Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-30 / 22. szám
6 ■m 2010. május 30. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Pécs - Európa kulturális fővárosa Látogatóban a Mecsek alján Pécsre utazni és szétnézni. Két-három napig ott lenni olyan, mintha el se indulnánk. Hiszen most ott van Európa közepe, és a májusi nap arany fénnyel ragyog. Apró házak a hegyoldalban, fáklyás fasorok, keskeny utcák, szerelmesek, templomok, romtemplomok, szent kövek mindenütt. A Dischka Győző utcát keressük. „Itt rögtön jobbra menjenek” - mondja a kutyás hölgy. „Mindig balra” - feleli a két fiatal. Akkor egyenest előre, mint a pionírok. És már itt is vagyunk: nyitva a nagy vaskapu, középen bent az evangélikus templom, mögötte a harangláb. Németh Zoltán lelkész uram mutatja az utat, a nem régen épített szállást; a zöld fotelokból pillanatok alatt ágyakat varázsol. Azután elbúcsúzik, mert kora hajnalban a gyülekezet egyik része Sopronba kirándul. Marni jut eszembe: „Két óra alatt pontosan kétezer esztendőt jártam végig” - írta nem kevés büszkeséggel Itália ismerője és lelkes híve. Csillaggyertyás estén végigballagott a Via Venetón, le a Capitoliumig. Irány a főtér - javaslom a családnak. De megyünk is tovább, mert a zaj elviselhetetlen. Több brigád is versengve kőlapot fűrészel, három idősebb férfi dróttüskés seprűvel simítja a homokot. És ez éjjel-nappal így megy; igyekezni kell, mert nagy a lemaradás. „Gazdátlan hajó volt ez a város” - mondja egy tanárnő a tévétorony alatti parkban, a Mandulásban, ahol a természetvédők százai ünnepelték győzelmüket. Hál’ Istennek, nem épült lokátor ezen a gyönyörű helyen! Zsolnay és Csontváry A kreativitás jelképévé vált gyártulajdonos, Zsolnay Vilmos technológiai és művészeti újításaival számtalan ipari vásár fődíját érdemelte ki. Kiállított Bécstől Torinóig, Párizstól Kaliforniáig. A múzeumban látható hatalmas életműve Pécs egyik legértékesebb öröksége. Az eozin az úgynevezett redukciós máz egy fajtájának az elnevezése. Az edény felületére felvitt oldatok égetés után fémfényű felületet adnak. Ezt a kékes-zöldes színt nemcsak itt csodálhattam meg, de szerte a városban is, hiszen számtalan épület homlokzatát ez a kerámia díszíti. A Zsolnay-múzeum földszinti termei keresztmetszetét adják az 1852-ben alapított manufaktúra, majd gyáróriás legszebb korszakainak, az emeleti folyosón az elismeréseket láthatjuk. Köztük a Francia Becsületrendnek és a város díszpolgári címének az okleveleit. Csontváryhoz elmenni, olyan messzire, még gyalog is megéri. Megbizonyosodhat az ember, hogy a hallucinációs hangok, amelyeket hallott Tivadar, igazak lettek: „Te leszel a világ legnagyobb napútfestője.” Kicsit elhanyagolt a múzeum, szétszórt, de ha leül a látogató egy-egy kép elé, a látvány mindenért kárpótolja. A Magányos cédrus, a Mária kútja Názáretben, A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben, a Baalbek hatalmas vászna maga a titkos csoda. Csak elképzelni tudjuk, hogy a negyvenéves patikussegéd hogyan is festhetett. Talán lecsendesítette a szelet, hangosan biztatta magát a kora hajnalban. Ravennai mozaikcsodák Nemes gondolat, hogy akik nem juthatnak el Ravennába, azok is ízelítőt kaphassanak abból a csodás gyűjteményből, amelyet az itáliai város őriz. A Dómmúzeumban volt látható a világörökség részét képező nyolc templom 5-6. századból megmaradt ősi mozaikjainak másolatát bemutató gyűjtemény. Bizony először én is hitetlenkedve néztem, hiszen annyira élethűek, itt-ott még a hibákat is felfedezhetjük. A Képzőművészeti Akadémia csapata fényes, hártyavékonyságú papír segítségével minden darabról pontos mintát rajzolt, s a különböző, az eredetivel azonos színárnyalatú lemezeket Murano és Velence üveggyáraiból rendelték meg. Kézzel vágták mozaikkővé és helyezték kijelölt helyükre, a mészágyba. A tárlat negyvenhárom képe százéves időszak emlékét öleli fel a késő római időktől a kora kereszténységig. Török emlékek Nincs Magyarországon másik olyan hely, ahol annyi török építészeti emléket találhatnánk, mint Pécsen. 1543-ban esett el a város, onnan datálhatok a közös emlékek. A Széchenyi téren Gázi Kászim pasa dzsámija a legszebb. A ma katolikus templomként működő épületben jó megpihenni: a Koránból vett idézetek fönt a kupolában, a délkeleti fal tengelyében Mekka felé néző imafülke és szenteltvíztartó látható. Végigsétálva a Ferencesek útján megtalálhatjuk Merni pasa fürdőjének falmaradványait. Néhány méterre innen Jakováli Hasszán dzsámija, amely minaretjével együtt épen fennmaradt. Kalauzom elárulja, azért olyan jó az akusztikája, mert köcsögöket építettek falaiba. Az ezeréves püspökség A négytornyú Szent Péter-bazilika a legimpozánsabb épület. Elődjét Orseolo Péter király uralkodásának idején (1038-41; 1044-46) kezdték építeni. Többszöri átalakítás után a bazilika mára letisztult, elnyerte végleges formáját. A püspöki palota erkélyén Liszt Ferenc kihajló, egész alakos szobra nagy zeneszerzőnk pécsi látogatását idézi. A közelben található Klimó György püspök gyűjteménye, amely a magyar és európai művelődéstörténet egyik leggazdagabb könyvtára. Mikor odaérek, éppen nyílik a kovácsoltvas, szőlőindás nagykapu, menyasszony és párja lép ki a délelőtti fényözönbe, szépek és fiatalok. Egy pillanatra megállnak. „Vigyázzatok magatokra!” - kiáltanám feléjük, de már nevetve futnak le a lépcsőn, a virágos parkon át az életbe. „A 180 ezer pécsi között kétháromezer evangélikus lehet” Németh Zoltán igazgató lelkész késő este érkezett vissza a közös kirándulásról. És kora hajnalban már indult Kecskemétre továbbképzésre. így csak egyetlen kérdésem maradt: hogyan él a pécsi evangélikus gyülekezet?- Gyülekezetünk sajátos helyzetét az határozza meg, hogy egy történelmi, nagy katolikus városban kisebbségben él. A180 ezer pécsi között kétháromezer evangélikus lehet. Minden korosztály megtalálható közösségünkben. Vasárnap van három istentisztelet, s hozzá még az ide tartozó körzetekben: Pogányba, Vasasra járunk, több helyre csak havonta egyszer, Kozármisleny, Szigetvár, Pécsvárad is kedves nekünk. Minden héten van két asszonyóra, ez régi hagyomány. Hétfőn, kéthetente esténként a fiatal felnőttek bibliaóráját tartjuk, keddenként az egyetemista korosztályt várjuk ifjúsági órára, szerdán jön össze a kórus próbára, csütörtökön gyülekezeti bibliaóra, és kollégámnak akkor van a kórházlelkészi napja is. A legkisebbekről sem feledkezünk meg, pénteken óvodások számára van hittan, de ilyenkor zajlik a középiskolás ifjúsági óra és a férfióra is. A10 órai istentisztelettel párhuzamosan munkatársaink gyermekórát tartanak. Ezeken kívül vannak nagyobb alkalmak, évente kétszer-háromszor van a gyerekdélután. Farsangi időszakban, májusban, nyáron egy egész hét, s ezeket egy kis csapat segíti, amely szervezi a programokat. Örömmel említem, hogy kórusunk évente többször is ad koncertet a templomunkban, és egyéb helyeken is fellép, ahová meghívják. A másik, a gospelkórusunk a fiatalokat gyűjti egybe. A gyülekezet közelmúltjában is vannak meghatározó egyéniségek. Baldauf Gusztáv pécsi lelkész tevékenységének köszönhető a szeretetotthon elindulása. Ez ma is működik, egy éve Pogányban épült fel az új épülete. Idősek ellátását végzi, az országos egyház fenntartásában. Mi, lelkészek rendszeresen tartunk alkalmakat, és gyülekezeti tagjaink közül is sokan ápolják a kapcsolatot az ott lakókkal. Meg kell még említenem Káldy Zoltánt, aki szintén itt munkálkodott 1945 decemberétől. Lelkészi és püspöki tevékenységét ellentmondásosan ítéli meg a közvélemény, ám gyülekezeti lelkészi szolgálatának megítélése Pécsett egyértelműen pozitív. És meg kell említenem kollégámat, Varsányi Ferencet, aki huszonöt éven át szolgált gyülekezetünkben. Sokat töprengtünk, hogy mivel jelenjünk meg a pécsi ünnepségsorozaton. Rendezünk egy állandó bibliakiállítást. Több mint száz különböző nyelvű Biblia mutatja be a fordítás sokszínűségét és gazdagságát, abban a reményben, hogy ennek kapcsán közösségünk újból együtt lehet. „Sok megható történetem van” Nagyon szép igét kaptak vasárnap a pécsiek: „Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik!’ (Jn 10,11.27-28) Varsányi Ferenc lelkész uram hétfő reggel szakított időt a beszélgetésre.- Huszonöt éve kezdtem itt, Pécsett a pályámat. Másodlelkészként, ezután parókusként. Kis faluból, Tolnanémediből érkeztem ide. Más kihívást jelentett: nagy gyülekezet, értelmiségi közösség. Mindenféle szolgálati terület: istentisztelet, klinika, lelkigondozás, szociális otthonok, saját szeretetotthon, folyamatos építkezések. Sok megható történetem van, drámai emberi sorsom. Hányán érzik magukat feleslegesnek... Nagyon meg kellene becsülnünk, hogy nekünk valóban Bibliánk van. A Szentírás nemcsak egy könyv, hanem Isten élő igéje, a friss, ropogós mindennapi kenyér! Pécs sokáig elhanyagoltnak tűnt. Az európai kulturális főváros cím aztán új lendületet adott, igaz, előfordul, hogy kibírhatatlan a sok építkezés miatt. Van két folyónk: a Duna és a Dráva, van alföldünk: az Ormánság, magas hegyünk: a Mecsek a Zengővei. Vannak hévizeink, karsztbarlangunk. A kereszténység 1600 éve jelen van folyamatosan. Volt itt török megszállás, emlékcsoportjaink vannak a középkorból, a barokkból... És azt se felejtsük el, hogy 1367-ben az első magyar egyetem itt nyitotta meg kapuit. Szóval sokáig sorolhatnám a gyönyörű város értékeit. Ha teheti, újból látogasson el Pécsre, meglátja, minden alkalommal új szépségeket fog felfedezni. „Nálunk nagy a zenei élet” Család, iskola, tanítás, kórus, a gyülekezet... Bizony egy embernek sok ennyi feladat. Csodálom is, hogy Lovászné Balázs Magdolna karnagy asszony törékeny termetével hogyan bír mindennek eleget tenni. A vasárnapi istentisztelet után beszélgettünk a könyvtárszoba csendjében.- A múlt század elejéről tudunk itt kórusszerveződésekről. Az ötvenes években már ritkábban szólaltak meg a gyülekezetben; 1979-ben Balikó Zoltán az akkori segédlelkészt, Mátrai Mariannát kérte meg, hogy szervezze újjá az énekkart. Én celldömölki születésű vagyok, édesapám Balázs Béla evangélikus lelkész; tizenkét éves voltam, amikor ide költöztünk. 1981 óta én vagyok az énekkar vezetője, közben volt egy hatéves időszak, mikor Los Angelesben éltem a családommal. Természetesen ott is volt énekkarom, a magyarok Kodály kórusát vezettem. 93-ban jöttünk vissza, s azóta folyamatosan irányítom ezt a lelkes, harmincas-negyvenes létszámú kis közösséget. A harmincéves jubileumi koncert előtt történt egy tragédia: a legjobb basszusunkat, aki szólista is volt, Fejér Gábort motorbaleset érte. Kicsit megrendült a férfikar stabilitása, sokan elmaradtak, nélküle nem énekelnek tovább... Nagyon jó vezetni egy keresztény közösséget. Van egy tizenkilenc éves egyetemistánk, és vannak idősebbek, hetven év felettiek is, közöttük Győrffy István, aki zeneszerző, az itteni zenei életnek egyik kiváló szakembere; de van olyan is, aki nem ismeri a kottát. De lelkesek, csupa szív emberek. Ünnepi hangversenyünk, bátran állíthatom, fájdalmasan szép volt, a Mendelssohn-mű utolsó tételét lehagytuk, és a friss gyász kapcsán megemlékeztünk mindazokról, akik elhunytak. Nálunk nagy a zenei élet. Jól ismerjük egymást, erős a katolikus kórus, két református gyülekezetnek is van kórusa, kiváló a baptista énekkar. És nagyon jó a kapcsolat közöttünk: több mint tíz éve minden második esztendőben ökumenikus találkozót tartunk. Nagyon boldog vagyok, hogy evangélikusnak születtem. Johann Sebastian Bach a mi nagy zeneszerzőnk. Olyan kincseink, istenes énekeink vannak, amilyenek talán senki másnak. ■ Fenyvesi Félix Lajos A négytornyú Szent Péter-bazilika a város legimpozánsabb épülete A majolikás Zsolnay-kút
