Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
Evangélikus Élet EHE-MELLÉKLET 2010. november 7. » 9 Színek harmóniája A Gyakorlati Teológiai Tanszéken nyüzsgés van, mint általában. Petriné Feyér Judit iskolai gyakorlatra viszi a pedagógiakurzus hallgatóit. Szalay Mária pszichológus, családterapeuta a felsőbb éves hallgatókkal elemzi azt a tesztet, amelyet néhány éve, a felvételi vizsgán írtak. Balázs Géza és Sánta Anikó kommunikációt és beszédtechnikát tarnt, Buda Annamária első előadásait tartja a diakónia tárgykörében. Segítő diákok - demonstrátorok - rendezik a tanszéki könyvtárat. Könyvhalmok mindenütt, ahova nézünk. Közben hatodévesek körlevelét fogalmazom, és mentorokkal telefonálok. Iskolai és gyülekezeti gyakorlatokat, soproni hospitációt szervezünk. Sok emberrel, belső és külső munkatársakkal hangoljuk össze a tennivalókat. A gyakorlati képzés sok szálból fonódik össze, ez a jellegzetesség a természetéből fakad. Fontos azonban, hogy a sokféle szín harmonikus képet alkosson, ne nyugtalan színkavalkádot. Ebben a tanévben a főtárgyak közül az igehirdetéssel foglalkozó diszciplína van a homloktérben. A homiletika-előadás mellett két izgalmas szemináriumon tanulják a hallgatók a szószéki megszólalás tudományát. Az elsőévesek bevezető gyakorlata azt a célt tűzte maga elé, hogy az előtt tanítsa a hallgatókat a nyilvános beszédre, a figyelmet lekötő, izgalmas, érdekes előadásra, mielőtt prédikálni kezdenének. Szürkévé és unalmassá válik az igehirdetés, ha fordított a sorrend. Frázisok, semmitmondó, üres fordulatok akkor áradnak a szószékről végeláthatatlan folyamban, ha a lelkész előbb kezdett prédikálni, és utóbb próbálkoztak megismertetni a beszéd művészetével. Ezért az elsőéves homiletikahallgatók színekkel, hangokkal, versekkel, ritmusokkal, tónussal, szemkontaktussal ismerkednek, a beszéd izgalmát, feszültségét, dramatikáját tanulják - és csak két év múlva veszik föl a második szemináriumot, a homiletikai gyakorlatot. Ezen a szemináriumon a szabad beszédet tanulják a hallgatók, a gyülekezettel való kontaktus fontosságát: az igehirdetés ne felolvasott előadás legyen, hanem a padban ülő gyülekezet megszólítása. Nehéz ezt a készséget elsajátítani úgy, hogy a szabad beszéd ne igénytelen, rendezetlen szófolyam legyen, hanem a megszólító mondatok által elérje az evangélium a hallgatókat. Még egy kényes és izgalmas eleme van ennek a gyakorlatnak: a hallgatók reflektálnak egymás teljesítményére. Meg kell tanulniuk úgy értékelni egymás igehirdetéseit, hogy kritikájuk szigorúan a szakmaiság keretein belül maradjon, és építő, előrevivő hatást érjen el. Elmondani és meghallgatni a véleményeket - lehet, hogy nem kisebb művészet, mint maga a színvonalas nyilvános megszólalás. A homiletikaoktatást Szabó Lajos tanszékvezető végzi, legfőbb segítője Pángyánszky Ágnes lelkész. Ennek a tanévnek másik súlypontja a valláspedagógia. Idén a hangsúly a szakmódszertanórákon van. A Gyakorlati Intézet kezében van ez a tárgy. E sorok írójának partnerei Kodácsy-Simon Eszter és Gömböcz Elvira. Minden szakon gyakoroljuk a hittantanítást. A kántor szakosok a kisgyermekekkel való gyülekezeti foglalkozást tanulják. A hittanár-nevelő mesterszakon az Ószövetség, a x dogmatikai és etikai téö mák, valamint a világ- 2 vallások tanítása van soron. Izgalmas kérdéssel foglalkoznak a katekéták, mégpedig a csodatörténetek tanításának teológiai, didaktikai és módszertani ismereteivel. Egyszerre több hittankönyv van az asztalon, hiszen a hitoktatás teljes folyamában rengeteg csodatörténetet tanítunk. Ám mennyire más egy tágra nyitott szemű kisgyereknek elmesélni a vízen járó Jézus történetét, mint egy szúrós tekintetű kamasszal együtt keresni ennek a történetnek a mondanivalóját! Izgalom tehát a tanteremben is van, nem csak a szószéken. Abban bízunk és arra törekszünk, hogy a gyakorlati oktatás sokféleségéből a jó felkészültség biztonságát és harmonikus színvilágát vigyék magukkal végzett hallgatóink. ■ Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője „Theologia et musica” Luther Márton a teológia után a zenét tartotta a legfontosabb tudománynak, hiszen tudta, vallotta és érezte, a hitnek és a hit egyes elemeinek elmélyítésében a zene központi szerepet játszik! A tudomány az elméhez és a szellemhez szól; a zene a szellemhez, az elméhez és a tudományhoz: a teljes embert érinti! Tanszékünk zenei/egyházzenei tevékenysége több szálon fut. Felelősek vagyunk ugyanis az egyetemen folyó valamennyi képzésben az egyházzene oktatásáért,- de az országunkban változó társadalmi és oktatási keretek között a zenei nevelés és a zeneoktatás egészéért is - lutheránus alapon. 2007 óta főiskolai szintre emeltük egyházunkban a kántorok képzését. Hirdetjük és valljuk: a jó egyházzene az istentisztelet szerves része, nem pusztán esetleges dísze. A kántor szakosok teljes képzésén túl az egyetemen folyó munka magában foglalja a teológusok énekanyagismeretének kibővítését, valamint a különböző pedagógiai (iskolai) és gyülekezetpedagógiai elvárások kielégítését. Kapcsolatokat építünk határainkon innen és túl. Igyekezünk támogatni és összekapcsolni a különböző egyházzene-oktatási szinteket az egyházi általános iskoláktól a gimnáziumok zenei életén, versenyein, zenei táborokon át a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben folyó regionális képzésig. Támogatjuk és segítjük mind az ökumenikus, mind a lutheránus kórustalálkozók programválasztását és szervezését. Az egyetem falain belül gondoskodunk az áhítatok, ünnepi istentiszteletek, tudományos ülések zenei szolgálatáról. De szervezünk fakultatív programokat, házi hangversenyeket is. Ismerve és látva a hazai zeneoktatás és nevelés állapotát, gyülekezeteink helyzetét s a ránk váró kihívásokat, elmondhatjuk: feladatunk nem kevés! ■ Dr. Kinczler Zsuzsanna adjunktus, Egyházzenei Tanszék A teológusotthon hétköznapjai Az Evangélikus Teológusotthonban folyó élet szerves része a közösségépítésnek. A hivatalos programokon kívül a kollégiumban is szervezünk saját rendezvényeket. Eddig minden délelőtt reggeli áhítatokat tartottunk, ahol teológusok szolgáltak. Novembertől szeretnénk, hogy a reggeli áhítatok valóban reggel legyenek, és be tudják tölteni azt, ami valójában a szerepük: hogy Isten igéjével és Isten igéjére ébredjünk fel. A tavalyi tanévben fogalmazódott meg bennünk, hogy úrvacsorás istentiszteletet is tartsunk, és ezáltal igazi közösség formálódjon belőlünk és közöttünk. így minden szerdán délelőtt egy budapesti lelkészt hívtunk meg azért, hogy jobban megismerhessük egymást, és minél sokszínűbb igehirdetéseket hallgathassunk. Idén is folytatjuk ezt a kezdeményezést, a mostani istentiszteleteken viszont oktatóink és tanáraink szolgálnak, hogy bennük ne csak vizsgáztatóinkat lássuk, hanem szolgatársunkat és testvérünket a Jézus Krisztusban. Az istentiszteletek után lehetőség nyílik - tea, kávé és keksz mellett - kötetlen beszélgetésre, amire a Hallgatói Önkormányzat hétről hétre szeretettel vár mindenkit. A kéthetente működő EHE-klubon zsíros kenyér, tea és ropogtatnivaló mellett összejövünk beszélgetni, véleményeket és álláspontokat ütköztetni és cserélni. Minden héten imaközösségre gyűlünk össze a kápolnában; egymásért, teológiánkért, az itt lévő közösségért, családjainkért, gyülekezeteinkért, és Krisztus örömhírének továbbadásáért imádkozunk. Esti áhítatainkon a tanév első felében a másodéveseket hallgathatjuk meg, akik első áhítatukat tartják a teológián. Nagyon fontosnak tartjuk a gyülekezeti szolgálatot, valamint a gyülekezetekkel való kapcsolattartást. Ezt szolgálják adventben és böjtben a szupplikációk és a teológusnapok, melyek keretében hirdetjük az igét, és szeretetvendégséggel egybekötött alkalmakon személyesen is megismerkedünk egy-egy gyülekezet tagjaival. A tanuláson és a lelki alkalmakon kívül a testi egészségünkre is figyelünk. Fakultatív módon testnevelésórára járunk, ezenkívül spontán foci- és kosármeccsek is szerveződnek az egyetem sportpályáján. A Piliscsabán megrendezett tanévkezdő csendeshétvége és az október közepén tartott bagolybefogadó a két legnagyobb szabású alkalmunk. Utóbbin a felsőbb évesek nevében a Hallgatói Önkormányzat ünnepélyesen köszönti az elsőéves „baglyokat” közösségünk immár teljes értékű tagjait, akik belekóstoltak a tanulásba, és már kezdik felvenni az egyetemi élet ritmusát. A tavaszi szorgalmi időszakot lezáró kerti partira minden évben nagy lelkesedéssel készülünk. A teológus zenés áhítatot követően teológus-lelkész focimeccsre és vidám együttlétre is sor kerül. A közös programok lehetőséget nyújtanak egymás megismerésére, a szervezés pedig a közös munkára. Adja Isten, hogy jól és eredményesen tudjunk együttműködni, és egymást megismerve segítőtársak és testvérek lehessünk az Úr Jézus Krisztusban! ■ Hulej Erzsébet Klaudia szenior Pillanatképek az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2010. évi zenei eseményeiből Még javában zajlott a téli vizsgaidőszak, amikor a kántor szak hallgatói orgonahangversenyt tartottak a zuglói templomban. Böjtben liturgikus gyakorlat következett a festői szépségű Bánkon. A kántor szakosok - elkísérve a szupplikáló teológust - a vasárnapi istentisztelet teljes zenei szolgálatát ellátták. Az énekkar és a liturgikusének-szeminárium a rákoskeresztúri templomban adott böjti zenés áhítatot. A húsvéti ünnepek elmúltával ismét emlékezetes alkalom következett: a teológusotthon kápolnájában zongoramuzsikával és énektételekkel emlékeztünk meg Chopin születésének kétszázadik évfordulójáról. Ha május, akkor teológus zenés áhítat, amelynek keretében a tanszéken folyó zenei munkaágak adnak ízelítőt éves munkájukból. Idén is hallhattuk az énekkart, a liturgikusének-szemináriumot és a fúvószenekart. Hallgatóink énekkíséretekkel és önálló orgonadarabokkal kapcsolódtak be a közös zenélésbe. A zongora- és magánénekórákon folyó munkába egy külön bemutató alkalmával nyerhettek bepillantást az érdeklődők. Ezután következett az, amitől azt mondhatjuk, a 2010-es tavaszi félév mérföldkőnek számít egyházzenei munkánkban. Idén tavasszal tett sikeres záróvizsgát az első kántor szakos évfolyam. Végzőseink a zuglói vizsgahangversenyen orgonáltak, és énekkari műveket vezényeltek, a siófoki, templomban pedig az istentisztelet orgonás szolgálatát végezték és liturgikus tételeket szólaltattak meg. Ám még a tanévzárón való közreműködéssel sem értünk a feladatok végére. Három különböző karakterű zenés programmal ugyanis a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóba is bekapcsolódtunk. Korálok és évszázadok című műsorunkban öt korái különböző feldolgozásai szólaltak meg a reformáció korától 20. századi szerzők műveiig. Másnap tanár-diák hangversenyen orgonáltunk. Végül a szarvasi Újtemplomban zsoltáros istentiszteletet, vesperát énekeltünk. Hasonló intenzitással indult az őszi félév is. Énekkari vendégszolgálattal a hátunk mögött, ökumenikus kórustalálkozóra és adventi vesperára készülünk. Legyen bár szó fellépésről, szolgálatról, tanóráról vagy gyakorlásról, újra és újra megtapasztalhatjuk, Istennek milyen csodálatos adománya a zene. ■ Dr. Finta Gergely tanszékvezető, Egyházzenei Tanszék
