Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-24 / 4. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2010. január 24. *• 9 Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. - Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) síremléke himnuszaink tükrében sében - nemzeti himnuszunk mellett - saját himnuszuk is szerepet játszik. Az ősi székely himnuszt Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. A katolikus székelyek a mai napig ezt éneklik a csíksomlyói Mária-búcsúkon. Hej, én édes jó Istenem, Oltalmazom, segedelmem, Vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem! Vándor fecske sebes szárnyát, Vándorlegény vándorbotját Vándor székely reménységét Jézus, áldd meg Erdély földjét! Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, Hazajöttem, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária! A nem katolikus székelyek nem igazán énekelték e Mária-himnuszt. Az ő körükben viszont gyorsan terjedt a Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített, Ki tudja, merre... kezdetű dal. A mű 1921-ben született; Csanády György A májusi nagyáldozat című művében még kantátának nevezte, és hozzá a zenét Mihalik Kálmán leánykarra komponálta. 1922- ben - a zeneszerző haláláról tudósító cikkében - a költő már himnusznak nevezi opusát. A dal érdekessége, hogy nem Székelyföldön, hanem Budapesten íródott, mivel a szerzők Trianon után áttelepültek az anyaországba. Az ének az erdélyi nemzetrész Trianon utáni korszakának hangulatát, érzéseit fejezi ki: azt a tehetetlenséget, szorongatottságot, amelyen már csak Isten és a nála közbenjáró Csaba királyfi segíthet. A társadalom véleménye megoszlik e mű kapcsán. Vannak, akik úgy vélik, hogy csak egy himnuszunk lehet (Kölcseyé); vannak, akik azért fanyalognak, mert sem a verset, sem dallamát nem tartják eléggé értékesnek. A többség azonban szívesen énekli, és népszerűségének csak használt, hogy Erdélyben évtizedeken át tiltott irredenta éneknek számított. 1946 után a csonka országban is betiltották, és csak „illegális úton” terjedhetett. A tiltás nyomán a rendszerváltoztatás előtti években a magyarság összetartozásának kifejezőjévé vált. 1989-ben például Nagy Imre és társai újratemetésekor a Hymnus, a Boldogasszony anyánk és a Szózat után a székely himnuszt énekelte el a tömeg. Tény, hogy a székely himnuszt ma már szinte mindenki kívülről tudja, ha nem is az eredeti szöveggel. Székely himnusz Csanády György szövege: Ki tudja, merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen. Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba király a csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcától zajló tengeren. Fejünk a hullám százszor elborítja, Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem! Folklór változata: Ki tudja, merre, merre visz a végzet: Göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! És az ismeretlen eredetű, de a hetvenes évektől kezdve gyakran énekelt folytatás: Ameddig élünk, magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. Keserves múltunk - évezredes balsors Tatár s török dúlt, labanc rabigáit Jussunk e honban, magyar-székely földön Szabad hazában élni boldogan. A csángó himnusz néven ismert ének szövege a 19. század második felében született műköltemény, amelyet Petrás Ince János - az általa gyűjtött népdalokkal együtt - jegyzett fel. Ezt 1989-90-ben a Túl a vizen, Tótországon... kezdetű régi csángó keserves dallamával párosították, s így született meg a csángó himnusz. Csángó himnusz Csángó magyar, csángó magyar, Mivé lettél, csángó magyar. Ágról szakadt madár vagy te, Elvettetve, elfeledve. Egy pusztába telepedtél, Melyet országnak neveztél. De se országod, se hazád, Csak az Úristen gondol rád. Idegen nyelv bébortja nyom, Olasz papocskák nyakadon. Nem tudsz énekelni, gyónni, anyád nyelvén imádkozni. Én Istenem mi lesz velünk? Gyermekeink s mi elveszünk! Melyet apáink őriztek, Elpusztítják szép nyelvünket. Halljuk, áll még Magyarország, Úristenünk, te is megáldd! Hogy rajtunk könyörüljenek, Elveszni ne engedjenek. Mert mi is magyarok vagyunk, Még Ázsiából szakadtunk. Úristen, sorsunkon segíts, Csángó magyart el ne veszítsd! Fellelhető egy úgynevezett felvidéki himnusz is, melynek keletkezési ideje tisztázatlan. Felvidéki himnusz Pajtás, a hazád ez a széles felvidék. Szép hazám, te tudod, hozzád mindig hű ez a nép. Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj, Pajtás, de ha kell, a barátod a világ. Érjen bármi baj, soha nem törik meg ez a nép. Jön még száz vihar, hűen őrzi hitét. Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj, Pajtás, de ha kell, a barátod a világ. IV. Himnusztörténetet áttekintő összeállításra vállalkoztunk, nem műelemzésre. Bízunk azonban abban, hogy az e helyütt egymás alatt olvasható himnuszszövegek hozzásegítik az olvasót a műfaj sajátosan magyar jellemzőinek felismeréséhez, és ki-ki megvizsgálhatja, hogy saját személyében miként viszonyul a bennük tükröződő nemzeti karakterjegyekhez. Ehhez további adalékként szolgálhat két „újkori himnusz” Merthogy „himnuszok” ma is születnek. A Nyitra melletti Zobor polgármestere például Koltai Gergelyt, a Kormorán együttes alapítóját kérte fel a zoboraljai himnusz megírására. Zoboralja himnusza Nem adhatok mást, imára kulcsolt kézzel, felemelt fejemet, tépett büszkeségem. Vezet engem utamon hős Huba vezér. Gyepűőrként állok helyemen, Isten magyarnak teremtett! Lesz még olyan idő, négy turul száll az égen. A tiszta hangok a hamisakkal végleg helyet cserélnek. Kiárulni lelkemet az lenne a szégyen. A kezek összeérnek, Isten magyarnak teremtett. Beszánthatják a sírokat, a házat, az erdőt, a rétet, de apám, anyám énekében a mondák tovább élnek. A gerencséri utcán piros rózsák nyílnak, Zobor-hegyen új nap kel fel - Isten magyarnak teremtett! Nem maradt más nekem, csak igazam, tisztességem. Védd meg, Uram, Teremtőm, maradéknyi népem. Szívem kérést karcol fel a magas égre: Ne hagyd veszni, Istenem, Ne hagyd Zobor-vidéket! Simon János mérnök, a füleki római katolikus templom kántora a 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás után írta meg A hűség himnuszát. A hűség himnusza Testvér, kitől elvették a hazát, földet s gyökeret, E szó: „magyar” összeszorítja a szívedet, Hogy védelmezd néped, mindennap megvívod harcod, A Szózat és a Szent Korona könnyekkel áztatja arcod. Refrén: Tudd hát, hogy nem vagy egyedül, ha élő hited, Légy még egyszer büszke, és emeld fel a fejed. Az Isten velünk van, ő a remény és vigasz, Csak azt veszíted el, amiről végleg lemondasz, önként lemondasz. Tűrted kínok kelyhét, gyalázatok tömegét, Megtagadták tőled a boldogság melegét. De vedd kezedbe sorsod, hadd el a panaszt, a jajt, Mutasd meg a világnak, hogy legyőzhetsz ezernyi bajt! Refrén * * * A Kölcsey-Erkel-himnusz minden magyar himnusza, tizenötmillió magyar imádsága. Az alkotásnak - a világon egyedülálló módon - közadakozásból készült szobra is van Budakeszin. Újabban a magyar útlevelekkel is magunkkal visszük: lapjain UV-fényben látható a költemény kottája, a műanyag adatlapon pedig dombornyomással a kézirat szövegének részlete. „Isten, áldd meg a magyart!” - a szatmárcsekei református templom szószékének térítőjén A szerző magyartanár, a Szőnyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója FOTÓK: BARCZA JÄNOS
