Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-30 / 22. szám

Evangélikus Élet A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE 2010. május 30. 7 MÓZES ELSŐ KÖNYVE Revíziós próbakiadás Új kiadás Az 1975-ben megjelent és 1990-ben revideált protestáns új fordítású Biblia legújabb revíziójának első próbakiadását tartja kezében a tisz­telt Olvasó. A Magyar Bibliatársulat 2006-ban kezdett hozzá a revízió előkészítéséhez, az észrevételek gyűj­téséhez. Munkánk most jutott el arra a pontra, hogy az egyházi bib­liaolvasó közvélemény elé tárhatjuk a Szöveggondozó Bizottság revíziós munkájának első gyümölcsét, Mózes első könyvét, amelyet reményeink szerint hamarosan Pál apostol Róma­iakhoz írt levelének próbakiadása követ majd. A bibliai szöveg gondozása során a következő revíziós alapelvekhez igyekeztünk tartani magunkat: 1. Fi­gyelembe vettük és értékeltük az 1990 és 2008 között beérkezett észrevételeket és javaslatokat. 2. Meg kívántuk őrizni az új fordítá­sú Biblia alapvető szövegkritikai és fordítási döntéseit (a formális és a dinamikus ekvivalencia kiegyen­súlyozott alkalmazása), a bibliai szöveg tagolását és az emelkedett, mai beszélt köznyelvi szintet. Eze­ken a területeken csak akkor változ­tattunk az új fordítás szövegén, ha azt a mai írásértelmezési és fordítás­­elméleti konszenzus megkövetelte. 3. Javítottuk a felismert nyomdahi­bákat, fordítási tévedéseket és ar­chaikus (a mai beszélt nyelvben már nem használatos) kifejezéseket. 4. Igyekeztünk javítani a fordítás egységességén, következetességén. 5. Törekedtünk a „jó magyarságú” nyelvi megoldásokra, valamint ar­ra, hogy az új bibliai szöveg felolvas­va („szószéki használat”) is jól han­gozzék. Legfőképpen pedig azt re­méljük, hogy a revíziós munka eredményeként Isten igéje még in­kább érthetően és tisztábban szólal­hat meg magyar nyelven. Az Evangélikus Élet 2010. május 9-i számában már megjelent Mózes első könyvének első részlete. A most kézben tartott szöveg ennek a foly­tatása. Köszönjük az eddig kapott észrevételeket, és arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy véleményével bátran keressen meg bennünket az info@bibliatarsulat.hu e-mail címen vagy levélben a 1113 Budapest, Bocs­kai út 35. postacímen. M Magyar Bibliatársulat Izsák születése Azután meglátogatta az Úr Sárát, aho­gyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. 2Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, ab­ban az időben, amelyet megígért neki Isten. 3Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. 4Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5Ábrahám százesz­tendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 6Ak­kor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. 7Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8Amikor a gyermek na­gyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot. Hágár és Izmáéi elűzése 9Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Há­gár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, 1Qezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgá­lót és a fiát, mert nem örökölhet együtt egy szol­gáló fia az én fiammal, Izsákkal! uEz a beszéd Ábrahámnak igen rosszulesett a fia miatt. 12De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bán­kódj a fiú és a szolgálód miatt! Bármit mond ne­ked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fog­ják a te utódodnak nevezni. 13De a szolgáló fi­ából is népet támasztok, mert ő is tőled szár­mazik. 14Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy ke­nyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágár­­nak. Föltette azt az asszony vállára, és elküld­te őt a gyermekkel együtt. így ment el, és bo­lyongott Beérseba pusztájában. 15Amikor kifo­gyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, l6maga pedig elment, leült ve­le szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. lyDe Isten meghallotta a fiú hangját, Isten an­gyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik. l8Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. 19És meg­nyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. 20Isten pe­dig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. 21Párán pusztá­jában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. Ábrahám és Abímelek szövetsége 22Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábra­hámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel. 23Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! 24Ábrahám így felelt: Megesküszöm. 25De Ábrahám szemrehányást tett Abíme­­leknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszak­kal elfoglaltak tőle egy kutat. 26Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szól­tál nekem, én sem hallottam róla, csak ma. 27Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat ho­zatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetsé­get kötöttek egymással. 28De Ábrahám külön­állított a nyájból hét bárányt. 29Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? 30Ő azt fe­lelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten. 32Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, föl­kelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33Ábra­­hám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérse­bában, és segítségül hívta ott az Úrnak, az örök­kévaló Istennek a nevét. 34Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén. Isten próbára teszi Ábrahám hitét Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Áb­rahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjé­re, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik he­gyen, amelyet majd megmondok neked! 3Áb­­rahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mon­dott neki. 4A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Marad­jatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elme­gyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6Fogta tehát Ábrahám az égőáldo­zathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő ma­ga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7Egyszer csak Izsák megszólítot­ta apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt va­gyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8Áb­­rahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bá­rányról az áldozathoz, fiam. így mentek tovább ketten együtt. 9Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Is­ten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fi­át, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok te­tejére. 10De amint kinyújtotta Ábrahám a ke­zét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, „ki­áltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy isten­félő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fog­va fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. l4 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. 15Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábra­hámnak az égből, l6és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, „azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag, vagy mint a ho­mokszemek a tengerparton. A te utódod bir­tokolni fogja ellenségei kapuját, l8és a te utó­dod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. 19Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Áb­rahám továbbra is Beérsebában lakott. Náhór utódai 20Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 21Úcot, az el­sőszülöttjét, Búzt, annak öccsét és Kemúélt, Arám atyját, 22továbbá Keszedet, Hazót és Pil­­dást, Jidláfot és Betűéit. 23Betúél nemzette Re­bekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Áb­rahám becsének. 24Másodrangú felesége, aki­nek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Te­­bahot, Gahamot, Tahast és Maakát. Sára halála és temetése Sára százhuszonhét évig élt, ennyi volt Sára életkora. 2Amikor meghalt Sára Kir­­jat-Arbában, azaz a Kánaán földjén lévő Heb­­rónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meg­gyászolja és elsirassa őt. 3Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Jö­vevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok ne­kem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. 5A hettiták ezt felel­ték Ábrahámnak: 6Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöt­tünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el ha­lottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdono­sai, a hettiták előtt, 8és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halot­tamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát, 9hogy adja el nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje vé­gén van! Teljes áron adja el, hogy legyen sírhely­nek való birtokom köztetek! 10Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a het­tita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: „Nem, uram! Hall­gass meg engem! Neked adom azt a szántóföl­det a rajta levő barlanggal együtt. Népem fia­inak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, 13és így szólt Effónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass még­is rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. i4De Efrón így felelt Ábrahámnak: lsHallgass rám, uram! Négyszáz ezüstsekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halotta­dat! i6Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz se­kel ezüstöt, a kereskedők által használt sekel szerint. 17így ment át Efrón makpélai szántó­földje, amely Mamréval szemben van: a szán­tóföld, a rajta lévő barlang és minden fa a szán­tóföld egész határában körös-körül l8Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a sze­me láttára, akik a város kapujában összejöttek. 19Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamré­val, azaz Hebrónnal szemben, Kánaán földjén. 2Gígy került Ábrahám birtokába sírhelyül a het­titáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlang­gal együtt. Ábrahám feleséget hozat Izsáknak c\ a Ábrahám élemedett korú, öreg ember ZTÍlett, és az Úr mindennel megáldotta Áb­rahámot. 2Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, 3hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiam­nak nem a kánaániak leányai közül hozol fele­séget, akik között lakom, 4hanem elmész ha­zámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol fe­leséget a fiamnak, Izsáknak! sDe a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követ­ni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy vissza­vidd oda a fiamat! 7Az Úr, az ég Istene, aki ki­hozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a ne­kem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és meges­küdött neki erre a dologra. 10Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urá­nak tevéi közül az útra, és magához vett urá­tól mindenféle értékes dolgot. Elindult, és el­ment Aram-Naharajimba, Náhór városába. „A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12Akkor ezt mondta: Uram, Ábra­hámnak, az én uramnak Istene! Adj ered­ményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vi­zet meríteni. 14Legyen úgy, hogy ha azt mon­dóm valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a kor­sódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt ren­delted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt! „Még végig sem mondta ezt, máris jött Re­beka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fi­ának volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. ^Na­gyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, meg­töltötte a korsóját, és feljött. iyEkkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! l8A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a ke­zébe, és inni adott neki. 19Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. így merített valamennyi tevének. 21Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem. 22Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt és a leány kezére való két karperecét, tíz aranysekel sú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom