Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-19 / 51-52. szám

io 41 2010. december 19-26. FÓKUSZ Evangélikus Élet Keresztény nyomok Maláj földön ► Ki hinné, hogy a világ nagyváro­sai közül a leglátványosabb ka­rácsonyi dekorációkkal az Egyenlítő közelében fekvő Szin­gapúr metropolisának bevásár­lóutcái büszkélkedhetnek? Az örök nyárban verejtékező Maláj­félszigeten a keresztények ugyan elenyésző kisebbségben élnek, de - mint az alábbi írásból kitű­nik - jelenlétük nem csupán trópusi délibáb... ■ Dr. Csermák Zoltán Szingapúr 1965-ben vált ki a Maláj Államszövetségből, s fejlődése azóta is töretlen. A városállamot gazdagsá­ga, gyors fejlődése alapján az ázsiai kis tigrisek között tartják számon, no­ha nevének jelentése: „az oroszlánok városa”. Az ötmillió lakosú országban az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az egyik legmagasabb a vilá­gon, a telekárak is tekintélyesek, en­nek ellenére naponta nőnek ki az új felhőkarcolók a földből. A gazdagság­ra jellemző, hogy az Egyenlítő men­tén ivóvíz folyik a csapokból, a tisz­taság és a rend irigylésre méltó. Négy kultúra: a kínai, a maláj, az indiai és az angol formálta az ország mai arculatát; a bábeli körülmények között a közvetítőnyelv az angol, amelyet mindenki jól beszél. Szingapúrban nagy szerepük van a hagyományoknak. Az ideérkező az indiai és kínai negyed mellett meg­csodálhatja az angol gyarmati építé­szet alkotásait, választhat a szuper­­modern kulturális központ, az Esp­lanade gazdag kínálatából, vagy a hő­ség ellen a légkondicionált múzeu­mokban kereshet menedéket, s gaz­dag kiállításokon alkothat képet a tra­díciókról. Az egymás mellett békében élő kultúrák megkívánják tagjaiktól a maximális alkalmazkodást. A tole­ranciára való nevelés már az iskolá­ban megkezdődik, a gyermekek meg­ismerik a másik szokásait, és az iskolatársak együtt ünnepük egymás ünnepeit. Vallásbékés városállam A tolerancia egymás hitének tiszte­letében is megnyilvánul, a vallási villongás ismeretlen fogalom a város­államban, s ha véletlenül valaki még­is viszályt szít, annak a törvény szi­gorával kell szembenéznie. Szingapúr alapításával egy idő­ben a keresztény egyházak is megje­lentek a városban. Részben a betele­pültek lelki életének gondozását, részben a missziók megszervezését vállalták föl. A kereskedő örménye­ket tradicionális kapcsolat fűzte a vá­roshoz, így nem meglepő, hogy az el­ső keresztény templomot is az ör­mény katolikusok építették 1835- ben. A hajlék az örmény egyház megalapítójának, Világosító Szent Gergelynek a nevét viseli. Két évvel később az anglikán tele­pesek is felépítették klasszicista stí­lusú imaházukat, s a gyarmatbiroda­lomnak köszönhetően hamarosan a legnagyobb keresztény közösséget al­kották. Legimpozánsabb templo­mukat, a Szent András-katedrálist 1870-ben szentelték fel. Napjainkban a Szingapúri Angli­kán Egyházhoz huszonhat parókia tartozik, emellett hat, más ázsiai or­szágokban lévő parókiáról is gondos­kodik. 1846-ban épült fel a város el­ső katolikus, a jó pásztorról elneve­zett temploma. Mára harminc templom szolgálja a hívőket. Jelenleg a lakosság tizen­öt százaléka vallja magát keresz­ténynek, arányuk megegyezik az isz­lám hívőkével, s harmada a buddhis­ta tanok követőiének. A vallási tolerancia legjellegzete­sebb példája a Waterloo Street s a ve­le párhuzamos Queen Street, ahol öt világvallás él együtt néhány száz méteren belül. (Talán száraznak tű­nik a felsorolás, de e békés egymás mellett élés meglepő a vaüási harcok­tól eldurvult korunkban.) A Magha­­in Aboth zsinagógát 1878-ban eklek­tikus, viktoriánus stílusban építették, s azóta is a városban élő zsidó keres­kedők vallási és kulturális központ­ja. A zsinagógával szemközt a Fran­cia Misszió Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett templomát III. Na­póleon támogatásával 1870-ben a korábbi kápolna helyén emelték. Az épülettől néhány lépésre a Szent Jó­­zsef-templom található. Nem messze tőlük a hindu Sri Krishnan-templom­­ba, valamint a múlt század végén - hagyományos kínai stílusban - épült buddhista Kwan lm Tong Hood­­templomba léphet be a látogató. Az utca másik oldalán található a kantoni metodista templom, s né­hány utcányira tőle a Malabar Mus­lim Jama-Ath mecset, ahol három­nyelvű: maláj, arab és tamil felirat vár­ja a hívőket. Torony és túlsúly Szingapúr csupán Malajziával hatá­ros, az egyetlen határátkelő Johor Ba­­ru. A városállam gyors fejlődési üte­me csak a külföldi munkaerő been­gedésével tartható fenn, a legtöbb vendégmunkás Malajziából érkezik. A naponta beutazó és távozó töme­gek fogadására mindkét oldalon im­pozáns, többszintes határállomás épült, s a kiváló szervezésnek köszön­hetően a várakozás minimális időt vesz igénybe. Pedig a vámellenőrzés igen szigorú, az alkoholt magas vám terheli, a drogcsempészés többévi börtönt, súlyosabb esetben halál­­büntetést von maga után. A Malajziába belépőt meglepi az ország gyors fejlődése. Korszerű au­­tóút-hálózat biztosítja az akadály­­mentes közlekedést, mindenütt épít­kezés folyik. Kuala Lumpur jelképe, a Petronas-torony sokáig a világ legmagasabb épülete volt, de figye­lemre méltó a főváros hatalmas re­pülőtere és kulturális központja is. Szingapúri maszkák A harmincmilliós ország lakossá­gának több mint fele muszlim, har­mada taoista, buddhista és konfuci­ánus, a keresztények aránya kilenc százalék, a hinduké ennél alacso­nyabb. Az ország alkotmánya bizto­sítja ugyan a vallásszabadságot, de az iszlám túlsúly azért gyakran vezet né­zeteltérésekhez. Az iparosítással, a migrációval és a városok fejlődésével az iszlám hatás fellazul; ezt az állam szigorúbb oktatással kívánja ellensú­lyozni. Melaka kolonialistái A maláj kereszténység bölcsője Me­­laka. Egykor a Maláj-félsziget legje­lentősebb kikötővárosa volt, ma már inkább a múltjából és a turistákból él. Melaka az ország történetének skan­zenje, színes kínai és indiai negyed te­szi vonzóvá az idelátogató számára, s a régi európai küllemű épületek kö­zött a messziről jött idegen is otthon érezheti magát. A csatornarendszer különösen az esti kivilágításban kí­vánkozik a fényképezőgépek lencsé­jére. Az érdeklődő gazdagon beren­dezett múzeumokban ismerheti meg a város múltját, az ország kultúráját. A megfáradt idegen esténként a ki­váló éttermek tucatjaiban kóstol­hatja meg a multikulturális város ételspecialitásait. A portugál hódítók először mint kereskedők látogattak — a 16. század első éveiben — a városba, s felismer­ve a kikötő stratégiai jelentőségét vé­res harcok árán foglalták el a mela­­kai szultántól a települést. A korszak­ból csupán néhány épület maradt az utókorra. A Porta de Santiagón, az egykori portugál erőd kapuján ke­resztül lehet feljutni a domb tetején álló, romjaiban is impozáns Szent Pál-templomba. Az ősi falak között megfordult Xavéri Szent Ferenc jezsuita misszi­onárius is. A szent hittérítő Méláké­ból indult régen áhított kínai útjára, de küldetését már nem tudta teljesí­teni, 1552 decemberében egy kis kí­nai szigeten hunyt el. Földi maradvá­nyait visszahozták Melakába, s ide­iglenesen e templomban helyezték el, majd továbbszállították végleges nyughelyére, az indiai Goába. A hollandok 1641-ben foglalták el a várost, és másfél százados ottlétük alatt virágzó kereskedelmi kikötővé fejlesztették. A Néprajzi Múzeumban, az egykori városházán ízléses kiállí­tás mutatja be a kolonialisták minden­napjait, a Szent János-erőd pedig a hely stratégiai jelentőségét idézi. Ha belelapozunk a Mélákéról írt útikönyvekbe vagy visszaemlékezé­sekbe, legtöbbjüket a város közép­pontjában épített templom illusztrál­ja. Az 1753-ban, a holland jelenlét századik évfordulójára épített imaház építészetileg nem túl jelentős, de vörös színe - különösen naplemen­tekor - festőivé teszi. Az egykori re­formátus templom napjainkban az anglikán egyház kezelésében van. A mellette lévő tér a fiatalok kedvelt ta­lálkozóhelye, s itt várják utasaikat a színpompás riksák is. Temető a magnóliák alatt Amíg Melaka a gyarmatosítás kezde­tének tanúja, addig Georgetown az angol koloniaüzmus legjelentősebb városa. A Penang szigeten elterülő ki­kötőt 1786-ban Francis Light angol ke­reskedő alapította, s uralkodójáról, IV. Györgyről nevezte el. A 600 ezer la­kosú város erős ütemben fejlődik, s ma már prognosztizálható, hogy Szingapúrhoz hasonlóan a jövőben az egész sziget egy összefüggő település­sé olvad össze. Az etnikai sokszínű­ség Georgetownra is jellemző, itt él az ország legnagyobb kínai közössége. A hőskor impozáns emléke a Cornwallis-erőd, ahol a szokásos történelmi tárlat és természetesen az alapító Francis Light szobra, illetve egy 17. századi, híres ágyú mellett Malajzia legrégebbi anglikán ká­polnája is található. Az erődtől sé­tára indulva az angol gyarmati épí­tészet szép alkotásait láthatjuk: a Viktória királynőről elnevezett óra­tornyot, a városházát, a Parlamen­tet s a Szent, György-katedrálist, Délkelet-Ázsia legrégebbi anglikán templomát. Az 1818-ban felszen­telt épület a háború alatt jelentős ká­rokat szenvedett, ottlétemkor is restaurálták. Az angol gyarmati korszak emlé­ke a protestáns temető. A magnólia­fák alatt vezető utakat több száz éves síremlékek szegélyezik, szebb időket látott gondos kidolgozásuk egy gazdag korra emlékezteti a betérőt. A táblák külön felhívják a figyelmet a városalapító, valamint Thomas Le­onowens sírjára. A fiatalon meghalt katonatiszt feleségének történetét Andy Tennant 1999-ben forgatott filmje, az Anna és a király örökíti meg. Az alkotásban a hitves szerepét Jodie Foster alakította. Vasárnap lévén az 1860-ban épült Szűz Mária Mennybemenetele kato­likus templomba mentünk misére. Mint a trópusokon mindenhol, a templom nagy nyitott ablakai és ventilátorok biztosították a levegő mozgását. A templom tele volt hívő­vel, európaiak csak mi voltunk. Egy keleti vonású nővér külön üdvözölt minket, s érdeklődött, nem akar­juk-e felolvasni angolul az egyik szentleckét, de tartózkodásunkon sem sértődött meg, kedvesen átadta a mise menetét tartalmazó papírt, s a szertartás alatt is volt egy-egy mo­solya számunkra. A kínai atya ne­künk kissé furcsán, recitálva prédi­kált, és a hazai szokásoktól eltérően minden hívő aktívan vett részt az éneklésben, a szövegek mondásá­ban. A kiengesztelődésnél minden­ki tiszta szívből fordult a másik felé. Tízezer kilométer távolságra ott­honunktól is éreztük, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. A szerző a Magyar Televízió kiemelt szerkesztője A hollandok által épített református imaház ma már az anglikánok temploma Melakában Várkápolna Georgetown protestáns temetőjének közelében

Next

/
Oldalképek
Tartalom