Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-07 / 45. szám

Evangélikus Élet élő víz 2010. november 7. » 11 Modern formában szólt az üzenet HETI ÜTRAVALÓ ► Országos filmpremier zajlott a reformáció hetében egy alföldi kisvárosban, Békésen. Ez az el­ső látásra kulturális vonatko­zású hír azért kívánkozhat egy keresztény egyházi hetilap olda­laira, mert a bemutatott rövid­filmek ó- és újszövetségi történe­teket dolgoznak fel, ráadásul a mai kor emberének szorongató gondjaira, válságaira és kéte­lyeire kívánnak választ adni. A vetítéssorozat célja a misszió volt. Ebben már rutinja van a kezdemé­nyezéshez csatlakozott helyi keresz­tény felekezeteknek, minthogy 1999- ben közösen, a mostanihoz hasonló módon mutatták be a Jézus élete cí­mű - bizonyára sokak által ismert - filmet, amelyet minden idők leghite­lesebb bibliai témájú mozijának tar­tanak. Akkor a Nagy találkozás címet adták a sorozatnak. Sikerét jelzi, hogy a 21 ezres kisvárosban három nap alatt több mint kétezren látták az alkotást, és mintegy száz megtérő, megújult hitű ember csatlakozott a város gyülekezeteihez. Azóta is töretlenül, országosan példaértékű módon folyik az együtt­működés a felekezetek vezetői és tagjai között. Hetente ökumenikus imaközösséget tartanak, többször szerveztek meg és mutattak be együtt színdarabot, illetve demonstrálták az összefogás erejét a települési takarí­tási akciónapokon és a Biblia éve he­lyi programsorozatának megszerve­zésével is. Most visszatértek a filmhez, amely korunk audiovizuális élményekre vágyó emberéhez könnyebben juttat­ja el az evangéliumot. Az ó- és újszö­vetségi történeteket hitelesen és mo­dern filmnyelvi eszközökkel bemuta­tó tizenkét-tizenöt perces alkotások előállítását a nemzetközi Crown Fi­nancial Ministries finanszírozta, a magyar nyelvű feliratozás lehetősé­gét pedig ennek magyarországi szer­vezete teremtette meg. A hat filmet még soha sehol sem mutatták be együtt, a békési volt az országos premier. Az evangélizációs sorozathoz öt helyi gyülekezet - a római katolikus, a református, a baptista és két pün­kösdi - csatlakozott. Valamennyi közösség öt estén keresztül mutatott be egyet-egyet a filmek közül, melyek közös jellemzője, hogy bár több év­ezreddel ezelőtti történeteket eleve­nítenek fel, a bennük megjelenő örök érvényű kérdéseknél fogva alkal­masak a mai kor emberének megszó­lítására. Az Özvegy és az olaj című film pél­dául az adósságok szorításában élők­nek adhat reményt. Szintén a gazda­sági-pénzügyi nehézségek adnak (mindenkori) aktualitást A gazdag ember és Lázár című filmnek, míg az Ábrahám és Izsák a végletekig elme­nő bizalom kérdését feszegeti. Le­het-e újrakezdeni, van-e reménytel­jes jövőképünk? Erre a kérdésre a Je­remiás üzenete című film ad választ. Döntéseink következményeiről az Ábrahám jutalma tanít. Végezetül a Felemeltetett című filmalkotás, amely az összefogásban részt vevő öt felekezet közös szerve­zésében megtartott záró vetítésen került a középpontba, arról az egysze­rű döntésről szól, amely az evangéli­um velejét adja: nézz fel a keresztre, mint egykor a zsidók a pusztában a rézkígyóra, és meggyógyulsz, életed átformálódik, megtapasztalod azt, amiből a legnagyobb hiány van nap­jainkban - a biztonságot. Ezért is vá­lasztották a sorozat mottójául: „Több mint biztonság”. A jó hír pedig az, hogy mindez válságoktól, anyagi kö­rülményektől függetlenül, betegsé­gek és egyéb zavaró hatások, „viharok” között is elérhető, igaz, örök és min­denki számára nyitott lehetőség. A vetítéseket - melyekre minden gyülekezeti tag személyesen hívogat­ta szomszédait, munkatársait, bará­tait - mindenhol kiscsoportos beszél­getés követte, és nagyon jó visszhang­juk volt. A záró alkalommal a támo­gatást nyújtó Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (Keve) elnö­ke, dr. Illésy János osztotta meg igei gondolatait a szépszámú érdeklődő­vel, középpontba állítva a mindenütt jelenvaló Isten elhívását. Azt is megtudták tőle az egybe­gyűltek, hogy hasonló vetítéssoroza­tokat szeretnének szervezni más te­lepüléseken is, valamint hogy a filmek közül hármat november végéig kiad­nak DVD-n, a kiscsoportos beszélge­tésekhez pedig vezérfonalat szer­kesztenek, felhasználva a békési ta­pasztalatokat is. ■ Szegfű Katalin „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Szentháromság ünnepe után az utol­só előttit előző héten az Útmutató reggeli és heti igéi így figyelmeztet­nek Isten országának s az Emberfiának eljövetelére: oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé! Az Atya élők és holtak bírájává tette egyszülött Fiát, minden ellenségét a lába alá vetette, ezért majd „mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalmát aszerint, amit a testben cselekedett: vagy jót, vagy rosszat” (2Kor 5,10; LK). Ó, Uram, „arasz­nyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted” {Zsolt 39,6). Isten az ítéletet Fiának adta, s az ő elutasított beszédei, élő igéje lesznek ítéletté, mert Isten parancsolata örök élet (lásd Jn 12,47-50). Ámde: „Bizony, bizony, mon­dom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örök­ké.” (GyLK 702) Aki hisz Jézusban, nem kerül ítéletre, mert már átment a ha­lálból az életre (lásd Jn 5,24-25). Az ítélet napjáról így tanít reformátorunk: „Isten az ítéletben megsemmisíti az ördögöt és az ő seregét, a hitetleneket. A keresztyéneket azonban dicsőségben örök életre viszi a győzedelmes Krisz­tus. Ezért ez a nap örömünnep az egyház számára, melyre sóvárogva vár az Isten népe.” A hol és mikor kérdésre Jézus így válaszol: bennem, általam, igém­ben „azIsten országa közöttetek van!”„Mert ahogyan a villám cikázik, és (...) egyszerre villan fel ésfénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján’.’ (Lk 17,21.24) Pál számára nem a tér és az idő fontos; mert senki sem él és hal meg önma­gának: „Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk’.’ (Róm 14,8) Amíg tart itt a kegyelem ideje, nem szűnik meg Isten magvetése, ezért „akinek van füle a hallásra, hallja” (Mk 4,9)! S fogadja is be a szívébe az írott, meghal­lott s testté lett Igét, hogy az ítélet az üdvösség napjává lehessen számára! Jézus Urunk visszajövetelét megelőzi a nagy megpróbáltatás ideje; „de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,13). Dr. Luther Márton 527. születés­napja figyelmeztet a reformátorok szolgálatának jelentőségére: „Ne feledkez­zetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek éle­tük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,7-8) S Luther Márton névünnepén is a sok, Atyát és Fi­út tagadó antikrisztus, mai tévtanító helyett egyedül Krisztusra hallgassunk! „Az az ígéret pedig amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet’.’ (íjn 2,25) A Gecsemáné-kertben Urunk három ízben imádkozott, s minket is így figyel­meztet: Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen!’ (Mt 26,41) Az Úr eljövetelének idejét csak Atyja is­meri, ezért Jézus háromszor is figyelmeztet: „Amitpedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,37) „Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő, / A világbíró, a dicső, / Az ítélő s megmentő.” (EÉ 502,1) S hogy megmenekülj a halálos ítélettől, „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”! (Füle Lajos) ■ Garai András Az őszben járók megtartó hite Bölcs szív A HÓNAP KÖNYVE 50+. Ezt a könyvet szerkesztője az öt­ven év feletti korosztálynak szánta: az ő élethelyzetükre, korukból adó­dó megtapasztalásokra, szituációk­ra „szabott” meditációkkal, imádsá­gokkal. Mégis azt mondom, ne vegye ezt senki túl szigorúan - nem csak ötven felett „szabad” és érdemes a ki­adványt kézbe venni. Maga a kötet szerkesztője, ennek a műfajnak egyébiránt igazi értője, mestere - és mondhatjuk: ebben a formában fel­találója -, dr. Szabó Lajos is azt írja a borítón: ötven alattiaknak is szól a könyve. Igen, ötven alattiaknak: akiknek a környezetében élnek ötven felettiek - hogy jobban értsék őket. És azok­nak, akik szeretnék tudni, mire szá­míthatnak. A kötet elejéről még egy ajánló sort hadd emeljek itt ki, amely szerintem igen sokakat eltalál: azok­nak is készült a Bölcs szív, „akik tud­ni akarják, akkor is értékesek, ha épp nem a csúcson járnak”. Egyszóval mindenki megszólítva érezheti - és érezze is - magát, aki „karbantartott lelkivilágra” vágyik. Időseket és fiatalokat egy képzelet­beli, őszinte, elmélyült, kellemes be­szélgetésre invitál a kötet. És egy kö­zösen elmondott imádságra, amelyet ahhoz intézünk, akitől életünk idejét kapjuk, aki kiméri napjaink, éveink számát. Egyébként a sorozat eddig meg­jelent darabjai a garanciák, a „refe­renciák" arra, hogy aki ezt a köny­vet választja önmagának vagy sze­retteinek ajándékba, az nem csaló­dik... (Emlékeztetőül a korábbi kö­tetek címei: Fényforrás; Lélegzetvé­tel; Jelzőtűz; Határ menti meditá­ciók.) Megjegyzem, a szerzők sem mind ötven felettiek, sőt: sok fiatal írt bele olyan sorokat, amelyeket életkortól függetlenül lelki táplálék gyanánt tud­nak fogadni a nyitott szívű olvasók. Friss és üde színárnyalatok ők az őszi erdő szép barnáspirosában. De külö­nösen elgondolkodtatóak a hetvenes, nyolcvanas éveikben járó és annál is idősebb szerzők írásai. Kit lelkészként, püspökként, kit teológiai tanárként is­merhetünk és tisztelhetünk. Az, hogy ők megszólalnak, külön erénye a kö­tetnek. Lírai és meditativ soraik vagy éppen imádságuk erőteljes, mély, hi­teles. Tanít, bátorít, hogy ők hogyan látják az életet, hogyan élik meg hitü­ket - meríthetünk belőle mi is. Némelyik írás nem hosszabb, mint egy kis cetlire írt pár sor, amelyet út­­ravalónak szánunk egymásnak. Van, amelyik egy kihajtható levelezőlap belsejében is elférne akár. Nekem sokszor az ilyen rövid, átgondolt, tu­datosan tömörített, sallangmentes, de (s ez is fontos) költői megfogalmazá­sok többet adnak, mint egy regény­re való jó tanács. Vannak is ilyen cet­lik, képeslapok, amelyeket megőriz­tem az évek során... 50+. Mit jelenthet még ez a szám? Nyolcvankét írást. Műfajuk: meditá­ció, imádság. Lélekből jövő szavak, amelyeket megérlel egy ember ma­gában. Akár öröm, hála, akár bánat, keserűség hozza elő. Az élet hoz ezt is, azt is. Hitben élő, hitükért küzdő emberek sorai nekünk, a hasonlók­nak. Akik rohanó világban, hajszá­ban élve egyszer csak észleljük az idő múlását. Meg szeretnénk állni, meg­pihenni, vagy éppen megállásra és pihenésre késztet egy betegség, egy betöltött kerek születésnap, amely után már nem kell reggelente mun­kába sietni. Fordulópontok és hétköznapok tengere, körforgás. De a mélyén ott kell lennie az egész értelmének, ami­ért mindannyian itt vagyunk. A feje­zetcímek támpontot adnak, de kíván­csivá is tesznek: Az élet szépsége fel­nőtt szemmel; Elgondolkodom az év­fordulókon, az élet fordulópontjain; Megújulás érettfejjel és szívvel; Gyó­gyuló lélekkel; Erőt adó pillanatok; Ünnepi percek nagyon egyszerűen; Mozaikok. Kép és szöveg ezúttal is igényes, íz­léses, szemet gyönyörködtető. Bár az őszi erdők, a tájképek és a jól kiválo­gatott tárgyfotók szépsége kétségbe­vonhatatlan, nekem a kedvencem mégis a 23. és a 61. oldalon egy-egy képpár. Egy-egy idős ember, kezük­ben bekeretezett fénykép a múltból. Arcukon évtizedek súlya, nyoma. Jó lenne meghallgatni történetüket, a ké­pekét is, amelyeket ráncos kezükkel a kamera felé mutatnak. De a kép így is mesél, és a többi illusztráció is. Aki a könyv végére lapoz, gyönyörű fel­vétellel találkozik. Egymásba karoló idős pár a színesedő lombú fák között, kanyargós úton megy a napfényben - előre. Adja ezt Isten minden olvasónak: a megélt, békés időskort. Azt a lelki nyugalmat, amely a kép szereplőiről árad. Adjon mellénk valakit: társat, testvért, gyermeket, barátot, barát­nőt, akibe karolhatunk, hogy ne egyedül kelljen mennünk az úton. Adjon fényt, világosságot utunkra, mert akkor, még ha ilyen kanyargós is az út, mint itt, a képen, nem fogunk eltévedni. Adjon fölénk lombokat is, hogy megvédjenek, és hogy gyö­nyörködtessenek: milyen szép a te­remtett világ. De mindenekelőtt: adja meg azt a megtartó hitet, hogy életünknek Ura és Gazdája van, és ő az, aki majd az út végén vár. Ötvenen innen és túl, ősz előtt és őszben járók, szerzők és olvasók: egy testvéri közösségben, imában és meditációban találkozhatunk egy­mással ennek a könyvnek a lapjain. Ha van naponta tíz percünk, amelyet tartalmasán szeretnénk eltölteni, ak­kor tegyük ezt a könyvet a kezünk ügyébe. Ennél több idő nem kell egy írás figyelmes elolvasásához. Persze jobb nem kutyafuttában! Szóval te­gyük inkább az éjjeliszekrényre vagy a legkényelmesebb olvasófotel mellé. Egy kis csendet kell még teremtenünk magunkban és magunk körül. A töb­bi pedig majd adja magát... ■ Kőháti Dóra Bölcs szív. 50+ meditáció és imádság. Szerkesztette Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2009. Eredeti ára: 990 forint. Kinek tartotta magát reformátorunk? Születés- (november 10.) és névna­pi (november 11.) köszöntő helyett ol­vassuk magától Luther Mártontól „szabálytalan” végrendelete végén írott „önértékelését”; ez a meghatá­rozás egyben a reformátorok javasolt protestáns ünnepének alapgondola­ta is lehetne. ,Végül mindenkit kérek, mivel az ajándékozás és az életjáradék dolgá­ban nem használtam jogi formulá­kat és kifejezéseket (amire okom volt), tekintsenek olyannak engem, amilyen valóságban vagyok. Vagyis égen és földön, sőt a pokolban is jól ismert tekintélyes bírónak, akiben sokkal jobban lehet bízni és hinni, mint akármilyen jegyzőben. Mert ha Isten, minden irgalmasság Atyja az ő drága Fiának evangéliumát rám, átkozott, szegény, méltatlan és nyomorult bűnösre bízta, és engem abban hű és igaz szolgájává tett, mindeddig megtartott és (hűnek) talált, sőt általam a világon sokakat is megnyert, és mivel engem az igaz­ság tanítójának tartanak a pápa átka és a császár, a királyok, a feje­delmek, a papok, sőt minden ördög haragja ellenére, higgyenek hát ne­kem sokkal inkább itt, ebben a kis do­logban. Kiváltképpen, mivel itt van az én jól ismert kézírásom; remélem, ez elég ahhoz, hogy mondják és tanú­sítsák, hogy ez doktor Luther Márton­nak (Isten jegyzőjének és evangéli­uma tanújának) komoly és jól átgon­dolt akarata, amit saját keze és pe­csétje bizonyít. Kelt és kiadatott vízkereszt napján, 1542-ben. Luther M.” ■ Válogatta: G. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom