Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-19 / 51-52. szám
24 ◄« 2010. december 19-26. Evangélikus Élet EGY LELKÉSZCSALÁD NAPLÓJÁBÓL Vidám percek Karácsony Lüller módra Noémi négyéves volt azon a tavaszon, amikor a gyülekezet új orgonát kapott. Mindannyian lelkesek voltunk ettől, sokat beszélgettünk róla, és nagyon vártuk, hogy megérkezzen. Amikor végre ott volt a hangszer, izgatottan meséltem Noéminek, akit épp az oviból kísértem haza.- Siessünk - mondta -, rettenetesen kíváncsi vagyok rá, milyen színű! És tényleg szabályosan futott hazáig. A hangszert éppen csak kicsomagolták a védődeszkák és -kartonok közül, ott állt a terem közepén. Noémi csendesen, figyelmesen körbejárta, aztán közelebb húzódott hozzám, és halkan megkérdezte:- Szerinted fog ez még valaha virágozni? * # # Kamilla nagyon szeretett csinos lenni. A leghidegebb télben is lelkesen válogatott a szoknyái között, és legalább benn kisasszonyosan öltözött fel. Két és fél éves volt, amikor egy szép augusztusi napon a kistestvérét, Annát megkereszteltük. Mivel nagyon cserfes volt, nem túl gyakran mertük elvinni istentiszteletre, így most ettől is nagyon lelkes volt. Fel is kiáltott örömmel, jó hangosan, amikor a lelkészek ——t köztük apa is - bevonultak:- Milyen szép ünnep van ma! Mindenki eljött a templomba, mindenki csinos, mindenki szoknyában van. Még édesapa is! # * # A gyerekeink kicsit selypítettek picikorukban, így születhetett meg a következő ökumenikus beszélgetés Kamilla és a barátnője, Rebeka között:- Hol vagy, Jebeka?!- Nem vagyok én Jebeka! Én Lebeka vagyok! (Sokszor eszembe jut, hogy mi is kicsit így helyesbítjük egymást...) * * * Lelkészcsaládos találkozón hangzott el a Gemenci-erdőben a következő párbeszéd:- Jé, apa, nézd, ott egy szószék!- Az nem szószék, hanem vadles.- Vadles?- Igen, onnan jó messze el lehet látni, sok vad látszik.- Ja, értem már. És a mi szószékünk is azért magas, mert akkor sok vad látszik?... * * * Karácsonyi jelenetünk előadásán az egyik kisfiúnak az volt a feladata, hogy a szószéken elbújva az Úr hangja legyen. Amikor véget ért a darab, és lejött a kicsi, az egyik ovis társa megszólalt:- Te jó ég, Zsolti az Úr! Mindig öregebbnek képzeltem. * iff * Reggelinél kis kockákra vágtam kétéves Borsi lányunk kenyerét, hogy könnyebben meg tudja enni. Mikor elkészült, szórakozottan bekaptam egy falatot belőle. Kíváncsian figyelt, aztán megkérdezte:- Nekem készítetted?- Persze, neked - feleltem gyanútlanul.- Jó, akkor ne edd meg! « *> & Az egyik kóruspróbán ott volt pár kisgyerek is. Szépen eljátszottak a sarokban, a felnőttek meg énekeltek: „Méltó a bárány, hogy vegyen dicsőséget..." A próba végén az egyik kis lurkó megkérdezte:- Most már ráértek, ugye? Elmondjátok nekünk is, hogy miért ló a bárány? # * * Baba-mama klubon sokat énekelünk a gyerekeknek. Egyszer Borsika egy ilyen alkalommal azt kérte, hogy a Géza malacot énekeljük el. Tanácstalanul néztünk össze, és csak nagy sokára jöttünk rá, hogy ez a Bóbita, „...szárnyat i- Géza malacra...” ■ F.T.- Na, hadd adjak még egy puszit! - mondta anya nevetve az ajtóban.- Aztán jók legyetek! - tette hozzá apa. Noncsi, Kamilla és Anna mosolyogtak, de Borsikát, a hároméves legkisebbet nem lehetett leszedni anyáról.- Muszáj indulnunk, kicsim. Tudod, megbeszéltük, hogy most el kell mennünk apával. De nagyon sietünk. Meglátod, milyen hamar elrepül az a tíz nap, és utána már itt is lesz a karácsony.- Hujjá! — sikkantott boldogan a kicsi, és körbefutotta a lakást. Apa meg anya intett, és gyorsan elindult a reptérre. A három nagy összenézett, és sóhajtott egy nagyot. Nem lesz könnyű ez az időszak... Az első napok nehezen teltek, de a mama sokat segített a ház körül, és lassacskán mindenki belerázódott az új helyzetbe. A legnehezebb a hétvége volt. A lányok nem találták a helyüket. Hiányoztak a nagy beszélgetések, séták, finom sütik, közös olvasás, filmnézés. Egy este, amikor Borsika már elaludt, együtt ültek a nappaliban.- Lányok, nektek nincs hiányérzetetek? - kérdezte Anna.- De igen, anya ilyenkor már javában sütni szokta a mézeskalácsokat, és a karácsonyfát is el szokták hozni - helyeselt Noncsi.- És mindez elmarad idén... - sóhajtott Anna morcosán.- De hát megbeszéltük anyával, hogy most csak bolti süti lesz meg egy kis fenyő asztaldísz. Ha nincsenek itthon, nem várhatjuk el tőlük - győzködte önmagát is Noncsi.- Milyen kár! - búslakodott Kamilla. Majd hirtelen a fejéhez kapott. - De hiszen elég nagyok vagyunk már egy karácsony megszervezéséhez! Miért ne csinálhatnánk meg ezeket mi? - ugrott föl lelkesen a helyéről.- Ez az! Jó ötlet! Olyan karácsonyt készítünk, amilyen még nem volt a világtörténelemben! - kiáltott föl Anna.- Kivéve persze a legelsőt, amikor Jézus megszületett - tette hozzá a pontosság kedvéért nevetve Noncsi. A lányok összedugták a fejüket, és még sokáig tervezgették az ünnepi előkészületet. A sok ötlet csak úgy áramlott belőlük, végül Noémi papírt, ceruzát fogott, és felosztotta a feladatokat. Annára jutott a karácsonyfa beszerzése. Nagy lelkesen tárgyalt a falu összes árusával, és hamarosan teljesen képben volt a fenyőfajták és az árak tekintetében. Nagyon boldog volt, hogy tízévesen egyedül dönthet egy ilyen fontos kérdésben. Hosszas mérlegelés után egy háromméteres ezüstfenyőt vásárolt meg, amihez kialkudott egy ingyenes házhoz szállítást is. Noémi és Kamilla döbbenten nézett végig a hatalmas fán, amely az udvar felét betöltötte.- Hé, mi ez? A téli tüzelőnk? - rikkantott pimaszul Kamilla. Noncsi a fejét vakarta.- Anna, te lemérted, hogy befér-e a házba ez a dög? - kérdezte gyanakodva.- Már miért ne férne be? - nézett rá kikerekedett szemekkel Anna. - Különben is, tudod te, mennyit alkudtam én erre a fára? Az ezüstfenyő a legdrágább idén, és ezt a darabot a valós ár feléért vettem. És még el is hozták! - pattogott.- Klassz! - mondta Kamilla. - De hol tudod felállítani?- Hát a ... nappaliban? — tétovázott a kis beszerző.- Belmagasság kettő méter húsz centi - vágta rá a tényeket Noncsi. Egy darabig még elvitatkoztak, aztán végül előkerült a fűrész és a fenyőfatartó, és nagy nehezen méretre nyeszetelték az óriást. Később rádöbbentek, hogy a tartónak is van magassága, így még egy kis nyiszálásra volt szükség, de végül mégiscsak elkészült a fa. A teteje ugyan így is visszahajlott egy kicsit a szobában, de megegyeztek, hogy idén nem tesznek rá csúcsdíszt, és kész. Noncsi, a tizenhárom éves legnagyobb lett a sütik felelőse. Hatalmas adag mézeskalácstésztát gyúrt be, és minden délután sütött ki egy-két tepsivel. A kész sütiket egy kerek dobozba gyűjtötte a spájzban.- Szörnyű - gondolta a harmadik napon -, milyen lassan haladok. Mintha ugyanannyi lenne, mint az első nap - és sóhajtva folytatta a munkát. A turpisságra hamarosan fény derült, amikor Borsika blúzán meg papucsának talpán gyanús morzsákat fedeztek fel, az esti rendrakásnál pedig az egyik játékoskosárból a földre borult egy rögtön rádöbbent, hogy nem nyert az ötlet. Picit szemezett a fúróval, de azt azért mégsem merte most kipróbálni. Némi fejvakarás után tanácsot kért jó barátjától, a virágboltos nénitől. Együtt arra jutottak, hogy az égősor csak szögekkel rögzíthető. Ezt kell valahogy megoldani. Végül a falon levő képeket szedte le, így a maradék szögek köré tudta rendezni a díszt. Igaz, először nem ért el a dugó a konnektorig, de második nekifutásra tökéletesen sikerült a díszítés. Ahogy teltek a napok, úgy kezdett egyre jobban elhatalmasodni a lányokon a karácsonyi hangulat. Eszükbe jutott, hogy keresni kellene a szentestéhez valami szép zenét is. Ezen kicsit összevesztek, mert Noémi klasszikusat, Kamilla popot, Anna pedig Gryllust akart, Borsika meg ijedtében elkezdte énekelni a „Bújj, bújj, zöld ágat”. Végül egy kis gospelben egyeztek ki. A Füller családban karácsonykor mindenki adott egy kis apróságot mindenkinek, így ünnep előtt nagy szokott lenni a csomagolási láz. Idén azonban rájuk maradt a takarítás, a terítés meg a kis Borsi lefoglalása is, így ezzel bizony nagyon le voltak maradva. Noncsi, aki a leggyorsabban tudott csomagolni, jó ötlettel állt elő.- Az enyémet kivéve adjátok ide a kupacotokat, és én egykettőre becsomagolok helyettetek is, jó? A lányok nagyon megörültek meleg szobában várták, hogy végre bekanyarodjon az udvarra az autó. Minden szépen elkészült, az asztal megterítve, a zene is szólt halkan, finoman, és még a karácsonyfa feldíszítése is egész jól sikerült. Egyszer csak Borsika - akit egy ideje már nem lehetett leszedni az ablakpárkányról - hatalmasat sikkantott:- Megjöttek, megjöttek! Anya, apa, de jó, hogy itt vagytok! Mind az előszobába futottak, és a belépő szüleikre vetették magukat. Volt nagy ölelkezés, puszilkodás. A szülők nem győztek csodálkozni, milyen szép a lakás, milyen finom illat van, és amikor a karácsonyfát is meglátták, azt sem tudták, hova legyenek a meglepetéstől.- Nahát, lányok - csapta össze a kezét apa -, ti aztán kitettetek magatokért! Hihetetlenül szép ajándékot készítettetek nekünk!- Ilyen lakásba mesés hazaérni - toldotta meg anya. - Bizony. Ki hitte volna, hogy ilyen ügyes nagy lányaink vannak! - majd viccesen széttárta a karját, és mosolyogva vállat vont. - Pedig még csak nemrég születtetek.- Nézzétek csak meg az ajándékokat is! - biztatta őket Kamilla. Mindannyian a fa köré gyűltek, és ekkor lett csak nagy nevetés. Mert kiderült, hogy Noémi a nagy sietségben nem írta rá, hogy melyik csomagot ki kinek szánta. Apa meg anya kacagva tették a fa nagy adag mézeskalács. Kicsit meggyötörtek voltak a megkerült sütik, néhányból hiányzott is egyegy harapásnyi, de a rejtély ezzel megoldódott, és a sütis doboz egy magasabb polcra került ezután. Kamillának, a középső nagylánynak jutott a ház feldíszítése. Mivel látta testvérei kudarcát, elhatározta, hogy ő hibátlanul fogja teljesíteni a feladatát. Egy ideig nézegette a kirakatokat, hogy ötletet merítsen. A legjobban a virágbolt tetszett neki. Itt az égősorokat gyönyörű kacskaringókba rendezték el a falon. Eldöntötte, hogy ő is ilyet készít itthonra. Első nekifutásra celluxszal próbálta felerősíteni a világító csodát, de a ragasztó igen hamar megadta magát, és az egész dísz a földre hullott. A rajzszegek közül csak egyetlenegyet nyomott be a tömésfalba, ennek, és gyorsan odahordták a szebbnél szebb meglepetéseket, Noncsi meg munkához látott. Ezeket hóemberesbe, azokat fenyőágasba, amazokat meg arany csillagosba rejtette el, és néhány kis masnidísz után boldogan felsóhajtott. Kész. Most már nagyon hiányoztak a szüleik, még jó, hogy a délutáni istentiszteletre hazaérnek. A hó is hullani kezdett szép nagy pelyhekben, igazi, szívet melengető karácsonyi hangulat lett. Persze ezzel együtt nehezebb lett a közlekedés, és apa meg anya telefonált, hogy késni fognak. Végül a gyerekek egyedül mentek a templomba. A betlehemes jól sikerült, kár, hogy anyáék nem láthatták az idén. Hazafelé már mindenki csak rájuk tudott gondolni. Mikor jönnek, merre járnak? A lányok a alá a saját ajándékaikat is, és hogy még viccesebb légyen a dolog, ők sem árulták el, melyik csomag kié. így eshetett meg, hogy apa egy játék lovat bontott ki először magának, amire azonnal lecsapott a kis Borsika, anya meg egy mikroszkópot talált, amit Noncsi gyorsan el is vett tőle boldogan pironkodva. Végül mindenki meglelte a saját ajándékait, de a legjobban persze egymásnak örültek.- Micsoda kalandos csomagolás volt ez! - sóhajtott fel mosolyogva apa. Aztán biztatóan Noncsira kacsintott.- De hát egy baki egy karácsonyra nem is olyan sok... A három nagylány egymásra nézett, és huncutul összemosolyogtak. ■ Füller Kamilla és Füller Tímea RAJZ. FÜLLER KAMILLA
