Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-13 / 24. szám
4 2010. június 13. KERESZTUTAK Evangélikus Élet ► Közös nyilatkozat kiadásával ért véget a skóciai Edinburghban a június 2-6. között megrendezett világmissziói konferencia. „Arra hívattunk, hogy az együttérzésnek és a gyógyításnak a közössége legyünk” - áll a mintegy hatvan ország háromszáz delegáltjának közös felhívásában. A résztvevők a kereszténység közös spektrumából kiindulva tanácskoztak öt napon keresztül a 21. századi misszió irányáról. A konferencia témái a szociális igazságosság mellett a kolonializmussal átitatott missziói történet feldolgozása és a más vallásokkal folytatott párbeszéd voltak. A vasárnapi záróünnepségen arról a száz évvel ezelőtti edinburghi világmissziói konferenciáról is megemlékeztek, amely - sokak szerint - a 20. századi ökumenikus mozgalom kiindulópontjának tekinthető. Lapunk dr. Bóna Zoltánt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárát kérte meg arra, hogy - a zárása után egy nappal rendelkezésre álló információk alapján - vonja meg a nagy jelentőségű konferencia mérlegét... „Mint szerette ez az ember a szegény pogányokat, mennyi önmegtagadással élt közöttük és értük” - írja útinaplójában M. O. jegyzéssel a Békeharang metodista havilap 1910. augusztusi számában a lap kiadója David Livingstone edinburghi szobránál. Majd imádsággal így folytatja: „Istenem, adj nekem is ilyen szeretetteljes szívet és ilyen erőt az önmegtagadásra, ami nélkül nem vagyok hivatásomra eléggé alkalmas.” A metodista lapkiadó látogatóként volt jelen 1910-ben a világmissziói gyűlésen, és hasonlóan szenvedélyes lelkesedéssel ad hírt az egész eseményről. A skót főváros - Livingstone és más skót misszionáriusok, valamint a skót egyházak missziói elkötelezettsége miatt is - méltó helyszíné volt száz évvel ezelőtt annak a világmissziói konferenciának, amely sokak szerint joggal mondható egyben a modern ökumenikus mozgalom bölcsőjének is. (A tanácskozás lefolyásáról, témaköreiről és tanulságaBizonyságtétel Krisztusról ma Edinburgh 1910-2010 - gyorsmérleg a világmissziói konferenciáról iról - egyebek mellett - az Evangélikus Élet június 6-i számában olvashatunk D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök tollából.) Sokat változott a világ, de Krisztus missziói parancsa változatlan. És változatlan a keresztények egységére buzdító krisztusi imádság is. A világ változása és változatlansága beszédesen fejeződik ki a két nagygyűlés témaköreiben. Az elemző összehasonlítás egy nagyszabású dolgozat témája lehet, ezért most csak a címekből álljon itt ízelítő, igyekezzünk ezek alapján képet alkotni a száz esztendő hozta változásokról. Az 1910-es témakörök: 1. Az evangélium eljuttatása az egész nem keresztyén világhoz. 2. Az egyház a misszió területén. 3. Nevelés a nemzeti lét krisztianizálása viszonylatában. 4. A missziós üzenet a nem keresztyén vallások viszonylatában. 5. A misszionáriusok felkészítése. 6. A misszió otthoni támaszpontja. 7. Missziók és kormányok. 8. Együttműködés és az egység elősegítése. A centenáriumi konferencia témakörei: 1. A missziói alapjai. 2. Keresztyén misszió a világvallások között. 3. Misszió és posztmodemitás. 4■ Misszió és hatalom. 5. A missziói elkötelezettségformái. 6. Teológiai képzés. 7. Keresztyén közösségek a mai világban. 8. Misszió és egység - ekkléziológia és misszió. 9. Missziós kegyesség és hiteles tanítványság. Néhány azonosságot és markáns különbséget azért rögtön látunk. Azonos, hogy hangsúlyos az ökumenikus szempont; elismerik a közös teológiai felkészítés szükségességét; elismerik a világvallások iránti figyelmesség szükségességét. Nyilvánvaló különbség, hogy régen külön kellett hangsúlyozni a misszió egyházi jellegét, ami ma több mint magától értetődő; ma a misszió többirányú, olykor egyértelműen fordított irányú földrajzilag és kulturálisan, mint korábban; a misszió immáron nem egyházak vagy egyházi speciális körök rendkívüli vállalkozása, hanem minden hívő egyén és gyülekezet egyetemes tanítványi kötelezettsége. Ez az egyetemes missziói elhívás egyben radikalizálja a misszió és az egység összetartozását, amelyet Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára előadásában így aktualizált: „Száz évvel az edinburghi konferencia után meg kell indítanunk a huszonegyedik századi közös missziónkat. Együtt kell felismernünk, hogy mit jelent számunkra ma a Krisztus keresztjének hordozására való felhívás, amelyről közösen teszünk bizonyságot, és amely által megtaláljuk azokat a különböző utakat, amelyeken láthatóvá tesszük, hogy egységre vagyunk elhívva.” A kilenc fő téma közül tehát kiemelkedik a nyolcadik, amely az egyház tanával és az egyház küldetésével foglalkozik. (Az ezzel kapcsolatos terjedelmes tanulmányt, amelynek kidolgozásában nagy szerepe volt dr. Gonda László debreceni református teológiai docensnek, hamarosan magyarul is olvashatjuk az ökumenikus tanács honlapján: http://www.meot.hu.) A konferencia résztvevői június 6-án a Közös elhívás - Edinburgh 2010 című dokumentummal erősítették meg missziói elkötelezettségüket, és megfontolásra ajánlják ezt a világ keresztényei számára. Egyebek mellett a következőket érezték fontosnak leszögezni. „...arra hívattunk, hogy megtestesítsük és meghirdessük az üdvösség evangéliumát... oly módon, hogy a szeretet és az igazságosság élő megjelenítői vagyunk... . ..arra hívattunk, hogy hiteles dialógust, tiszteletteljes elkötelezettséget és alázatos bizonyságtételt vigyünk a más vallásúak és a vallástalanok elé Jézus Krisztus egyedülállóságáról... . ..arra hívattunk, hogy az együttérzésnek és a gyógyításnak a közössége legyünk... . ..arra hívattunk, hogy a bűnbánatban, a hatalmi rendszerek megkérdőjelezésében és a hatalmi struktúrák elszámoltathatóságában legyünk Krisztus testének tagjai... ...arra hívattunk, hogy az evangélium kifejezésének örömével jelenjünk mega világ nemzetei között... ...arra hívattunk, hogy a teológiai oktatás új formáiban is együtt dolgozzunk... ... arra hívattunk, mint a hit közössége, hogy küldetésünket minden irányból és minden irányba betöltsük... ...arra hívattunk, hogyfolyamatosan együtt dolgozzunk akár egymásnak ellentmondó témakörökben is, annak érdekében, hogy közös látásra jussunk... ...arra hívattunk, hogy ezt az utat a Szentlélek által örömmel, lelkesen, felkenten, elküldötten és felhatalmazottan végezzük..!’ A Krisztusról való bizonyságtétel tehát mindannyiunk keresztény létének rendes eleme és megjelenési formája. Mégis vannak rendkívüli események - ilyenek az évfordulók, amelyek „jeles állomásai a közös utazásnak” Erről tett bizonyságot az a panelbeszélgetés, amelyben Brian Farrell római katolikus püspök, Olav Tveit EVT-főtitkár és Geoff Tunnicliffe lelkész, az Evangéliumi Világszövetség képviselője vett részt. A beszélgetés apropóját nemcsak a fenti teológiai, missziológiai, ökumenikai igazságok adták, hanem egy másik évforduló is, nevezetesen az, hogy ötvenéves a Keresztények Egységét Elősegítő Pápai Tanács. Krisztus egyháza három nagy családjának képviselői egyebek mellett az alábbi három fontos dologban értettek egyet. a) „...ha közös úton járunk, időről időre meg kell állnunk, és meg kell vizsgálnunk az irányt és előrehaladásunk mértékét, hogy felfrissítsük magunkat a még előttünk lévő napokra’.’ b) „Jézus Krisztus elfogadása a világ által közvetlen kapcsolatban van a mi egységünkkel. A különbözőség lehet erősségünk, de csak akkor, ha a világ együtt lát bennünket, .’.’c) „...ha ennek a konferenciának az eredménye nem tűnik forradalminak számunkra, az csak azért lesz, mert már oly sokat elértünk. Mélyül az a felismerés közöttünk, hogy az evangélium hirdetésére hívattunk el, és egyre jobban megtanuljuk ezt közösen tenni’.’ ^ Az Európai Parlament és az unió kormánya, az Európai Bizottság a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánította 2010-et. Ezzel kifejezte, hogy a társadalmi szolidaritás megerősítése, valamint a szegénység és kirekesztés megszüntetése továbbra is fontos célja az Európai Uniónak. Ez a tetszetősen megerősített elkötelezettség ugyanakkor annak beismerését is jelenti, hogy az Európai Unió tagállamai közötti gazdasági és társadalmi különbség az elmúlt években nemcsak hogy nem csökkent, hanem olykor növekedett is. A feszültségekkel és ellentmondásokkal terhelt szociális és gazdasági helyzetben az EU 2020 elnevezésű európai uniós stratégiai dokumentumhoz, annak vitaprogramjához sokféleképpen kapcsolódnak az európai egyházak. Ezek sorában fontos dokumentum a jelen írás címét viselő, német nyelvű tanulmánygyűjtemény, amely a Társadalmi igazságosság című -Szegény gazdag Európa Egyházi hozzájárulás a szegénység és szociális kirekesztés legyőzéséhez Heidelbergben megjelenő - egyházi évkönyvsorozat negyedik kötete. A könyv fő témája, illetve fő kérdése az, hogyan lehetne áthidalni az új szakadékot Kelet- és Nyugat-Európa között. E témakörben a szegénység, kirekesztettség, kilátástalanság, fenntarthatatlanság gazdasági-társadalmi okairól és következményeiről, valamint az erre adandó teológiai, etikai, egyházi reflexiókról olvashatunk. A kötet bevezető tanulmányának már a főcíme is választ sugall a kérdésre, amely szerint az európai szociális integráció legfontosabb feltétele az, hogy ne áldozzák föl a szegénység elleni küzdelmet a verseny és a növekedés oltárán. Más szóval „az európai szociális integráció ne legyen többé alárendelve egy olyan gazdasági integrációnak, amelyet a verseny határoz meg”. (A bevezető tanulmány - amelyre reflexiókat is szívesen várunk az oikumene@meot.hu email címre - teljes terjedelmében magyarul is olvasható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának honlapján: http://www.meot.hu.) A tanulmánykötet - amely közli az ökumenikus tanács szociáletikai bizottságának Fazakas Sándor teológiai tanár vezetésével írt tanulmányát is: Keresztény szolidaritás felekezeti színek nélkül címmel - ünnepélyes bemutatására a közelmúltban került sor az Európai Parlamentben. A szociáletika iránt elkötelezett teológusok és egyházi szakemberek mintegy nyolcvanfős csoportja panelbeszélgetések formájában elemezte az európai gazdasági, szociális és ökológiai jelenségeket és ezek összefüggéseit. A négy tematikus ülés témája a következő volt: Szegénység és munka; Igazságosság és szociális kohézió Közép- és Kelet- Európában; Fenntartható fejlődés; A lisszaboni szerződés szociális dimenziója. A Közép- és Kelet-Európával foglalkozó panelbeszélgetés moderátori szerepére a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára - e sorok írója - nyert felkérést. 1910-ben ezerkétszázan gyűltek össze a tanácskozásra, többnyire az angolszász világból. Európából összesen alig kétszázan voltak, Közép-Európából senki, a római katolikus és az ortodox egyházakból szintén senki nem volt jelen. Magyarországról az említett metodista látogató és Kovács J. István mint református tudósító jelenlétéről tudunk. A részvételben is vannak hasonlóságok és különbözőségek a száz évvel ezelőtti és a mostani rendezvényt tekintve. A centenáriumi konferencia mintegy háromszáz résztvevőjének többsége a harmadik világból érkezett. Jelen volt az ortodoxia és a római katolicizmus is. Magyarországról, mint már említettük, dr. Gonda László debreceni missziológus vett részt mint az Egyházak Világtanácsa Világmissziói és Evangélizációs Bizottságának tagja és a nyolcadik témacsoport társvezetője. Skócia gyönyörű fővárosában, az egyetem épületeiben és a Skót Református Egyház dísztermében a látogatókkal együtt ezres közösség élte át a századik évforduló felemelő programjait. A szervezők ugyanakkor világszerte azt kérték, hogy a modern technika és különböző akciók eszköztárával, amennyire csak lehet, bővítsük a misszió átgondolásában részt vevők közösségét az évforduló kapcsán. Hazánkban erre volt példa az a közelmúltban zajlott budapesti összejövetel, ahol D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök tartott előadást elsősorban az 1910-es eseményről. A Károli Gáspár Református Egyetem Közép- és Kelet-európai Missziói Tanulmányi Intézete esszépályázat kiírásával járul hozzá az évfordulóhoz. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának augusztusi, Pápán megrendezendő plenáris ülésének is napirendjén szerepel az esemény. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Október a reformáció hónapja elnevezésű rendezvénysorozata egy teljes hétvégét szentel e témának, a tervek szerint Pécsett október elején. Mi pedig vegyük szívünkre a közös felhívást, hogy Isten szeretetének jeleként éljük meg krisztusi bizonyságtételünket ma és holnap is. A kétnapos tanácskozás az elmondottakon túl életre hívta a CALL Network elnevezésű munkaközösséget, amely annak érdekében teremt laza együttműködési fórumot, hogy az európai egyházak szakemberei olyan kérdésekben cseréljenek véleményt és tapasztalatot, mint a foglalkoztatás, szociális biztonság, kirekesztés, szegénység stb., s hogy megvizsgálják mindezek etikai dimenzióját. E rendszeres és módszeres szakmai tevékenység kapcsán az egyházak még jobban bekapcsolódhatnak abba az európai intézmények által folytatott vitaprogramba, amely egy „igazságos, fenntartható és okos európai gazdaság” megvalósításáért fáradozik az előttünk lévő évtizedben. A megbeszélésen a Magyarországi Református Egyház képviselőjeként részt vevő Lőrincz Szabolcs a CALL Network vezető, koordinációs testületében, e sorok írója pedig a Vallás a közéletben elnevezésű munkacsoportban vállalt további együttműködést. ■ Dr. Bóna Zoltán
