Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-18 / 29. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP „Az én szívemre is ránehezedik, hogy míg nálunk zsúfolásig telve vannak, addig például Németországban üresek a templomok. Ott is, de itt Magyarországon is hiányoznak a gyülekezetekből a középkorúak. Hol van Krisztus népe?” Beszélgetés a Kongói Evangélikus Egyház külügyi referensével !► 4■ oldal „Da Ponte a lézengő ritter alakját részben magáról mintázta, hiszen korának ismert világfija volt. Teológiai tanárként indult neki a kontinensnek..." Az operák operája !► 6. oldal „Lassan kihal az a nemzedék, amely a harmincas évek ébredési mozgalmán nőtt fel, és amely kitartott az egyházban tűzön-vízen át, átvitte az egyházat az elmúlt negyven éven, mindenen hűséggel...” Rómában jártam !► 15. oldal Velem vándorol... !► 2. oldal Vissza a forrásokhoz! !► 4. oldal Komiszos evangélizáció !► 7. oldal ZMC-melléklet !► 8-9. oldal Interjú Szakály Sándor történésszel !► 10. oldal Tünetek gyógymód nélkül? !► 13. oldal Ordináció - egy hétvégén hat helyszínen Győrságon ► Kicsinek bizonyult a Győr-Mosoni Egyházmegye egyik legkisebb gyülekezetének, a mindössze nyolcvan lelket számláló győrságinak a temploma az elmúlt hét szombatján, amikor Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke lelkésszé szentelte Pongrácz Mátét. Az ünnepi alkalomra ötször annyi vendég érkezett, mint amennyi a gyülekezet lélekszámú, így a templomba be nem férő hívők kivetítőn követhették figyelemmel a lelkészszentelő istentiszteletet a templomkertben felállított sátor alatt. Az istentisztelet liturgiájában Ittzés János püspök mellett dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének professor emeritusa, valamint Menyesné Uram Zsuzsanna helyi lelkész vett részt. Ittzés János az ünnepi eseményre invitáló meg-' hívón szereplő ige - „Jézus így szólt hozzájuk: »Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem, hogy a bűnösöket»” (Mk 2,17) - alapján prédikált. 1^- Folytatás az 5. oldalon Nyíregyházán ^ Az Északi Egyházkerület északkeleti szegletének három nagyvárosából sereglettek össze evangélikusok július 11-én, vasárnap délután a nyíregyházi evangélikus Nagytemplomba. Az alkalom, amely összehozta a nyíregyháziakat, debrecenieket és miskolciakat, Asztalos Richárd ordinációja volt. Az avatandó lelkésznek e három város volt a küldő, felkészítő és fogadó közössége. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök a lelkészjelölt által választott ige (Jn 15,16a) kapcsán a Krisztusban, a gyümölcsöző cselekedetekben, illetve a szolgálatban való megmaradásról beszélt. Bátran mondhatjuk, hogy isteni kegyelem és csoda, hogy Richárd mindvégig megmaradt elhatározása, a teológia művelése mellett, ugyanis már az egyetemi felvételijére vivő vonatútján sem akarták érvényesíteni a jegyét... Ezenkívül megrázó tragédiák kísérték tanulmányait, hiszen elsőéves hallgatóként elveszítette édesapját, hatodévesként pedig egyik legjobb barátját, Mezey Gábor lelkészt. H» Folytatás az 5. oldalon Sopronban ► A Weltler família bő egy évszázada különleges színfoltja a magyar evangélikusságnak: kántortanítók, egyházzenészek, felügyelők és lelkészek sora került ki a családból. Ebbe a sorba állt be Weltler Gábor is, akit július 10- én, szombaton délután szentelt lelkésszé Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Welder Gábor Szombathelyen született Weltler Sándor lelkész fiaként. 1991 óta él Sopronban, 2004-ben érettségizett a líceumban. Teológiai tanulmányi idejének végén hatodévesként, lelkészjelöltként a szombathelyi gyülekezetben végzett szolgálatot. A tikkasztó hőségben jó volt beülni a templom hűvösébe, s nagyszerű élmény volt látni, hogy milyen sokan összejöttek a különböző gyülekezetekből, ahol Gábort ismerik: Sopronból, Szombathelyről, illetve Malomsokról, édesapja gyülekezetéből. Az istentisztelet fényét emelte, hogy a soproni templom frissen felújított orgonája most először szólalt meg ünnepi közösség előtt, és hogy a liturgiában a szombathelyi gyülekezet kórusa is szolgált. Folytatás az 5. oldalon Mohácson ► „A mai alkalmunk különösen is felemelő - kezdte köszöntését Németh Pál, a gyülekezet lelkésze -, hiszen az első olyan, ízig-vérig mohácsi illetőségű testvérünket ünnepeljük, aki elvégezte az Evangélikus Hittudományi Egyetemet.” Valóban, Unyi Anikó Mohácson született, itt keresztelték, itt konfirmált, itt lett aktív gyülekezeti tag, itt érlelődött meg benne a gondolat: lelkész lesz. A gondolat, az elhatározás múlt szombaton vált valóra: ezen a napon lehetett tanúja a templomot és a gyülekezeti termet is megtöltő gyülekezet annak, hogy Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Unyi Anikót lelkésszé avatta. A püspök az alkalomra szólító meghívón olvasható ige - „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9) - alapján hirdette Isten üzenetét. „Két, a mai világban idegenül hangzó szó van az igében” - mondotta. - „Egyik az elég hiszen kevesen mondják, hogy elég, amim van, amit kaptam, és még kevesebben teszik hozzá, hogy köszönöm.” Folytatás az 5. oldalon Szügyön ► Török Anett, habár gyerekkorától belenőtt a gyülekezetbe, lelkészi szolgálatra való belső elhívását mégis az érettségi évében kapta. A sikeres felvételi után pedig egy nyári EKE-táborban fogadta el Istent élete Urának. Teológiai évei alatt többször is élt külföldi ösztöndíj-lehetőségekkel: 2003-2005 között Oslóban, 2007-ben Helsinkiben, 2007-2008-ban Chicagóban folytatott tanulmányokat. Ezek közben családtagjainak és barátainak a támogatása volt legmeghatározóbb életében. Július 10-én, szombat délelőtt 10 órára szinte teljesen megtelt a számára a lelki otthont jelentő szügyi evangélikus gyülekezet temploma. Dr. Fabiny Tamás püspök mellett dr. Szentpétery Péter teológiai tanár és Blatniczky János Dániel helyi lelkész állt az oltárnál. A püspök a lelkészjelölt által választott ige alapján prédikált: „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..” {Rom 8,28) Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy nem Isten csodálóinak, hanem az őt szeretőknek válik minden javukra. Ezért csodálatos, hogy szerethető Urunk van. W Folytatás az 5. oldalon Patvarcon ► A (diában épült kicsiny templomocska a maga huszonhat évével mindössze egy esztendővel idősebb a benne szentelt lelkésznél, Chikán Katalinnál. Az ünneplő gyülekezet nagy része nem is fért be, hanem az óvodaudvaron felállított sátrak árnyékában figyelte képernyőn a benti eseményeket. Dr. Fabiny Tamás püspök igazi szentelési textust kapott Katitól: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2Tim 1,8) Az igehirdetésben különös hangsúlyt kapott a tanúskodás (martyria) keresztény-bibliai fogalma. Pál apostol nemcsak fiatal tanítványát biztatta a felismert isteni igazság melletti bátor kiállásra, hanem ő maga sem szégyellte az evangéliumot, mert Isten ereje az minden ember üdvözülésére. A szolgálat másik két pilléreként a martyria után a diakoniát és a leiturgiát említette a püspök, hangsúlyozván a sorrend fontosságát is. 1^ Folytatás az 5. oldalon Akik gyöngyeinket tapossák „Én elszegényedtem - csak az álmaim maradtak. Az álmaimat a lábaid elé terítettem. Lépkedj óvatosan, mert az álmaimon lépdelsz...” Drámai felütés, ezt a verset egy filmben hallottam, mindegy, melyikben. A lényeg, hogy megtetszett. Mindegy, honnan való, mert ha pontos szeretnék lenni, akkor egy sor adatot kellene közreadnom, abból meg van már úgyis éppen elég a szürke, túlinformált mindennapjainkban. Adatok. Minimum egy filmcím, aztán nevek, hogy ki rendezte, a'filmben ki mondta, honnan vette, ráadásul nem magyar, fordítás, tehát nem is vehető „szó szerint”, tehát ki fordította, satöbbi. Hovatovább kiderülne, hogy ez a mozi nem is új, akkor meg minek írni róla. Hm, furcsa ez a kor, a fő rendező elv ma az újszerűség, az aktualitás; megy a verseny, minek van „hírértéke”; de elképesztően fontosak a személyek is s persze a „hivatkozások” - egy korban, amelyben valójában semmi sem új, mert nincs új a nap alatt, mert mindenki mástól idéz, s akitől idéz, már az is csak egy idézetet idéz, ki tudja, hányadik átiratot, míg végül aztán kiderül, hogy az „új” gondolat már az ókor óta ismeretes, például egyiptomi, csak aktualizálta valaki. (Vö. Préd 1,9) Valaki, aki fene nagy fontosságot tulajdonít saját és mások személyének. Szinte romantikus áhítattal tekintek vissza azokra az időkre, amikor a szerzeteseket név nélküli sírokba temették, mivel nem tulajdonítottak túl nagy fontosságot az árnyékvilágban szerzett neveknek. „Hírnév” így mondjuk, de mi jelentősége lehet ennek abban a tudatban, hogy aki győz, annak új neve lesz, egy fehér kövecskére írva - titkos szó, „amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja”? (Jel 2,17) Egy új név, egy új ég, egy új élet egy új földön. Jézus Krisztus szolgája látta, mi pedig elhisszük. (Jel 21,1) Mert a valóság az, hogy mi érzelmileg elszegényedtünk, mert sokunkban nincs már meg az első szeretet - csak az álmaink maradtak. Milyen érdekes, hogy az internet korában, amikor bárki bármit mondhat, akár szerkeszthet lexikont is, téves adatokkal, hivatkozásokkal, s a szerzők kilétét nyomon követni szinte lehetetlen, éppen most imádunk leginkább hivatkozni. Most hangoztatjuk legjobban a neveket. S miközben naponta egyre bővül a földtörténet legnagyobb hálózata, a társadalom magányos szigetekre szakad szét - micsoda fonák ez is: nem egymás közt vagyunk, hanem a gépek előtt ülünk, akár az egyszemélyes szekták. S persze fejünkben a nagy rakás ezoterikus „bölcsességgel" egy szép, új eszménnyel: „íme, az út önmagunk kiteljesedéséhez” De hová is vezet ez az ösvény? Folytatás a 4. oldalon
