Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
12 ■* 2010. január io. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Pax Hungarica Közös múltunk: Bátaapáti és a bonyhádi gimi... Beszélgetés gimnáziumunk volt igazgatójával Kolta László nyugalmazott középiskolai tanár, helytörténész - olvashatjuk a Ki kicsodában. Nekem Kolta Laci bácsi az, akinek írásaiból megismertem lakóhelyem, Bátaapáti történetét. De ő az az idős úr is, akihez órát lehet igazítani, mikor nap mint nap Trabantjával bepöfög az „éhezde, kajálda, koplalda” elé. (Ahogy A diáknyelv a bonyhádi reálgimnáziumban című írásában írta.) Kolta Laci bácsi, akárcsak delente az ebédért, az interjúra is másodpercre pontosan érkezett. Jó tanáremberként tudván, hogy a magamfajta kezdő tollforgató milyen zavarban tud lenni, előre készült a beszélgetésre. Megérkezve elővett egy listát, melyen a megjelent írásainak jegyzéke szerepelt. Ahogy elnéztem az akkurátusán, gyönyörű kézírással elkészített írást, az jutott eszembe: még sosem láttam ehhez hasonlót. A számítógép Excel-táblázataihoz szokott szememet kíváncsian legeltettem a jegyzeten. A temérdek anyag láttán egyértelmű volt első kérdésem.- Mivel foglalkozik mostanában?- Már nem sokkal, de egy életműösszegzést szeretnék készíteni Pályám emlékezete címmel. 1939-ben érettségiztem, és elmentem a szegedi egyetemre, tanári szakra. Tulajdonképpen hetven év óta nyüvöm a tanári hivatást. Szegeden két diplomamunkát kellett készítenem, történelemből és földrajzból. Bonyhád földrajzát és PerczelMórt választottam. Itt kezdődött helytörténeti kutatásom.- Minek tekinti magát? Helytörténésznek, írónak vagy pedagógusnak?- Nevelőnek! Srácokat nevelni, a felnőtt társadalmat felvilágosítani számomra a legfontosabb feladat. Ez a pályám! Ez a vidék lakosságilag teljesen kicserélődött, mindig találok új kihívásokat. Névjegy Dr. Kolta László tanár, helytörténész, a bonyhádi gimnázium volt diákja, tanára, igazgatója. A bonyhádi Honismereti Kör megalapítója, negyed évszázadon át vezetője.- Ha most kellene döntenie, melyik hivatást választaná? Választaná-e valamelyiket?- Nehéz ezt megfogalmazni. Nemcsak a tanítás fontos, a fiatalok figyelmét fel kell hívni a szülőföldjük, környezetük értékeire. A gyerekek sokszor azt sem tudják, hogy a nagypapa honnan jött ide. Ugyanakkor különböző irodalmi, költői leírások alapján a táj szépségének bemutatására is hangsúlyt kell fektetni. „Tündéri kohó” - írja Illyés Gyula. Mit írt ő, mit írt Vörösmarty erről a vidékről? Kik írtak eddig egyáltalán? Én is ezeket kezdtem el böngészni. Szeretném, ha a mai fiatalok is rácsodálkoznának erre!- Van-e meghatározó élménye a bonyhádi évekből?- Rengeteg meghatározó élményem volt, így volt ez felnőttkoromban is. Két dolog volt jellemző életemre: „futtattak és maceráltak” Mikor itt, a bonyhádi gimnáziumban voltam igazgató, akkor is sok támadást kaptam. Tanárként, igazgatóként is nagyon szigorú voltam. Ezek után a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolába kerültem, de mindig is a gimnáziumot tekintettem az igazi otthonomnak. Több helyre hívtak tanítani, igazgatónak is, később a gimibe is. A legszebb emlékeim az általam tanított diákokhoz kötődnek. Sok jó tanítványom volt, akik miatt szerettem ezt a foglalkozást. Említhetném Bárdi Lászlót, aki a Föld keleti részének egyik legkiválóbb, nemzetközileg elismert szakértője, Szita Lászlót, aki helytörténettel foglalkozik, Zeke Gyula írót vagy éppen Mező Lajost, Munkácsy-díjas mérnököt.- Sokat publikált...- Igen, van is erről összesítésem. Tizenkét önálló kötetem jelent meg, Perczel Mórról - Vörösmartyval együtt - huszonötször, a gimnáziumról negyvenötször írtam. Tündéri kohó cím alatt negyvenkét alkotásomat olvashatták, ezenkívül másról is írtam. Összesen százhetvennégy munkám van.- Sokat jár ide az iskolába. Mi a véleménye a mai fiatalokról?- Brrrr! (nevet)- Sokan reménytelennek látják ezt a nemzedéket. Miben, hogyan kellene, lehetne változtatni?- Nem a gyerekek tehetnek róla. Nincs fegyelmezési eszköz a tanárok kezében, régen ez nem így volt. Nagyon sok probléma van a tanítási módszerekkel is. A fiatalok keveset beszélnek, kommunikálnak, nincs felelés. Nem tudnak beszéd közben mondatokat fogalmazni, sok töltelékszót használnak, sokat „őznek” Nem találják a hangsúlyt, rosszul mondják a szöveget, ami nagyon zavaró. Laci bácsi záró gondolatait hallgatva már előre azon izgultam, hogy én, a reménytelen nemzedék egy tagja írásommal vajon megfelelek-e a szigorú tanár úr követelményeinek. Bízom abban, hogy a Pályám emlékezete című könyvet hamarosan a kezemben tarthatom, de így olvasatlanul is ajánlom minden kortársamnak, ha ebben a mai világban ritka értékekkel szeretnének találkozni. ■ Tornóczky Márton Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, 10/c Minden második német fiatal hisz Istenben A Pax Hungarica a keresztény iskolák, nevelési intézmények diákszövetségeinek koordináló testületé, amelyet húsz évvel ezelőtt Takács Nándor megyés püspök javaslatára a volt szerzetesi iskolák öregdiákjaiból szerveződő egyesületek hoztak létre. Induláskor, 1990 januárjában mint a „Szerzetesrendi Diákszövetségek Tanácskozó Testületé” (SZDTT) az államosításkor megszüntetett egyházi iskolák újraindításához kívánt a katolikus egyháznak segítséget nyújtani. Kezdetben a hittudományi akadémia épületében Várszegi Aszták püspök adott segítséget az összejövetelek megtartásához. Ezeken elsősorban az államosítás után megmaradt egyházi iskolák volt diákjai vettek részt, nevezetesen a bencések, a ferencesek, a piaristák és a szegény iskolanővérek volt növendékei. Hamarosan, 1990 szeptemberében elhatározták, hogy az eredményesebb tevékenység érdekében hivatalos, bejegyzett szövetséggé alakulnak. Ehhez a kezdeményezéshez számos új és újrainduló iskolai öregdiák-egyesület csatlakozott, majd az ökumené szellemében bővült a kör azonos nevelési elveket valló evangélikus és református öregdiákszervezetek tagságával. Ma tizenkilenc diákszövetség és öregdiákegyesület a tagja az ökumenikus Pax Hungarica Diákszervezetek Szövetségének. A szövetség feladatait és működési céljait az alapszabály foglalja egybe, amely arra buzdítja tagjait, hogy az iskolákban megszerzett tudás kamatoztatása mellett megtartsák életük során azokat a nevelési, erkölcsi elveket, amelyeket iskoláik képviseltek, s melyeket ők tanáraiktól, nevelőiktől a diákévek alatt elsajátíthattak. Tevékenységüknek része idős és beteg tanáraik és diáktársaik támogatása, a tanárok emlékének és az iskolai hagyományoknak az ápolása, a jelenlegi tanulóifjúság munkájának segítése, pályázatok, tanulmányi versenyek lebonyolítása. Ezzel a programmal lehetőség nyílik az egyházi fenntartású iskolák működésének segítésére anyagi és szellemi téren egyaránt. Az utóbbi években az egyházi fenntartású iskolák támogatásának szükségessége egyre inkább előtérbe került. Az öregdiákok leginkább kapcsolati tőkéjük rendelkezésre bocsátásával segíthetik elő a folyamatos fejlődést. Emellett az egyes diákszövetségek önálló programjainak koordinálását is végzi a Pax Hungarica, hogy ezzel a közös gondolkodást és bizalmat erősítse a társadalom különböző rétegeiben. Minden év novemberében a volt ferences diákok szervezésében ökumenikus keretben emlékeznek meg elhunyt tanáraikról és diáktársaikról. A Katolikus Iskolák Öregdiákjainak Európai Egyesületével (UNAEC) a közvetlen kapcsolatot 2007-ben újították meg, amikor egy képviselőjük részt vett a negyvenedik éves jubileumi közgyűlésen. A tagság folyamatosságát egy nyugati emigrációban élő volt Sacre Coeurdiák biztosította. 2009-ben megújult a Pax Hungarica vezetősége, amely reményt ad a diákszövetségek munkájának hangsúlyozott bemutatására. Az új vezetőség képviseltetni szeretné magát a tagegyesületek közgyűlésein, ünnepi rendezvényein, ezzel is elősegítve az együttes gondolkodást és a rendezvények hatékonyságát, sikerét. Rendszeresen és egységesen részt vesz a szervezet a nemzeti hagyományainkat ápoló rendezvényeken (Csíksomlyó, Szent István-napi körmenet, Szent László-emléknap stb.). Meghívásnak eleget téve az újrakezdés első negyedévében a vezetőség egy-egy tagja részt vett a Piarista Diákszövetség közgyűlésén, a Bencés Diákszövetség hagyományos találkozóján, Pannonhalmán, a szentendrei tavaszi koncerten (melyet tavaly először rendezett közösen a Szentendrei Ferences Gimnázium Öregdiákjainak Országos Egyesülete és á Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület), valamint a Lónyay Utcai Református Gimnázium fennállásának százötvenedik évfordulója alkalmából tartott jubileumi rendezvényen. Szoros együttműködésben van a szervezet a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium Diákszövetségével; az iskolában a ballagó diákokat, a hagyomány szerint, jubiláns öregdiákként a Pax Hungarica ügyvezetője búcsúztatta. A civil mozgalmak erősödésének támogatására tavaly június 11-én a Parlament felsőházában a Pax Hungarica részt vett a a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség rendezvényén, amelyen az elnök és néhány tagegyesület képviselője is felszólalt. Évente a volt ferences diákok szervezésében ökumenikus istentiszteleten emlékeznek meg elhunyt tanáraikról és diáktársaikról az Országúti Ferences Rendház templomában (Budapest II., Margit körút) minden november második szombatján. Működésük húsz éve alatt a külső körülmények jelentősen megváltoztak. Az egyházi iskolák iránti igény bár nem változott, de az anyagi és az oktatáshoz-neveléshez Szükséges személyi feltételek erősen korlátozódtak, és az ifjúság szellemisége is rendkívüli mértékben megváltozott. Pedig hazánk és nemzetünk jobb jövőjébe csak egyetlen út vezet, és ez az oktatás-nevelés keresztény, magyar szellemű újraszervezése és erőteljes megjelenítése. Az egyházi iskolák nagyon sok nehézséggel küzdenek. Sok a hasonló problémájuk, de vannak példaszerű jó megoldásaik is. Ezeket kell közkincsé tenni. Az elmúlt húsz év alatt számos pályázatot hirdetett meg a szövetség. A győzteseket nemcsak anyagilag jutalmazták, hanem kapcsolataik révén külföldi tanulmányutak támogatásával is honorálták. Ebbéli tevékenységüket folytatni kívánják, ismerve a jelenlegi nevelés, oktatás kulturális, erkölcsi és történelmi hiányosságait. A szövetség kéri tagegyesületei vezetőségeit, hogy felismerve az összefogás erejét, használják fel azt a lehetőséget, melyet a Pax Hungarica Diákszervezetek Szövetsége nyújt. Fogjunk össze, váljon nyilvánvalóvá az az erő, melyet képviselünk — hív föl a szövetség vezetősége -, és tegyünk meg mindent, alapelveinket nem feladva, a magyar ifjúság testi, szellemi, erkölcsi nevelése érdekében a mai gazdasági, technikai, szellemi, kulturális körülmények között. A Pax Hungarica vezetősége minden hónap második szerdáján 17 órakor a Budapesti Piarista Gimnáziumban tartja ülését (Budapest VIII., Mikszáth tér 1.), amelyre a régi és új tagszervezetek képviselőit is várja az időszerű feladatok és programok megbeszélésére. ■ Lipták JÓZSEF A Bertelsmann Alapítvány vallási mutatója szerint Németországban minden második fiatal hisz Istenben és az örök életben. Hétezer keresztény, illetve nem vallásos, 17-21 éves fiatal adott választ a felmérés kérdéseire. A Bertelsmann Alapítvány december 15-ei gütersloh-i jelentése alapján a megkérdezett hívő fiatalok több mint 50 százaléka személyesen tapasztalta Isten jelenlétét az életében. A felekezetekhez nem tartozó fiatalok 15 százaléka is rendelkezik valamilyen Isten-tapasztalattal a kérdőív szerint. A keresztények több mint fele hiszi, hogy Isten nem puszta ideaként, hanem személyesen jelen lévő Isten. A megkérdezett nem vallásos fiatalok egytizede vallotta hasonlóképpen. A 14 és 17 éves kor közötti katolikus fiatalok 41 százaléka mélyen hisz Istenben, a hasonló korú evangélikus fiataloknak 35 százaléka tett tanúbizonyságot mély hitről. A katolikus és az evangélikus fiatalok 40 százaléka „közepesen erősnek” tartja hitét. A 18-21 éves katolikusok fele, az egykorú evangélikusok 42 százaléka tartja erősnek istenhitét. A Bertelsmann Alapítvány által közölt adatok szerint a megkérdezett hívő fiatalok nagyon fontosnak és értékesnek tartják a vallásgyakorlást. A katolikusok több mint 50 százaléka, az evangélikusok 39 százaléka hangsúlyozta a szentmise, illetve az istentisztelet jelentőségét. A felmérés szerint az ifjú katolikusok 60-65 százaléka s az evangélikusok 50 százaléka szerint is nagyon fontos a személyes imádság. M Forrás: Magyar Kurír
