Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-25 / 17. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 17. szám ■ 2010. április 25. ■ Húsvét ünnepe után 3. vasárnap Ára: 250 Ft „Készített Luther-emlékérmet, és ő tervezte a Deák Téri Evangéli­kus Gimnázium márvány emlék­tábláján látható Luther-rózsát is.” Búza Barna szobrászművész életmű-kiállítása !► 6. oldal A vallásos szerelmi költészetnek a legfontosabb műfaja a reformáció korában a házasének. A pré­dikációkban olvasható teológiai és gyakorlati ta­nácsok csaknem valamennyi eleme megtalálható ezekben az énekekben.» A16-17. századi magyar házasénekek !► 5. oldal „Ma olyan fiatalok jönnek konfirmálni, akiknek családja elkötelezett tagja az evangélikus gyüle­kezetnek; olyanok, akikben még él a tradíció; és olyanok, akik valami miatt érdeklődnek az evangélikus gyülekezet iránt.” A tudatos kereszténnyé válás esélye !► 9. oldal Lesz még egyszer ünnep a világon! (► 2. oldal Melanchthon szubjektív W- 3. oldal Romákkal az úton !► 7. oldal A konfirmáció ünnepi fénye ► 9. oldal A választás és az internet szabadsága !► 11. oldal Melléklet: Útitárs - magyar evangéliumi lap Halálának 450. évfordulója előtt egy nappal, április 18-án koszorúzták meg Philipp Melanchthon mellszobrát az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) kertjében. Az intézmény képviseletében Bódi Emese, az EHE Egyház­történeti Tanszékének oktatója mondott méltató beszédet. (Az esemény egy­úttal záróakkordja volt a Dies Academicus programsorozatnak - 5. oldal.) A főkertész felé fordulva Evangélikus óvodapedagógusok csendesnapja Melanchthon és a klasszikus görög dráma SEMPER REFORMANDA „Ne legyünk hát türelmetlenek vagy kishitűek a kereszt alatt. Mert hiszen Krisztus feltámadott, Isten jobbján ül, hogy ördögtől és minden bajtól meg­oltalmazva örök üdvösségre vigyen.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Hány százalék? Az emberek többségét nem érdekli az egy százalék - vonta le a következ­tetést a Napi Gazdasága személyi jö­vedelemadó (szja) egy százalékának felajánlására vonatkozó adatok elem­zéséből, amely szerint tavaly az összes bevalló 36,7 százaléka, az adót is fizetők 44 százaléka rendel­kezett adója egy százalékáról. A lap múlt csütörtöki számában megjelent cikk azt is megállapítja az adatokból, hogy az szja egy százalé­kának felajánlásával kapcsolatban egyértelmű összefüggés van a döntés és az adó összege között: minél ma­gasabb valakinek a bevallott jövedel­me - így adója -, annál felelősségtel­jesebben gondolkodik annak fel­­használásával kapcsolatban. Tavaly összesen 1,69 millió érvé­nyes felajánlás érkezett valamilyen ci­vil szervezet számára, míg összesen 4,6 millióan nyújtottak be személyi­­jövedelemadó-bevallást. A jövede­lempozíciókat figyelembe véve szembetűnő, hogy minél kisebb a jö­vedelem, annál csekélyebb a haj­landóság a felajánlásra. A legala­csonyabb jövedelempozícióban ez az arány tíz százalék alatt van, a más­fél millió forint alatt keresők körében minden ötödik adózó él jogával, az e fölötti pozíció már meg is haladja az átlagot, a 36,7 százalékot. A két legfelső bérkategóriában pedig már az érintettek több mint fele, illetve mintegy kétharmada él a felajánlás lehetőségével. ► „Ha a gyerekek toleráns légkör­ben élnek, megtanulnak türel­mesnek lenni. Ha a gyerekek bá­torítva élnek, megtanulnak bízni. (...) Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hit­tel élni.” Dorothy Law Holte gon­dolatait igyekeznek nap mint nap a gyakorlatban is megvalósítani az ország evangélikus óvodáinak pedagógusai, akik április 16-án csendesnap keretében találkoztak egymással Tótkomlóson. Az Evangélikus Egyházi Óvodában tartott fogadáson Bobomé Tuska Erzsébet, a helyi evangélikus gyüle­kezet felügyelője köszöntötte a meg­jelenteket, akik - egyházi rendez­vényről lévén szó - a szakmai napot ezután természetesen Isten igéjére fi­gyelve kezdték. A templomban - Motyovszki Éva Ildikónak, a tótkomlósi óvoda vezető­jének, illetve Takács Ferenc alpol­gármesternek a köszöntő szavai után - Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét; a litur­giában az egyházközség lelkészei, SzpisákAttila és e sorok írója vettek részt. A kerület lelkészi vezetője Jn 20,11-18 alapján tartott prédikációjá­ban egyebek mellett arról beszélt, hogy miként Mária háta mögött ott állt az általa kertésznek nézett Jézus, úgy van a mi hátunk mögött is az élő Isten. Forduljunk Jézus, a „főkertész" felé, aki - miként egykor Máriát, úgy minket is - néven szólít. Kertészek az evangélikus óvónők is, „gyermekker­tészek” akiknek segíteniük kell a kicsik hívővé válását, együttműködve a csa­láddal és a gyülekezettel. Az istentisztelet után a település ze­neiskolájának Krcsméri János vezette kamarazenekara adott koncertet a vendégek tiszteletére, akik ezután a néprajzi gyűjteményt tekintették meg. A közös étkezést előadások követ­ték. A Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda épületében a Sárbogárdról érkezett Bojtos Atti­la tanár, nem lelkészi munkatárs a Hogyan érvényesül a keresztyén ne­velésben a család, apa-anya mo­dell? című referátumában kiemelte: a nevelők célja az kell, hogy legyen, hogy a gyermek emberré, Isten felé forduló emberré váljon. Folytatás a 3. oldalon ■ Bódi Emese A Tróját ostromló görög fővezérek között vita támad, hogy ki birtokol­ja a harcban elesett legnagyobb gö­rög hős, Akhilleusz fegyvereit. Odüsszeusz és Aiasz egyaránt magá­nak követeli a csodálatos fegyvereket. A versengés során végül Odüsszeusz győz. Aiasz az őt ért méltánytalanság miatt megtébolyodik, a görög főve­zéreket - Agamemnónt és Menelá­­oszt - le akarja gyilkolni. Őrültségé­ben azonban nem veszi észre, hogy a táborban található állatokat aprít­ja. Végül rájön, hogy mit cselekedett, de a történtekbe nem tud belenyu­godni, öngyilkos lesz. A mitológiai történetet azért me­séltük el, mert a legnagyobb görög drámaíró, Szophoklész Aiasz címmel feldolgozta a témát, és ez a tragédia volt Philipp Melanchthon (1497- 1560) egyik legkedvesebb olvasmá­nya. A wittenbergi egyetem hallga­tói körében ismeretes volt a német teológus tanárnak az a kijelentése, hogy a Biblia tanulmányozása után a leghasznosabb a klasszikus görög drámák olvasása, mert ezek fontos erkölcsi mondanivalót hordoznak. Is­meretes a reformátor tanári hirdet­ménye is, amelyet 1545. január 18-án adott ki. Ebben közli, hogy Szo­phoklész Aiasz című tragédiáját már olvasták, most ugyanennek a szerző­nek Elektra című tragédiáját fogják olvasni. Melanchthon kiemeli, hogy a klasszikus görög drámák a valósá­gos életet, az emberi esendőséget mutatják be, és az is megmutatkozik, hová vezet a féktelen indulat, ezeket az indulatokat azonban meg is lehet fékezni. Aiaszból hiányzott az önmér­séklet, ez okozta vesztét. A dráma során megtudjuk, hogy az öngyilkos Aiaszt Agamemnón fővezér nem akarja eltemettetni, Odüsszeusz azonban legyőzi sze­mélyes indulatait, kiáll amellett, hogy halott ellenfelének kijár a vég­tisztesség. Ő úrrá lett indulatain, le­győzte önmagát, Melanchthon ezért tekinti őt pozitív hősnek. Aiasz szerencsétlenségének az is oka volt, hogy féktelen gőgjében megvetette az isteneket, azt hitte, a maga erejéből is győztes harcos lehet. Ezt a mozzanatot Melanchthon kü­lönösen fontosnak tartja: az istenek megvetése mindenkire szerencsétlen­séget hoz. Ebben az összefüggés­ben a reformátor gyakran idézte Vergiliust, Augustus császár korának nagy római költőjét is: „Tanuljatok igazságosságot az intésből, és ne vessétek meg az isteneket!” Me­lanchthon szerint ezt a tanulságot vonhatjuk le a klasszikus görög drá­ma tanulmányázásából. Ezt a vergi­­liusi felszólítást a wittenbergi mester ugyanakkor keresztény tartalommal tölti meg. A keresztény embernek a Tízparancsolatot kell betartani; aki ezeket a parancsokat nem tartja be, arra Isten büntetése vár - a büntetés késhet, de feltétlenül bekövetkezik. A reformátor szerint a klasszikus görög drá­mák azért hasznosak, mert az egyén és a közös­ség is felismerheti bűneit; az egyén bűne, gőgje, az önmérséklet hiánya egész közösségeket is romlásba dönthet. Melanchthont az Aiasz című tra­gédia ébren is, álmában is foglalkoz­tatta. Amikor 1546. decemberében - a véres belháború miatt - távol volt otthonától, álmot látott, amelyet ké­sőbb versbe öntött, és barátaival is megosztott. Az állatokat gyilkoló Aiaszt látta, fölötte a győzedelmes Krisztust. Melanchthon költeménye Krisztushoz szóló fohásszal végződik, őt kéri, hogy védelmezze a tudomány hajlékát, igazítsa helyes útra a veze­tőket. A reformátor szerint a klasszikus görög drámák azért hasznosak, mert az egyén és a közösség is felismerheti bűneit; az egyén bűne, gőgje, az ön­mérséklet hiánya egész közösségeket is romlásba dönthet. Melanchthon pedagógiai mód­szere ma is figyelemre méltó, mo­dernnek is mondható. Az órákon részletesen elemezték a drámákat, ez­után egy hallgató vállalta, hogy az egyik főszereplő érdekében - az an­tik rétorika szabályai szerint - védő­beszédet tart, egy másik hallgató pedig a dráma másik főszereplője el­len vádbeszédet tartott. Melanchthon rokonszenve mindig azé a szereplőé, aki képes az önmérsékletre. Közhelynek számít, hogy Me­lanchthon nyugodt, elegáns tudós volt. Luther is mondta: „Én nem tud­tam olyan csendesen lépni...” Mit ta­nulhatunk ettől a csendesen lépő, humanista reformátortól a 21. szá­zad elején? A legfontosabb talán az, hogy a klasszikus görög drámák ma is tükröt tartanak elénk, örök kérdéseket és igazságokat fogal­maznak meg. Olvassuk hát ezeket a csodálatos alkotásokat, ne rémítse­nek meg a súlyos témák, szembesül­jünk vétkeinkkel, mérsékeljük indu­latainkat! Amikor ebbe a tükörbe nézünk, sokszor nem tetszik, amit látunk, de azért ne a tükröt törjük össze! Tanul­juk meg a bűnbánatot, boruljunk le a mindenható Isten előtt! A szerző az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem (EHE) Egyháztörté­neti Tanszékének történelem-latin szakos oktatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom