Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. október 24. »► 7 Százötven éve született Szlávik Mátyás teológiai professzor Ajándék Pécsnek ► A Magyarországi Evangélikus Egyház rendezett zenés programot - Családi matiné címmel - Európa kulturális fővárosában, Pécsett. A város Nemzeti Színházában október 16-án zajlott eseményt Németh Zoltán, a szervezésben is részt vállaló helyi evangélikus egyházközség lelkésze nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy e délelőtt lényegében az evangélikusok ajándéka Pécsnek. A belépődíj nélküli rendezvényre nem csak helybéliek voltak kíváncsiak, a környező településekről is szép számmal érkeztek kicsik és nagyok, hogy megtöltsék a gyönyörű színházépület nézőterét. Nagyapámra emlékezem. Népes családunkban ő volt a példakép. Bár én még kicsi gyermek voltam, amikor meghalt, mégis mintha velünk élt volna, mert édesanyám és számos nagynéném mindig meséltek valami történetet vele kapcsolatban. Példaként állították őt az unokák elé. Szlávik Mátyás i860, október 24- én bányászcsaládban született Dobsinán (ma Szlovákia). Rozsnyón érettségizett kiváló eredménnyel. Eperjesen tanult tovább az evangélikus kollégiumban. Mivel itt is kiváló eredménnyel végzett, ösztöndíjat kapott a Halle-Wittenbergi Egyetemen, ahol filozófiát és bölcsészetet tanult. Die Reformation in Ungarn című disszertációjával 1884-ben itt szerezte meg doktori címét. (Doktori diplomáját jelenleg is őrzöm.) írói tehetsége már fiatalon megmutatkozott. 1883-ban, a Luther születésének négyszázadik évfordulóján rendezett ünnepségek alkalmából bejárta a lutheri városokat, élvezetes beszámolókat írt magyar és német egyházi és napilapokba. 1884-ben tanári állást kapott az eperjesi kollégium rendszeres teológiai tanszékén. Később professzorrá nevezték ki: dogmatikát, etikát, bölcsészettörténetet tanított. Az utóbbit és a művelődéstörténetet évtizedekig tanította az eperjesi Jogakadémián is. Többször volt dékán és rektor. Nagyapámat szikár, szúrós szemű, de nagyon melegszívű embernek tartották. Tanítványai rajongtak érte, pedagógiai működése áldásos volt. Hosszú évekig ellátta az eperjeA dobsinai szülői ház si magyar-német egyház lelkészi teendőit is. Első könyve 1887-ben jelent meg A legújabb theologia történetéből címmel. Számos publikációja közül néhány: Bölcsészettörténet 1-2. (1888-1889), Kant ethikája (1894), A szabadakarat kérdéséhez (1896), A két protestáns vallási típus kérdéséhez (1914). Hosszú, mozgalmas és tartalmas élete folyamán számtalan magyar és német nyelvű napilapnak és folyóiratnak írt utazási beszámolókat, irodalmi dolgozatokat. Ezeket összegyűjtötte és beköttette 1883-tól 1914- ig. A cikkgyűjtemény olvasható az Evangélikus Országos Könyvtárban, ahol nagyapám könyvtára is megtalálható. Rengeteg könyvismertetőt írt, rendszeresen tudósította a magyar evangélikus újságokat a német teológiai, filozófiai és világi irodalomról. írásaiból és családi krónikákból megismerhető színes egyénisége, sziklaszilárd jelleme, hazafiassága. 1885-ben feleségül vette Siebert Olgát, akivel ötvenkét boldog évet élt együtt. Kilenc leányuk született, közülük az egyik az én édesanyám. Egyik gyermekük tizenhét éves korában meghalt, ezt a traumát nagyszüleim egész életükben nem tudták elfelejteni. Valamennyi lányukat férjhez adták, szorgalmas és tehetséges unokáik születtek. Számos elfoglaltsága mellett Szlávik Mátyásnak jutott ideje hobbijára, a természetjárásra is. Nagy szerelme volt a Magas-Tátra, ahová sok tanítványát is elvitte hosszú túrákra. Alapító tagja volt a Tátrai Turista Egyletnek. 1911-ben háromnyelvű, képes tátrai útikönyvet írt. Eperjesen a 19-20. század fordulóján élénk irodalmi és zenei élet folyt. Országos hírű volt a Széchenyi-kör, melynél egyszer két napig Jókai Mór is vendégeskedett. Nagyapám és tanítványai aktív tagjai voltak ennek a körnek és az eperjesi kulturális életnek. Szlávik Mátyás sokat utazott. Részletes beszámolókat írt különböző újságoknak. Legérdekesebb útja Szerbián és Bulgárián át Törökországba vezetett. Bulgáriában éppen a király koronázási ünnepségén vett részt. Isztambulban az osztrák követség révén egy szultáni ebédre kapott meghívást. Beszámolóiban részletesen írt az iszlám hitről, a ramadánról, a török életről. Hosszú utazást tett Kis-Ázsiában is. A trianoni békeszerződés nagy traumát jelentett a család számára. Mivel nagyapám magyarnak vallotta magát, az egész családnak el kellett hagynia a Csehszlovákiához csatolt szülőföldet és a szeretett Eperjest. Hosszú hónapokon át vagonban lakott a család. Tanított még az ideiglenesen Budapesten működő teológián, majd 1922-ben nyugdíjba vonult. Ezután is aktív maradt azonban: számtalan helyen tartott istentiszteletet, főleg német nyelven, évekig az evangélikus gimnáziumok és a tanítónőképzők érettségi biztosaként tevékenykedett. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia Kazinczy Gábor-díjat és emlékérmet adományozott neki hosszú tanári és írói munkájának elismeréséül. 1934-ben aranydiplomát kapott Halléban. 1937. december 3- án hunyt el Rákosszentmihályon. A Jogakadémia 1938. január 13-ai kari ülésén jegyzőkönyvben örökítették meg emlékét. A családban ma is sokat beszélgetünk róla, gyakran nézegetjük a régi fényképeket, olvasgatjuk írásait. Egyik rokonom a Szlávik család felmenőit keresi, és már a 18. század végén talált adatokat. Egyik unokám, amikor egy neves egyházi személyről kellett esszét írnia a gimnáziumban, ükapját, Szlávik Mátyást választotta témának. Híres nagyapám élő emlékét őrzi családunk és az evangélikus egyház. ■ Dr. Gávay Éva A műsor első számaként a pécsi gyülekezet nagykórusa lépett fel. Az együttes harminc esztendeje szerveződött újjá, azóta ápolja és szolgálja hűségesen a kórusművészet ügyét. A negyventagú énekkar ezúttal protestáns barokk szerzők műveit adta elő Lovász Péterné Balázs Magdolna karnagy vezetésével. A nagykórust a Pécsi Gospelkórus követte. Az Árvái Dániel és Bánki András vezette együttes a szivárvány színeibe öltözve vonult a színpadra. A huszonöt fiatal előadásában magyarul, angolul és afrikai nyelveken csendültek fel az Istent dicsőítő énekek. A kóruskoncerteket méltán honorálta tapssal és elismerő kiáltásokkal a közönség. Szünet után - a matiné második részében - az országszerte ismert és elismert Kaláka ajándékozta meg műsorával a kulturális fővárosba érkezetteket. A harminc éve alakult és az idők folyamán - többek között -Kossuth-díjjal és a Magyarországi Evangélikus Egyház Prónay Sándordíjával kitüntetett együttes tagjai (Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs) a tőlük megszokott virtuozitással adták elő szerzeményeiket (képünkön). Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, József Attila, Kányádi Sándor és mások megzenésített verseinek némelyikét velük együtt énekelték a nézőtéren helyet foglaló idősebbek és fiatalok. „Ennek az alkalomnak a megvalósításával nem csupán a pécsi kulturális eseményekhez való csatlakozás volt a célunk - mondta Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, aki Lengyel Anna kerületi felügyelővel együtt képviselte egyházunkat -, azt is szerettük volna elérni, hogy legyen egy jó délelőttjük mindazoknak, akik eljöttek, és valóban »szeretetalapú« családi együttlétben lehessen részük.” ■ WlSZKIDENSZKY ANDRÁS EVELET-EST Az Evangélikus Élet legközelebbi rendezvényén Ezerarcú Indonézia - világvallások a vulkánok földjén címmel Uradi György lelkész tart vetített képes előadást Balin, Jáván és Szumátrán tett útjáról. Díszvendég: Mangasi Sihombing, az Indonéz Köztársaság volt magyarországi nagykövete. November 11-én, csütörtökön 18 órakor a Fehér Páva zarándokszálló éttermének pincehelyiségében (1091 Budapest, Üllői út 7., a Kálvin tértől egy percre; az épületben van lift) A részvétel ingyenes. Schimkó János lutheránus orvosdoktor emlékezete ► Schimkó János Theophil István kétszázhuszonöt esztendeje, 1785. október 22-én a Felvidéken, a Trencsén vármegyei Bánluzsányban (ma Podluzany, Szlovákia) született evangélikus családban. Édesapja, Schimkó István lelkészként szolgált, édesanyja Hofmann Márai Krisztina volt. A kor szokásainak megfelelően a magyar nyelv minél tökéletesebb elsajátítása végett szülei 1797-től Győrben taníttatták. 1800-tól 1805-ig felsőfokú tanulmányait Pozsonyban végezte: a teológia mellett természettudományokkal, így matematikával és csillagászattal foglalkozott. Pályája 1806-ban nevelőként indult egy magyar nemesi famíliánál, majd 1808- tól a Trencsén megyei Ozoron - ma Bán (Bánovce nad Bebravou) része - kezdte meg lelkészi szolgálatát. Életében 1811 hozta meg a fordulópontot: úgy döntött, hogy élethivatásul az orvosi pályát választja. A bécsi egyetemen kezdte ez irányú tanulmányait, amelyeket különböző - így magyar főnemesek közbenjárásával szerzett - ösztöndíjak és segélyek, illetve egy négyezer forint összegű hagyaték révén tudott finanszírozni. 1816-ban végzett, oklevelét a rákövetkező esztendőben szerezte meg. Gyakorló orvosként öt esztendőn át Pozsonyban, majd tíz éven át a sziléziai Teschen (ma nyugati fele Cesky Tésín, Csehország; keleti fele Cieszyn, Lengyelország) városában praktizált, ahol a tescheni hercegség főorvosa lett. 1831-ben kormánymegbízással Galíciába utazott a kolera orvosi és járványügyi vonatkozásainak kutatására. 1832-ben a morvaországi Znaim (ma Znojmo, Csehország), majd miután az itteni kolerahelyzet kezelésében jelentős érdemeket szerezett, Olmütz (ma Olomouc, Csehország) város főorvosává nevezték ki, ahol 1864-ig, nyugállományba vonulásáig működött. Testvéröccsei közül Vilmos Manó (Immanuel) (1791. március 6. - 1875. március 7.) Trencsénben, majd Pozsonyban evangélikus lelkészként szolgált és líceumi tanárként működött; Frigyes Dániel (1796. április 6. - 1864. december 1.) Bécsben volt teológus. Schimkót termékeny szerzőként is számon tarthatjuk: megközelítőleg kéttucatnyi önálló könyve és kéziratos tanulmánya látott napvilágot, legfőképp orvosi témákat érintve. Csillagászati vonatkozásokat is tartalmazó három művének témái: a világ keletkezése és felépítése, harmónia a világegyetemben, asztronómiai felfedezések (1847, Bécs); a földön kívüli élet (1856, Olmütz); aritmetikai és geometriai harmóniák a Naprendszerben (1864, Olmütz). Tárgyalt (testvérének, Frigyes Dánielnek érem- és régiséggyűjteményével összefüggésben) numizmatikai kérdéseket, írt verseket és szépprózát, valamint fennmaradt egy egyháztörténeti vonatkozású kézirata is. A természettudományok iránt is nyitott lelkipásztor és kiváló orvos életének 83. esztendejében, 1868. április 21-én Pozsonyban hunyt el. ■ Rezsabek Nándor
