Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-03 / 40. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. október 3. ► 7 Mikszáth-termi bemutatók Faludy-nap a Fasorban ► Huszonkét kötetből álló, díszkötéses Mikszáth-sorozatot indított út­jára a Kossuth Kiadó. A sorozatot szeptember 22-én mutatták be a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) új, Vörösmarty ut­cai székházában. A bemutató egyben kiállításmegnyitó is volt: Réti Zoltán grafikus, festőművész Mikszáth prózavilágát megidéző akva­­relljei október 28-ig tekinthetők meg a Sajtóházban. A Mikszáth­­portrét az Evangélikus Országos Múzeum kölcsönözte a múlt szer­dai megnyitóra. (A múzeumban a festőművész hasonló tematikájú tárlata október végéig tekinthető meg.) Idén május 28-án volt az evangélikus prózaíró, publicista és politikus ha­lálának századik évfordulója. Nem véletlen, hogy Mikszáth-évhez kötő­dő programra a MÚOSZ-székház­­ban is sor került. Mikszáth újságírói pályáját a MÚOSZ elnöke, Eötvös Pál villantotta fel, megemlítve, hogy a magyar újságírók első szervezetének, a Budapesti Újságírók Egyesületének (BÚÉ) első elnöke Mikszáth Kál­mán volt.- Az épület előterében helyeztük el a BÚÉ megalakítására emlékezte­tő, az Andrássy útról magunkkal hozott márványtáblát, és egy éppen most lezárult ötletpályázat eredmé­nyeként a terem, amiben vagyunk, mától Mikszáth Kálmán nevét viseli - jelentette be Eötvös Pál. A könyvbemutató egyben kiállítás­megnyitó is volt. „Fiam, légy ügyvéd, hazudsz egy keveset, és sokat kere­sel. Nem fogadtam meg a tanácsát, újságíró lettem: sokat hazudok, és ke­veset keresek” - idézte az író bon mot-ját Praznovszky Mihály iroda­lomtörténész, megnyitva Réti Zoltán grafikus, festőművész Mikszáth pró­zavilágától ihletett kiállítását.- Nagyon meg lehet szeretni Nóg­­rádot és a világot is Mikszáth prózá­ján keresztül - ajánlotta a Mikszáth Kálmán Társaság örökös tiszteletbeli elnöke az újságírók figyelmébe Mik­száth és az ugyancsak evangélikus Ré­ti „hihetetlenül szeretnivaló” szöve­geit és képeit. M Forrás: muosz.hu A HÓNAP KÖNYVE A szenvedő ember a megtérés útján Jób könyvének magyarázata Jób könyve az ember igazságérzetét, az isteni igazságosságba vetett hitét leginkább próbára tevő ószövetségi olvasmány. Megrázó és felemelő egyben. Feledhetetlen mű. Csodaszép igék tárháza, és olvasása irodalmi él­ményt nyújt. Küzdeni kell mondani­valójának megértéséért, megfejté­séért, de a kereső léleknek, a bátran kérdezőnek feltárul Isten üzenetének Jób történetébe rejtett gazdagsága. Az ószövetségi teológiában kima­gasló professzor és lelkészként meg­becsült, szeretett vezető szakszerű és értő útmutatását ajánljuk most e ro­vatban azon olvasók figyelmébe, akik Jób könyvéhez keresik az utat. Muntag Andor születésének nyolc­vanadik, halálának harmadik évfor­dulóján, 2003-ban jelent meg máso­dik kiadásban e hónap könyve, a Jób könyvéhez írt kommentár. Ki volt Muntag Andor? Ószövet­ségi teológiai professzor, lelkipásztor, az Evangélikus Teológiai Akadémia O ZZ rC . fV Dr. Muntag Andor s Jób könyve dékánja, „Bandi bácsi” Aki úgy ismer­te és szerette az igét, hogy az minden hallgatójára hatással volt, és akinek mindenkihez volt egy jó szava. Nem mellesleg szenvedéllyel kutatta Lu­thert, és művelte a lutheri teológiát is... „Megajándékozottak általa a legkisebbek és a legnagyobbak, a bibliai tudomány nagyjai és a min­dennapok igeolvasói...” - írja ajánlá­sában dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. „Sokan teszik félre Jób könyvét az­zal, hogy ha van is benne néhány na­gyon szép ige, túl nehéz és túl fárasz­tó versről versre végigolvasni és az ér­telmét kutatni. Pedig ez a könyv többszörösen is megéri a ráfordított időt és fáradságot” - olvassuk az elő­szóban. Az 1981 húsvétján, az első megjelenéskor kelt sorokban az író arra is rámutat: ez a kommentár azokhoz is szól, akikre öregek, bete­gek, rokkantak vannak bízva, és azokhoz is, akik maguk szenvednek hangosan vagy némán. Igen nagy vi­gasztalás forrása fakad a szent szöveg olvasása nyomán. Lelkészek választ kaphatnak szakkérdéseikre, a biblia­olvasók pedig általános ismeretekre tehetnek szert, és a hit legnagyobb, végső kérdéseihez kerülhetnek köze­lebb e kötet által. Ha nincs kéznél Biblia — az sem baj ebben az esetben: Muntag Andor ma­ga nyújtja a fordítást is. Szakszerű in­terpretálásában - jegyzetekkel ellát­va - gyönyörködhetünk a prózai ré­szekben és a költeményekben. Aki netán attól fél, hogy nem elég képzett az Ószövetség egyik legkülö­nösebb, mondanivalóját tekintve rendkívül nehéz könyvének olvasá­sához, azt az alapvetés, az első, beve­zető fejezet megnyugtatja: közli azo­kat az alapinformációkat, amelyek birtokában átadhatjuk magunkat a lé­leképítő utazásnak. A szerző maga ja­vasolja: az első és utolsó két-két fe­jezet, valamint a részletes tartalom­­jegyzék fő- és alcímeivel a könyv egé­szének világos áttekintését adja. Ha Szabad e ponton egy személyes kitérőt tenni: amikor sok évvel ezelőtt először léptem be a teológia kapuján, elsők között ismertem meg a pro­fesszor - akkor épp dékán - urat, „Bandi bácsit”. Mert így szólíthattuk őt. Bandi bácsi előadásai, héber-, ószövetségi kortörténet és exegézis órái nem csak azért maradtak emlé­kezetesek, mert olyan hihetetlen mennyiségű tudást adott át nekünk, hallgatóknak, amelyet egyszerűen áttekinteni és rendszerezni is ne­héznek tűnt - ő pedig olyan könnyedséggel, fejből, mintegy „me­sélte” - jó adag humorral, derűvel -, hogy csak ámultunk. Hanem azért is, mert e sorok írója például az ő hatá­sára választott ószövetségi témájú diplomamunkát, vállalva a héber nyelv kihívásait is... Amikor az olvasó felnyitja ezt a kommentárt, éppúgy várja majd, ahogy a hallgatók várták óráin a foly­tatást, hogy az üzenet, az ige mélysé­ge feltáruljon, a miértek megválaszo­­lódjanak, hogy összeálljon a kép. A Jób-kommentár nemcsak írás­magyarázatot, hanem precíz fordítást is tartalmaz. (Muntag Andor az 1975- ben megjelent, majd 1990-ben revi­deált új fordítású Biblia létrejöttében jelentős szerepet játszott.) Kincsekkel van tele Jób könyvének negyvenkét fejezete - noha az alap­történet mellbevágó. A feddhetetlen és becsületes, istenfélő Jóbot Isten próbának veti alá, amikor a sátán megrágalmazza. Mit kezdünk ma a szenvedéssel? A máséval? A magun­kéval? Hogyan fogadjuk: mint sors­csapást, Isten büntetését, az élet ré­szét, amely mindenkit megtalál, eset­leg mint lehetőséget arra, hogy ren­dezzük lelki dolgainkat, emberi kap­csolatainkat, s főleg: válhat-e az ilyen szenvedés az Istenhez való közeledés, a megtérés útjává? Sokféle fogadtatása és elhordozá­­sa (elutasítás, lázadás) lehet a szen­vedésnek: annyiféle, ahányan va­gyunk, ezért a téma örök aktualitá­sa megkérdőjelezhetetlen. Jób szemé­lyét még az is ismeri - legalább név­ről -, aki magát a Szentírást nem ol­vassa, nem templomba járó hívő, hiszen szenvedése, türelmesen tűrő lénye, tartása, hite csodálatos, meg­döbbentő, megragadó példa min­den embernek. „Nemcsak a teológu­sokat, a Biblia magyarázóit érdekli, hanem az irodalmárokat is. A világ­­irodalom olyan remekműveivel em­legetik együtt, mint Dante Isteni színjátéka és Goethe Faustja. (...) A személyesen átélt emberi szenvedés művészi kifejezését látják benne.” (21. o.) Méltán adja az általános be­vezetés fejezete címének Muntag Andor ezt: Jób könyve: a világiroda­lom remeke. Muntag Andor kommentárját minden teológus, lelkész és minden, Bibliát érteni kívánó ember polcára ajánlom. Nem szobatudósként írta meg művét, amint erre az előszóban is utal. Hiszen az ige él, és embereket ér el, formál át, szólít meg. A szerző megköszöni azoknak a híveknek, kö­zösségeknek, akik között évtizedeken át lelkészként szolgált, hogy közösen fedezhették fel és értelmezhették is­tentiszteleteken, bibliaórákon, szemé­lyes beszélgetésekben Jób könyvének mondanivalóját. Azt a nagy ívű, szakszerű és pre­cíz teológiai munkát, valamint remek stílusú, gördülékeny, olvasmányos szövegmagyarázatot pedig, amelyet ő elvégzett, és azt a legnagyobbakra jellemző szerénységgel párosuló tu­dást, amellyel ezt a kommentárt ír­ta, mi köszönjük meg most, mikor kézbe vesszük e kötetet, és gondol­junk emlékére, szolgálatára Urunk iránti hálaadással. ■ Kőháti Dóra ► A Magyarországi Evangélikus Egyház, a Budapest-Fasori Evan­gélikus Gimnázium és az Arany János Kör szervezésében a száz éve született Faludy György köl­tőre, egykori fasori diákra emlé­keztek szeptember 22-én az in­tézményben. A gimnázium ne­vében dr. Roncz Béla igazgató, a kormányzat részéről Szőcs Géza kulturális államtitkár köszöntöt­te a díszteremben összegyűlte­ket, majd dr. Blénesi Éva iroda­lomtörténész, politológus tartot­ta meg A humanista Faludy cí­mű előadását. Az irodalomtörténész szerint a köl­tő személyesen megszólító, lüktető verssoraitól szinte gyorsabban ver a szívünk. Nem hiába, az élete során idézte fel az ünnepség díszvendége: mint mondta, többször is megláto­gatta őket Angliában, és büszkén be­szélt a Fasorban töltött éveiről, ame­lyek alatt klasszikus és latintudását is megalapozhatta. Alexander és testvére, Emily - aki Görögország­ban él és alkot mint festőművész - tisztelettel őrzik nagyapjuk emlékét. Ennek bizonyságául a két testvér elszavalta a költő egy-egy angolra fordított versét (Magánzárka, 1952; Michelangelo utolsó imája, 1935); a jelenlévők kezükbe kapták a költe­mények magyar szövegét. Alexander - magánemberként és az Anglikán-Lutheránus Társaság tagjaként is - sokat tesz a Magyaror­szági Evangélikus Egyház és az ang­liai anglikán egyház közötti kapcso­lat építéséért, szervezőmunkával és anyagi támogatással egyaránt. Idén már második alkalommal szervez számos akadályt legyőző nyelvte­hetség igazán ismerte az emberi ér­zések mélységeit és magasságait. Az ünnepség felszólalásai között verses és zenés előadások hangzot­tak el. A gimnázium által rendezett Faludy versmondó verseny dobo­gós helyezettjei szavalták el nyertes verseiket, majd átvették díjaikat. A kerekasztal-beszélgetés előtt Tihanyi László előadóművész Faludy György megzenésített Villon-átköltéseiből énekelt el néhányat. Az együttlét záróakkordjaként dr. Fabiny Tamás püspök beszélgetett a költő Angliában élő - magyar állam­­polgársággal is rendelkező - unoká­jával, Alexander Faludy anglikán pappal - természetesen a vendég anyanyelvén. (A közönség számára Ittzés Szilvia, a gimnázium angol­nyelv-tanára tolmácsolta az elhang­zottakat.) A kérdésre, hogyan emlékeznek „nagypapára”, kellemes élményeit ösztöndíjat Angliába az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem diákjai részére. Meglátása Szerint tartozik ennyivel Magyarország fiataljainak, hiszen az ő nagyapját is taníttatta az ország. Faludy György 1938 és 1988 között - kisebb megszakításokkal - hat or­szágban élt, s ennek köszönhetően nemzetközileg (leginkább Kanadá­ban) ismert költővé vált. Itthon szá­mos díjjal tüntették ki a rendszervál­tást követő időszakban. Emléke előtt tisztelegnek a gimnázium díszter­mében Damó István grafikusmű­vész Villon-grafikái és Bahget Iskan­der fotóművész Faludy-fotói. A Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás idézi fel a költő, író és mű­fordító gazdag életútját. Az október 31-ig megtekinthető tárlaton látha­tó többek között a költő legkorábbi - tizenhat évesen írt - versének kézirata is. ■ Horváth-Hegyi Áron Michelangelo utolsó imája Üllőd a föld s az égi boltra állván oly ívet írsz karoddal, mint a nap. Hetvenhat éve állok fenn az állvány deszkázatán, de nem találtalak. Vésőm alatt porladva hullt a márvány s öklömben torzó, vagy bálvány maradt. Nem leltelek meg, illanó szivárvány, ki ott ragyogtál minden kő alatt. Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban megszaggatott, mogorva, durva, szótlan, de lelkemben még égi fény ragyog. Hogy tudnám testem börtönét levetni? Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni, Istenszobrász! A márvány én vagyok. (Firenze, 1935) FOTÓ: HORVÁTH-HEGYI ÁRON _____________ FOTÓ: MÉSZÁROS GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom