Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-03 / 1. szám
4 2010. január 3. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Hozzájuthatnak az egyházak az szja-adatokhoz Hozzájuthatnak az egyházak azokhoz az adatokhoz, amelyek a részükre felajánlott személyi jövedelemadóra (szja) vonatkoznak - foglalt állást Jóri András adatvédelmi biztos a Magyar Távirati Irodához december közepén eljuttatott közleményében. Az ombudsman szerint közérdekű adatnak minősül, ezért nyilvános az egyes egyházak részére adójuk egy százalékáról rendelkezőknek a száma, amely adat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) kezelésében van. így akár megyei bontásban, felekezetek szerint, a rendelkezésre jogosultak létszámával együtt is megtekinthetők ezek az adatok - írta. Rámutatott, hogy a megyei bontás szerinti adatszolgáltatás nem ütközik adatvédelmi akadályokba. Az adatvédelmi törvény szerint „közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől”. -Mivel a kért adatok nem hozhatók összefüggésbe meghatározott természetes személlyel, ezért az adatvédelmi aggályok alaptalanok, sőt azok közérdekű adatnak minősülnek, vagyis az APEH köteles azokról az igénylőt tájékoztatni - fejtette ki Jóri András. Emlékeztetett továbbá arra: a református zsinat lelkészi elnöke levélben fordult az adatvédelmi biztoshoz, és az iránt érdeklődött, van-e lehetőség arra, hogy a Magyarországi Református Egyház (MRE) mint kedvezményezett részére történő szja-felajánlások adatait a régiónkénti bontáson túl megyei bontásban, felekezet szerint is megismerjék. Az APEH honlapján csupán az összes egyházra vonatkoztatott régiónkénti, esetleg megyei bontású adatok szerepelnek, amelyek felekezetek szerint nem különíthetők el. Az MRE viszont az egyes megyékben lévő potenciális rendelkezők létszámát is szerette volna megtudni - állapította meg az adatvédelmi biztos. M MTI Karácsonyi koncert az oroszlányi evangélikus templomban Az oroszlányi evangélikus gyülekezet ének- és zenekara december 12- én tartotta szokásos karácsonyi hangversenyét. A zsúfolásig megtelt templomban a koncert a kicsinyek szolgálatával kezdődött. A tizenhárom csilingelő hang karácsony örömhíréről énekelt. Ezután Händel Messiás című oratóriumának karácsonyi része csendült fel Milán Zoltánná karnagy vezényletével. „Bizakodj, én népem, szólt az Úr" - hangzott a biztatás Basky István tenorszólista előadásában. Az ézsaiási jövendölések beteljesedéséről, az isteni gyermek születéséről, a népet megtisztító erős és hatalmas Úrról a kórus zengett. A basszusszólókat Korpás Ferenc, a szopránszólókat pedig Edelényi-Szabó Zsuzsa énekelte. „Menj, hirdesd a népnek a jó hírt: Jő az Úr” - hangzott Bardócz Erzsébet altszólista előadásában. A szelíd Jézusról szólt Szeverényi János országos missziós lelkész igei szolgálata: „A szelídek öröklik a földet. Bár azt látjuk magunk körül, hogy az erőszakosok jutnak előre, de erőszakos, más elől a levegőt elszívó embert soha nem láttam boldognak. A Pilátus előtt álló szelíd, de határozott Jézus viszont megnyerte a földet” - hangzott a biztatás. Az igei szolgálat után az ének- és zenekar az Ámen és a Halleluja tétellel zárta a hangversenyt. Az utolsó, Halleluja tétel túlzengett a templom falain. A budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet 718-as szobájának betegei Sztruhár András kórustag kihangosított mobiltelefonján hallhatták a jó hírt: „Uralkodik a nagy király, mert Isten Úr a földön örökkönörökké.” A karácsonyi koncertet az ének- és zenekar másnap megismételte a tatabánya-bánhidai református templomban. ■ Dr. Sassi Endréné Évről évre együtt - Mevisz-karácsony Újra a Lágymányosi Ökumenikus Központ adott helyet december 12- én a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportja adventi összejövetelének. Szükség is volt a tágas (és akadálymentes) terekre, hiszen - mint ahogyan az elmúlt években - most is közel százan vettek részt az egész napos rendezvényen. A Mevisz Bárka táborosai: mozgássérült, vak és őket segítő fiatalok együtt. A nyitóáhítatot Bácskai Károly evangélikus teológiai tanár tartotta. Délelőtt kézműves-foglalkozás, délután pedig csoportos vetélkedő színesítette az együttlétet. A záró úrvacsorái istentiszteleten Pethő-Udvardi Andrea és Pethő Attila szolgált. A nyitó- és a záróalkalmat is Steffek Adél népdaléneklése tette igazán különlegessé. A rendezvény sikere érdekében rengetegen sürgölődtek a konyhában, sokan segítettek az utazásban, és mindenki a maga kedvességével, figyelmességével és szeretetével tette teljessé a 2009-es Mevisz-karácsonyt. ■ - BENCEORSI— Százötven éves az Erdélyi Múzeum Egyesület ► A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet díszterme adott otthont november 20-án az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) ünnepi rendezvényének, amelyet alapításának százötvenedik évfordulója alkalmából rendeztek. Egyed Ákosnak, az EME elnökének megnyitója után Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, valamint a Román Akadémia képviselője mondott üdvözlőbeszédet. Az egyesülettörténeti előadások után átadták a jubileumi emlékérmeket és a Pro Scientia Hungarica érmeket. Ez utóbbiakat Benkő Samu egykori és Egyed Ákos jelenlegi elnök vehette át Pálinkás Józseftől. Délután megkoszorúzták Mikó Imre szobrát és az akadémikusok emléktábláját, majd további előadásokkal folytatódott a nap. Az Erdélyi Múzeum Egyesületnek sajátos, tanulságos a története: nem állami intézményként jött létre, mint Európa nagy tudományos intézményei, az akadémiák, egyetemek, nemzeti múzeumok, hanem társadalmi összefogás által, ahogy ma szokás mondani, civil szervezetként. A 19. századi erdélyi magyar társadalom szükségét érezte egy saját tudományos intézmény megalapításának és fenntartásának. Ahogyan az alapító, gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije elképzelte: a tudományt kell szolgálni Erdély történeti örökségének mentése és ápolása által, annak tudománytörténetét gazdagítva. Ezért alapította meg 1859-ben az Erdélyi Múzeum Egyesületet. Megjelölte az utat is, amely szerint egy tudományos és műkincseivel arányban álló s a kor szükségleteinek megfelelő múzeumot kell létrehozni, a begyűjtött és gyűjtendő tudományos anyagot rendezni, feldolgozni és megismertetni. Az EME működésében hű maradt az alapítók elgondolásaihoz: nagy értékű történeti emlékanyagot, természettudományi tárgyat gyűjtött össze s mentett meg a jövő számára, miközben magas szintű tudományos munkát is végzett. Rendre megalakultak a szakosztályok, és tudományágak szerint elkülönülő gyűjteményekbe kerültek a muzeális értékek. A muzeális gyűjtőmunka és a tudományos tevékenység látványos terebélyesedése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Magyarország második tudományegyetemének otthonául a kormányzat Kolozsvárt jelölte ki. Az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem egyrészt tudós professzorokat válogathatott a kutatásban jártas egyesületi tagok közül, másrészt az EME könyvtárát és gyűjteményeit a tanszékek is használhatták. Azonban az egyesület fejlődését mintegy kilenc évtizedes fennállása után a kommunista hatalom 1949- ben erőszakkal megtörte, a szervezet működését betiltotta, vagyonától megfosztotta. Amikor 1989 után lehetőség nyílt rá, az EME is gyorsan újjáalakult, számos más társával együtt. Az újrakezdőknek nem volt könnyű dolguk, a semmiből kellett elindulniuk, s hogy mégis sikerült újraindítani Erdélyben is a magyar tudományos életnek ezt a régi műhelyét, abban kiemelkedő szerepe volt az elnöki tisztet elsőként betöltő Jakó Zsigmondnak, majd az őt követő Benkő Samunak. Az újjáalakulás után a hagyományos négy szakosztály (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; természettudományi és matematikai; orvostudományi; jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi) mellett már a tagtoborozás kezdeti szakaszában elkezdődött a műszaki tudományi szakosztály megszervezése is. Az EME keretei között egykor dolgozó tudós személyiségek életműve, az egyesületi kiadványok, köztük a szakosztályok közleményeinek tekintélyes sorozatai bel- és külföldön olyan elismerést és rangot vívtak ki, hogy azt az egykori diktatúra sem tudta az emlékezetből kitörölni. Magától értetődő kötelességük lett a túlélőknek, hogy a kamatoztatható szellemi tőkét ne hagyják veszendőbe menni, és az egyesület nevének és tisztes hagyományainak a vállalásával folytassák a munkát. Ma az Erdélyi Múzeum Egyesület integráló keretintézményként működik, saját kutatócsoportjai vannak, és szolgáltató jellegű könyvtárakat tart fent. Tagsága rendes, alapító és tiszteletbeli tagokból tevődik össze, ám az egyesület munkáját pártolóként bárki támogathatja. Az EME igyekszik a bel- és külföldi intézetekkel, intézményekkel együttműködni, így országos evangélikus intézményeinkkel is. ■ Veres Emese-Gyöngyvér
