Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-17 / 3. szám

2 •«! 2010. január 17. FORRÁS Evangélikus Élet VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - MT 5,17-19 Kinek mondotok engem? „Ti vagytok erre a tanúk” ► Folytatás az 1. oldalról Ez a felekezetközi konferencia az úgynevezett modern ökumenikus mozgalom kezdetét jelentette, és Skóciában óriási lendületet adott ahhoz, hogy az egyházaknak mind a teológiai munkássága, mind pedig a társadalmi elkötelezettsége széles és őszinte ökumenikus összefogásban valósuljon meg. Metaforikusán említik skót testvé­reink a híres skót szövetet, amelyen a közös háttéren a különböző függő­leges és vízszintes fonalak futnak - ezek így együttesen szimbolizálhat­ják azt a munkát, amelyet az egyhá­zak „egymás között és a szélesebb tár­sadalomban végeznek” Úgy gondo­lom, hogy a magyar szőttes vagy hímzés is lehet ugyanilyen metafora. A krisztusi alapra hímzett vagy szőtt, különböző tónusú, de ugyanarra mu­tató bizonyságtételek is harmonikus egységben szolgálhatják nemzetünk lelki és közösségi megújulását. Krisztus feltámadása után Jeruzsá­lemben újra találkoztak a tanítványok. Hitélményüket egymásnak „elmond­ták”, „elbeszélték" és ezután bizony­ságtevő küldetést kaptak Krisztustól. Valami ilyesmi történt száz évvel ez­előtt Edinburghban. Valamint ez tör­ténhet minden olyan találkozásban, ahol a sok tekintetben - ideértve a fe­lekezeti hovatartozást is - különbö­ző hívei Krisztusnak összejönnek, egymás előtt bizonyságot tesznek, és együtt imádkoznak. Az előttünk lévő héten nagy, díszes templomokban és egyszerű gyüleke­zeti termekben vagy otthonokban összejövünk, és elmondjuk egymás­nak, hogyan is történt az Úr szenve­dése, föltámadása, s mit jelent az eb­ből fakadó megtérés és bűnbocsánat. Elbeszéljük, mi hogyan értjük ezt, mit érzünk szívünkben, s ez az erő sok­szor hogyan hordoz bennünket meg­próbáltatásaink közepette. Amikor ezt tesszük, hihetjük, hogy „maga Jé­zus” áll meg közöttünk, és ezt mond­ja: „Ti vagytok erre a tanúk’.’ A tanú vallomásán pedig igazságok és életek múlnak. A szerző református lelkész, a MEÖT főtitkára SEMPER REFORMANDA „Isten azonban nemcsak annyiban mutatta meg jóvoltát, hogy megtűr maga körül, hanem tevőleg is felénk fordul. Keres, felkínálja kegyelmét, és nálunk akar szállást venni. Két édes és vigasztaló igéje ez a mi Iste­nünknek. Hogy egyrészt felkínálja kegyelmét, másrészt jó pásztorként keresésünkre indul. Kegyelmesen felveszi azokat, kik vágyó lélekkel közelednek hozzá. Tehet-e ennél többet? Ezért vigasztaló örömhír az evangélium. Ki mondhatna ennél örvendetesebbet a bűnös, nyomo­rult lelkiismeretnek?!” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az emberiség történetében voltak olyan korszakok, amikor a művésze­ti értékekben gazdagabb múlt termé­kenyen hatott a szerényebb helyze­tű jelenre. Ilyen kulturális értelemben gazdagító időszak volt a hódító róma­iak számára felfedezni a görög kép­zőművészetet, irodalmat. De épp ilyen korszak jellemezte Európa új­kori történelmének hajnalát is, ahol éppen az antik görög-római értékek kerültek ismét a figyelem közép­pontjába. Viszont arról is vannak emlékeink, sajnos egészen közeliek is, amikor az uralkodó hatalom minden eszközzel a múlt eltörlésén fáradozott. A má­sodik világháborút követő időszak­ban mennyi vidéki kúria s azok meg­annyi értéke milyen gyorsan semmi­vé lett, amikor „a múltat végképp el­törölni” szándékozó „rabszolgahad” a mozgalmi indulók dallamaira, ön­ként vagy a megfélemlítettség kény­szere alatt „szabadabb” jövőt épített. Vajon Jézusnak milyen a múlthoz való viszonya? Mit gondol Isten megtartó törvényéről, a próféták ta­nításáról? S valójában mit akar? Fel­forgatni mindent, vagy talán a múlt már elfelejtett tudásából, Isten-élmé­nyeiből vissza akarja adni nekünk azt, ami egykor közös kincsünk volt? Egészen biztos vagyok benne, hogy a korabeli hallgatóságában éppúgy benne voltak e kérdések, mint ahogy minden kor emberét foglalkoztatják e gondolatok. Van, aki lázadó forra­dalmárként szeretné látni szemé­lyét, van, aki a konzervatív értékek őr­­zőjének tartja őt. A vízkereszt utáni második vasár­nap igéjében ott látjuk Krisztus Urunkat a híres Hegyi beszéd színhe­lyén, ahol néhány pillanattal azelőtt még a boldogság felemelő nyolc igé­jét adta át az őt hallgató tömegnek. Később követőit ízt adó sónak és a vi­lág világosságának nevezte. Szük­ségszerű, hogy ezek után a forradal­mi erejű, minden más korábbi vallá­si gyakorlatot, kegyességet felülíró gondolatok után ott bujkáljon hall­gatóiban a kérdés: Vajon kicsoda ő? Egész környezetét ez a kérdés izgat­ja. Isten fenséges dolgait, titkait és akaratát egy kicsit jobban ismerő em­berek ennél még többet is szeretné­nek megtudni. Keresztelő János pél­dául ezért kérdezi tőle: „Te vagy-e az Eljövendő (az Isten által megígért Megváltó), vagy mást várjunk? (Mt 11.3) E kérdések szükségszernek voltak, mert Jézus Krisztus nem úgy tanít, mint a korábbi bölcsek, akik csupán ismerik az Isten akaratát és az embe­rekkel kapcsolatos szándékát. Nem. Jézus úgy tanít, mint akinek hatalma van (Mk 1,22) megadni az Isten iga­zi ismeretét. De vajon mit hoz ő a vi­lágba: békességet, boldogságot vagy tüzet? Ezekre a ki nem mondott, de mindenkiben ott feszülő kérdésekre mondja Jézus Urunk az egykori hall­gatóságának és a mai igék fölött me­ditáló érdeklődőknek: Ne gondoljá­tok, hogy eltörölni jöttem a tör­vényt. Sokkal inkább betölteni. A vízkereszt utáni időszak egyik hangsúlyos kérdése Jézus Krisztus személyének titka. Most arra irányul figyelmünk, ami keresztény életünk számára a legmeghatározóbb. Isten Fiát valódi lényege szerint igyek­szünk megismerni. Jézus számára is fontos ez, hiszen ezért kérdi ő ma­ga is tanítványaitól: „Ti kinek mon­dotok engem?"(Mt 16,15) Jézus Krisz­tus megkerülhetetlen személyének titkát meg kell fejteni. Mert a kará­csony ünnepe sok embert megmoz­dít. Ám nem mindenki jut el a kará­csonyi testet öltés igazi lényegének megértéséhez. Könnyű, nagyon könnyű kará­csony népszerű ünnepének áhítatos álbékességét őrizgetni, ápolgatni lel­kűnkben. Könnyű meghatódni a kis­gyermek Jézus sanyarú sorsán, könnyű egyszerű szociális, családjo­gi vagy bevándorlásügyi kérdéssé tenni az érkezését. S később könnyű etikai, valláserkölcsi megállapításo­kat tenni tanításairól. De vajon ki fo­gadja be őt? De vajon a világ Üdvö­zítőjét, az Istentől jövő Világosságot és életünk terheinek, bűneinek Meg­váltóját és Szabadítóját meglátjuk-e a karácsony után felnövekvő gyer­mekben? Ahogy Paul Gerhardt gyö­nyörű karácsonyi énekének első vers­szaka kérdi tőlünk ma is: „Mint fo­gadjalak téged, Világ Reménységét?” A véges emberi elme miként képes befogadni Jézus Krisztust a maga is­teni dicsőségében? Ha még ünnepeinknek és ünne­pünk Urának igazi küldetését is ilyen könnyen félreértjük, akkor az ünne­pek elmúltával a hétköznapi életben, munkahelyen, iskolában, emberi kapcsolatainkban bizonnyal nehe-A VASÁRNAP IGÉJE zebb meglátni és megérteni a Jézus Krisztusban megjelent isteni üdvözí­tő akaratot. Mert Jézus Krisztus nem a múlt értekeinek őre és nem min­dent felforgató forradalmár, nagy tanító, hanem ő maga Isten igazsá­ga. A megtartott törvény. S amikor a mi Urunk, Jézus a mindenkori hall­gatóságát a törvény radikális tiszte­letére szólítja fel, akkor valójában ép­pen olyan isteni kijelentést tesz, mint amikor Mózesnek az Úr meg­jelenti nevét, és azt mondja neki: „Én Vagyok” Mert valójában egyes-egyedül Jé­zus volt képes betartani e földön azt az első, egyetlen parancsolatot, amelynek megtartása elég az üd­vösséghez. S ebből származik minden más parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet” S amikor Jézus Krisztus Isten akaratának engedelmeskedve elindult a fájdalmak útján, és felment a golgotái keresztre, akkor betöltöt­te, s egyben meghaladta az emberi gyarlóság miatt szükséges törvénye­ket. Nincs más parancs, csak ennyi: Krisztus szeretete előtt földig lebo­rulni. S ahogy Ady írja: „Imádni az Is­tent és egymást szeretni...” Ebben a hitben „szeresd felebarátodat, mint magadat", mert a „szeretet a tör­vény betöltése”. ■ Szarka István Imádkozzunk! Jer, Világosság, ra­­gyogj fel nekünk, / Hogy csak Krisz­tus légyen Mesterünk! / El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, /Aki népé­nek örökséget ad! Szánj meg Isten! (EÉ 232,2) Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyi Atyánk! Te Fiad által arra biztattál bennünket, hogy bizalommal osszuk meg veled mindazt, ami aggaszt, amiért felelős­séget érzünk, és kérjük azt, aminek hiányában nem tu­dunk teljes életet élni. [Lektor:] Könyörgünk ezért a világért, amelyet ott­honunkul teremtettél, és amelynek értékeit, csodáit mi mégis veszélyforrássá is tettük. Kérünk, segíts felis­mernünk az értékek felelőt­len kiaknázása és a velük va­ló felelős gazdálkodás közti különbséget. Segíts azon fá­radoznunk, hogy mindenki biztonságos otthonra talál­hasson teremtett világodban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az emberiségért. Közösségre teremtettél bennünket, még­is milliók életét keseríti meg mások önzése, közönye, fele­lőtlensége. Kérünk téged, éleszd fel a politikai, gazda­sági, üzleti élet felelős veze­tőiben a másik ember méltó­ságának tiszteletét, hogy ne uralkodni és meggazdagod­ni akarjanak mások kárára, hanem az emberséges élettér kialakításán fáradozzanak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk or­szágunkért. Kérünk, te segíts a másként gondolkodó em­berek iránti nyitottsággal ke­zelni konfliktusainkat. Te adj bölcsességet azoknak, akik­re különösképpen is rábíztad annak a felelősségét, hogy or­szágunkban mindenki embe­ri körülmények között tölt­­hesse be azt a hivatást, ame­lyet rábíztál. Segíts, hogy mindig legyenek olyanok, akik azokat az értékeket, amelyek valóban fontosak, képviselni tudják és akarják közöttünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a testi-lelki szenvedőkért - a reménytelenekért, a betege­kért, a gyászolókért, a hajlék­talanokért, a magukra ha­gyott öregekért, a helyüket kereső fiatalokért, a mun­kájukban örömet nem talá­lókért, a halállal tusakodó­­kért. Kérünk, hirdettesd örömhíredet minden embe­ri mélységben, hogy gyó­gyuljon szívünk, megszaba­duljunk a bennünket fogva tartó szenvedéstől. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a kereszténységért. Az ökume­nikus imahéten is te érez­tesd felelősségünket az egysé­gért. Te adj nyitottságot, hogy a Jézus Krisztusban testvérre találjunk a másikban. Te tedd hitelessé az egyházak igehir­detését és szolgálatát, és te adj erőt, hitet, hogy Krisztus Urunk hívó szavára - „Kövess engem!” - ne legyünk restek indulni és bizonyságot tenni terólad. Jézus Krisztusért ké­rünk... [Gyülekezet:] Urunk, hall­gass meg minket!. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és gyülekeze­tünkért. Köszönjük neked azt a bizalmat, hogy ott, ahol élünk, ránk bízod evan­géliumod hirdetésének fele­lősségét. Kérünk, segíts hi­telesen bizonyságot tenni rólad. Készíts számunkra újra és újra olyan alkalma­kat, amelyben igéd megszó­líthat bennünket, és adj nekünk nyitottságot min­den ajándékod előtt. Ké­rünk a megújulásért, a test­véri közösségért. Gyülekeze­tünkben, minden testvé­rünkben erősítsd azt a hi­tünket, hogy mi minden fo­gyatékosságunk ellenére hozzád tartozunk, általad élhetünk, és Krisztus Urunk által helyet készítettél abban az országban, amelyet ke­gyelmedből nekünk aján­dékozol e világ múltával. [Gyülekezet]: Ámen! . EK ' m *« o H i o A hónap könyve - januárban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Hullámhossz Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1600 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom