Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-08 / 32. szám
2 ◄« 2010. augusztus 8. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Örök Isten, aki egyszülött Fiadat engesztelő áldozatul adtad bűneinkért, és feltámasztottad megigazulásunkra, add, hogy egyedül benned bizakodjunk, és reménységgel forduljunk hozzád könyörgésünkkel! [Lektor:] Könyörgünk azért, hogy szent igéd gyümölcsöt teremjen életünkben. Segíts, hogy törvényedet és evangéliumodat mindig komolyan vegyük! Ébressz szívünkben bűnbánatot engedetlenségünk miatt, és szereteteddel vezess új életre minket! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörülj egyházadon. Vezesd és kormányozd Szentlelkeddel! Adj népednek hűséges igehirdetőket és pásztorokat! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ne engedd, hogy az evangélium világosságától elforduljunk, a magunk útját járva hűtlenül megtagadjunk, és kemény szívvel lázadozzunk ellened! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Emlékezzél meg, Urunk, a betegekről, a szenvedőkről, a magukra hagyottakról, a segítségre szorulókról, a természeti katasztrófák, a háborúk és a terror áldozatairól! Gyógyítsd a betegeket, és rendelj segítőkész testvéreket minden bajba jutott embertársunk mellé! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Emlékezzél meg, Urunk, Jeruzsálem egykori pusztulásáról és az Ószövetség választott népéről! Add, hogy az üdvözítő Krisztusban felismerjék a Messiást, és benne megtalálják a békesség útját! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és fordulj felénk, mert nélküled árvák és elesettek vagyunk! Nyugtalan szívünk csak benned talál nyugalmat. Hisszük, hogy ezt meg is adod népednek itt a földön és egykor örök országodban is szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Először is azt mondtam, hogy még kétféle gyónás van azon a gyónáson kívül, amelyről itt beszélünk. Ezeket helyesebben minden keresztyén általános bűnvallásának lehetne nevezni, mert ezeknél egymagunkban gyónunk, és kérünk: bocsánatot magától Istentől vagy felebarátunktól. A Miatyánkban is megvan ez a kettő, amikor ezt mondjuk: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« Sőt az egész Miatyánk sem más, mint ilyen gyónás. Nem azt jelenti-e a mi imádkozásunk, hogy megvalljuk azt, ami hiányzik belőlünk, vagy amiben nem teljesítettük kötelességünket, és hogy könyörgünk kegyelemért és vidám lelkiismeretért? Szüntelenül kötelesek és kénytelenek vagyunk így gyónni, amíg csak élünk. Mert az a keresztyén élet, hogy bűnösnek tudjuk magunkat, és kegyelmet kérünk!’ M Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP - JN 9,24-38 Vak voltam, most látok! Jézussal lehetséges a gyógyulás! Ennek a történetnek ez az üzenete számunkra: még a legnyomorúságosabb beteg, azaz a vakon született ember számára is Jézussal lehetséges a gyógyulás. Igaz ez a vakon születés testi értelmében, úgy, hogy valakinek Jézus megnyitja a szemét, de igaz lelki értelemben is: Jézus látást ad a lelkileg vakoknak. Ekkor válik mindnyájunkat érintő, igazi örömhírré ez az üzenet, hogy Jézussal nem csupán a nyomorúságos testi, hanem a még kilátástalanabb lelki vakságból is lehetséges számunkra a gyógyulás. A vakon született ember Jézussal való találkozásáig úgy élte az életét, hogy nem is tudta, mit jelent az, hogy ő vak. Vakon született, de immár felnőtt férfi: úgy telt el a gyermek- és ifjúkora, hogy igazából nem is tudta, mit jelent látni. Fogalma sem volt arról, mi az a képesség, amelynek híjával van, amelyről körülötte az emberek mint látásról beszélnek. Ha valaki látóként baleset vagy betegség miatt veszíti el szeme világát, annak legalább megmarad a látás emléke. Annak van fogalma arról, milyen az őt körülvevő világ képe, tudja, mi a különbség nappal és éjszaka között, ismeri a színeket, a formákat, emlékszik szeretteinek, régi ismerőseinek az arcvonásaira. De ez a vakon született egy olyan világban élt, amelyben nem lehetett tapasztalata arról, mit jelent látónak lenni. Ehhez Jézussal kellett találkoznia, aki megnyitotta testi szemeit. Ekkor csodálkozhatott rá először a környezetére: a színekre, az emberek arcára, a templomra, amelynek kapujában koldulni szokott, a fényre, a világosságra, amelyet eddig nem érzékelt. Ez az ember azonban nemcsak testi látást kapott Jézustól, hanem lelki szemei is felnyíltak. E nélkül testileg látón, de lelkileg vakon botorkált volna tovább életútján. Ő azonban átélte azt a csodát, hogy Jézussal testi-lelki értelemben megváltozott az élete. És ezt a farizeusok bonyolult teológiai kérdésére felelve nagyon egyszerű szavakkal így mondta el: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok’.’ Jézust nemcsak testi szemével látta már, hanem lelki szemével, hitével is érzékelte, amit azután neki személyesen így vallott meg: „Hiszek, Uram’.’ És leborulva imádta Jézust, szemének megnyitóját, látásának megadóját. Lelki értelemben mindnyájunkra igaz mindaz, ami a vakon született ember állapotát jelenti. Hiszen mi, ép szemmel, ép testi látással született emberek, lelki értelemben mindnyájan, kivétel nélkül vakon születünk, és így éljük életünket. Az Ádámtól örökölt fogyatékosság, a bűn, vakká tesz minket az igazi világosságnak az érzékelésére, látására. Pedig az megjelent, eljött és felragyogott ebben a világban Jézus Krisztusban, hogy minden embert megvilágosítson (Jn 1,9). Testi szemeink számára láthatatlan Jézus jelenléte ebben a világban, mégis érzékelhetjük őt hitünkkel, miután megnyitotta lelki szemeinket. Vele találkozva megváltozik az életünk az ő látására - ahogyan ennek a vaknak is. Az ő életváltozása látványos volt, hiszen testi vakságból látóvá lett, és Jézust nem ismerő, lelkileg világtalanból Jézusról bizonyságot tevő, világosságot kapott hívővé lett. Még nem sokat tudott Jézusról ahhoz, hogy vallást tegyen róla, mégis a legszebb bizonyságtételt mondta, amikor arról szólt, amit Jézus vele cselekedett. Jézus által meggyógyítottként nekünk is ezt kell elmondanunk, hogy milyen volt az életünk Jézus nélkül és milyenné lett vele: „Bár vak voltam, most látok.” Jézus nélkül a bűn vakságában, sötétbe zártan, kilátástalanul éltem, tőle bűnbocsánatot kapva világosságra jutottam, értelmet kapott az életem. Jézus megnyitotta a szememet, s ezután az általa kapott látással el tudok igazodni ebben a világban. Tisztán meglátom a gonosz szándékot, helyesen látok erkölcsi kérdésekben, nem csaphat be semmilyen ártó hatalmasság. Nem tudnak félrevezetni, kihasználni, életellenes propagandával megtéveszteni. A bűnt bűnnek látom elsősorban a magam életében, és tudom, hogy ha azt megvallva Jézus bűnbocsátó szeretetéhez menekülök, akkor ő újra és újra megment engem. Hitemmel belé kapaszkodom, aki ígérete szerint velem van minden napomon a világ végezetéig. A VASÁRNAP IGÉJE Velünk van addig a napig, amikor számunkra valóban látássá lesz a hit. Addig igaz az, hogy „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7), és „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (íKor 13,12). De már most Jézussal járva, az ő szavára hallgatva, az ő vezetésére bízva magunkat, az ő teste és vére vétele által vele teljes közösségben megérezhetjük a mennyei öröm előízét. Ez az a látás, amely csak azoknak adatik, akiknek lelki szemét Jézus nyitotta meg. Ők azok, akiit boldogan kiáltanak fel a vele való gyógyító találkozás után: „Bár vak voltam, most látok.” És ők azok, akik amikor testileg is átmennek a halálból az életbe, boldogan tapasztalják meg, mit jelent Jézust látni színről színre és ebben a látásban élni örökre. ■ Tamásy Tamás Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy megnyitottad szememet az én nagy vétkem és a te még nagyobb kegyelmed látására. Hálát adok, hogy hitem tekintete előtt nekem is felragyogott a Krisztus, hogy benne bízhatok, őt követhetem, neki engedelmeskedhetek. Add, hogy hozzá hű maradjak mindvégig: addig a napig amikor e földi testet levetve az ő ígérete szerint a hitem színről színre látássá lesz. Ámen. Áldj meg minket, Úristen, a te jóvoltodból ► Heti énekünk, az Áldj meg minket, Úristen (EÉ 323) sok értéket egyesít magában: lengyel költő zsoltárparafrázisa a 16. század legnagyobb magyar költőjének fordításában, az egyik legismertebb passiós koráldallamra alkalmazva. Jakub Lubelczyk (1530 körül - 1564 után) lelkész - akinek az eredeti költeményt köszönhetjük - a reformáció lelkes harcosa és megbecsült kálvinista író volt. A 67. zsoltárra írott parafrázisát Balassi Bálint (1554- 1594) fordította magyarra: „Egy lengyel ének igéről igére és ugyanazon nótára: Blogoslaw nas nasz Pánié’.’ A hajdani magyar Felvidéken élő főúri Balassi nemzetség szoros kapcsolatban állt az akkor szomszédos Lengyelországgal. A költő apjának, Jánosnak birtokai voltak Dél-Lengyelországban, a határ közelében. A hajdani lengyel-magyar határvidéken nemcsak a családi, a vagyoni és a kereskedelmi kapcsolatok virágoztak, hanem a kulturális értékek is áramlottak mindkét irányba. Az első út - pontosabban családi menekülés a Habsburgok elől - az apa bebörtönzésének idejére esik (1570-1572). Bálint megfordult Dél- Lengyelországban, apja birtokain, Rymanówban s minden bizonnyal Krakkóban is. Tisztességgel folytatja tanulmányait, komolyan érdeklődik az irodalom iránt. Valószínűleg eredetiben ol-CANTATE vassa a lengyel szerzőket, így Kochanowskit, a reneszánsz legnagyobb lengyel költőjét is. Németből magyarra fordítja Michael Bock evangélikus lelkész 1562-ben kiadott könyvét. A kiváló, olvasmányos magyar változat 1572-ben Krakkóban lát napvilágot, Beteg telkeknek való füves kertecske címmel. Ez Balassi egyedüli műve, amely még a költő életében nyomtatásban megjelent. Itt és ekkor fordíthatta le lengyelből Lubelczyk zsoltárát. A vers jól érzékelteti, hogy Balassi nemcsak kiváló költő, de jó műfordító is volt, aki mélyen átérezte és értette a lengyel lélek apró rezdüléseit. Balassi átdolgozott négy versszakos költeménye az i9ii-es Dunántúli énekeskönyvben (Dt 425) még Johann Crüger dallamával (Istenhez emelkedjél - Schwing dich auf zu deinem Gott) jelent meg. Mostani gyűjteményünk a Christus, der uns selig macht (Jézus, szenvedésedről - EÉ 204) énekkel párosítja, megalapozottan. Az ennek mintájául szolgáló Patris sapientia, veritas divina dallam lengyel variánsa ugyanis megtalálható Lubelczyk 1558-ban megjelent zsoltárgyűjteményében. Fríg dallamunk különlegessége, hogy az alaphang oktávján indul, így leginkább ereszkedik. A strófa egységét az biztosítja, hogy az 1. és 3. sor zárása közeli variáns (eleje majdnem kvintválasz); a 2. és 4. sor pedig megegyezik. ■ Ecsedi Zsuzsa Megerősödve az ismeretben Nagy szükségünk van a világosságra. Elég néhány másodperc áramszünet a metrókocsiban, és az utasok között könnyen kitör a pánik. El sem tudjuk képzelni a világot kivilágított utcák nélkül. Automatikusan nyúlunk a kapcsolóhoz, mielőtt egy sötét szobába belépünk. János evangélista úgy fogalmazza meg Jézus földre jövetelét, mint a világosság megjelenését a sötétségben: „A világossága sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” - hangzik a keserű ténymegállapítás. Nincs mentségünk: a sötétség a mi világunk! Hétköznapi gyakorlattá válik közöttünk az igazság rejtegetése, a sötétség leple alatt elkövetett machináció. Óriási az ellentmondás! Miközben kihasználjuk a fény hiányának előnyeit, mi magunk félünk a sötétben. Balassi Bálint csodálatos imádsága mutat rá az igazi világosság forrására. Mai énekünkben arra bátorít, hogy keressük azt a fényt, amely a Lélek által sugárzik felénk, amely bennünket hozzá köt, lelkünket megnyugtatja, a hitben megerősít, amely segít, hogy tetszésére éljünk. Isten világossága elvezet az igazságra. Jézusban jött el a világosság, és ahol megjelent, ott lelepleződött a gonoszság, a sötétség cselekedete. Nem maradhatott rejtve a farizeusok rosszindulata, a papok irigysége és Júdás árulása sem. Napjainkban talán azért vállalják kevesen hitük nyilvános megvallását, mert félnek a világosság kérlelhetetlen ítéletétől. Hiszen az ige fényében nem magyarázhatjuk bukásainkat, kudarcainkat, szándékos engedetlenségünket. Aki azonban ki mer lépni a világosságra, megismeri Isten útját, amelyen járni kell. Erre utal Balassi eredeti szövege: „Világosíts meg minket irgalmasságodból / Orcád világosságával, Lelked ajándékával, I Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!” Isten világossága által megismerjük a kegyelmet. Lappföldön fél évig nem kel fel a nap. A tavasz első napján így köszöntik egymást az ott élők: „Láttad a napot?” Csak az tud örülni a fénynek, aki sokat szenvedett a sötétségtől. Csak az tudja, mi a kegyelem, aki tudja, mit jelent elviselni a bűn súlyát. Isten ezért küldte el hozzánk Világosságát. Ő elviselte sötétségünket, majd elűzte azt isteni világosságával. Balassi szavaival mi is ezért adhatunk hálát. Isten világossága bátorságot ad. Gyermekeim csak akkor tudnak jól aludni, ha látják az őket körülvevő ismerős tárgyakat. Ezért ég mindig egy kis lámpa a szekrény tetején. Ilyen lámpás a mi hitünk a Lélek által, amely segít, hogy Isten világosságában éljünk. Tetteink tanúskodjanak arról, hogy az ő kezében életünk biztonságban van! ■ Vető István Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
