Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
io <« 2010. november 7. EHE-MELLÉKLET Evangélikus Élet Hallgatói szemmel A teológusgyülekezet ► Új környezet, megváltozott életforma, ismerős és ismeretlen emberek, elvárások. Akár elsőéves, akár majdnem végzős, azaz ötödéves teológusról beszélünk, érvényesek az előbb említett szavak. Az alábbiakban két hallgatót kérdeztünk meg arról, milyen is ez az új kezdet, hogyan élték meg az eddig eltelt időt, mire számítanak a jövőre nézve, milyen terveik vannak a teológián, illetve a gyülekezeti szolgálatban. Németh Katalin jelenleg ötödéves, nappali tagozatos, teológuslelkész szakos hallgató, aki a Nemescsó-Meszlen-Acsád-Kőszegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközségből érkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) falai közé. Új hallgatóink közül Zahorecz Pál Márk nyilatkozott, aki szintén nappali tagozaton kezdte el tanulmányait az idei tanévben, szintén teológus-lelkész szakon, és a kecskeméti gyülekezethez tartozik.- Mielőtt az EHE-re jelentkezik valaki, általában már van bizonyos gyülekezeti tapasztalata. Mikor és miért döntöttetek úgy, hogy felvételiztek egyetemünkre? Németh Katalin: 2005-ben döntöttem úgy, hogy felvételizni fogok. Egy évet tanultam hittant, majd Kőszegen érettségiztem belőle, és 2006-ban jelentkeztem. Zahorecz Pál Márk: Rögtön érettségi után felvételiztem a teológiára, mert szeretném a többi embernek is átadni és hirdetni Isten szerető kegyelmét. Ezen túl a teológia mint tudomány is érdekel.- Szinte mindenki meg tudja nevezni azt az egy-két embert, aki nagy hatással volt az életére, s akinek a hitbeli fejlődését és a teológiára való eljutást köszönheti. Esetetekben volt-e ilyen személy, és ha igen, milyen módon hatott rátok? N. K.: Egyrészt gyermekkorom óta jártam vasárnaponként nagypapámmal istentiszteletre, nyaranta gyermektáborokban vettem részt. Másrészt lelkészeim: Kalincsák Balázs és Varga Katalin gyülekezetünkben - jelenleg is - végzett szolgálata is nagyban befolyásolt. Z. P. M.: A nagymamám és Kis János lelkészem volt, aki elindított ezen az úton, és támogatott, támogat ma is.- Milyen várakozással, tervekkel érkeztetek az EHE-re? N. K.: Úgy érkeztem a teológiára, hogy lelkész szerettem volna lenni, és hála Istennek, meg is maradt ez a szándékom. Z. P. M.: Várakozásaim között szerepelt, hogy jó közösségbe kerülök, és találkozhatok érdekes emberekkel, tanárokkal. Terveim közt elsősorban az szerepel, hogy úgy hirdessem Isten igéjét a hétköznapokban, a hétköznapokról, hogy az emberek megérezzék annak súlyát, mit is jelent a megváltás, micsoda ajándék számunkra, hogy valaki életét adta értünk.- Hogyan értékelitek az eltelt időt, amelyet az intézmény falain belül töltöttetek? N. K.: Összességében pozitívan. Persze minden ember életében vannak könnyebb-nehezebb időszakok, velem is így volt itt a teológián, de sok pozitív benyomással gazdagodtam, erősödhettem, tanulhattam, és sokat köszönhetek tanárainknak. A tanulás mellett harmadik éve a Hallgatói Önkormányzat tagja is vagyok, illetve néhány alkalommal külföldre is ellátogathattam az egyetemünk jóvoltából. A németországi Mindenben diakóniai gyakorlatot végeztem, cserediák lehettem a kolozsvári teológián, tavaly fél évet Erasmus-diákként Helsinkiben tanulhattam, és most októberben Rómában képviseltem egyházunkat az első alkalommal megrendezett római Kirchentagon. Z. P. M.: Nagyon jól érzem magam, már most sok új barátot találtam, és megismertem a tanárok nagy részét. Évfolyamtársaimmal együtt lelkesen vetettük bele magunkat az egyetemi életbe, és minden esély megvan rá, hogy ez így is maradjon.- A teológus léttel együtt jár, hogy a gyülekezeti munkában jelen vagyunk, alkalmakon részt veszünk, igyekszünk segíteni. Megmaradt-e a kapcsolatotok az anyagyülekezetetekkel? Mennyire vagytok benne a gyülekezeti életben? N. K.: Igen, mindmáig nagyon szoros a kapcsolat! Szinte minden alkalmon - legyen az állandó vagy időszakos - részt veszek, segítek. Többször helyet - tesíttettem is lelkészeimet szószéken, ifjúsági órát, gyermekhittant is szoktam tartani. Z. P. M.: Természetesen igen, és ha tehetem, minden hétvégén ott vagyok az istentiszteleteken, szolgálok alkalmakon. Rendszeresen tartok gyermek-bibliaórát, alkalmanként ifiórát, rendszeresen beszélgetek a gyülekezet tagjaival, idősekkel, fiatalokkal egyaránt.- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? N. K.: Gyülekezeti lelkész szeretnék lenni. Különösebben nem gondolkodom speciális szolgálati irányon — úgymint iskola- vagy börtönlelkészi szolgálat -, és külön korosztályon sem, mert elsősorban a gyülekezeti lelkészség vonz, abban pedig minden korosztály, mindenféle szolgálat megtalálható. Én ebben a sokféleségben jól érezném magam. Z. P. M.: A jövőt úgy képzelem el, hogy elvégzem a teológiát, majd szeretnék tanári diplomát is szerezni. Természetesen a régi és új emberi kapcsolataim megtartására is törekedni fogok, és az Istennel való kapcsolatomban is szeretnék fejlődni, hogy lelkészként igazán át tudjam adni a kereszténység lényegét. Speciálisan a missziói lelkészség érdekel a legjobban. ■ L. K. G. Vajon hogyan él együtt közel nyolcvan teológiai hallgató az egyetem kollégiumában, a teológusotthonban, és hogyan válnak a gyülekezeti szolgálatra készülők a tanulás alatt maguk is egy sajátos gyülekezetté? Ez az a kérdés, amelynek megválaszolása az egyetem lelkészének legfőbb feladata, hiszen a tanulás mellett a közösségi és lelki élet legalább akkora szerepet kell, hogy kapjon a teológusok életében. Ennek megfelelően alakult ki az egyetemi mindennapoknak az a rendje, amelyben bizony elég nehéz unatkozni. Az egész nap folyó előadásoknak, szemináriumoknak igei keretet adó reggeli és esti áhítatok, a minden szerdán délelőtt tartott úrvacsorás istentisztelet, az adventi és böjti időszakban sorra kerülő, gyülekezetek meglátogatását célzó különböző alkalmak (szupplikációk, tézményben koncentrálódó gyülekezetté válhassanak. Természetesen mint minden gyülekezetben, a teológián is adódnak az örömök mellett gondok és nehézségek, a szeretetteljes légkör mellett vannak konfliktusok is, amelyeket meg kell oldani. De még ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy végül közelebb kerüljünk egymáshoz, Urunkhoz és ahhoz a szolgálathoz, amelyet az egyetemi viszonyokhoz képest felnagyítva és kíméletlenül valóságosan kell majd kezelniük a szolgálatba indulóknak. Ehhez igyekszik megadni minden tőle telhető támogatást és szeretetet az oktatóktól a személyzet tagjaiig mindenki, hogy a teológusok felkészülhessenek arra, ami nincs leírva a könyvekben, de amit mégis egy egész életen át kell tanulniuk, tanulnunk. ■ Zsíros András, az EHE lelkésze „...az oktatóktól a személyzet tagjaiig”, akik munkájukkal, szeretetükkel a működéshez szükséges hátteret biztosítják Köszönjük a Dr. Sólyom Jenő Alapítványon (adószám: 18049000-1-42), a Csonka Albert-ösztöndíjon, illetve a Déli Evangélikus Egyházkerület által alapított ösztöndíjon keresztül nyújtott támogatást! Minden további, a képzést segítő adományt szeretettel fogadunk az alábbi bankszámlaszámon: 11707024-20272733. Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel meghív minden érdeklődő középiskolást és gyülekezeti tagot a 2010. november 11-én, csütörtökön rendezendő hagyományos nyílt napra. Jelentkezés és információ a rektori hivatalban: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1051,20/824-9263. Fax: 363-7454. E-mail: teologia@lutheran.hu. teológusnapok, hospitációk, passiókörút) mellett szinte minden hétre jut valami különleges program, ünnepség vagy vidám összejövetel, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik abban, hogy az egyetem hallgatói, oktatói és dolgozói mind egy közösséggé, egy kis helyen, egyetlen in-Az önálló kutatás öröme A doktoranduszhallgatóknak a képzés három éve alatt nem csupán tudásuk gyarapítására van idejük, hanem saját izgalmas témájuk kutatására is. Az öröm mellett azonban ott van a kívánság és a remény - méghozzá mind a doktoranduszok, mind pedig a tanárok oldaláról -, hogy a képzési idő alatt a hallgatók valóban módszertani szempontból is, és tartalmilag is elérjék azt a szintet, amely az önálló kutatásokhoz, az új felfedezéséhez, egy adott kérdés kifejtéséhez, illetve egy-egy probléma megoldásához szükséges. Nagy örömünkre szolgál, hogy évente három állami ösztöndíj áll rendelkezésünkre, ezen túlmenően pedig a külföldön tanulni vágyók számára is fel tudunk kínálni ösztöndíj-lehetőségeket, ápolva ezzel a nemzetközi kapcsolatokat. A tudományos munkában ugyanis véleményünk szerint mind hazai, mind nemzetközi szinten nagyon fontos az együttműködés. Épp ezért a Doktori Iskola igyekszik minden lehetőséget megragadni, amely révén új kapcsolatok épülhetnek ki, miközben törekszik a már meglevők ápolására, fenntartására. Minden olyan témánál, amely jellegéből fakadóan interdiszciplináris, igyekszünk külsős témavezetőt beadásokat, illetve tanulmányi napokat tartsanak. Doktoranduszhallgatóink kisebb-nagyobb konferenciák keretében lehetőséget kapnak eredményeik bemutatására, megvitatására. vonni. Más intézményekből is hívunk előadókat, hogy meghirdetett kurzusaink a tudományok minél szélesebb spektrumát fedjék le. A hazai kollégák mellett külföldi előadók is gyakran megfordulnak nálunk, hogy elő-Az érdeklődők minden további részletet megtalálnak a Doktori Iskola honlapján: http://teol.lutheran.h u/ta nszek/drisko la/ ■ Dr. Jutta Hausmann, a Doktori Iskola vezetője
