Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-07 / 45. szám

12 -m 2010. november 7. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Átadták a Sztehlo­­ösztöndíjakat !► Folytatás az 1. oldalról A mosolygó Sztehlo-arckép alatt az evangélikusok nagy család­jához tartozók ünnepeltek. Radosné Lengyel Anna, a Sztehlo­­ösztöndíjbizottság elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház (MEE) országosfelügyelő-helyettese, a Déli Egyházkerület felügyelője nyitotta meg az alkalmat. Miután bemutatta a bí­rálóbizottság jelen lévő tagjait, néhány - szívszorító - idézet­tel kezdte beszédét... „A családom nagyon rossz anyagi körülmények között él, apu­kám keresetéből. Ő alkalmi munkát végez, ezért jövedelme vál­tozó. Raktárban dolgozik, konténereket kell ki- és bepakolnia. Ebben én is szoktam neki segíteni. Engem ez legtöbbszörfelvil­lanyoz, mert örülök, hogy úgy tekint rám, mint bármely másik, felnőtt kollégájára. Ezenfelül a háztáji barkácsmunkákban szoktam segíteni, például szerelések, kerti és udvari takarítás, rendtartás. De ebbe én belenyugodtam. És a kollégiumban né­ha még hiányzik is... Ennél viszont rosszabb dolog hogy apu­kám betegeskedik. Nagyon aggódom érte.” Egy másik idézet: „Szüleim elváltak, azóta egy szeretetszol­gálat anyaóvójában élünk” Ezeket a sorokat Lengyel Anna nem Móra Ferenc vagy Móricz Zsigmond novelláiból válogatta, hanem a Sztehlo-ösztöndíjra je­lentkező diákok - mellesleg kitűnő tanulók - pályázataiból. Mint mondta: biztos benne, hogy jól döntött az egyház vezetősége, ami­kor megalapította az ösztöndíjat a tehetséges, kimagasló tanul­mányi eredményt elérő, de szociálisan rászoruló, egyházi közép­iskolában tanuló evangélikus diákok számára. Többször megkérdezték - folytatta az elnök asszony -, hogy miért „csak” evangélikus gyerekek kaphatják az ösztöndíjat. A vá­lasz egyszerű: „Azért, mert nem közpénzt, hanem a Magyaror­szági Evangélikus Egyház pénzét osztjuk szét. Azért, mert az evan­gélikus önazonosságot akarjuk erősíteni, hogy egyházunknak ily módon is megalapozzuk a jövőjét. Erősítsük értelmiségét.” A gyerekekhez fordulva ezt mondta Lengyel Anna: „Kérlek benneteket, hogy legyetek büszkék a Sztehlo Gáborról elneve­zett ösztöndíjra. írjátok be mindig az önéletrajzotokba. Tart­sátok egymással a kapcsolatot. Egymást megismerve mindig erőt meríthettek, és egymást segítve és bátorítva könnyebb lesz az életetek. Biztosan tudjátok, kinek kell köszönetét mondani. Is­tennek célja van veletek, és gondja van rátok.” Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgató­ja házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta: na­gyon büszke arra, hogy az MEE új ösztöndíját első ízben a De­ák téri iskola falai között osztják ki. Ittzés János elnök-püspök Gál 6,10 alapján tartotta meg áhí­tatát: „Testvérek, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leg­inkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” A püspök hang­súlyozta: az evangéliumhirdetés mellett a rászorulókért való fe­lelősséghordozást is tanítványaira bízta az egyház Ura. A Szentírásból tudhatjuk: Isten népe mindig figyelt azokra, akik segítségre szorultak. Az egyház szeretetszolgálata ebből a gyökérből kapja erejét - ez a mai alkalom is a diakónia része. Az egyház „körülnézett” és sok más rászoruló között észrevet­te azokat, akik most különösképpen ránk vannak bízva. Azokat a diákokat, akik evangélikus hittestvéreink, és különösen hátrá­nyos helyzetben vannak. Akinek szívébe Jézus Lelke érzékeny, mások bajára fogékony lelkiismeretet adott, az nem tekintheti mel­lékesnek ezt a kérdést. Azért evangélikusok kapják a díjat, mert Isten országának rendje az, hogy a felelősségnek körei vannak. „Ti vagytok most közel hozzánk - fordult a fiatalok felé Ittzés János. - Ti vagytok ezek, testvéreink a hitben. Azzal a boldog örömmel fogadjátok a segítséget, hogy szeretve vagytok, és az egy­ház felelőssége hordoz titeket.” Végül a püspök kegyelettel em­lékezett a névadóra, Sztehlo Gáborra. (Itt jegyezzük meg, hogy Ittzés János elnök-püspök volt az, akinek indítványára a bizottság elfogadta, hogy minden egyhá­zi gimnáziumban tanuló evangélikus gyermek pályázhasson a Sztehlo-ösztöndíjra.) Az oklevelek átadása előtt Lengyel Anna bemutatta a gyer­mekeknek Donáth László evangélikus lelkészt, akinek - mások mellett - a Deák téri Sztehlo-szobor felállítása köszönhető, va­lamint az egykori Sztehlo-gyerek Horváth Ádám televíziós ren­dezőt. Arra biztatta a diákokat, beszélgessenek vele, hadd vál­jon „személyessé a történelem”. Természetesen nagy tapsot kapott a díj ötletgazdája, Zász­­kaliczky Zsuzsanna művészettörténész, az Evangélikus Orszá­gos Múzeum tudományos munkatársa is. Meglepetést hozott a Sztehlo-ösztöndíj-átadó ünnepség zenei programja, a Budapesti Énekes Iskola, a Schola Canto­­rum Budapestiensis diákjainak előadása. A Bubnó Tamás kar­nagy és Mezei János vezette kórus műsorán szerepelt - egye­bek mellett - egy ének az Eperjesi graduálból, egy adventi élő­ének, felhangzott a Jöjj, népek Megváltója. Koncertjüket köve­tően a Deák téri gimnázium tanára, Bence Gábor karnagy is meg­énekeltette a jelenlévőket. Végül említésre méltó a Sztehlo Gábor-ösztöndíjasok tortája is: a Szamos Marcipán remeke. Egy kérdésre válaszolva Lengyel An­na elárulta, hogy - szándékuk szerint - minden évben ilyen tor­tát kapnak majd a Sztehlo-ösztöndíj átvételén jelen lévő gyerekek. ■ Kőháti Dóra Lie ista a teniszpályán Akit bemutatunk: Babos Tímea ► Nem volt könnyű utolérni és megszólaltatni a nyári szingapúri ifjúsági olimpián párosban bronzérmes teni­szezőt, Babos Tímeát - és nem csak azért, mert az inter­net kisördöge folyton úgy intézte, hogy a kérdéseimre adott válaszait tartalmazó leveleket rendre nem kaptam meg. A helyzetet az is nehezítette, hogy első megkeresé­semkor Timi épp New Yorkban volt, aztán amikor az el­múlt hetekben idehaza tartózkodott, az idejét az osztá­lyozóvizsgáira való felkészülés emésztette fel. Midőn pe­dig sokadik levélváltásunk után végre mégiscsak eljutot­tak hozzám a válaszai, már útban volt Ausztrália felé... Kiváló ifjú geográfus Bonyhádon A Magyar Földrajzi Társaság „kiváló ifjú geográfus” címet adományozott Tekeli Tamás­nak. A Bonyhádi Petőfi Sán­dor Evangélikus Gimnázium tanulója a tavalyi Lóczy Lajos országos középiskolai földrajzi tanulmányi versenyen elért első helyezéséért, valamint a földrajz elsajátításában mu­tatott dicséretes teljesítmé­nyéért kapta az elismerést. le J Tamás szinte minden eddi­gi versenyén országos döntőbe jutott. Most az országos közép­iskolai tanulmányi versenyre (OKTV) készül, amelyen a földrajz tantárgyból körülbelül ezren szokták megméretni ma­gukat. (Ezeken a tudáspróbá­kon hét-nyolc éve rendszeresen vannak döntősei a bonyhádi gimnáziumnak. Az OKTV-n a bonyhádi petőfisek közül ta­valyelőtt hárman, tavaly ketten jutottak be a döntőbe.)- Büszkék lehetünk diákja­inkra, akik tulajdonképpen az alapórákon elhangzottakon kí­vül - néhány kivételtől elte­kintve - különösebb felkészí­tést nem kapnak. A magas szintű szakmai tudás felé az első lépés, hogy elhitetjük ve­lük a versenyeken való ered­ményes szereplés lehetőségét. Lehet, hogy ez a legnehezebb? Mindenesetre szükség van hozzá fanatikus tanárokra, s nem mellesleg - a szó pozitív értelmében - fanatizálható diákokra - mondta Gruber László felkészítő tanár. * * * Bázisiskolájának jelölte a bony­hádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumot a National Geo­graphic Magyarország Online szerkesztősége. (Mellette a soproni Széchenyi István Gim­názium és a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium kapta még meg ezt a címet.) A bonyhádi intézmény a földrajzoktatásban az utóbbi években elért kiemelkedő or­szágos eredményeinek, illetve saját szervezésű földrajzi tu­dáspróbáinak köszönhetően kapta meg az elismerést. Az is­kolában évek óta rendszeresek a földrajzi vetélkedők, kvízjá­tékok. A gimnázium szervezi A Földgömb magazinnal közö­sen az Ésszel járom be a Föl­det! című nemzetközi közép­iskolai tanulmányi versenyt, amelynek döntőjét is Bonyhá­don rendezik. A. National Geographic Ma­gyarország Online kiállításokat rendez majd a bonyhádi isko­lában, és szakmai segítséget nyújt a magas színvonalú föld­rajzoktatáshoz. ■ - MR -De hiába a sok utazás, Timi szülte csak a teniszpályákat is­meri.- Ez egyszerre jó és rossz. Jó, hiszen ez általában azt je­lenti, hogy még versenyben vagyok, és természetesen leg­inkább ez számít - mondja. - Ugyanakkor persze rossz is, hiszen bár rengeteg helyen megfordultam már, mégis csak nagyon keveset láttam a nagy­világból. Akár Magyarországon - ezen belül szűkebb hazájá­ban, Sopronban -, akár a világ valamely távoli pontján tartóz­kodik - évente körülbelül két­százötven napot tölt külföldön -, Timi mindenhol ugyanazt a programot követi. Reggel nyolctól a teniszpályán trénin­gezik, aztán az edzőterembe megy, többnyire súlyzózni. A déli pihenő után újból tenisze­zik, majd két és fél óra ütöge­­tést követően másfél órát a konditeremben tölt, ahol az erőnléte javítása érdekében fut, kerékpározik vagy bok­szol. Este hatkor nyújtógya­korlatokkal zárja a napot. A szigorú napirend csak akkor „borul fel”, ha Timinek versenye van, vagy kap néhány hét pihenőt - például azért, hogy a soproni Berzsenyi Dá­niel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Isko­la és Kollégium - immár ti­­zenkettedikes - diákjaként le­tegye a vizsgáit.- Már a nyolcadik osztályt is magántanulóként végeztem - a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolába jártam -, aztán a líceumot eleve így kezdtem. Annak ellenére, hogy az elkövetkező években a te­niszre szeretnék koncentrálni, tudom, hogy a tanulást sem hanyagolhatom el, hiszen bár­mikor történhet valami, ami megakadályozhat a céljaim el­érésében. És bár ennyi elfog­laltság mellett nehéz jól telje­sítenem ezen a téren is (hogy azért mégis sikerül neki, azt az is mutatja, hogy megkapta a Magyar Köztársaság jó tanu­lója, jó sportolója címet - a szerk.), nem akartam olyan is­kolába jelentkezni, ahol eset­leg alacsonyabbak lennének a követelmények. Az edzések és a versenyek miatt szinte egyáltalán nincs időm a tanulásra, a vizsgákat megelőző hetekben tudom megtanulni a tananyagot - folytatja Timi. - Ezek az idő­szakok mindig nagyon nehe­zek - de utána azzal a tudat­tal mehetek újra edzeni, hogy semmi másra nem kell kon­centrálnom, csak a teniszre. Az összpontosítás pedig - más sportágakhoz hasonló­an - a teniszben is nagyon fontos.- Mindig a lehető legjobb eredményt szeretném kihozni magamból, függetlenül attól, hogy milyen versenyről van szó, és mekkora a tét. Ha ez mégsem sikerül, és utólag elé­gedetlen vagyok az ered­ménnyel, akkor ezen nem ví­vódhatok sokáig. Gyorsan kell továbblépnem, mert hétről hétre újabb és újabb tornákra utazom, és ha a sérelmeimen rágódnék, az elvonná a figyel­memet a játékról, az pedig könnyen vereséghez vezethet. A junior-világranglistán je­lenleg második helyen álló te­niszező eddigi eredményeit hosszú lenne felsorolni, ezért csak idei sikerei közül említjük meg a legfontosabbakat. Az if­júsági olimpián párosban szer­zett bronzérméről már esett szó. A Grand Slam-tornák (a világ négy legrangosabb te­niszversenye: Ausztrál Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open - a szerk.) junior ver­senyei közül párosban a Ro­land Garroson, Wimbledon­ban és a US Openen diadal­maskodott, és az Ausztrál Openen is döntőbe jutott. Egyéniben Wimbledonban negyeddöntőzött. Timi szerint a páros inkább a játékról szól, míg az egyéni nagyobb felelősséggel jár.- Nagyon szeretek páro­­sozni; élvezem, hogy ott egy partner is áll mellettem, aki­vel jóban, rosszban együtt va­gyunk. Ugyanakkor az egyé­nit is imádom, hiszen ott tel­jes mértékben magamra va­gyok utalva, és minden szitu­ációban én döntök. Továbbra is mindkettőt szeretném ját­szani, nem akarok választani közülük. Nem csak életkora mutatja- májusban ünnepelte a tizen­hetedik születésnapját -, hogy Timi lassan maga mögött tud­ja a gyermekéveket: a jövőben- kivéve esetleg egy-két juni­or Grand Slam-tornát - csak felnőttversenyeken indul. A következő év végéig szeretne bekerülni a legjobb százöt­ven játékos közé, a távolabbi cél pedig a legjobb harminc közé jutás... A sport egyébként Babosék­­nál családi hagyomány. Édes­anyja kézilabdázott, édesapja teniszezett, és most edzőként dolgozik, például lánya mellett is. Nővére, Zsuzsa szintén te­niszező volt; több korosztályos magyar, Európa-, illetve vi­lágbajnoki éremmel is büsz­kélkedhet, és egyébként szin­tén a líceumban végzett. Timi először úszott, majd nyolc­évesen váltott a teniszre.- A szüleim először elle­nezték, hogy teniszezzek, mert saját tapasztalataik alap­ján és a testvérem révén is tudták, hogy ez mennyi le­mondással - nem mellesleg pedig mekkora költséggel - jár. De miután kiderült, hogy megvan hozzá a tehetségem, és látták rajtam, hogy valóban komolyan szeretném csinálni, engedték, hogy erre az útra lépjek. Azóta már én is tu­dom, hogy a távoliét a szeret­teidtől és a barátaidtól, a sok­sok utazás, a folyamatos helyt­állás kényszere, az elvárások terhe, az iskolai kötelezettsé­gek mind-mind olyan ténye­zők, amelyek nagyon nehéz­zé tehetik a versenyzést, és ezeket csak úgy lehet leküzde­ni, ha mögötted áll a családod, vannak szurkolóid és támoga­tóid - nem utolsósorban pe­dig igazán szeretsz teniszez­ni. És én szeretek... ■ Vitális Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom