Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-05 / 49. szám

io 4i 2010. december 5. FÓKUSZ Evangélikus Élet Madarat tolláról, reformátort nyelvéről Csepregi Zoltán megvédte akadémiai doktori értekezését A magyar tudományosság megalapítói a 18. század má­sodik felétől művelt protestáns lelkészek, tudós jezsuiták és szorgos arisztokraták voltak. 1948 után a teológusok és lel­készek nagy része kirekeszte­tett a tudományos életből. Így az egyházi tudományos­ság emancipálását is jelenti, hogy a rendszerváltás után több mint húsz évvel dr. Csep­regi Zoltán egyetemi tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tan­székének vezetője akadémiai doktori címet kaphatott. Az akadémia doktorai tudomány­­területük elitjét alkotják. Csepregi professzor no­vember 22-i akadémiai dokto­ri védése egy szigorú tudomá­nyos eljárás nyilvánosság szá­mára is nyitott eseménye volt. Jó volt látni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ki­sebbik tanácstermét a tudós­társak mellett egyházunk tag­jai töltötték meg: gyülekezeti tagok, teológushallgatók, lel­kész- és tanárkollégák, a gyűj­temények munkatársai, püs­pökök. A doktori védések többféle lehetséges forgatókönyvéből a legelőnyösebb valósult meg: a kijelölt bírálók alapos munkát végeztek, a dicséretek és a bí­rálatok mellett továbbgondol­ták a dolgozat állításait, így megkezdődhetett a még nem is publikált tudományos mun­ka eredményeinek megvitatá­sa, hasznosítása. Csepregi Zoltán A refor­máció nyelve: a magyarorszá­gi reformáció első negyedszá­zadának vizsgálata alapján címmel benyújtott doktori ér­tekezése a hazai reformáció el­ső évtizedeinek történetét tet­te vizsgálata tárgyává. Úgy vélhetnénk, hogy a források hiánya miatt újat már nemigen tudhatunk meg erről a korszak­ról. Csepregi Zol­tán disszertáció­ja bizonyította, hogy ez nem így van: ismeretlen források feltárá­sával, a meglévő források nyelvi elemzésével, a nemzetközi szak­­irodalom eredmé­nyeinek felhasz­nálásával és hazai viszonyainkra va­ló átültetésével al­kotott újat. Nyelvhasznála­tuk elemzésével nagy biztonsággal 2 megállapította, hogy az egyes re­formátorok a re­formáció mely irányzatához sorolhatók. Tisztázta a városi reformáció szerepét, eddig ke­véssé ismert reformátoraink életútját, a Magyarországgal szomszédos területekkel (Szi­lézia, Csehország, Morvaor­szág) való szoros és kölcsönös kapcsolatát. Egyik bírálójának a véleménye szerint érteke­zése a hazai reformáció kuta­tását egyenesen új alapokra helyezheti. Ennek természete­sen az az egyik feltétele, hogy a disszertációt mielőbb kiadják könyv alakban. Az ülés evangélikus részt­vevőit büszkeséggel tölthet­te el, hogy a bizottság maxi­mális pontszámmal értékel­te Csepregi Zoltán munkáját. Talán még fontosabb volt, hogy a majdnem három órán át tartó vita során sok min­dent megtudhattunk előde­ink hitéről és egyházunk gyö­kereiről. ■ Kertész Botond Csepregi Zoltán HIRDETÉS Orgonahangversenyek a békásmegyeri evangélikus templomban Az improvizáció mesterei III, 2010 őszén-telén háröm orgonaestet szervezünk, melyen három kiváló, nemzetközileg is elismert magyar orgoriamű­­vész mutatkozik be első alkalommal a békásmegyeri evan­gélikus templomban. A közönség nemcsak a klasszikus or­gonairodalom remekműveiből, hanem a rögtönzés művé­szetéből is ízelítőt kaphat hangversenyeiken. A három hangversenyből álló sorozat utolsó koncertje Advent plusz címmel december 5-én, vasárnap 18 órakor lesz. Király Csaba Liszt-díjas orgona- és zongoraművész Bach, Franck és Liszt műveit szólaltatja meg, valamint adventi dal­lamokra improvizál. A hangversenyre a belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk. Helyszín: békásmegyeri evangélikus templom, 1038 Budapest, Mező utca 12. Tel./fax: 1/368-6118, e-mail: evangelikusbekas@t-online.hu. Honlap: www.evan­­gelikusbekas.hu. LELKÉSZPORTRÉ Istent hirdetve - a Napot kutatva Beszélgetés Molnár Iván dunaföldvári lelkésszel ► Akár egy Luther-kabát, egy kémcső vagy egy naptávcső is lehetne a kép­zeletbeli címerén. Felmenői között csángó és felvidéki - iglói - magyar is van, Magyarországra pedig délke­leti országhatárunk romániai olda­láról, Nagylakról érkezett. Ha beszél­getés közben vele vagy a családjával kapcsolatos téma kerül szóba, bizto­sak lehetünk benne, hogy perceken belül valami különlegesség fog kide­rülni. Néhányat ezek közül olvasó­inkkal is megosztunk - ismerkedje­nek meg Molnár Iván evangélikus lelkésszel!- Bátran mondhatjuk: az ön családjá­nak az életébe igen alaposan beleszólt a 20. századi történelem.- Dédapám, Molnár Géza a Felvidéken vasutasként dolgozott. A trianoni szerző­dés megkötése után összecsomagolta mindenét, fogta a családját, és áttelepült Budapestre: azt mondta, hogy ő eddig a magyar vasutat szolgálta, ezután is azt akarja. / Nagypapa, Molnár Rezső felvidéki evangélikus népiskolába járt - még min­dig megvan az 1885-ös keltezésű bizonyít­ványa -, evangélikus lelkész lett, és har­minchárom évig, 1949-től 1982-ig szolgált a nagylaki szlovák ajkú evangélikus gyü­lekezetben. Ez nemcsak a legnagyobb szlovák gyülekezet Romániában a mai na­pig, hanem a Romániai Evangélikus-Lu­theránus Egyház szlovák nyelvű egyház­megyéjének esperesi székhelye is.- Az ön édesapja azonban nem folytat­ta a lelkészi hagyományokat.- Neki más életkörülmények adattak. Ugyan lelkész szeretett volna lenni, de ak­kor még azt sem tudta, hol fog érettségiz­ni. Papgyerekként a romániai kommunis­ta rezsimtől nem sokat várhatott a to­vábbtanulást illetően, így tizenhat évesen Pozsonyba ment, szinte menekült. Disszi­­densként Csehszlovákiában a megélheté­séért küzdött. Az állampolgársága pedig külön történet - például két évig levelet sem válthatott a szüleivel; egyszer tudtak üzenni egymásnak a válogatott jégkorong­csapaton keresztül. 1952-ben érettségizett a tanítóképzőben, majd történelem­szlovák irodalom szakon tanult tovább szintén Pozsonyban. Tanárként az oktatás mellett az általá­nos iskola és gimnázium valamennyi év­folyama számára megírta a szlovák iroda­lom és nyelvtan tankönyvet - de ezt már Romániába visszatérve. A korra jel­lemzően természetesen egy másik szer­ző neve is fel van tüntetve rajtuk, mert azt mégsem lehetett, hogy egy pártonkívüli egyedül írjon tankönyvet...- Ón tanárként kezdte a pályáját, majd evangélikus lelkész lett, most pedig ezzel párhuzamosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tan­székének PhD-hallgatója, a fizikai dokto­ri iskola részecskefizika és csillagászat programjában végzi tanulmányait. Hogy is alakult mindez?- Eredetileg a kolozsvári egyetemen vé­geztem fizika-kémia szakon. Negyedéves voltam még, amikor úgy döntöttem, teo­lógiára jelentkezem, de azért becsületből - meg persze a szüleim biztatására is - befejeztem az egyetemet, hiszen már csak egy év volt hátra. Később félállásban évekig tanítottam is ezeket a tárgyakat. Azonban hiába vettek fel teológushallga­tónak, előbb teljesítenem kellett a köte­lező sorkatonai szolgálatot.- Magyarként nem lehetett egyszerű a romániai hadseregben...- Inkább azt mondanám, érdekes volt. Már az iskolában is az egyetlen magyar voltam egy szlovák osztályban Románi­ában. Itt nemcsak szlovákul tanultam meg, hanem románul is. Nagyon szigo­rú volt a romántanárunk - jobban is sze­repeltünk az érettségin, mint a párhuza­mos román tagozatos osztály... Sorkatonaként az egyetlen magyar voltam a Vaskapu környéki határőrség­nél. Mivel jól tudtam románul, nem is akarták elhinni, hogy nem az anyanyel­vem. Sőt volt olyan egyetemet végzett, matematika szakos társam, aki meg­kérdezte, hogy miért magyarul írok ha­za, értik azt egyáltalán otthon? Azt hit­te, csak hobbiból tanultam meg ezt a nyelvet, és a családtagjaimnak szótárból kell kikeresniük a szavakat, hogy meg­értsék, amit írtam.- És tényleg ha az iskolában szlovákul folyt az oktatás, ki tanította meg magya­rul írni-olvasni?- Édesanyám. Otthon csak magyarul beszéltünk, és jó volt, hogy a határ menti Nagylakon tudtuk fogni a Magyar Tele­vízió egyes csatornáját. Amikor pedig ké­sőbb anyám észrevette, hogy elkezdtem törni a nyelvet - az iskola hatására -, ak­kor nagyon sokat olvastatott velem. Tud­ta, hogy érdekelnek az indiános könyvek, ezért jó párat beszerzett belőlük szá­momra.- Többek között az idén május 22-i du­naföldvári beiktatására egybegyűltek is igazolhatták, hogy azóta is nagyon sokat olvas. Valószínűleg nem véletlenül lett har­madik helyezett az országos tudományos diákköri konferencián vallástudományból 2001-ben.- A teológiai tanulmányaim harmad­évét már Budapesten kezdtem meg, és a rá következő évben volt ez a verseny.- Ebből az olvasásszeretetből és a tu­dományok iránti érdeklődésből alakult ki az Evangélikus esték Dunaföldváron cí­mű rendezvénysorozat is?- Hát igen. 2003-ban, frissen végzett lelkészként Harmati Béla püspök úr kül­dött ki a dunaföldvári gyülekezetbe. En­nek a maroknyi közösségnek - most negyvenketten fizetnek egyházadót - 1980 óta huszonhárom évig nem is volt helyben lakó lelkésze. Szerettem volna le­hetőséget teremteni arra, hogy az érdek­lődők helyben találkozhassanak neves értelmiségiekkel, a legkülönfélébb szak­területek kiemelkedő képviselőivel, meg­hallgathassák az előadásukat, majd kötet­lenül beszélgethessenek az előadókkal. S mivel ezeket az alkalmakat nemcsak a gyülekezet tagjainak hirdetjük, hanem a városban is kiplakátoljuk, jó missziói al­kalomnak is gondolom az estéinket.- Említene néhány nevet, akika hat év alatt megfordultak már a dunaföldvári templomban?- A kezdetektől visszatérő vendégünk Grandpierre Attila csillagász, de elfo­gadta már meghívásunkat Raj Tamás fő­rabbi, Jankovics Marcell művelődéstörté­nész, Jókai Anna író, Papp Lajos szívse­bész, Rákász Gergely orgonaművész, Tolcsvay Béla zenész, Ponori Thewrewk Aurél csillagász vagy Horváth Viktor ku­tatóorvos is. Legutóbb, november 13-án Csókay András idegsebész tartott előadást Bátorsága boldogsághoz címmel. Nem is tudom az összes nevet felsorolni, de nem is szeretnék megbántani senkit azzal, hogy véletlenül kihagyom a felsorolásból.- Ugye Grandpierre Attila nem vélet­lenülfordult már meg többször is Duna­földváron?- Ha már így rákérdezett, akkor beval­lom, valóban nem. Ő a témavezetőm a doktori iskolában.- Kérem, ne szerénykedjen, hiszen nem kis dolog amibe három évvel ezelőtt bele­vágta a fejszéjét. Itt van előttem a „puska” - e nélkül nem is tudnám elmondani a ku­tatási területének a címét: A Nap-mag magneto-hidrodinamikai leírása Chand­­rasekhar-egyenletek alapján. Nem kíván­hatom, hogy e helyütt bővebben fejtse ki, mit is takar ez valójában, de azért néhány mondatban össze lehet foglalni a témát?- A Földtől százötvenmillió kilométer távolságban ragyog a csillagászati erők számunkra legfőbb megtestesítője, a Nap, amely földi létünknek is nélkülözhetetlen meghatározója. A főleg hidrogénből és héliumból álló, plazmaállapotú csillag tömege a Föld tömegének egymilliószo­rosa. A közepében, vagyis a Nap-magban, tizenötmillió fokos hőmérsékleten hi­hetetlen energiák termelődnek. A plaz­maállapot rendkívül érzékenyen reagál a magban kialakuló minden apró elektro­mos, mágneses, gravitációs vagy forgás­, beli változásra. Ezek viszont különféle ha­tásokat váltanak ki, például befolyásolhat­ják a Nap sugárzásának az erejét. Lehet­séges, hogy a jégkorszakok kialakulása is ezen okokra vezethető vissza. Témavezetőm, Grandpierre Attila munkája nyomán néhány évvel ezelőtt lét­rejött egy olyan elmélet, amely alapján a Nap-magban uralkodó viszonyok számí­tásokkal nyomon követhetők. Rendkívül örülök, hogy magam is részt vehetek e ku­tatásban, amely nemzetközi szinten is nagy érdeklődést vált ki.- S hogy visszatérjünk a földi síkra: a dunaföldvári lelkészi szolgálat sokszor olyan kihívást jelenthet, mint egy csilla­got kutatni...- A tízezres város lakosságának majd­nem kilencvennyolc százaléka katolikus. A maroknyi evangélikus gyülekezet a tagjainak képzettségét és életkorát tekint­ve igen összetett, és hála Istennek, van­nak fiataljaink is. Én azt vallom, hogy az emberi problémák mindenhol ugyan­azok, a lelkésznek pedig fel kell nőnie a feladathoz, ehhez pedig fontos, hogy na­ponta élje meg Jézus vezetését.- Mi az, ami Molnár Iván lelkész urat manapság foglalkoztatja ?- Advent időszaka van, amely egy ki­csit a mögöttünk álló év összegezésére is indít. Sok örömért - gyerektáborért, er­délyi kirándulásért és egyéb gyülekezeti alkalmakért - adhatunk hálát itt, Duna­földváron, de megköszönhetjük az épü­leteinken elvégzett felújítási munkákat is. Advent azonban az őszinte számadásra is int; emlékeztet, mit mulasztottunk el, mit lehetett volna másképp csinálni. December 9-én, csütörtökön 17 órakor tartjuk a dunaföldvári esték legközeleb­bi alkalmát, amelyen Halasi László har­­tai lelkész osztja meg gondolatait az ad­ventról. Január 20-án pedig prof. dr. Ba­lázs Lajos, az Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének nyugalmazott igazgatója jön közénk a Vi­­lágegyetem, élet, értelem című előadásá­val. S ha már a jövő esztendőnél tartunk, feltehetően tavasszal lesz a szlovák nyel­vű lelkészvizsgám Pozsonyban, amelyre nagy lelkesedéssel készülök. ■ Boda Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom