Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
2 •«! 2010. január 17. FORRÁS Evangélikus Élet VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - MT 5,17-19 Kinek mondotok engem? „Ti vagytok erre a tanúk” ► Folytatás az 1. oldalról Ez a felekezetközi konferencia az úgynevezett modern ökumenikus mozgalom kezdetét jelentette, és Skóciában óriási lendületet adott ahhoz, hogy az egyházaknak mind a teológiai munkássága, mind pedig a társadalmi elkötelezettsége széles és őszinte ökumenikus összefogásban valósuljon meg. Metaforikusán említik skót testvéreink a híres skót szövetet, amelyen a közös háttéren a különböző függőleges és vízszintes fonalak futnak - ezek így együttesen szimbolizálhatják azt a munkát, amelyet az egyházak „egymás között és a szélesebb társadalomban végeznek” Úgy gondolom, hogy a magyar szőttes vagy hímzés is lehet ugyanilyen metafora. A krisztusi alapra hímzett vagy szőtt, különböző tónusú, de ugyanarra mutató bizonyságtételek is harmonikus egységben szolgálhatják nemzetünk lelki és közösségi megújulását. Krisztus feltámadása után Jeruzsálemben újra találkoztak a tanítványok. Hitélményüket egymásnak „elmondták”, „elbeszélték" és ezután bizonyságtevő küldetést kaptak Krisztustól. Valami ilyesmi történt száz évvel ezelőtt Edinburghban. Valamint ez történhet minden olyan találkozásban, ahol a sok tekintetben - ideértve a felekezeti hovatartozást is - különböző hívei Krisztusnak összejönnek, egymás előtt bizonyságot tesznek, és együtt imádkoznak. Az előttünk lévő héten nagy, díszes templomokban és egyszerű gyülekezeti termekben vagy otthonokban összejövünk, és elmondjuk egymásnak, hogyan is történt az Úr szenvedése, föltámadása, s mit jelent az ebből fakadó megtérés és bűnbocsánat. Elbeszéljük, mi hogyan értjük ezt, mit érzünk szívünkben, s ez az erő sokszor hogyan hordoz bennünket megpróbáltatásaink közepette. Amikor ezt tesszük, hihetjük, hogy „maga Jézus” áll meg közöttünk, és ezt mondja: „Ti vagytok erre a tanúk’.’ A tanú vallomásán pedig igazságok és életek múlnak. A szerző református lelkész, a MEÖT főtitkára SEMPER REFORMANDA „Isten azonban nemcsak annyiban mutatta meg jóvoltát, hogy megtűr maga körül, hanem tevőleg is felénk fordul. Keres, felkínálja kegyelmét, és nálunk akar szállást venni. Két édes és vigasztaló igéje ez a mi Istenünknek. Hogy egyrészt felkínálja kegyelmét, másrészt jó pásztorként keresésünkre indul. Kegyelmesen felveszi azokat, kik vágyó lélekkel közelednek hozzá. Tehet-e ennél többet? Ezért vigasztaló örömhír az evangélium. Ki mondhatna ennél örvendetesebbet a bűnös, nyomorult lelkiismeretnek?!” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az emberiség történetében voltak olyan korszakok, amikor a művészeti értékekben gazdagabb múlt termékenyen hatott a szerényebb helyzetű jelenre. Ilyen kulturális értelemben gazdagító időszak volt a hódító rómaiak számára felfedezni a görög képzőművészetet, irodalmat. De épp ilyen korszak jellemezte Európa újkori történelmének hajnalát is, ahol éppen az antik görög-római értékek kerültek ismét a figyelem középpontjába. Viszont arról is vannak emlékeink, sajnos egészen közeliek is, amikor az uralkodó hatalom minden eszközzel a múlt eltörlésén fáradozott. A második világháborút követő időszakban mennyi vidéki kúria s azok megannyi értéke milyen gyorsan semmivé lett, amikor „a múltat végképp eltörölni” szándékozó „rabszolgahad” a mozgalmi indulók dallamaira, önként vagy a megfélemlítettség kényszere alatt „szabadabb” jövőt épített. Vajon Jézusnak milyen a múlthoz való viszonya? Mit gondol Isten megtartó törvényéről, a próféták tanításáról? S valójában mit akar? Felforgatni mindent, vagy talán a múlt már elfelejtett tudásából, Isten-élményeiből vissza akarja adni nekünk azt, ami egykor közös kincsünk volt? Egészen biztos vagyok benne, hogy a korabeli hallgatóságában éppúgy benne voltak e kérdések, mint ahogy minden kor emberét foglalkoztatják e gondolatok. Van, aki lázadó forradalmárként szeretné látni személyét, van, aki a konzervatív értékek őrzőjének tartja őt. A vízkereszt utáni második vasárnap igéjében ott látjuk Krisztus Urunkat a híres Hegyi beszéd színhelyén, ahol néhány pillanattal azelőtt még a boldogság felemelő nyolc igéjét adta át az őt hallgató tömegnek. Később követőit ízt adó sónak és a világ világosságának nevezte. Szükségszerű, hogy ezek után a forradalmi erejű, minden más korábbi vallási gyakorlatot, kegyességet felülíró gondolatok után ott bujkáljon hallgatóiban a kérdés: Vajon kicsoda ő? Egész környezetét ez a kérdés izgatja. Isten fenséges dolgait, titkait és akaratát egy kicsit jobban ismerő emberek ennél még többet is szeretnének megtudni. Keresztelő János például ezért kérdezi tőle: „Te vagy-e az Eljövendő (az Isten által megígért Megváltó), vagy mást várjunk? (Mt 11.3) E kérdések szükségszernek voltak, mert Jézus Krisztus nem úgy tanít, mint a korábbi bölcsek, akik csupán ismerik az Isten akaratát és az emberekkel kapcsolatos szándékát. Nem. Jézus úgy tanít, mint akinek hatalma van (Mk 1,22) megadni az Isten igazi ismeretét. De vajon mit hoz ő a világba: békességet, boldogságot vagy tüzet? Ezekre a ki nem mondott, de mindenkiben ott feszülő kérdésekre mondja Jézus Urunk az egykori hallgatóságának és a mai igék fölött meditáló érdeklődőknek: Ne gondoljátok, hogy eltörölni jöttem a törvényt. Sokkal inkább betölteni. A vízkereszt utáni időszak egyik hangsúlyos kérdése Jézus Krisztus személyének titka. Most arra irányul figyelmünk, ami keresztény életünk számára a legmeghatározóbb. Isten Fiát valódi lényege szerint igyekszünk megismerni. Jézus számára is fontos ez, hiszen ezért kérdi ő maga is tanítványaitól: „Ti kinek mondotok engem?"(Mt 16,15) Jézus Krisztus megkerülhetetlen személyének titkát meg kell fejteni. Mert a karácsony ünnepe sok embert megmozdít. Ám nem mindenki jut el a karácsonyi testet öltés igazi lényegének megértéséhez. Könnyű, nagyon könnyű karácsony népszerű ünnepének áhítatos álbékességét őrizgetni, ápolgatni lelkűnkben. Könnyű meghatódni a kisgyermek Jézus sanyarú sorsán, könnyű egyszerű szociális, családjogi vagy bevándorlásügyi kérdéssé tenni az érkezését. S később könnyű etikai, valláserkölcsi megállapításokat tenni tanításairól. De vajon ki fogadja be őt? De vajon a világ Üdvözítőjét, az Istentől jövő Világosságot és életünk terheinek, bűneinek Megváltóját és Szabadítóját meglátjuk-e a karácsony után felnövekvő gyermekben? Ahogy Paul Gerhardt gyönyörű karácsonyi énekének első versszaka kérdi tőlünk ma is: „Mint fogadjalak téged, Világ Reménységét?” A véges emberi elme miként képes befogadni Jézus Krisztust a maga isteni dicsőségében? Ha még ünnepeinknek és ünnepünk Urának igazi küldetését is ilyen könnyen félreértjük, akkor az ünnepek elmúltával a hétköznapi életben, munkahelyen, iskolában, emberi kapcsolatainkban bizonnyal nehe-A VASÁRNAP IGÉJE zebb meglátni és megérteni a Jézus Krisztusban megjelent isteni üdvözítő akaratot. Mert Jézus Krisztus nem a múlt értekeinek őre és nem mindent felforgató forradalmár, nagy tanító, hanem ő maga Isten igazsága. A megtartott törvény. S amikor a mi Urunk, Jézus a mindenkori hallgatóságát a törvény radikális tiszteletére szólítja fel, akkor valójában éppen olyan isteni kijelentést tesz, mint amikor Mózesnek az Úr megjelenti nevét, és azt mondja neki: „Én Vagyok” Mert valójában egyes-egyedül Jézus volt képes betartani e földön azt az első, egyetlen parancsolatot, amelynek megtartása elég az üdvösséghez. S ebből származik minden más parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet” S amikor Jézus Krisztus Isten akaratának engedelmeskedve elindult a fájdalmak útján, és felment a golgotái keresztre, akkor betöltötte, s egyben meghaladta az emberi gyarlóság miatt szükséges törvényeket. Nincs más parancs, csak ennyi: Krisztus szeretete előtt földig leborulni. S ahogy Ady írja: „Imádni az Istent és egymást szeretni...” Ebben a hitben „szeresd felebarátodat, mint magadat", mert a „szeretet a törvény betöltése”. ■ Szarka István Imádkozzunk! Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, / Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! / El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, /Aki népének örökséget ad! Szánj meg Isten! (EÉ 232,2) Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyi Atyánk! Te Fiad által arra biztattál bennünket, hogy bizalommal osszuk meg veled mindazt, ami aggaszt, amiért felelősséget érzünk, és kérjük azt, aminek hiányában nem tudunk teljes életet élni. [Lektor:] Könyörgünk ezért a világért, amelyet otthonunkul teremtettél, és amelynek értékeit, csodáit mi mégis veszélyforrássá is tettük. Kérünk, segíts felismernünk az értékek felelőtlen kiaknázása és a velük való felelős gazdálkodás közti különbséget. Segíts azon fáradoznunk, hogy mindenki biztonságos otthonra találhasson teremtett világodban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az emberiségért. Közösségre teremtettél bennünket, mégis milliók életét keseríti meg mások önzése, közönye, felelőtlensége. Kérünk téged, éleszd fel a politikai, gazdasági, üzleti élet felelős vezetőiben a másik ember méltóságának tiszteletét, hogy ne uralkodni és meggazdagodni akarjanak mások kárára, hanem az emberséges élettér kialakításán fáradozzanak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk országunkért. Kérünk, te segíts a másként gondolkodó emberek iránti nyitottsággal kezelni konfliktusainkat. Te adj bölcsességet azoknak, akikre különösképpen is rábíztad annak a felelősségét, hogy országunkban mindenki emberi körülmények között tölthesse be azt a hivatást, amelyet rábíztál. Segíts, hogy mindig legyenek olyanok, akik azokat az értékeket, amelyek valóban fontosak, képviselni tudják és akarják közöttünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a testi-lelki szenvedőkért - a reménytelenekért, a betegekért, a gyászolókért, a hajléktalanokért, a magukra hagyott öregekért, a helyüket kereső fiatalokért, a munkájukban örömet nem találókért, a halállal tusakodókért. Kérünk, hirdettesd örömhíredet minden emberi mélységben, hogy gyógyuljon szívünk, megszabaduljunk a bennünket fogva tartó szenvedéstől. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a kereszténységért. Az ökumenikus imahéten is te éreztesd felelősségünket az egységért. Te adj nyitottságot, hogy a Jézus Krisztusban testvérre találjunk a másikban. Te tedd hitelessé az egyházak igehirdetését és szolgálatát, és te adj erőt, hitet, hogy Krisztus Urunk hívó szavára - „Kövess engem!” - ne legyünk restek indulni és bizonyságot tenni terólad. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és gyülekezetünkért. Köszönjük neked azt a bizalmat, hogy ott, ahol élünk, ránk bízod evangéliumod hirdetésének felelősségét. Kérünk, segíts hitelesen bizonyságot tenni rólad. Készíts számunkra újra és újra olyan alkalmakat, amelyben igéd megszólíthat bennünket, és adj nekünk nyitottságot minden ajándékod előtt. Kérünk a megújulásért, a testvéri közösségért. Gyülekezetünkben, minden testvérünkben erősítsd azt a hitünket, hogy mi minden fogyatékosságunk ellenére hozzád tartozunk, általad élhetünk, és Krisztus Urunk által helyet készítettél abban az országban, amelyet kegyelmedből nekünk ajándékozol e világ múltával. [Gyülekezet]: Ámen! . EK ' m *« o H i o A hónap könyve - januárban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Hullámhossz Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1600 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24.
