Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-11 / 15. szám
6 -m 2010. április 11. FÓKUSZ Evangélikus Élet A Széchenyikastély Nagycenken SZÁZÖTVEN ÉVE HALT MEG A LEGNAGYOBB MAGYAR Döbling rácsos ablaka Beszélgetés Kocsis István íróval a legnagyobb magyarról, Széchenyi Istvánról A 2010. esztendő Széchenyi-emlékév: a legnagyobb magyar halálának százötvenedik évfordulójára emlékezünk. A jeles esemény kapcsán Sólyom László köztársasági elnök fővédnökségével emlékbizottság alakult, számtalan rendezvény, megemlékezés és program ismertet meg az i860, április 8-án az ausztriai Döblingben elhunyt gróf szerteágazó, de minden tettében a magyarságot szolgáló munkásságával. Talán közhelyszerűen hangzik, de tény, hogy napjainkban is nagy szükségünk lenne az általa képviselt tántoríthatatlan és önfeláldozó, a köz érdekeit az önzés fölé helyező mentalitásra. Az évforduló ugyanakkor kiváló alkalmat teremt egy nyugati határszéli túrára Nagycenkre, a Széchenyi (avagy Széchényi, ahogy István felmenői használták a családnevet) família egykori birtokára. Itt találjuk a család mauzóleumát, a gróf egész alakos szobrát, a halála előtti esztendőben „megrendelt”, Ybl Miklós tervezte plébániatemplomot, illetve a gyermekek szívét megdobogtató kisvasutat, valamint a régi mozdonyokat bemutató vasúttörténeti skanzent. És természetesen a főnemesi lét elengedhetetlen tartozékát, a családi kastélyt. Előterében szépen karbantartott franciakért - kanyargó labirintusaival - vezeti céljához a látogatót. A kastély mögötti fertályon a már Széchenyi idejében is virágzó platánok és ritka faféleségek éltek. Az egyemeletes épület központi traktusát toszkán oszlopsor tagolja, középpontjában a família címere díszeleg. A kastély helyén a 18. század elején egyemeletes kúria állt. A mai épület alapjait Széchenyi Antal tette le 1758-ban. A birtok és a park kiépítése és rendezése Széchényi Ferenc nevéhez fűződik. A kastély mai formáját Széchenyi István idején nyerte el. A kastélymúzeum kiállításán korhű használati tárgyak, családtörténeti emlékek, valamint Széchenyi István munkásságával összefüggésben a folyamszabályozással, a hajózással, a vasúttal, valamint a magyar ipar fejlődésével összefüggő tárlatok láthatók. Az épületet elhagyva egészséges sétára invitál az 1754-ben Széchenyi Antal által telepíttetett hársfasor. A két és fél kilométer hosszú, húsz méter széles, eredetileg lovaglásra szolgáló út növényzetének rekonstrukciója napjainkban is fontos környezetvédelmi kérdés. A fasor végén elérjük a legnagyobb magyar fiának, Széchenyi Bélának és fiatalon elhunyt feleségének vörös márvány síremlékét. ■ Rezsabek Nándor ► Legtöbben úgy ismerik, mint a Szent Korona misztériumának örök kutatóját. Kevesen tudják, hogy kitűnő erdélyi drámaíró, aki szigorú szeretettel javítja, csiszolja, tökéletesíti darabjait. Ezekben Bolyai számára a matematika, Van Goghnak, Jászai Marinak a művészet, Bethlen Katának a hit jelenti az önkiteljesítés forrását, a küzdelem közegét. Kocsis István életművében a legkülönb helyet Széchenyi István foglalja el. Monodrámát, regényt írt róla. 2003- ban összefoglalta kutakodását: Széchenyijét felelősségtudat jellemzi Magyarország sorsáért, a nemzet felemelkedéséért és önvád azért, mert az ország tragédiájáért önmagát érzi felelősnek! Széchenyi halálának évfordulóján erről is kérdeztük a jeles írót, hogy jobban megértsük a legnagyobb magyar gondolkodását, magatartását és tetteit.- Miértfoglalkozott Széchenyi életének és művének bemutatásával két évtizedet?- Reggelig lehetne beszélni erről. De induljunk ki abból, hogy könnyű helytelenül megítélni azt a kort, amelyben Széchenyi István felnőtt és alkotott. A felvilágosodás eszményei annak ellenére meghatározzák még a korabeli ember gondolat- és érzésvilágát, hogy az már ébredezik a felvilágosodás okozta kábulatból. A romantikába menekül a korabeli ember, de menekülés közben elfelejti, hogy a gondolat- és érzésvilág megzavarodása azzal kezdődött, hogy az európai keresztény ember engedett a mindent leegyszerűsítés kísértésének... Én itt e rövid interjúban nem foglalkozhatom e kérdéssel érdemben, csupán hangsúlyozom, hogy Széchenyi ifjúsága éveit mennyire megkeserítette, hogy kortársai engednek a csábításnak. Az ifjú Széchenyi is így tesz, csakhogy ő már fiatal korában is olyan, mint később: kegyetlenül megbünteti azt az önmagát, aki képes volt akármilyen csábításnak engedni. Ha összehasonlítjuk a 19. század első fele emberének a magatartását, valamint gondolat- és érzésvilágát a 20. század végének vagy a 21. század elejének emberével, akkor az előbbit magasztosnak, sőt irigylésre méltónak tarthatjuk... Széchenyi számára viszont megvetendő a leegyszerűsítés és az önámítás. Naplóját sem másért kezdi el, mint azért, hogy méltóképpen megküzdhessen azzal az önmagával, akit megérintett, túlságosan is befolyásolt korának szellemisége. Széchenyi úgy tudott szembenézni önmagával, ahogyan senki sem. A legkézenfekvőbb példa: úgy tudott gyónni, hogy a gyóntató pap nem mindig oldozhatta fel.- Semmit nem hallgatott el?- A naplóírás Széchenyi számára ugyanaz, mint a gyónás. A Naplóban mégsem mondhat el mindent... Nem szeméremből, nem félelemből, de nem is szerénységből. Csupán arról van szó, hogy korának leegyszerűsítő gondolkozása hatással van arra a Széchenyi Istvánra is, aki semmit nem egyszerűsítene le önszántából. Fő gondját, mely a naplóírásnak is fő gondja, 1825. november 15-én fogalmazza meg: „Én még soha életemben nem láttam oly tiszta és világos írást, melyet ne lehetett volna különféle módon értelmezni. És ez a nyelv tökéletlenségéből származik; mert egyik nyelv sem alkalmas arra, hogy tisztán és határozottan fejezzük ki, amit mondani akarunk, és amit érzünk. Meggyőződésem azonban, hogy az emberek fel fognak még fedezni valamit (hogy mi az, nem tudom, ha tudnám, megmondanám): aminek segítségével eszméiket majd kristályos tisztasággal közölhetik." Mindezek ismeretében talán már nem tűnik hihetetlennek, hogy komoly gondjává válik Széchenyi István élete és alkotásai tanulmányozójának, hogy a 19. század divatos szavai, illetve állandósult szószerkezetei segítségével nem lehet hitelesen megmagyarázni Széchenyi gondolkozását, magatartását, tetteit. Nem lehet, mert bizony rejtélyesek maradnak. Ha mégsem mondunk le arról, hogy a maga hitelességében mutassuk be, mi van Széchenyi különös magatartása, rendkívüli tettei mögött, akkor hagynunk kell megszólalni a magatartását és a tetteit... A drámai monológok hangján? Igen, a fogalmazás ellentmondásosságát feloldani akarván, talán abban a drámai monológban reménykedhetünk, amely egyszerűen azért képtelen a leegyszerűsítésre, mert a leegyszerűsítés leple a drámai monológban láthatóvá válik. Ezért olyan sok az én Széchenyiről szóló írásaimban a drámai monológ.- Nemcsak a politikus, az államférfiú Széchenyi Istvánról ír, hanem a jövendőmondóról is.- Széchenyi megjövendöli - igen korán, már 1834-ben - nemcsak Világost, de Trianont is... De talán a mai drámai helyzetünket is. Hogy semmit se egyszerűsítsünk le, beszéljünk előbb arról, milyennek látta Széchenyi a nemzetiségi kérdést. A nemzetiségi mozgalmak a 19. század negyvenes éveiben válnak irredenta mozgalmakká. Ekkor még nem küzdenek a Habsburg Birodalom bomlasztásáért, de küzdenek az önálló magyar államiság ellen, meg akarják bontani a Szent Korona országai területi épségét, fel akarják számolni a magyar alkotmányt, hatálytalanítani akarják a magyar közjogot. így nem irredenta mozgalmak még a Habsburg-házi osztrák császár szemével nézve, de irredenták ugyanazon Habsburg-házi magyar királyéval nézve. A Magyarország-ellenes irredenta kibontakozás nem felfoghatatlan. Sőt azt is mondhatjuk, hogy mi sem természetesebb. Hisz vezetői nemcsak azt veszik észre, hogy a birodalom két része: az abszolút monarchia Osztrák Császárság és az alkotmányos monarchiák (Magyar Királyság és Erdély) között kibékíthetetlen az ellentét, hanem azt is, hogy az uralkodóház bármely mozgalommal szívesen szövetkezne a magyar alkotmány, az önálló magyar államiság - mind a magyarországi, mind az erdélyi - megdöntése érdekében. A magyar politikusok közül Széchenyi István az, aki elsőként figyelt fel a nemzetiségeknek a Szent Korona országai területi épségét veszélyeztető mozgalmára. A harmincas évek közepén már könyvet is írt erről a veszedelemről, a Hunniát, amelyet sajnos akkor még nem jelentetett meg. A Hunniában először is arra hívja fel a figyelmet, hogy a közép-európai birodalom - Habsburg Birodalom - csak akkor fog fennmaradni, ha az abszolút monarchia Osztrák Császárság nem gyengíteni próbálja a vele perszonálunióban levő alkotmányos monarchiákat, a Magyar Királyságot és Erdélyt, hanem a fejlett közjogi intézményeiket követendő példának tekinti: „Volna a monarchia másik részének képviseleti alkotmánya, nekünk pedig nem, mirajtunk lenne akkor a sor, hazánk belső idegeit szerinte alkalmazni. De mivel Ausztriának képviseleti alkotmánya nincs, sőt ilyesről szinte még sejdítése sincs, nekünk pedig, hála az Egeknek, van, azért nem rajtunk áll az utánozás...” Nagy kár, hogy Széchenyi lemondott a Hunnia kiadásáról 1834-ben. Talán még idejében hívta volna fel a figyelmet arra a veszedelemre, hogy az osztrák-német hegemónia bajnokai adott helyzetben nemzeti Nagy- Ausztriává próbálják átalakítani a Habsburg Birodalmat. De talán idejekorán felhívta volna a figyelmet arra is, amit rémálma másik képében lát. „Ők - írja a Szent Korona országainak a magyar nemzet ellen forduló nemzetiségeiről - nem védelmezik sajátjukat, létüket, de minket, magyarokat igyekeznek kiszorítni, legszívtelenebb-, legirgalmatlanabbul, elpusztult sajátunkban, eltörlött létünkben osztozandók..Ezt az összetett mondatot a Hunnia egyik körmondatába ékeli, mégpedig akkor, amikor azt veszi számba, „nyelvünk és sajátságaink kifejtésében előhaladni” mi célból kell. Hogy „megsemmisíttetésünk ellen védelmezzük magunkat” De honnan tudja, hogy Magyarországot már irredenta mozgalmak fenyegetik? Jövendöl? Rossz előérzeteit fejti ki? Széchenyi István rémálmaiban bizony valóban megvilágosodott Trianon legsötétebb titka. A maga bonyolultságában, felfoghatatlanságában, rettenetességében... Olyan-e Trianon, mintha csak Széchenyi rémálmában létezne? Olyan. Nem az ész és nem az érzelem határozza meg azoknak a magatartását sem, akikről feltételezi a szakirodalom, hogy a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem... Mégis tönkreteszik, mégpedig tudatosan szembefordulva Istennel. Ez Trianon legsötétebb titka...- Látta Széchenyi István Magyarországot a kereszten?- Látta, de nem esett kétségbe. Miért nem? Ez talán a rejtélyek rejtélye. És itt a rejtélyfeloldó kérdés minden bizonnyal csak a következő lehet: ha valami senkinek sem érdeke, és mégis megtörténik, akkor ki áll az események hátterében? A sátán? Magyarországnak tehát a sátán az ellensége?... Ha Széchenyi e kérdésre igennel válaszol, akkor a magyarság drámája átalakul misztériumjátékká. Trianon előkészítői és megalkotói pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel előbb Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak a keresztre feszítését előkészítők... Igen, mintha semmi sem lett volna számukra fontosabb, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. Igen, annak ellenére, hogy valóban nem állt érdekükben a Kárpát-medence tönkretétele, úgy viselkednek, mintha a Nagy Misztérium]áték elvarázsolt résztvevői lennének... Látta Széchenyi István Magyarországot a kereszten, de mit látott még? Látta azt, amit tulajdonképpen a misztériumjátékok minden nézője láthat az előadás utolsó jelenetében. Ezért nem esett mindjárt kétségbe. És bizonnyal felidézte ő is a régi, de megnyugtató gondolatot: aki keresztre feszíttetik, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik.- Széchenyi Döblingbe kerülése is összefüggésben lehet jövőbelátásával?- 1848-ban úgy alakul ki a háborús helyzet, hogy az osztrák kormány nem veszi tekintetbe V. Ferdinánd magyar király - és osztrák császár - és a magyar nemzet viszonyát meghatározó törvényeket, megállapodásokat, azaz fellázad a törvényes rend ellen... Igen, 1848 kora őszén valóban az osztrák kormány lázadt fel a törvényes rend ellen, akármennyire hihetetlen, így volt. 1848 nyarán nagyravágyó osztrák „hazafiak” a következőkre vették rá a gyermeteg V. Ferdinánd királyt: az 1848-ban alakított első osztrák nemzeti kormányt, az újdonatúját, tehát tapasztalatokkal nem bírót és türelmetlent tekintse az 1848-ban feloszlatott birodalmi kormány jogutódjának; továbbá: mivelhogy a birodalmi kormány hatásköre annak idején kiterjedt Magyarországra, rendelje alá az osztrákkal egy időben alakított, azzal egyenrangú magyar kormányt az osztrák kormánynak. Utóbbi azonnal megpróbált bele is szólni a tőle semmiben sem függő magyar kormány ügyeibe. Hát ez volt 48-ban a főbűn: az osztrák nemzeti kormány törvénytelenül elfoglalta a 48 tavaszán feloszlatott birodalmi kormány helyét: a nemzetek fölötti kormányét a nemzeti. Tűz és víz összebékíthetőbbek, mint e kettő. Széchenyi felfogja, hogy a magyar válasz semmi más nem lehet, mint a honvédő háború vállalása. Olyan háború vállalása, amelyben kétséges a magyar nemzet győzelme. Széchenyi a kialakult drámai helyzetért elsősorban önmagát teszi felelőssé. A felelősség súlya alatt megroppan: 1848. szeptember 7-én szállítják be a döblingi elmegyógyintézetbe.- Az i860, április 8-ra virradó éjjelen rejtélyes körülmények között halt meg... Mi történhetett azon a végzetes éjszakán?- Széchenyi Döblingben a magyar nemzeti ellenállás nagyon tevékeny és sikeres vezetője. 1860-ban házkutatást tartanak nála, ami azt jelenti, hogy leleplezték a mozgalmat. De Széchenyinek az abban való hitét, hogy a magyar nemzeti ellenállás győzelmét rövid időn belül ünnepelhetik, ez nem töri meg... Győzelemre álló hadvezér pedig nem szokott véget vetni életének. Talán ez a legfontosabb érv amellett, hogy nem lehetett öngyilkos. ■ Fenyvesi Félix Lajos
