Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. november 7. » 11 Modern formában szólt az üzenet HETI ÜTRAVALÓ ► Országos filmpremier zajlott a reformáció hetében egy alföldi kisvárosban, Békésen. Ez az első látásra kulturális vonatkozású hír azért kívánkozhat egy keresztény egyházi hetilap oldalaira, mert a bemutatott rövidfilmek ó- és újszövetségi történeteket dolgoznak fel, ráadásul a mai kor emberének szorongató gondjaira, válságaira és kételyeire kívánnak választ adni. A vetítéssorozat célja a misszió volt. Ebben már rutinja van a kezdeményezéshez csatlakozott helyi keresztény felekezeteknek, minthogy 1999- ben közösen, a mostanihoz hasonló módon mutatták be a Jézus élete című - bizonyára sokak által ismert - filmet, amelyet minden idők leghitelesebb bibliai témájú mozijának tartanak. Akkor a Nagy találkozás címet adták a sorozatnak. Sikerét jelzi, hogy a 21 ezres kisvárosban három nap alatt több mint kétezren látták az alkotást, és mintegy száz megtérő, megújult hitű ember csatlakozott a város gyülekezeteihez. Azóta is töretlenül, országosan példaértékű módon folyik az együttműködés a felekezetek vezetői és tagjai között. Hetente ökumenikus imaközösséget tartanak, többször szerveztek meg és mutattak be együtt színdarabot, illetve demonstrálták az összefogás erejét a települési takarítási akciónapokon és a Biblia éve helyi programsorozatának megszervezésével is. Most visszatértek a filmhez, amely korunk audiovizuális élményekre vágyó emberéhez könnyebben juttatja el az evangéliumot. Az ó- és újszövetségi történeteket hitelesen és modern filmnyelvi eszközökkel bemutató tizenkét-tizenöt perces alkotások előállítását a nemzetközi Crown Financial Ministries finanszírozta, a magyar nyelvű feliratozás lehetőségét pedig ennek magyarországi szervezete teremtette meg. A hat filmet még soha sehol sem mutatták be együtt, a békési volt az országos premier. Az evangélizációs sorozathoz öt helyi gyülekezet - a római katolikus, a református, a baptista és két pünkösdi - csatlakozott. Valamennyi közösség öt estén keresztül mutatott be egyet-egyet a filmek közül, melyek közös jellemzője, hogy bár több évezreddel ezelőtti történeteket elevenítenek fel, a bennük megjelenő örök érvényű kérdéseknél fogva alkalmasak a mai kor emberének megszólítására. Az Özvegy és az olaj című film például az adósságok szorításában élőknek adhat reményt. Szintén a gazdasági-pénzügyi nehézségek adnak (mindenkori) aktualitást A gazdag ember és Lázár című filmnek, míg az Ábrahám és Izsák a végletekig elmenő bizalom kérdését feszegeti. Lehet-e újrakezdeni, van-e reményteljes jövőképünk? Erre a kérdésre a Jeremiás üzenete című film ad választ. Döntéseink következményeiről az Ábrahám jutalma tanít. Végezetül a Felemeltetett című filmalkotás, amely az összefogásban részt vevő öt felekezet közös szervezésében megtartott záró vetítésen került a középpontba, arról az egyszerű döntésről szól, amely az evangélium velejét adja: nézz fel a keresztre, mint egykor a zsidók a pusztában a rézkígyóra, és meggyógyulsz, életed átformálódik, megtapasztalod azt, amiből a legnagyobb hiány van napjainkban - a biztonságot. Ezért is választották a sorozat mottójául: „Több mint biztonság”. A jó hír pedig az, hogy mindez válságoktól, anyagi körülményektől függetlenül, betegségek és egyéb zavaró hatások, „viharok” között is elérhető, igaz, örök és mindenki számára nyitott lehetőség. A vetítéseket - melyekre minden gyülekezeti tag személyesen hívogatta szomszédait, munkatársait, barátait - mindenhol kiscsoportos beszélgetés követte, és nagyon jó visszhangjuk volt. A záró alkalommal a támogatást nyújtó Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (Keve) elnöke, dr. Illésy János osztotta meg igei gondolatait a szépszámú érdeklődővel, középpontba állítva a mindenütt jelenvaló Isten elhívását. Azt is megtudták tőle az egybegyűltek, hogy hasonló vetítéssorozatokat szeretnének szervezni más településeken is, valamint hogy a filmek közül hármat november végéig kiadnak DVD-n, a kiscsoportos beszélgetésekhez pedig vezérfonalat szerkesztenek, felhasználva a békési tapasztalatokat is. ■ Szegfű Katalin „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Szentháromság ünnepe után az utolsó előttit előző héten az Útmutató reggeli és heti igéi így figyelmeztetnek Isten országának s az Emberfiának eljövetelére: oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé! Az Atya élők és holtak bírájává tette egyszülött Fiát, minden ellenségét a lába alá vetette, ezért majd „mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalmát aszerint, amit a testben cselekedett: vagy jót, vagy rosszat” (2Kor 5,10; LK). Ó, Uram, „arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted” {Zsolt 39,6). Isten az ítéletet Fiának adta, s az ő elutasított beszédei, élő igéje lesznek ítéletté, mert Isten parancsolata örök élet (lásd Jn 12,47-50). Ámde: „Bizony, bizony, mondom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örökké.” (GyLK 702) Aki hisz Jézusban, nem kerül ítéletre, mert már átment a halálból az életre (lásd Jn 5,24-25). Az ítélet napjáról így tanít reformátorunk: „Isten az ítéletben megsemmisíti az ördögöt és az ő seregét, a hitetleneket. A keresztyéneket azonban dicsőségben örök életre viszi a győzedelmes Krisztus. Ezért ez a nap örömünnep az egyház számára, melyre sóvárogva vár az Isten népe.” A hol és mikor kérdésre Jézus így válaszol: bennem, általam, igémben „azIsten országa közöttetek van!”„Mert ahogyan a villám cikázik, és (...) egyszerre villan fel ésfénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján’.’ (Lk 17,21.24) Pál számára nem a tér és az idő fontos; mert senki sem él és hal meg önmagának: „Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk’.’ (Róm 14,8) Amíg tart itt a kegyelem ideje, nem szűnik meg Isten magvetése, ezért „akinek van füle a hallásra, hallja” (Mk 4,9)! S fogadja is be a szívébe az írott, meghallott s testté lett Igét, hogy az ítélet az üdvösség napjává lehessen számára! Jézus Urunk visszajövetelét megelőzi a nagy megpróbáltatás ideje; „de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,13). Dr. Luther Márton 527. születésnapja figyelmeztet a reformátorok szolgálatának jelentőségére: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,7-8) S Luther Márton névünnepén is a sok, Atyát és Fiút tagadó antikrisztus, mai tévtanító helyett egyedül Krisztusra hallgassunk! „Az az ígéret pedig amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet’.’ (íjn 2,25) A Gecsemáné-kertben Urunk három ízben imádkozott, s minket is így figyelmeztet: Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen!’ (Mt 26,41) Az Úr eljövetelének idejét csak Atyja ismeri, ezért Jézus háromszor is figyelmeztet: „Amitpedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,37) „Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő, / A világbíró, a dicső, / Az ítélő s megmentő.” (EÉ 502,1) S hogy megmenekülj a halálos ítélettől, „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”! (Füle Lajos) ■ Garai András Az őszben járók megtartó hite Bölcs szív A HÓNAP KÖNYVE 50+. Ezt a könyvet szerkesztője az ötven év feletti korosztálynak szánta: az ő élethelyzetükre, korukból adódó megtapasztalásokra, szituációkra „szabott” meditációkkal, imádságokkal. Mégis azt mondom, ne vegye ezt senki túl szigorúan - nem csak ötven felett „szabad” és érdemes a kiadványt kézbe venni. Maga a kötet szerkesztője, ennek a műfajnak egyébiránt igazi értője, mestere - és mondhatjuk: ebben a formában feltalálója -, dr. Szabó Lajos is azt írja a borítón: ötven alattiaknak is szól a könyve. Igen, ötven alattiaknak: akiknek a környezetében élnek ötven felettiek - hogy jobban értsék őket. És azoknak, akik szeretnék tudni, mire számíthatnak. A kötet elejéről még egy ajánló sort hadd emeljek itt ki, amely szerintem igen sokakat eltalál: azoknak is készült a Bölcs szív, „akik tudni akarják, akkor is értékesek, ha épp nem a csúcson járnak”. Egyszóval mindenki megszólítva érezheti - és érezze is - magát, aki „karbantartott lelkivilágra” vágyik. Időseket és fiatalokat egy képzeletbeli, őszinte, elmélyült, kellemes beszélgetésre invitál a kötet. És egy közösen elmondott imádságra, amelyet ahhoz intézünk, akitől életünk idejét kapjuk, aki kiméri napjaink, éveink számát. Egyébként a sorozat eddig megjelent darabjai a garanciák, a „referenciák" arra, hogy aki ezt a könyvet választja önmagának vagy szeretteinek ajándékba, az nem csalódik... (Emlékeztetőül a korábbi kötetek címei: Fényforrás; Lélegzetvétel; Jelzőtűz; Határ menti meditációk.) Megjegyzem, a szerzők sem mind ötven felettiek, sőt: sok fiatal írt bele olyan sorokat, amelyeket életkortól függetlenül lelki táplálék gyanánt tudnak fogadni a nyitott szívű olvasók. Friss és üde színárnyalatok ők az őszi erdő szép barnáspirosában. De különösen elgondolkodtatóak a hetvenes, nyolcvanas éveikben járó és annál is idősebb szerzők írásai. Kit lelkészként, püspökként, kit teológiai tanárként ismerhetünk és tisztelhetünk. Az, hogy ők megszólalnak, külön erénye a kötetnek. Lírai és meditativ soraik vagy éppen imádságuk erőteljes, mély, hiteles. Tanít, bátorít, hogy ők hogyan látják az életet, hogyan élik meg hitüket - meríthetünk belőle mi is. Némelyik írás nem hosszabb, mint egy kis cetlire írt pár sor, amelyet útravalónak szánunk egymásnak. Van, amelyik egy kihajtható levelezőlap belsejében is elférne akár. Nekem sokszor az ilyen rövid, átgondolt, tudatosan tömörített, sallangmentes, de (s ez is fontos) költői megfogalmazások többet adnak, mint egy regényre való jó tanács. Vannak is ilyen cetlik, képeslapok, amelyeket megőriztem az évek során... 50+. Mit jelenthet még ez a szám? Nyolcvankét írást. Műfajuk: meditáció, imádság. Lélekből jövő szavak, amelyeket megérlel egy ember magában. Akár öröm, hála, akár bánat, keserűség hozza elő. Az élet hoz ezt is, azt is. Hitben élő, hitükért küzdő emberek sorai nekünk, a hasonlóknak. Akik rohanó világban, hajszában élve egyszer csak észleljük az idő múlását. Meg szeretnénk állni, megpihenni, vagy éppen megállásra és pihenésre késztet egy betegség, egy betöltött kerek születésnap, amely után már nem kell reggelente munkába sietni. Fordulópontok és hétköznapok tengere, körforgás. De a mélyén ott kell lennie az egész értelmének, amiért mindannyian itt vagyunk. A fejezetcímek támpontot adnak, de kíváncsivá is tesznek: Az élet szépsége felnőtt szemmel; Elgondolkodom az évfordulókon, az élet fordulópontjain; Megújulás érettfejjel és szívvel; Gyógyuló lélekkel; Erőt adó pillanatok; Ünnepi percek nagyon egyszerűen; Mozaikok. Kép és szöveg ezúttal is igényes, ízléses, szemet gyönyörködtető. Bár az őszi erdők, a tájképek és a jól kiválogatott tárgyfotók szépsége kétségbevonhatatlan, nekem a kedvencem mégis a 23. és a 61. oldalon egy-egy képpár. Egy-egy idős ember, kezükben bekeretezett fénykép a múltból. Arcukon évtizedek súlya, nyoma. Jó lenne meghallgatni történetüket, a képekét is, amelyeket ráncos kezükkel a kamera felé mutatnak. De a kép így is mesél, és a többi illusztráció is. Aki a könyv végére lapoz, gyönyörű felvétellel találkozik. Egymásba karoló idős pár a színesedő lombú fák között, kanyargós úton megy a napfényben - előre. Adja ezt Isten minden olvasónak: a megélt, békés időskort. Azt a lelki nyugalmat, amely a kép szereplőiről árad. Adjon mellénk valakit: társat, testvért, gyermeket, barátot, barátnőt, akibe karolhatunk, hogy ne egyedül kelljen mennünk az úton. Adjon fényt, világosságot utunkra, mert akkor, még ha ilyen kanyargós is az út, mint itt, a képen, nem fogunk eltévedni. Adjon fölénk lombokat is, hogy megvédjenek, és hogy gyönyörködtessenek: milyen szép a teremtett világ. De mindenekelőtt: adja meg azt a megtartó hitet, hogy életünknek Ura és Gazdája van, és ő az, aki majd az út végén vár. Ötvenen innen és túl, ősz előtt és őszben járók, szerzők és olvasók: egy testvéri közösségben, imában és meditációban találkozhatunk egymással ennek a könyvnek a lapjain. Ha van naponta tíz percünk, amelyet tartalmasán szeretnénk eltölteni, akkor tegyük ezt a könyvet a kezünk ügyébe. Ennél több idő nem kell egy írás figyelmes elolvasásához. Persze jobb nem kutyafuttában! Szóval tegyük inkább az éjjeliszekrényre vagy a legkényelmesebb olvasófotel mellé. Egy kis csendet kell még teremtenünk magunkban és magunk körül. A többi pedig majd adja magát... ■ Kőháti Dóra Bölcs szív. 50+ meditáció és imádság. Szerkesztette Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2009. Eredeti ára: 990 forint. Kinek tartotta magát reformátorunk? Születés- (november 10.) és névnapi (november 11.) köszöntő helyett olvassuk magától Luther Mártontól „szabálytalan” végrendelete végén írott „önértékelését”; ez a meghatározás egyben a reformátorok javasolt protestáns ünnepének alapgondolata is lehetne. ,Végül mindenkit kérek, mivel az ajándékozás és az életjáradék dolgában nem használtam jogi formulákat és kifejezéseket (amire okom volt), tekintsenek olyannak engem, amilyen valóságban vagyok. Vagyis égen és földön, sőt a pokolban is jól ismert tekintélyes bírónak, akiben sokkal jobban lehet bízni és hinni, mint akármilyen jegyzőben. Mert ha Isten, minden irgalmasság Atyja az ő drága Fiának evangéliumát rám, átkozott, szegény, méltatlan és nyomorult bűnösre bízta, és engem abban hű és igaz szolgájává tett, mindeddig megtartott és (hűnek) talált, sőt általam a világon sokakat is megnyert, és mivel engem az igazság tanítójának tartanak a pápa átka és a császár, a királyok, a fejedelmek, a papok, sőt minden ördög haragja ellenére, higgyenek hát nekem sokkal inkább itt, ebben a kis dologban. Kiváltképpen, mivel itt van az én jól ismert kézírásom; remélem, ez elég ahhoz, hogy mondják és tanúsítsák, hogy ez doktor Luther Mártonnak (Isten jegyzőjének és evangéliuma tanújának) komoly és jól átgondolt akarata, amit saját keze és pecsétje bizonyít. Kelt és kiadatott vízkereszt napján, 1542-ben. Luther M.” ■ Válogatta: G. A.
