Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-19 / 38. szám
».Érdekessége a templomnak, hogy - a lapunkban nemrégiben közzétett hirdetés nyomán - a régi oltár helyén immár a pusztavacsi templom szószékoltára áll.” Festék alól napvilágra került érték w- 4. oldal »»Miben ragadható meg a művészet és vallás, művészet és liturgia kapcsolatának állandósága? Benső szükségszerűség-e ez a kapcsolat?” Újra húszéves az egyházzenei tanszék W- 6. oldal „Sokszor mondják angol nyelvterületen, hogy nem érdemes »preaching to the converted«, azaz prédikálni a már meggyőzőiteknek. Pont ellenkezőleg.” Tizenöt szempont értékrendünk sikeres képviseletéhez 13. oldal Az első női parókus lelkész Albertin W 3. oldal Biblikus konferencia a test teológiájáról W 6. oldal Finn templomok képeslapokon !► 9. oldal Interjú a diakóniai bizottság elnökével ^ 10. oldal Hogy hatékonyabban szóljon az üzenet 13. oldal „Kiosk” a Deák téren 14. oldal Bibelturm - bibliatorony Szentírás-kiállítás Európa kulturális fővárosában ► „Ez a Bibelturm (bibliatorony) a pünkösdi ajándékra irányítja a figyelmünket. Arra, hogy miként azon a pünkösdön a bábeli torony építése miatt különböző nyelveken beszélő emberek megértették Isten igéjét, úgy ma a Szentírás-fordítások teszik érthetővé, olvashatóvá, hallhatóvá a világ népei számára” - mondta megnyitóbeszédében Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szeptember 12-én, vasárnap délután szépszámú közönség előtt a pécsi evangélikus gyülekezet által szervezett és készített bibliakiállításon. Ámósz, te ne politizálj! A gyülekezeti teremben tartott ünnepélyes megnyitón - amelyen Lengyel Anna kerületi felügyelő is részt vett - a pécsi gyülekezet ifjúsági zenekarának szolgálata és Lovász Ta-A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház munkaévkezdő lelkészértekezletét szeptember 9-10-én Kolozsvárott tartotta A kövek építésétől a lélek építéséig, a kövek templomától a lélek templomáig címmel. Adorjání Dezső Zoltán püspök meghívására a nyitó istentiszteleten Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke prédikált. Az ünnepi úrvacsorái alkalom végén köszöntötte a gyülekezetét Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság főkonzulja, valamint dr. László Attila kolozsvári alpolgármester. Az értekezlet bevezető előadása keretében Smidéliusz Gábor Budapest- Deák téri igazgató lelkész, „Szélrózsaatya” szólt az eddigi nyolc országos evangélikus ifjúsági találkozó tapasztalatairól és áldásairól (képünkön). más gordonkajátéka után a püspök az ószövetségi igét idézte: „Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek” (íMóz 11,5) A pécsiek most BibSimon Ilona apácai lelkész, a Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnöke, valamint Domokos Jenő ifjúsági lelkész örömmel számolt be arról, hogy a legutóbbi két Szélrózsa találkozón - Kőszegen, illetve Szarvason - már százharminc erdélyi fiatal vett részt. Ők lehetnek egy hasonló ifjúsági találkozó hazai megszervezésének a motorjai. liákból építettek tornyot, amely több mint száz, az öt földrész különböző nyelvein íródott Szentírásból áll. A köteteket egy kifejezetten erre a célra készült faállványon helyezték el. A könyvek nemcsak láthatóak, hanem kézbe is vehetőek, fellapozhatóak. A Bibliák mellett pontos leírásokat olvashatunk az adott nyelvről és kultúráról is. Khmer, mandarin, pintupi-luritja, umbundu, krio - csak néhány, számunkra ismeretlen, szokatlan nyelv a sok közül. És ha valaki hallgatni is akarja őket, az ott lévő számítógépen megteheti. I»- Folytatás a 3. oldalon A lelkészértekezlet támogatta a tervet, hogy az első erdélyi Szélrózsát- két magyarországi találkozó között- 2013 nyarán Sepsiszentgyörgyön rendezzék meg, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal együttműködve. Ennek reménybeli sikere annak lehetőségét is megteremtheti, hogy a jövőben minden esztendőben megrendezhessék a magyar evangélikusság kétségkívül legnagyobb népszerűségnek örvendő (ifjúsági) rendezvényét - páros években a Magyarországi Evangélikus Egyház, páratlan esztendőkben pedig a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház valamelyik gyülekezetének környezetében. ■ EvÉlet-infó ■ Ribár János Újra választásokra készülünk kicsinyke hazánkban, s ennek jelentőségét sem lehet elvitatni. Bár igazi húzó- vagy sodró ereje az országos politikának van, egyáltalán nem lényegtelen a helyi közösségek vezetésének szellemisége sem: megteremtődik-e az országos és a regionális szint között az összhang, vagy épp ellenkezőleg. A lassan kibontakozó kampány időszakában az egyházi ember (nem feltétlenül csak a lelkész) ugyanakkor újra és újra megkapja a jóindulatú figyelmeztetést: te ne politizálj! Hangzik ez kívülről is, ilyen-olyan szándékkal, de nem ritkán bibliás testvéreink is ingerülten utasítják el a polgári felelősség súlyát, mintegy fatalista teológiai meggyőződésre támaszkodva, ahogy a régi slágerben dúdolta az alt hangú énekesnő: „Ahogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem.” Félig-meddig hivatalosan pedig arra teszünk kísérletet, hogy megfogalmazzuk az aktuál- vagy pártpolitizálás körvonalazatlan tilalmát, amelyet egyesekre vonatkoztatunk, másokra nem, és így jó szándékú óvatosságunk lutheránus közömbösségnek tűnik a kívülálló szemében. Ha nem vonulunk is ki a „világból” de odaállunk a peremére, s olykor csak halkan teszünk megjegyzéseket, nevükön nem nevezve az Isten törvényeivel drasztikusan ütköző társadalmi jelenségeket. Ahogyan az orvos sem ítélkezik a szó romboló értelmében, amikor a diagnózisát (a betegség mibenlétét) fogalmazza meg valaki számára, a szent ige és a Lélek adta látás segítségével megfogalmazott társadalomkritika sem rosszindulatú uszítás vagy görcsös ellenzékieskedés. Ha egy hibás matematikai egyenletben valaki felfedezi a hibát anélkül, hogy tudná a jó megoldást, attól még nem veszti el a jogát arra, hogy felhívja a hibára a figyelmet, hátha valaki éppen ennek nyomán talál rá a jó végeredményre. Márpedig újra és újra beleütközünk az innen és onnan megszólalókba, akik jóindulattal - vagy anélkül - figyelmeztetnek, hogy az egyház, a lelkész ne politizáljon. Az utóbbi években, különösen a vasárnapi igehirdetésekkel összefüggően, erőteljesen előtérbe kerültek egyházunkban - nem helytelenül - az ószövetségi igeszakaszok s főleg a prófétai könyvek. Éppen ezért tűnt fel a prófétai küldetés teljessége. Mint például a tekóai gazdálkodó pásztor, Ámósz esetében, aki szent felháborodással ront neki a társadalmi visszásságoknak, és minden maszatolás és csúsztatás nélkül bátran nevén nevezi a finom és a durva bűnöket. így esik szó arról, mennyire útban vannak az igazmondók, és hogy gátlástalanul elterjedt a korrupció, a tolvajlás, és tévhitben élnek azok, akik a kőből épült házak biztos védelmében hisznek. Nem lenne meglepő, ha az „illetékesek” figyelmeztették volna Ámószt, az iskolázatlan prófétát, hogy ne merészeljen politizálni. Nehogy nevén nevezze a rabló anyagiasságot, a szegények, nincstelenek kizsákmányolását és az erkölcsi visszásságot, miszerint ízléstelen jelenség, amikor „apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár” (Ám 2,7), meggyalázva Isten szent nevét. Nehogy nevén merje nevezni az istentelenséget és Isten rendjének a felrúgását, mert a próféta ne politizáljon. És mintha maga a próféta is azt tanácsolná, hogy hallgasson az okos ember a „gonosz időkben” (5,13). De ő mégsem hallgathat, mert Isten Lelke kényszeríti a felrázó megszólalásra. A próféta érzékelteti kora megszólítottjaival (és a mai, úgynevezett posztmodern igeolvasókkal, vagyis velünk), hogy Isten nem hagyja szó nélkül sem az egyén, sem a társadalom elfajulását, szellemi kificamodását. Óvatosan hozzátehetjük mi is, hogy talán sejtenünk kellene nekünk is azt a félelmetes igazságot, hogy az Isten büntető keze nehezedik ránk a szívünkben összetört kőtáblák miatt. Esetleg manapság nem bálványimádóknak nevezzük a babonaság, a jósdák divatba jött okkultizmusának - mellesleg „felvilágosult” - híveit, és nem nézünk gyanakvóan a jósok, jövendőmondók, kártyavetők, csillagolvasók Isten szentségét sértő jelenlétére. Ámósz, a bátran politizáló próféta nem kíméli Isten szent gyülekezetét sem, amikor szemükre veti ünnepeik felszínességét, látványosságát, ürességét. Nekünk is alázattal kellene elfogadnunk ezt a prófétai kritikát, különösen, ha arra gondolunk, hogy hányszor tapasztalható egyegy nagyobb létszámú úrvacsorái ünnep alkalmával a már „leúrvacsorázók” pletykát terjesztő csevegése a templompadokban, megfeledkezve az Úr szentséges jelenlétéről. Az Úr határozott szavú prófétája küldő Istene nevében és parancsa alapján merészelte felemelni figyelmeztető szavát a világi, társadalmi torzulásokkal, bűnökkel szemben, de még saját, templomos népe ellen is. Ámósz politizált. Csak egy dologra nem törekedett: a tortát felosztó hatalomból nem vette ki a részét, nehogy szent hivatala sérüljön. És mert számára csak egyetlen igazi hatalom létezett: az élő Isten megtörhetetlen hatalma, akit nem lehet leváltani semmiféle népszavazással. Különben is, „félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsid 10,31). A szerző evangélikus lelkész, a gat-békési Egyházmegye espe Szélrózsa Erdélyben A magyar evangélikus ifjúság 2013-ban „íveli át” az országhatárt
