Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-08 / 32. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 75- évfolyam, 32. szám ■ 2010. augusztus 8. ■ Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap Ára: 250 Ft „ ...egy része az evangélikus egyház kezén van, a többi városi köztemető. A lutherá­nus aránylag kis részt képez, talán ötödé a nagy egésznek. Ez megmaradt, és ma kezd igazán magyar jellegű sírkertté válni” Örök Házsongárd !► 7. oldal „Megtanultam, hogy Isten mindig válaszol az imádságokra, de ezt négy módon is megtehe­ti. »Igen«, »nem«, »várj« és »másképp« is le­het a válasza.” Amikor az imádság megválaszolatlannak tűnik H* 11. oldal „A homoszexualitás társadalmi súlyához ké­pest nem foglalkozik-e aránytalanul sokat a politika, média, az egyház, így a mi egyházunk is a témával? Mi lehet ennek az értelme és cél­ja? Kik és miért mozgatják ezt napjainkban?” Meleg kérdések - kánikulában w- 13. oldal Vak voltam, most látok! !► 2. oldal Beszélgetés Petrőczi Évával 6. oldal Idegen méltóság W 10. oldal Nagyköveti búcsú W- n. oldal Mindennapi válságunkból... !► 12. oldal Honterus jobbkeze: Wagner Bálint 1*- 14. oldal Fabiny Tamást választották a Lutheránus Világszövetség egyik alelnökévé A Lutheránus Világszövetség frissen megválasztott, negyvennyolc fős ta­nácsa hét alelnököt választott saját tagjaiból. A közép- és kelet-európai régió alelnöke dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke lett. Megbízatása 2017-ig szól. A Lutheránus Világszövetség 11. nagygyűlésének delegáltjai július 24- én választották meg a negyvennyolc ta­gú tanács tagjait is, akik július 28-29- én tartották első konzultációs ülésü­ket. A tanács, amely tíz afrikai, tíz ázsi­ai, nyolc közép- és nyugat-európai, hat észak-európai, öt kelet-közép-európai, öt észak-amerikai és négy latin-ame­rikai, karib-tengeri tagból áll, saját tagjaiból régiónként egy-egy alelnököt választott. Megbízatásuk egészen a kö­vetkező nagygyűlésig, a jubileumi évig, 2017-ig tart. Fabiny Tamás alelnökké választá­sával tagja lett a Lutheránus Világszö­vetség legszűkebb döntéshozó testü­letének, a Végrehajtó Bizottságnak, újabb nevén a Tisztségviselők Hiva­talának. Alelnökként feladata elsősor­ban ennek a régiónak a képviselete lesz, amelyhez a magyar, lengyel, szlovák, szlovén, horvát, szerb, cseh (két egyházszervezet), erdélyi (szász és magyar), észt, lett és litván evan­gélikusok tartoznak. A püspök ezzel egyidejűleg tagja lett a szövetség Kommunikációs Bi­zottságának is, illetve a'bizottság el­nökének novemberi megválasztásá­ig a testület elnöki tisztét is betölti. A többi bizottságba ugyancsak a Végrehajtó Bizottság novemberi ülé­sén jelölnek tisztségviselőket. Korábban ennek a régiónak dr. Chris­toph Klein, a Romániai Ágostai Hit­vallású Szász Evangélikus Egyház püspöke volt az alelnöke. Egyházunkból eddig Ordass Lajos töltötte be régiónk alelnöki tisztét, őt 1947-ben Lundban, az alakuló ülésen választották meg. Az 1957-es, harma­dik nagygyűlésen a püspök újra jelen volt, és ott ismét alelnökké választották. Káldy Zoltán püspök 1984-től 1987- ben bekövetkezett haláláig volt a Lu­theránus Világszövetség elnöke. Mivel a püspök 1985 decemberében súlyos agyvérzést kapott, így de facto csak bő egy évig volt a szervezet elnöke. ■ evangelikus.hu GIVE US 10DAY OUR DAILY BREAD A Lutheránus Világszövetség 11. nagygyűlésének (Stuttgart, 2010. július 20 27.) lógója -„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" Imádkozó nagygyűlés !► Beszámolónk a nagygyűlésről 83-5. oldalon Fabiny Tamás A héten ért véget a Lutheránus Világ­­szövetség (LVSZ) stuttgarti nagygyű­lése. A világ több mint hetvenmillió evangélikusának képviseletében első­sorban imádkozó közösségként vol­tunk együtt július 20. és 27. között a reformáció hazájában. A találkozó mottójául a Miatyánknak ez a mon­data szolgált: „Mindennapi kenye­rünket add meg nekünk ma”. A sokszínű istentiszteleteken azok az ó- és újszövetségi történetek eleve­nedtek meg, amelyek éhezésről és gondoskodásról, nélkülözésről és gond­viselésről szólnak. Elcsendesedésnek aligha lehetne hívni ezeket a reggeli és esti alkalmakat, hiszen mindvégig erő­teljes éneklés és a bibliai elbeszélések dramatizálása jellemezte őket. Valaki a találkozó szívverésének nevezte azwstentiszteleti közösséget. Minden nemzetközi egyházi rendez­vény egyik legkülönlegesebb része, amikor ki-ki a maga anyanyelvén mondja a Miatyánkot. Látszólag olyan, mint a bábeli zűrzavar, valójá­ban a pünkösdi csoda alkalmai ezek. Luther Márton szerint a minden­napi kenyérnek egészen széles jelen­tése van. Mindaz idesorolható, ami az élet fenntartásához és táplálásához kell, mint például „étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, szántóföld [...], derék há­zastárs, derék gyermekek, becsületes háznép, tisztességes felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók". A reformátor által írt Kis káténak ez a felsorolása máris mutatja, hogy Is­ten igéjét bátran lehet alkalmazni sa­ját helyzetünkre, a magunk korára. Ez az úgynevezett kontextualitás mind­végig jellemző volt a stuttgarti evan­gélikus világtalálkozóra. Némi kriti­kát annyiban lehet megfogalmazni, hogy az említett „kontextus” olykor mintha felülírta volna a „textust”: a bibliai szövegek mélyebb elemzésére kevésbé került sor. (Kivétel volt ez alól, amikor a bibliatanulmányt az egyik magyar résztvevő, Wagnerné Bali­­cza Klára tartotta. Ő egyébként az el­múlt ciklusban az LVSZ presbitériu­mának számító tanács tagja volt. A testület mellett pedig Gáncs Péter püspök tanácsadóként működött.) Az „itt és most” helyzetéhez képest ugyanakkor sajátos örökérvényűsé­­get jelentett az evangélikus világta­lálkozón naponként átélt úrvacsorái közösség. Az oltári szentség „min­dennapi kenyérré” vált. A vendégelő­adóként jelen levő canterburyi érsek szerint a keresztény ember egyene­sen homo eucharisticus, aki az úrva­csora csodájában átélheti a bűnbo­csánat és az újjászületés örömét. Azt már csak magam teszem szép csendben hozzá: bárcsak eljönne már az idő, hogy az evangélikusok nemcsak a reformátusokkal, az ang­likánokkal és kisebb egyházakkal, hanem a katolikusokkal is egyek le­hetnének az úrvacsora közösségében! Számos vegyes házasságban élő há­zastárs várja már ezt az alkalmat. Imádkozó nagygyűlés volt a stutt­garti annyiban is, hogy döntéseinket még a plenáris teremben is gyakran imádság előzte meg. A mennoniták megkövetését, a velük való kien­­gesztelődést a levezető elnök, Mark Ftanson püspök - sok küldötthöz ha­sonlóan - térden állva szavazta meg. De térjünk vissza a mindennapi kenyérhez. A stuttgarti találkozón az is kiderült, hogy az evangélikus világ­­szervezet milyen sokat tesz a világ­ban tapasztalható éhezés és meg­annyi nyomorúság ellen. Haititől kezdve Szudánon keresztül Szomá­liáig számos területen fáradoznak az ínség enyhítésén. Óriási jelentőségük van ezeknek a segélyezéseknek és fej­lesztéseknek, és tehetségünk sze­rint támogatnunk is kell őket. Imádkozó nagygyűlés volt a stuttgarti annyi­ban is, hogy döntésein­ket még a plenáris te­remben is gyakran imádság előzte meg. Nekünk azonban saját országunk és térségünk gondjaival is szembesül­nünk kell. Ennek jegyében sürgette hozzászólásában a romák közötti munkánk nemzetközi egyházi támo­gatását az egyik plenáris ülésen Pán­­gyánszky Ágnes lelkész. Mert segíte­nünk kell távoli földrészek lakóit, de a közvetlenül mellettünk élőkről sem feledkezhetünk meg. Ahogyan a frap­páns mondás is tartja: „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan.” Ennek jegyében az egyik plenáris fó­rumon („open hearing") egyházunk úgynevezett „kemenceprogramját" mutatta be Kálit Eszter lelkészjelölt. Arról az evangélikus lelkésznőről szólt, aki a Nógrád megyei Bátonyte­­renye és Szúpatak sokszorosan hátrá­nyos helyzetű gyermekeit segíti. Fel­ismerte azt a pofonegyszerű igazságot, hogy az éhes gyerek nem tud tanulni. Ezért aztán a hittanórákra mindig két kiló kenyérrel és bőséges adag fel­vágottal megy. Előbb megeteti őket, az­tán szól nekik Jézusról. És hogy mind­ez még gördülékenyebben menjen, Szúpatakon, a gyülekezeti háznál most kemencét építenek. Sok éhes család asztalára kerülhet majd az ott sütött kenyér. Akik pedig megtapasztalják, hogy az egyház törődik velük, azok talán imádkozni is megtanulnak. Hittel ké­rik majd: „...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..” és jó szívvel mondják a Miatyánk többi kérését is. Talán ilyen esetek kapcsolják egy­be és teszik igazán közösséggé a vi­lág evangélikusságát. A szerző az Északi Egyházkerület püspöke, az LVSZfrissen megválasz­tott alelnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom