Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
12 -m 2010. november 7. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Átadták a Sztehloösztöndíjakat !► Folytatás az 1. oldalról A mosolygó Sztehlo-arckép alatt az evangélikusok nagy családjához tartozók ünnepeltek. Radosné Lengyel Anna, a Sztehloösztöndíjbizottság elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országosfelügyelő-helyettese, a Déli Egyházkerület felügyelője nyitotta meg az alkalmat. Miután bemutatta a bírálóbizottság jelen lévő tagjait, néhány - szívszorító - idézettel kezdte beszédét... „A családom nagyon rossz anyagi körülmények között él, apukám keresetéből. Ő alkalmi munkát végez, ezért jövedelme változó. Raktárban dolgozik, konténereket kell ki- és bepakolnia. Ebben én is szoktam neki segíteni. Engem ez legtöbbszörfelvillanyoz, mert örülök, hogy úgy tekint rám, mint bármely másik, felnőtt kollégájára. Ezenfelül a háztáji barkácsmunkákban szoktam segíteni, például szerelések, kerti és udvari takarítás, rendtartás. De ebbe én belenyugodtam. És a kollégiumban néha még hiányzik is... Ennél viszont rosszabb dolog hogy apukám betegeskedik. Nagyon aggódom érte.” Egy másik idézet: „Szüleim elváltak, azóta egy szeretetszolgálat anyaóvójában élünk” Ezeket a sorokat Lengyel Anna nem Móra Ferenc vagy Móricz Zsigmond novelláiból válogatta, hanem a Sztehlo-ösztöndíjra jelentkező diákok - mellesleg kitűnő tanulók - pályázataiból. Mint mondta: biztos benne, hogy jól döntött az egyház vezetősége, amikor megalapította az ösztöndíjat a tehetséges, kimagasló tanulmányi eredményt elérő, de szociálisan rászoruló, egyházi középiskolában tanuló evangélikus diákok számára. Többször megkérdezték - folytatta az elnök asszony -, hogy miért „csak” evangélikus gyerekek kaphatják az ösztöndíjat. A válasz egyszerű: „Azért, mert nem közpénzt, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház pénzét osztjuk szét. Azért, mert az evangélikus önazonosságot akarjuk erősíteni, hogy egyházunknak ily módon is megalapozzuk a jövőjét. Erősítsük értelmiségét.” A gyerekekhez fordulva ezt mondta Lengyel Anna: „Kérlek benneteket, hogy legyetek büszkék a Sztehlo Gáborról elnevezett ösztöndíjra. írjátok be mindig az önéletrajzotokba. Tartsátok egymással a kapcsolatot. Egymást megismerve mindig erőt meríthettek, és egymást segítve és bátorítva könnyebb lesz az életetek. Biztosan tudjátok, kinek kell köszönetét mondani. Istennek célja van veletek, és gondja van rátok.” Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta: nagyon büszke arra, hogy az MEE új ösztöndíját első ízben a Deák téri iskola falai között osztják ki. Ittzés János elnök-püspök Gál 6,10 alapján tartotta meg áhítatát: „Testvérek, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” A püspök hangsúlyozta: az evangéliumhirdetés mellett a rászorulókért való felelősséghordozást is tanítványaira bízta az egyház Ura. A Szentírásból tudhatjuk: Isten népe mindig figyelt azokra, akik segítségre szorultak. Az egyház szeretetszolgálata ebből a gyökérből kapja erejét - ez a mai alkalom is a diakónia része. Az egyház „körülnézett” és sok más rászoruló között észrevette azokat, akik most különösképpen ránk vannak bízva. Azokat a diákokat, akik evangélikus hittestvéreink, és különösen hátrányos helyzetben vannak. Akinek szívébe Jézus Lelke érzékeny, mások bajára fogékony lelkiismeretet adott, az nem tekintheti mellékesnek ezt a kérdést. Azért evangélikusok kapják a díjat, mert Isten országának rendje az, hogy a felelősségnek körei vannak. „Ti vagytok most közel hozzánk - fordult a fiatalok felé Ittzés János. - Ti vagytok ezek, testvéreink a hitben. Azzal a boldog örömmel fogadjátok a segítséget, hogy szeretve vagytok, és az egyház felelőssége hordoz titeket.” Végül a püspök kegyelettel emlékezett a névadóra, Sztehlo Gáborra. (Itt jegyezzük meg, hogy Ittzés János elnök-püspök volt az, akinek indítványára a bizottság elfogadta, hogy minden egyházi gimnáziumban tanuló evangélikus gyermek pályázhasson a Sztehlo-ösztöndíjra.) Az oklevelek átadása előtt Lengyel Anna bemutatta a gyermekeknek Donáth László evangélikus lelkészt, akinek - mások mellett - a Deák téri Sztehlo-szobor felállítása köszönhető, valamint az egykori Sztehlo-gyerek Horváth Ádám televíziós rendezőt. Arra biztatta a diákokat, beszélgessenek vele, hadd váljon „személyessé a történelem”. Természetesen nagy tapsot kapott a díj ötletgazdája, Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa is. Meglepetést hozott a Sztehlo-ösztöndíj-átadó ünnepség zenei programja, a Budapesti Énekes Iskola, a Schola Cantorum Budapestiensis diákjainak előadása. A Bubnó Tamás karnagy és Mezei János vezette kórus műsorán szerepelt - egyebek mellett - egy ének az Eperjesi graduálból, egy adventi élőének, felhangzott a Jöjj, népek Megváltója. Koncertjüket követően a Deák téri gimnázium tanára, Bence Gábor karnagy is megénekeltette a jelenlévőket. Végül említésre méltó a Sztehlo Gábor-ösztöndíjasok tortája is: a Szamos Marcipán remeke. Egy kérdésre válaszolva Lengyel Anna elárulta, hogy - szándékuk szerint - minden évben ilyen tortát kapnak majd a Sztehlo-ösztöndíj átvételén jelen lévő gyerekek. ■ Kőháti Dóra Lie ista a teniszpályán Akit bemutatunk: Babos Tímea ► Nem volt könnyű utolérni és megszólaltatni a nyári szingapúri ifjúsági olimpián párosban bronzérmes teniszezőt, Babos Tímeát - és nem csak azért, mert az internet kisördöge folyton úgy intézte, hogy a kérdéseimre adott válaszait tartalmazó leveleket rendre nem kaptam meg. A helyzetet az is nehezítette, hogy első megkeresésemkor Timi épp New Yorkban volt, aztán amikor az elmúlt hetekben idehaza tartózkodott, az idejét az osztályozóvizsgáira való felkészülés emésztette fel. Midőn pedig sokadik levélváltásunk után végre mégiscsak eljutottak hozzám a válaszai, már útban volt Ausztrália felé... Kiváló ifjú geográfus Bonyhádon A Magyar Földrajzi Társaság „kiváló ifjú geográfus” címet adományozott Tekeli Tamásnak. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulója a tavalyi Lóczy Lajos országos középiskolai földrajzi tanulmányi versenyen elért első helyezéséért, valamint a földrajz elsajátításában mutatott dicséretes teljesítményéért kapta az elismerést. le J Tamás szinte minden eddigi versenyén országos döntőbe jutott. Most az országos középiskolai tanulmányi versenyre (OKTV) készül, amelyen a földrajz tantárgyból körülbelül ezren szokták megméretni magukat. (Ezeken a tudáspróbákon hét-nyolc éve rendszeresen vannak döntősei a bonyhádi gimnáziumnak. Az OKTV-n a bonyhádi petőfisek közül tavalyelőtt hárman, tavaly ketten jutottak be a döntőbe.)- Büszkék lehetünk diákjainkra, akik tulajdonképpen az alapórákon elhangzottakon kívül - néhány kivételtől eltekintve - különösebb felkészítést nem kapnak. A magas szintű szakmai tudás felé az első lépés, hogy elhitetjük velük a versenyeken való eredményes szereplés lehetőségét. Lehet, hogy ez a legnehezebb? Mindenesetre szükség van hozzá fanatikus tanárokra, s nem mellesleg - a szó pozitív értelmében - fanatizálható diákokra - mondta Gruber László felkészítő tanár. * * * Bázisiskolájának jelölte a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumot a National Geographic Magyarország Online szerkesztősége. (Mellette a soproni Széchenyi István Gimnázium és a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium kapta még meg ezt a címet.) A bonyhádi intézmény a földrajzoktatásban az utóbbi években elért kiemelkedő országos eredményeinek, illetve saját szervezésű földrajzi tudáspróbáinak köszönhetően kapta meg az elismerést. Az iskolában évek óta rendszeresek a földrajzi vetélkedők, kvízjátékok. A gimnázium szervezi A Földgömb magazinnal közösen az Ésszel járom be a Földet! című nemzetközi középiskolai tanulmányi versenyt, amelynek döntőjét is Bonyhádon rendezik. A. National Geographic Magyarország Online kiállításokat rendez majd a bonyhádi iskolában, és szakmai segítséget nyújt a magas színvonalú földrajzoktatáshoz. ■ - MR -De hiába a sok utazás, Timi szülte csak a teniszpályákat ismeri.- Ez egyszerre jó és rossz. Jó, hiszen ez általában azt jelenti, hogy még versenyben vagyok, és természetesen leginkább ez számít - mondja. - Ugyanakkor persze rossz is, hiszen bár rengeteg helyen megfordultam már, mégis csak nagyon keveset láttam a nagyvilágból. Akár Magyarországon - ezen belül szűkebb hazájában, Sopronban -, akár a világ valamely távoli pontján tartózkodik - évente körülbelül kétszázötven napot tölt külföldön -, Timi mindenhol ugyanazt a programot követi. Reggel nyolctól a teniszpályán tréningezik, aztán az edzőterembe megy, többnyire súlyzózni. A déli pihenő után újból teniszezik, majd két és fél óra ütögetést követően másfél órát a konditeremben tölt, ahol az erőnléte javítása érdekében fut, kerékpározik vagy bokszol. Este hatkor nyújtógyakorlatokkal zárja a napot. A szigorú napirend csak akkor „borul fel”, ha Timinek versenye van, vagy kap néhány hét pihenőt - például azért, hogy a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium - immár tizenkettedikes - diákjaként letegye a vizsgáit.- Már a nyolcadik osztályt is magántanulóként végeztem - a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolába jártam -, aztán a líceumot eleve így kezdtem. Annak ellenére, hogy az elkövetkező években a teniszre szeretnék koncentrálni, tudom, hogy a tanulást sem hanyagolhatom el, hiszen bármikor történhet valami, ami megakadályozhat a céljaim elérésében. És bár ennyi elfoglaltság mellett nehéz jól teljesítenem ezen a téren is (hogy azért mégis sikerül neki, azt az is mutatja, hogy megkapta a Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója címet - a szerk.), nem akartam olyan iskolába jelentkezni, ahol esetleg alacsonyabbak lennének a követelmények. Az edzések és a versenyek miatt szinte egyáltalán nincs időm a tanulásra, a vizsgákat megelőző hetekben tudom megtanulni a tananyagot - folytatja Timi. - Ezek az időszakok mindig nagyon nehezek - de utána azzal a tudattal mehetek újra edzeni, hogy semmi másra nem kell koncentrálnom, csak a teniszre. Az összpontosítás pedig - más sportágakhoz hasonlóan - a teniszben is nagyon fontos.- Mindig a lehető legjobb eredményt szeretném kihozni magamból, függetlenül attól, hogy milyen versenyről van szó, és mekkora a tét. Ha ez mégsem sikerül, és utólag elégedetlen vagyok az eredménnyel, akkor ezen nem vívódhatok sokáig. Gyorsan kell továbblépnem, mert hétről hétre újabb és újabb tornákra utazom, és ha a sérelmeimen rágódnék, az elvonná a figyelmemet a játékról, az pedig könnyen vereséghez vezethet. A junior-világranglistán jelenleg második helyen álló teniszező eddigi eredményeit hosszú lenne felsorolni, ezért csak idei sikerei közül említjük meg a legfontosabbakat. Az ifjúsági olimpián párosban szerzett bronzérméről már esett szó. A Grand Slam-tornák (a világ négy legrangosabb teniszversenye: Ausztrál Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open - a szerk.) junior versenyei közül párosban a Roland Garroson, Wimbledonban és a US Openen diadalmaskodott, és az Ausztrál Openen is döntőbe jutott. Egyéniben Wimbledonban negyeddöntőzött. Timi szerint a páros inkább a játékról szól, míg az egyéni nagyobb felelősséggel jár.- Nagyon szeretek párosozni; élvezem, hogy ott egy partner is áll mellettem, akivel jóban, rosszban együtt vagyunk. Ugyanakkor az egyénit is imádom, hiszen ott teljes mértékben magamra vagyok utalva, és minden szituációban én döntök. Továbbra is mindkettőt szeretném játszani, nem akarok választani közülük. Nem csak életkora mutatja- májusban ünnepelte a tizenhetedik születésnapját -, hogy Timi lassan maga mögött tudja a gyermekéveket: a jövőben- kivéve esetleg egy-két junior Grand Slam-tornát - csak felnőttversenyeken indul. A következő év végéig szeretne bekerülni a legjobb százötven játékos közé, a távolabbi cél pedig a legjobb harminc közé jutás... A sport egyébként Baboséknál családi hagyomány. Édesanyja kézilabdázott, édesapja teniszezett, és most edzőként dolgozik, például lánya mellett is. Nővére, Zsuzsa szintén teniszező volt; több korosztályos magyar, Európa-, illetve világbajnoki éremmel is büszkélkedhet, és egyébként szintén a líceumban végzett. Timi először úszott, majd nyolcévesen váltott a teniszre.- A szüleim először ellenezték, hogy teniszezzek, mert saját tapasztalataik alapján és a testvérem révén is tudták, hogy ez mennyi lemondással - nem mellesleg pedig mekkora költséggel - jár. De miután kiderült, hogy megvan hozzá a tehetségem, és látták rajtam, hogy valóban komolyan szeretném csinálni, engedték, hogy erre az útra lépjek. Azóta már én is tudom, hogy a távoliét a szeretteidtől és a barátaidtól, a soksok utazás, a folyamatos helytállás kényszere, az elvárások terhe, az iskolai kötelezettségek mind-mind olyan tényezők, amelyek nagyon nehézzé tehetik a versenyzést, és ezeket csak úgy lehet leküzdeni, ha mögötted áll a családod, vannak szurkolóid és támogatóid - nem utolsósorban pedig igazán szeretsz teniszezni. És én szeretek... ■ Vitális Judit
