Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-17 / 3. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. január 17. ► 3 Nem hagyják sem a templomot, sem az iskolát Önkormányzati fórum a budafoki evangélikusoknál ► Rendhagyó párbeszéd Budafokon, az evangélikus gyülekezeti terem­ben, istentisztelet után. A családi vasárnapra meghívott vendég Sza­bolcs Attila polgármester és Németh Zoltán alpolgármester. Nem mu­lasztják el megemlíteni, hogy a kerületi önkormányzat valóban öku­menikus: a polgármester evangélikus, Németh Zoltán katolikus, a má­sik alpolgármester, Karsay Ferenc pedig református. Ritka az ilyen tá­jékoztató, másutt sokan talán azt mondanák, nem templomba való dol­gokról beszéltek. Az őszinte érdeklődés cáfolja az ósdi előítéletet: zá­poroznak a kérdések a vendégekre, sokan kíváncsiak tájékoztatójuk­ra, a tervekre, a jövőre. A gyülekezet kilép a hagyományos templomi keretek közül, igazi közélet zajlik a teremben. Pótszékeket kell behozni, sokan ki­szorulnak, s az előtérből figyelik, miként élheti meg a kerület a 2010- es esztendőt. Idén sem lesz könnyű dolga az önkormányzatnak: 2006- ban Budafok-Tétényben tragikus pénzügyi helyzet várta a hivatalba lé­pő vezetést, aztán kedvező kötvény­­kibocsátással kiváltották a rossz hi­teleket, talpra álltak. Idén újra sötét fellegek gyülekeznek az égbolton, a kerületnek - a legtöbb önkormány­zathoz hasonlóan - súlyos helyzet­tel kell megküzdenie. Talán többen voltak a gyülekeze­ti teremben, mint előzőleg az isten­tiszteleten. Ez persze nem teljesen vé­letlen, hiszen fagyos templom várta a híveket. Nem működött a fűtés, megdermedt az olaj, hiába dolgoztak előzőleg álló napon át a szerelők. Per­sze így is sokan érkeztek, keresztelő is volt. A kis Eszter egyéves, szülei külföldi munkára készülnek. Az édesapa orvos, itthon hiába várta az egészségügyi válság enyhülését. Esz­tert most - mielőtt messzi útra indul a család - megkeresztelték. A nagy­apa - aki régóta tagja a gyülekezet­nek - egy tavalyi emlékét idézi fel. „A Dolomitokban voltunk, 2600 méter magasban - mondja. - Láttuk, mi­lyen szédítő a mélység, s milyen ha­talmas felettünk az égbolt. Aprók vol­tunk, s igazán éreztük: mindig hin­ni kell.” A karácsonyfa még teljes díszben állt az oltár mellett, de a vízkereszt utáni első vasárnap már halványulnak karácsony fényei. A könyörgés is így szólt: „...kérünk, űzd el a sötétség erőit!” Solymár Gábor lelkész erre a vasárnapra fehér stólát terített a vál­lára. Meg is magyarázta, miért: ke­resztelő lesz, s szeretné, hogy a gyer­mek első pillantása a keresztségben ne a fekete Luther-kabátra essen. A kis Eszter mosolygott, bátran nézett körül, még a keresztvíz sem ríkatta meg. Talán az aranyhímzéses stóla is megtette hatását, de az biztos, hogy a szülők, keresztszülők és nagyszü­lők hitét mindig érzik a gyermekek. Eszter is mukkanás nélkül pihent vé­gig az istentisztelet alatt édesanyja karjai között. # * # Miért nem kap több munkát a becsü­letes kerületi kisiparos, miért van a szelektív hulladékgyűjtő alkalmatlan helyen, készíthet-e szabályzatot az önkormányzat számára kedvező áron jogi szakértő, miért nem helyeznek ki figyelmeztető táblákat a meredek utcákon száguldozó és csúszkáló autósok megfékezésére, s hogy hol is húzódik a parókia telekhatára... A kérdések igazán köznapiak, de miért kellene mindig a fellegekben járniuk a hívő embereknek? A polgármestert arról is kérdezték, hogy idén is számíthat-e segítségre a gyülekezet. Szabolcs Attila elmond­ta, hogy előző polgármesteri ciklusá­ban vezették be az egyházak rendsze­res támogatását, segítséget nyújtot­tak például az evangélikus temp­lom toronysisakjának felújításához, kétévi támogatásból telt erre. Ilyen alapon épülhetett fel a felsővárosi ka­tolikus templom harangtornya is. Igazságosan és a szükségletek alap­ján osztják szét a keretet a felekeze­tek között, de csak azután, ha már tudják, milyen lesz a költségvetés - mutatott rá a polgármester. Hozzá­fűzte, hogy mindig késő éjszakába nyúló vitákon kell dönteniük a szű­kös keretekről, akár száz forintok sor­sáról. A világos és őszinte beszéd mindenképp többet ér, mint sok­sok talmi ígéret. A szomszédos kerületben csodál­koztak, miért nem zárnak be Buda­fok-Tétényben iskolákat, ahogy azt Újbudán meg is tették. „Nincs koc­kázat, ráfoghatják Gyurcsányra” - hangzott annak idején egy kissé ci­nikus jó tanács. „Valóban könnyű be­zárni iskolát, sokak szerint csak ki­csit tiltakoznak a szülők és a pedagó­gusok, aztán megnyugszanak - mu­tat rá a polgármester -, de iskolát új­raindítani szörnyen nehéz. A kerü­letben szerencsére sok a beiskolázan­dó gyermek, sok kisgyermekes csa­lád költözik Budafok-Téténybe.” Van tehát még mindig olyan hely, ahová szívesen költöznek a fiatalok, ahol nem a pillanatoknak lehet csak élni, ahol nem a szomszédságra, ha­nem nagy költőnk, Reményik Sándor örök érvényű gondolatára figyelnek: nem hagyják sem a templomot, sem az iskolát. ■ B. Walkó György Szabolcs Attila polgármester referál A Középpont felé Megkezdődhet a visszaszámlálás: éppen hat hónap múlva startol az im­már hetedik Szélrózsa országos evan­gélikus ifjúsági találkozó, melynek ez­úttal Szarvas ad otthont. Színes gyöngysort kapunk, ha felidézzük az eddigi hét találkozó helyszíneit és mottóit: 1996, Váralja: Kit kerestek?; 1998, Bodajk: Nem a meghátrálás emberei vagyunk!; 2000, Debrecen: Itt vagyok, engem küldj!; 2002, Kis­maros: Hívásod van!; 2004, Tata: A világ világossága; 2006, Szolnok: Tenyerembe véstelek; 2008, Kőszeg: Hol a határ? Míg Kőszegen szimbolikusan a határokat feszegettük, addig Szarva­son a középpontot, a Középpontot szeretnénk együtt megtalálni. Erre utal a többértelmű mottó: Középkez­dés Veled. A témaválasztásnál több­féle aktuális szempont motiválta a szervezőket, a híres „Tízeket”. Az egyik apropó Szarvas sajátos fekvé­se. Ha valaki nem tudná, itt találha­tó a történelmi Magyarország föld­rajzi középpontja, amelyet emlékmű is jelöl a Körös-parton. De nemcsak térbeli, hanem időbe­li kontextusa is akad a témaválasztás­nak. Közismert, hogy ezen a nyáron foci-világbajnokság lesz Dél-Afriká­ban. Sokan már számolgatják a na­pokat a nagyjáték kezdetéig, június 11-ig. Egy hónap alatt sok-sok közép­kezdést láthatunk majd, reménység szerint izgalmas meccsek kezdetén és remek gólok nyomán. A július 11-i, vasárnap esti johan­nesburgi döntőn - ismert okok mi­att - nem leszünk közvetlenül érde­keltek... De a rákövetkező szerdán, július 14-én már akár mi is pályára léphetünk! Kezdetét veszi a szarva­si nagy játék, ahol mi is ott lehetünk a kezdőkörben. Négy nap alatt, újra, vagy életünkben talán először, átél­hetjük, megélhetjük a játék, a csapat, a közösség élményét. Megtalálva életünk centrumát, a kezdés, az újra­kezdés, a vele, veled, veletek való középkezdés esélyének örömét. Mint a Déli Egyházkerület püspö­ke különösen is örülök, hogy Békés megye, az úgynevezett „Viharsarok” első ízben otthont adhat egyházunk legnagyobb rendezvényének. Biztos vagyok benne, hogy a régió, ezen be­lül Szarvas városa, iskolái és gyüle­kezetei jó házigazdák lesznek. A tá­volabbról érkező vendégek közül so­kan fognak meglepődni, hogy milyen értékes lelki, szellemi kincseket kínál Tessedik városa, nem is szólva a Kö­rös-part és az arborétum szépsége­iről. De maradandó kulináris élveze-ÉGTÁJOLÓ tékre is felkészülhetünk a halász­­csárdától a helyi kolbászig... Elvég­re nemcsak igével és zenével él a Szél­rózsa-vendég, hanem kenyérrel is, annak lutheri, tágabban vett értelme­zése szerint. Apropó: Luther és kenyér! Ne fe­ledkezzünk meg az idei nyár harma­dik jelentős eseményéről sem, amely pár nappal követi majd a szarvasi ta­lálkozót. Július 20-27. között Stutt­gart ad otthont a Lutheránus Világ­­szövetség (LVSZ) tizenegyedik nagy­gyűlésének. Ennek bibliai mottója a Miatyánk negyedik, középső kérése: „...mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma..” Ez a középső kérés, a kenyérkérdés egyben életünk központi kérdése, különösen válság sújtotta világunk­ban. Vajon milyen választ tud adni a világ evangélikusságának nagy csa­ládja arra a globális testi éhségre és lelki ínségre, amely nem csupán az úgynevezett fejlődő világot kínozza, hanem jelen van földrészünk, hazánk mindennapjaiban is?! Nekünk, magyaroknak különösen izgalmas a közelgő világtalálkozó, hi­szen Európa utoljára immár több mint negyed évszázada, 1984 nyarán - éppen Budapesten - fogadhatta az LVSZ nagygyűlését, a hetediket. A bu­dapesti találkozó mottója ma is aktu­álisan és provokatívan hangzik: Krisz­tusban reménységgel a világért Akito­riban valóban tele voltunk élő remény­séggel, amelyet a pár évvel későbbi rendszerváltás igazolni látszott. Ehhez képest tavaly sokfelé kissé kesernyésre sikeredtek a határnyitás, a falbontás két évtizedes évforduló­ja alkalmából rendezett ünnepsé­gek. Mintha reménységeink csak tö­redékesen teljesedtek volna be, mint­ha valamit elveszítettünk volna. A közelmúlt egy felmérése a 2009. esztendő legjellemzőbb szavait gyűj­tötte össze. Az eredmény jól tükrözi társadalmunk közérzetét. Nem meg­lepő, hogy a reménység már nem ke­rült be az első tízbe, viszont dobogós helyen végzett a válság a H1N1, va­lamint a korrupció kifejezés. Igaza van az idén nyolcvanesztendős Csoóri Sándor költőnek, aki szerint „mind­egyik szóban ott van a történelem...” Az élbolyban sorakoznak még a kö­vetkező szavak: szegénység hazugság bizonytalanság káosz, munkanélkü­liség kilátástalanság... S ez a szomo­rú diagnózis nem valamiféle ellenzé­ki károgás, hiszen a hírforrás a Nép­szabadság vízkereszti számának egyik cikke: A remény lejjebb csúszik a lis­tán (2010. január 6., 9. oldal). Igen, valamit elveszítettünk, vagy meg se találtunk még? Netán Vala­kit? Talán éppen az élet, az életünk centrumát, összetartó, megtartó ere­jét? A karácsonykor nekünk született, vízkeresztkor megjelent Megtartót?! Új év: új kezdet, új remény! Esély az újrakezdésre, a középkezdésre - vele! Kár lenne mindezzel a nyárig várni. Remélem, Szarvason, a kezdő­körben találkozunk. Jó utat a Közép­pont felé! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület : BUJDOSÓ SZILVIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom