacímre küldheti el: Balatonboglár-Hács- Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség, 8630 Balatonboglár, Hétház u. 17. ■ Czöndör István gyülekezeti munkatárs HIRDETÉS______________________________ Közlemény A közhasznú fokozatú Evangéli­kus Leánygimnázium Alapítvány ezúton mond köszönetét mind­azoknak, akik az 1996. évi CXXXVI. törvény lehetőségével élve személyi jövedelemadójuk egy százalékát az elmúlt évben is alapítványunknak juttatták. Az összes adomány 28 015 fo­rint volt. Ezt az összeget - hasonlóan az elmúlt évekhez - a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumhoz to­vábbítottuk. Az adományt az iskolában folyó nevelés, oktatás segítésére, így könyvtár- és szer­tárfejlesztésre, valamint szociá­lisan hátrányos helyzetű tanulók támogatására adtuk. Miután a közel két évtizede működő alapítványhoz az ado­mányok állandóan csökkenő számban érkeztek, az alapítvány szinte felélte vagyonát. így a ku­ratórium döntése alapján kezde­ményeztük a Fővárosi Főügyész­ségnél, indítványozza az alapít­vány bírósági megszüntetését. A Fővárosi Bíróság 2010. ápri­lis 2. napján meghozott 24. P. 20609/1910/4. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság 1991. október 14. napján kelt 9 Pk. 67110/1991/1. sorszámú végzésével a 2180. sor­sfám alatt nyilvántartásba vett Evangélikus Leánygimnázium Alapítványt megszüntette. Az ítélet - fellebbezés hiányában - azonnal jogerőre emelkedett. Az ítéletet csak 2010. augusztus 4. napján kézbesítették. A fentiekre figyelemmel kér­jük az adományozókat és többi hittestvérünket, hogy a jövőben az iskolának szánt adományukat, tehát jövedelemadójuk egy szá­zalékát a Deák Téri Evangélikus Gimnázium Iskola Alapítvány 11707024-20419266-os számla­számára utalják át. Eddigi támogatásukért ismé­telten köszönetét mondunk, és további munkájukhoz sok si­kert, jó egészséget és Isten áldá­sát kérjük. Budapest, 2010. augusztus M A kuratórium ► A Szuper család neve szorosan összekapcsolódott a dunaföldvá­ri gyülekezet gondnoki tisztével, hiszen Szuper György lánya, Már­ta már a negyedik generációként látja el az ezzel járó feladatokat.- Molnár Iván lelkész úrtól tudom, hogy Márti segítsége nélkül bizony nem lenne olyan gördülékeny a gyülekezeti élet, mint amilyen most.- Amikor 2008 elején elvállaltam a gondnoki tisztet, azt gondoltam, kicsi gyülekezet, nem lesz sok feladat, így a munkám és a családom mel­lett könnyen belefér ez a szolgálat. De ahogy egyre jobban belemerül­tem a teendőkbe, láttam, hogy bizony sok időt és energiát igényel. Ne­hezen mondok nemet, és ha valamit elvállalok, azt szeretem minél job­ban végigcsinálni.- Itt mit takar a gondnoki szolgálat?- Hosszú évekig nem volt se anyagi fedezetet, se lehetőség arra,*hogy az épületeket rendbe hozzuk, pedig már nagyon rájuk fért a felújítás. Há­la Istennek, az utóbbi időkben pályázati pénzekből és adományokból si­került a legégetőbb teendőket elvégezni. Ezeknek a beruházásoknak a ko­ordinálása részben az én feladatom volt. Emellett a gyülekezet minden­napi életének szervezéséből is kiveszem a részem.- Hogyan jellemezné a maroknyi dunaföldvári gyülekezetét?- Elég összetett a képzettséget és életkort tekintve; őszintén megvall­va vannak súrlódások is, hiszen az idősebbek nehezebben fogadják el az újító szándékot. Papíron negyvenkét fő fizet egyházfenntartói járulékot, vasárnaponként azért nyolcan-tízen vagyunk a templomban, és hála Is­tennek, vannak fiataljaink is. Tavaly például nyolc keresztelő volt a gyü­lekezetben, bár sajnos nem minden évben mondhatjuk ezt el. Dunaföldvárról tudni kell, hogy a tízezres városban a felekezeteket tekintve mi csak egy csepp vagyunk a katolikus tengerben. A közeli Du­naújváros és Paks kiépülése után érződött, hogy a munkalehetőség re­ményében néhány család elköltözött. Előttünk áll még a feladat, hogy a Dunaföldvárra újonnan beköltözötteket „feltérképezzük” vannak-e kö­zöttük evangélikusok. A dunaföldvári evangélikus templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom