Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-13 / 24. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. június 13. *■ 3 Környezetbarát életvitel - fenntartható társadalom A teremtés ünnepe Pesthidegkúton Beiktatták az új finn érseket ► Az Egyesült Nemzetek Szervezetének javaslata alapján életre hívott környezetvédelmi világnap alkalmából a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend idén huszadik alkalommal rendezte meg a teremtés ünnepét. A Környezetbarát életvitel - fenntartható társadalom címmel meghirdetett eseményre június 3. és 5. között a budapestpesthidegkúti evangélikus templomban, valamint a helyi ökumenikus iskolában került sor. Az idei alkalom helyszínére Láng Zsolt meghívásának köszönhetően esett a választás; a II. kerületi polgármester köszöntését is küldte a résztvevőknek. (A II. kerületi önkormányzat pályázati keretek között támogatást is nyújt a rend apátja, Széchey Béla által szerkesztett Zarándoknapló második kötetének kiadásához.) A Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség lelkésze, Fodor Viktor nemcsak a házigazda szerepét vállalta, hanem ő maga szervezte meg a hatodik zarándokutat a 13. századi eredetű gercsei templomhoz. Akik vállalták a gyaloglást a sárban, esős időben, azok az út közbenső állomásán meditációs imádságot, a templomban pedig énekkari szolgálatot hallgathattak meg. Isten igéjét Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette (képünkön). A zarándoklaton részt vettek a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola tanárai is, a templomban pedig Csere István, az iskola igazgatója várta az oda érkezőket. Pénteken teljes liturgiájú ökumenikus istentiszteletre került sor, majd különböző felekezetekhez tartozó meghívottak előadásai hangzottak el. Az esti vitában állásfoglalás született a környezetbarát életvitelt illetően. A résztvevők a „felelős mértékletesség” kifejezés használatát tartották megfelelőnek a tartósan vállalható életformajellemzésére. Egyetértettek abban, hogy az erőltetett polgári jólét semmiképpen nem egyeztethető össze a józan, keresztény elvárásokkal. Az ökumenikus istentisztelet igei szolgálatát Széchey Béla evangélikus lelkész végezte Józs 5,10-12 alapján. A teremtésvédelem terén az érdemi előrelépéshez, változáshoz nem elegendő az egyéni, „hősi környezetvédő" élet - fejtette ki -, a fenntartható társadalom kialakításához társadalmi szintű összefogás szükséges. Diakóniai-szolgáló szemléletet és ennek megfelelően alakított kormányzati munkát kell megkövetelni az egyes országok parlamentjeitől. Mangasi Sihombing az Indonéz Köztársaság nagykövete mint az ünnep fővédnöke, illetve főelőadója - mintegy válaszként - egy indonéz művész festményével kapcsolatban a vezetői székek birtokosainak óriási felelősségéről és nagy lehetőségeiről beszélt, éspedig földgolyónk egészének összefüggésében. Szerinte az egyes államoknak - saját országához hasonlóan - érdemi választ kell adniuk a koppenhágai klímaprogrammal kapcsolatban is. A harmadik napon - az ökumenikus iskolában zajlott munka során - a résztvevők határozati javaslatokat fogadtak el, amelyeket a kormányzatnak (a környezetvédelmi és az oktatási államtitkárságnak) kívánnak eljuttatni. Ezzel párhuzamosan az iskola aulájában tanárok és diákok mutatták be, miként lehet környezetkímélő anyagokból használható dísztárgyakat készíteni. Az ENSZ 1992-ben indított, Agenda 21 elnevezésű, széles körű akcióprogramjához kapcsolódó kérdőíves felmérés előzetes értékelését és továbbfejlesztését Gerőcsné Czeglédi Irén vállalta. A program végeztével az ünnep résztvevői úti áldással indulhattak haza. Nagy Gábor Tamás evangélikus polgármester meghívására jövőre az I. kerületben rendezhetik meg a teremtés ünnepét. ■ Sz. B. Ünnepi istentisztelet keretében iktatták be tisztségébe június 6-án Kari Mdkinent, a Finn Evangélikus Egyház tizennegyedik érsekét. Az iktatás szolgálatát Eero Huovinen helsinki püspök mint rangidős püspök végezte a turkui székesegyházban a finn egyház, illetve külföldi evangélikus egyházak - észt, skandináv, namíbiai, dél-afrikai, német, orosz és jordániai - vezető püspökeinek, valamint az anglikán testvéregyház püspökének segédletével. Egyházunkat /tízes János elnök-püspök képviselte, aki az úrvacsoraosztásban segédkezett. A számos külföldi evangélikus és más felekezetű meghívott vendég között ott volt Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviseletében Adorjáni Dezső Zoltán püspök is. Az ünnepen részt vett Tarja Halonen köztársasági elnök asszony, valamint Jukka Paarma, a tizenegy éves egyházvezetői szolgálat után nyugdíjba vonult érsek és elődje, John Vikström nyugalmazott érsek is. A beiktatott új érsek - aki ötvenöt éves, és eddig turkui püspökként szolgált - igehirdetésében a vasárnap evangéliuma alapján beszélt a gazdag és Lázár történetének mai valóságáról, és felhívta a figyelmet arra, hogy az egyház küldetése nem lehet más, mint hogy a gyengék és elesettek mellé álljon. ■ Baranyay Csaba felvétele Teremtésünnepek ökumenikus előkészítése Első ízben gyűlt össze az őszi teremtésvédelem hetét előkészítő ökumenikus munkacsoport június 4-én a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában. A megbeszélésen az Ararát munkacsoport tagjain kívül jelen voltak a katolikus és a református egyház képviselői is. Az Egyházak Világtanácsa által a teremtés ünnepére kijelölt időszakban (szeptember 1. és október első vasárnapja között) az egyes felekezetek már a korábbi években is szerveztek különböző alkalmakat, ám most egybehangzóan fogalmazódott meg a közös hálaadás gondolata. A szeptember 26-ára meghirdetett ökumenikus alkalomnak a budapesti Villányi úti Szent Imre Plébánia ad otthont. A munkacsoport biztatja az egyes gyülekezeteket, közösségeket az ünnep megtartására, melyhez a későbbiekben mindenki számára elérhető segédanyagokat is szeretne közreadni. ■ JCsCs Reménység és illúziók ^ Dum spiro spero - amíg élek, remélek. A rejtélyes eredetűnek tűnő mondásra szó szerint vagy tartalmával egyetértve sokan és gyakran hivatkoznak. Vannak, akik az ókor híres emberének, Cicerónak tulajdonítják, a Bánk József által szerkesztett 3500 latin bölcsesség című könyv pedig Prohászka Ottokár székesfehérvári katolikus megyés püspök jelmondataként ismerteti (bár ez a kettő akár együtt is igaz lehet). A sokszor emlegetett remény nélkül nem lehet élni is tulajdonképpen ugyanezt mondja. Tartok tőle, hogy a gondolkodásunkat (és olykor sorsunkat is) meghatározó kérdéseknél nem mindig vagyunk elég pontosak, és ilyenkor összekeverednek bennünk a megalapozott reménységek és a légből kapott illúziók. A kedves olvasók figyelmét kérve ezek közül említek most néhányat. Itt van máris a mindannyiunk sorsát, egész nemzetünk jövendőjét érintő, a mindennapokat meghatározó választási eredmény! Tiszteletben tartva mindazok politikai meggyőződését, akiknek erről más a véleményük, nem lehet nem komolyan venni a miniszterelnöknek a választás eredményét alkotmányos forradalomnak minősítő nyilatkozatait. Azt is gondolom, hogy a nemzet túlnyomó többségének - talán még a kétharmadnál is nagyobb részének - ez a véleménye. És ez a sokak szívében, gondolkodásában megfogalmazódó reménység vissza-visszatérő indoklása, hivatkozási alapja is. Hiszen a kétharmad az kétharmad! De nem torzul-e ez a reménység meg nem alapozott illúzióvá mindazokban, akik azt hiszik, hogy a jövő minden nyitott és bizony jogos aggodalomra is okot adó kérdése a választási matematikával egy csapásra megválaszolható? 2010 áprilisában, a két választási fordulón tényleg eldőlt minden? Most már egyenes út vezet a végső győzelemig, az egyházakkal is lojális, minden tekintetben a mi értékrendünknek is kedves polgári Magyarország diadalmas rekonstrukciójához? Mindenkit óvok ettől a rövidzárlatos illúziótól! Ha bárki is azt hiszi, hogy mostantól kezdve diadalmenet a jövő, az súlyosan téved! Nemcsak a sokszor - és valljuk meg, nem is mindig politikai szándékok nélkül - emlegetett úgynevezett csontvázak miatt, hanem mert a célul kijelölt jövő egyszerűen nem valósítható meg az egész nemzet áldozathozatala és a lemaradtak iránt is felelősséget érző szolidaritása nélkül. Aki mást mond, az téved, de az is lehet, hogy szándékosan téveszt! Aztán itt van egyházunk jövőjének kérdése is. Magam is hallottam már olyan véleményeket, hogy mostantól kezdve minden jóra fordul. Ha azt nem mondták is ezek az illúzióktól megbabonázott hittestvéreink, hogy szerintük a politikai fordulattal itt van már a Kánaán, de azt igenis jelezték, hogy elvárásaik szerint mostantól kezdve más dolga sem lesz az államnak, mint ÉGTÁJOLÓ hogy a szegény egyházak jogos sérelmeit orvosolja. Nem idézem Petőfit, de mindenkit kérek, hogy vegye fontolóra a költő markáns ítéletét a messianisztikus Kánaán-várókról. Remélem, a kedves olvasók, egyházunk felelősen gondolkodó tagjai közül senki sem gondolja, hogy bajainkat az egyházunk, egyházak iránt az előbbi kurzusnál joggal lojálisabbnak remélt kormányzat majd helyettünk megoldja! Ami külső, akár még nagyvonalúan egyházbarátnak is mondható támogatással, finanszírozással megoldható, lehet fontos és komoly segítség - de semmiképpen minden bajunkat gyógyító csodaszer, problémáinkat egy csapásra rendezni képes megoldás. Ami szívünkből az egyházunk iránti felelős szeretet terén hiányzik, azt nem pótolhatja, nem helyettesítheti - ha ebben a nyomorúságos gazdasági helyzetben egyáltalán lehetősége is lenne rá - az egyházak iránt lojális kormányzat bármilyen nagyvonalú politikája. Testvérek, vessétek ki szívetekből ezt az illúziót! Ki kell mondanom újra: egyházunk jövőjének tartalékai nem az állami büdzsében, hanem a te szívedben és zsebedben vannak elrejtve, kedves olvasó! Végül már csak egy kérdést említek. E területen is hadakoznak egymással gondolkodásunkban a reménységek és az illúziók. Meg vagyok győződve arról, hogy a múlt bénító örökségétől megszabadulni csak egy lehetőségünk van. Lelkiismeretemre hallgatva, pásztori felelősséggel ki kell mondanom: a mi érdekünk, egyházunk érdeke az, hogy ne kellően nagy söprűvel és mindent eltakarni tudó, eléggé nagy szőnyeggel harcoljunk múltunk árnyaival, hanem úgy, ahogy a Mester tanított erre. Vállalva a szerénytelenség esetíeg ittott megfogalmazódó kritikáját is, befejezésül a 2000. szeptember 23-án elmondott püspöki székfoglalóm egyik ide kívánkozó passzusát idézem. Ha valamikor, akkor most ide illik. Sapienti sat - a bölcsnek elég. „Van-e még számunkra reménység? Hiszem, hogy van. És ezen az ünnepi órán, e hatalmas gyülekezet előtt számot is adok a bennem élő reménységről. (íPt 3,15) De van itt még valami, amit immár nem halogathatok tovább! A ma rám bízott szolgálat és a szívemre helyezett felelősség indít arra, hogy mielőtt felvázolnám püspöki szolgálatom alapvetését és programját, megrendültén, de Isten bűnbocsátó kegyelmében bizakodva, megkövessem egyházunk népét, gyülekezeteink tagjait. Különösen is az azokból kiszakadt testvéreinket, a gondjaik súlya alatt magányosan roskadozókat, elárvult és magára hagyott értelmiségünket, a tanácstalanná lettfiatalokat, az emberhez méltó élet perifériájára szorultakat. Mindazokat, akik miattunk, Isten hivatalos szolgái: püspökök és lelkészek miatt, erőtlenségeink miatt gondolhatták gyengének Istent. Hogy nem láthatták rajtunk, nem hallhatták tőlünk, hogy jobban szeretjük és féljük Istent, minta nyíltan, majd a megszilárdított hatalmának biztonságában egyre taktikusabban egyházrontásra törő hatalmat. Hogy nem látták rajtunk, hogy Isten a mi erős várunk és bizodalmunk. Személy szerint is bocsánatot kérek szolgatársaimtól, hittestvéreimtől, az egykori takácsi-gecsei társgyülekezet és a kőszegi gyülekezet tagjaitól, a velem különféle alkalmakon kapcsolatba került más felekezetű keresztyén testvéreimtől és honfitársaimtól, hogy ha adósuk maradtam Krisztus-hitem megváltásának bátorságával, a jézusi szeretet tetteivel, az élő Isten megtapasztalt hatalmáról és erejéről való bizonyságtétellel, a vigasztaló, bátorító és irgalmas pásztori szóval. Kyrie eleison! Reménységem az az Úr, aki ma engem is meghívott asztalához, és akitől én is hallhatom: »...nem ítéllek el téged, menj el, és mostantólfogva többé ne vétkezz!« (Jn 8,11)” Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
