Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-24 / 4. szám
io -m 2010. január 24. FÓKUSZ Evangélikus Élet Látjátok feleim... Kiállítás a magyar nyelvű írásbeliség kezdeteiről az Országos Széchényi Könyvtárban Mindannyiunk számára becses és féltett kincsek az emlékek. Akár a lelkűnkben, akár régi fotók, levelek, személyes tárgyak formájában őrizzük őket, dobozokba zárva. Értékük anyagiakban kifejezhetetlen - hozzánk tartoznak, identitásunk részei. Egy népnek is vannak hasonló kincsei: például a nyelvemlékek. A Tihanyi alapítólevélről, a Halotti beszéd és könyörgésről, az Ómagyar Mária-siralomról talán mindenki hallott már - de mindezt látni, betűzgetni, keresgélni az első magyar mondatokat, helységneveket, bogarászni a míves kézírásokat, a sűrűn rótt sorokat, imakönyveket, kódexeket... - az igazi kaland, utazás nyelvtörténetünk ómagyar korszakába, a történelmi középkorba. A magyar írásbeliség első ötszáz évének - az államalapítástól a mohácsi vészig terjedő időszaknak - az emlékeit múlt év decemberében egyházunk országos irodájának dolgozói is megtekinthették. Az Országos Széchényi Könyvtárban látható kiállításon Kalina Katalin, az oktatási osztály vezetője volt értő tárlatvezetőnk. Vajon a kedves olvasó tudja, hogy mit nevezünk szórványemléknek? És tudná idézni az első fennmaradt magyar nyelvű mondattöredéket? És az első szerelmes vers, egy virágének sorait vajon milyen kötetben keresné? Ma, amikor természetes egyszerűséggel írunk, olvasunk, ontjuk a hivatalos és magánjellegű dokumentumokat, feljegyzéseket, csak ámulunk azokon a wpntaik* t*í cwwMwl «*!•’ éc lanti1 f-ympnut < mW^trű W-UK riogr nrlutf wr ri*i xtmttlteá) ícplíw tMm Ifi mttraéttl fbpitkuiS " ítmt amlattbivtli amn-.tyr *>mra tt)t myn yttit etlenfi-nfbfivl ti étalmatr hónt * kei fpgwát- yriytftcgri . ntMmim t mgv iff*"1 Itbmwtl tét lenti) leietíúi etvtvbkeivI rrevwtkí lm«) pyiitemyhrlttKu c tjjA •! tf Client jdtfy cv»tÉ»vt8ot ŐiaAfc GifovnoÉ-f •mav&ct **>yu*.t cl v •-4tÄ. 'no . Assisi Szent Ferenc és társai legendáját beszéli el a ránk maradt legrégebbi magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex (1440 körül) kiállított tárgyakon, amelyek eleinktől - sokszor kalandos úton, véletlenek, szerencsés, filmbe illő fordulatok útján - maradtak ránk... Kalina Katalin magyar nyelv és irodalom szakos tanárként és a nyelvtörténet kedvelőjeként szakértője e témának. A Halotti beszéd 43 lyfamlb *fnri) Utmjnt mat f- tbc iWltí íW«i)«t riitijhtf kifriitwrriiwri- pfitlmwtf“ t fjytmilri t r negfl MyhüiaiUlktv let\ «IceTOnkmentrimCiff) a ^ wrggiWrti4nufrii)£ oíwKjí ) betheU&wrgnlhmalmyf ‘ t<Mnk M mr njwttfniw» itwcnáwfl«: akii ti) mon6 íjuk pogum^ kwowriwí í 'Mpj-eiicfcui vvderi trictí ff lati) egri tM0>\)ri«wr< t friírriícri) mr ipdeumi Itt ^ A középkorból ránk maradt legszebben díszített magyar nyelvű kézirat, a Festetics-kódex - a Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna számára készült imádságoskönyvet a nagyvázsonyi pálos kolostorban állították össze (1492-1494) és könyörgéstől Márai Sándor Halotti beszédéig láttatta velünk azt az ívet, amely írásbeliségünk kezdeteitől a jelenig nyúlik. Bevezetőjében nem csak a kiállításhoz kapcsolódó tudnivalókat ismertette; szólt a Kazinczy-évről, a nyelvújításról, a nyelvjárásokról, amelyek fölé boltozódott az irodalmi nyelvnek nevezett nyelvváltozat... A latin nyelvű Tihanyi alapítólevél közepe táján megtaláltuk a híres magyar mondattöredéket: „feheruuaru reá meneh hodu utu reá” mai nyelven „Fehérvárra menő hadútra” A varrott pergamen kibetűzése nem könnyű, ezért a kiállítók kivetítőn mutatják a magyar helységneveket. Hallatlanul izgalmas történeteket is megismerhettünk tárlatvezetőnktől: szólt például az első fennmaradt magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom „beazonosításáról” arról, hogy a verset tartalmazó kódexet a Leuveni Egyetemi Könyvtárban őrizték, s a latin szövegben talált ismeretlen mondatokat először töröknek vélték. Szerencsére a szakértő felismerte a magyar sorokat... S megtudtuk azt is, hogy a kódex még egy katasztrofális tűzvészt is túlélt. Hallhattunk a kolostorok szorgalmas kódexmásolóiról, a Nyulak szigetén élt domonkos apácák életéről, különösen is Szent Margitról, valamint a kódexeket másoló, kimagasló műveltségű Ráskai Leáról. Láttuk tó, a másodikban a magyar nyelvű kolostori irodalom kincsei, a kódexek vannak kiállítva. Mint Kalina Katalin elmondta, a kiállítás szenzációja, hogy ez alkalommal, itt a tárlaton „találkozik” először a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódex, vagyis az úgynevezett Huszita Biblia, az első magyar bibliafordítás. A kiállítás harmadik terme pedig azt mutatja be, hogyan önállósodott a magyar nyelvű irodalom, hogyan lett mindinkább a mindennapokban is használatos a magyar nyelv. Az első magyar bibliafordítás, az úgynevezett huszita Biblia három kódexben - a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódexben - maradtfenn. Képünkön a négy evangélium szövegét tartalmazó Müncheni kódex (1466) egyik oldala. a legkorábbi bibliafordításokat, a Jókai-kódexet, imakönyveket. A magyar nyelvemlékek ugyanis két forrásból fakadnak: a jogi és az egyházi élet számára volt legelőször szükség írott anyagok készítésére. Végül csak felsorolásképpen: az első teremben a latin nyelvű oklevelekben szórványosan megjelenő magyar szavakkal találkozhat a látogaA tárlathoz honlap is kapcsolódik (nyelvemlekek.oszk.hu), a könyvtár továbbá a kiállításhoz csatlakozva a nyelvemlékek témakörében rendez tudományos napot a magyar kultúra napja alkalmából január 21-én. Az érdeklődőket ekkor többször tárlatvezetés, illetve előadások várják. ■ Kőháti Dóra A „Látjátokfeleim..- Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című kiállítás 2010. február 28-ig tart nyitva az Országos Széchényi Könyvtárban (Budavári Palota, F épület). Látható többek között a Tihanyi alapítólevél, a Halotti beszéd és könyörgést tartalmazó 12. századi Pray-kódex, a 15. századi Bécsi, Müncheni és Apor-kódex vagy a 16. századi Peer-kódex. A kiállítás a könyvtár VI. emeletén tekinthető meg keddtől szombatig, 10 és 18 óra között. „Látjátokfeleim..címmel legbecsesebb nemzeti ereklyéinket mutatja be az Országos Széchényi Könyvtár: nyelvemlékeink ritka gyűjteményét a Tihanyi alapítólevéltől az 1530-as évek remek kódexeiig. A múlt megidézésén túl az a cél vezette a rendezőket, hogy a látogatók - főleg a fiatalok - művelődéstörténetünket megismerjék és újragondolják. Félezer év, a latin nyelvű oklevelek magyar szórványaitól a mindennapok írásbeliségéig. Mennyi féltett kincs, jeles férfiak, királyi kezek érintette ritka kötetek, tört pergamenlapok! A kiállításon a Madonna gyermekkel című szobor fogadja a látogatót. Az arc törött, a kisdedet tartó kéz is. A fájó hiányt pótolja a valóság: kisfiát álomba ringató anya áll mellettem. Az államalapító Szent István király és Gizella királyné képe az 1031-ben hímzett koronázási paláston. A töredezett, ragasztott és sok helyen megvarrt Tihanyi alapítólevél (1055), egy térkép az erős sziklára épült városról; vitrinben Anonymus Gesta Hungaroruma. Lélegzet-visszafojtva jár-kel az ember a mély csöndben, a visszapergetett messzi századokban, a korhű tárgyakkal ékesített falak között. Máris itt van a legkorábbi fennmaradt magyar nyelvű szöveg: a Halotti beszéd és könyörgés (1195). Az értelmezés kemény mondatai: „Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk: bizony por és hamu vagyunk...” A második terem boltívei alatt a magyar nyelvű kódexirodalom (1440-1530) megmaradt darabjai. Középen két ódon szépségű könyv. A Jókai-kódex: legkorábbi könyvünk, rövid történetekkel Szent Ferenc és társai életéből. A másik a Jordánszky-kódex: az Ószövetség első hét könyvével és a szinte teljes- Újszövetséggel. Nagy Szent Gergely pápa szobra fából (1477), a kassai templom főoltáráról, a Miatyánk felnagyítva, remek kalligrafikus betűkkel. Bizony felsorolni is hosszú lenne a ritka kincseket, foszló leveleket, imakönyveket... Eligazodni Magyarország első nyomtatott térképén, megkeresni eleink porlepte lábnyomát. A következő nagyobb részek A magyar nyelvű irodalom az önállósulás útján s Az írott magyar nyelv mindennapi használatban gyűjtőcímeket viselik. Gyönyörű fatáblás prédikációgyűjtemények, a konvent pecsétje, síremléktöredékek, olajfestmény a napba öltözött asszonyról (1520); egy díszes ereklyetartó házi oltár, mondhatni „modern” triptichon az 1440-es esztendőkből. Másfél óra után, a Nyulak szigete Domonkos-rendi apácáinak törékeny könyveivel búcsúzom a kiállítástól. Fáradtan, de valami elmondhatatlan lelki gazdagsággal. * * * Nyelv.Emlék.Teremtés. A magyar nyelv évéhez kapcsolódóan - a nyelvemlékeket bemutató tárlat kiegészítéseként - Kazinczy Ferenc emlékéhez illeszkedő kamarakiállítás is látható február 28-ig a könyvtár kézirattárában. Az értő szeretettel összeállított válogatás a Kazinczy-ereklyéken keresztül mutatja föl a nagy nyelvújító és a nyelvemlékek viszonyát. Okulásra és épülésre az új évszázadban. ■ Fenyvesi Félix Lajos
