Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-11 / 15. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. április íi. 5 A HÓNAP KÖNYVE(I) Értékmentés - selejtezés helyett A szeretetszolgálat legnagyobb európai vállalkozója Száz éve hunyt el id. Friedrich von Bodelschwingh ► A tavaszi lomtalanítás idején sok háztartásban előfordul, hogy selejtezés közben régi könyvekre bukkan az ember poros könyvespolcok mélyén, padláson, tárolóban hagyott dobozokban. A biztos kiszórásra ítélt nyomdatermékek között ilyenkor néha rég elfeledett gyöngyszemeket is találunk, és a nagytakarítás közben hosszasan megállva, elmélyülten lapozgatunk az érdeklődésünket felkeltő régi könyvekben. A Luther Kiadó idén tavasszal valamelyest hasonló „nagytakarítás” segítségével szeretne olvasóinak kedvében járni: „a hónap könyve” akció keretében április hónapban régi raktárkészletéből olyan könyveket árul jelentős kedvezménnyel, amelyek jelentősebb érdeklődésre tarthatnak számot az egyházi könyvpiac olvasóközönsége részéről. Az akció célja tehát nem a könyvek kiselejtezése, hanem - a vásárlói érdeklődés mértékétől függően - a megmentésük. A feleimben szereplő zárójeles többes szám arra utal, hogy jövő hónapban nem is egy, hanem öt könyv a hónap könyve. A Veled egy életen át - Gondolatok a szerelemről és a házasságról című kötet szerzői - többségükben családos evangélikus lelkészek - a párválasztás és a házasság kihívása előtt álló fiatalok iránti elkötelezett lelkipásztori szeretettel és felelősséggel osztják meg gondolataikat az olvasókkal korunk egyik legsérülékenyebb életközösségéről, a házasságról és a gyermekekkel megáldott családról. Védeni, oltalmazni és erősíteni kívánják férj és feleség, szülő és gyermek lelki összetartozását, egymást szerető szívének mélyről fakadó szándékát. A könyv segítségére kíván lenni a lelkészeknek a jegyesoktatásban éppúgy, ahogy a házastársaknak a házasság és a családi élet mindennapjaiban. A könyv elkíséri az olvasót a hitvestársi kapcsolat életen átívelő szakaszain: a felnőtté válás és a párválasztás korszakától a házassági kríziseken át az időskor nagyszülőként töltött idejéig, a szerelmi párkapcsolat kezdeti örömeitől az özvegység magányáig. Hogyan tud Isten hit által való megigazítása mint az evangélium üzenetének foglalata az egész kereszténységnek közös kincsévé válni? Hogyan magyarázható a betűkön, szavakon át Isten üdvösséget szerző cselekvése, és hogyan tudjuk ebben a megvilágításban tolmácsolni a hagyományos magyarázatok örökségét jelen korunkban? Ezek a kérdések inspirálták Vájta Vilmost, az ökumenikus mozgalom kiemelkedő magyar evangélikus teológusát a Hitből fakadó élet című könyvének megírásakor, amely hazánkban a rendszerváltás évében, az egyházi élet megelevenedésének kezdeti időszakában jelent meg. Vajta a lutheri reformáció hű örököseként úgy vállalkozik egyháza hitvallásos „azonosítására”, hogy a felekezeti önigazolás helyett az igehirdetés és a teológiai hagyomány önkritikus feldolgozását állította elmélkedéseinek középpontjába. Kitűzött célját a teológiai meditáció műfajának alkalmazásával érte el, amelynek segítségével megkísérelte „lehallgatni” a Szentírás központi szövegeiből leszűrhető üzenetet. Ez a régebbi korokban jól ismert hitmélyítő műfaj ma is segíthet abban, hogy újabb nemzedékek legyenek képesek meghallani az ige Krisztus-követőinek hitvallásában benne rejlő örök, egyetemes hitbeli értékeket. Juliana Ray Jövevények és vándorok - Egy család három nemzedéke az Útra talál című könyve amilyen kicsi, olyan élvezetes olvasmány. Családregény. Egy nem olyan rég letűnt világ krónikája, személyes életsorsokon át való bemutatása. Az Osztrák-Magyar Monarchiában kezdődik az 1891-ben született Sári mama története, aki szerető, békés, jómódú, összetartó zsidó család gyermeke volt. Két világháború, kommunizmus és emigráció szolgál történelmi háttérül a család három nemzedékének mindennapjait bemutató regény cselekményének kibontakozásához. Az első fejezetet még az idős asszony, a könyv többi részét az emlékeket felelevenítő leánya, Julianna veti papírra. Ha „csak" ennyi lenne a történet: egy család élete, amely Magyarországot az 1956- os forradalom után elhagyva Angliában, Londonban talál otthonra, talán nem itt ajánlanánk a kis könyvet. Van viszont egy fordulat, amely miatt figyelmünket még inkább megérdemli. Az angol cím többet árul el: An Epic Journey of Faith - azaz egy hitbeli út is megtétetik, nem csupán térbeli utazás és földrajzi határátlépés. A zsidó család, a nagymama, gyermekei és unokái - a három nemzedék - rátalálnak Krisztusra. Sári mama sírja felett kedvenc bibliai igéje hangzik az íKor 13-ból: „A szeretet türelmes, jóságos (...), a szeretet soha el nem múlik!’ „Életünk zarándokútján mintha valami csodálatos zene szüremlenék bensőnkbe” - olvassuk a Válogatott zsoltárok Bodrog Miklós fordításában című kötet előszavában. Ilyenkor, Tamási Áron szavaival, „zeng a magosság” Akár a zsoltárokban. S akár - teszi hozzá az ajánló - az evangélikus pasztorálpszichológus, Bodrog Miklós míves zsoltárfordításaiban. Több mint félszáz, új címmel ellátott istendicséret, könyörgés, hálaadás zeng a szemnek és kéznek is kedves könyv hófehér lapjain. Imakönyv ez, amely csendes órán hű társunk lehet. E sorok írója ezúton is köszöni az immár a teljes tudás birtokában lévő fordítónak, hogy lelke mélyéből fakadó szavakkal készítette el művét, s talán az itteni dicséret kara fölzeng, s együtt áldjuk zsoltárénekkel az Urat. Christoph Klein felesége, Marlene halála után végigjárja a gyász, a veszteség stációit. Gondolatait papírra veti. Fény az út végén című könyvében bizonyságtételeket és megtapasztalásokat jegyez le, melyeket a betegség alatt éltek át. Vigasztaló és utat mutató gondolatok vaskos kézirata keletkezett, levelezések, a temetésen mondott beszédek, idézetek gyűjteménye. Marlene erős, mély hitének lenyomatai. Amint a család és az ismerősök elolvasták a kéziratot, kérték, tegye elérhetővé a leírtakat a széles nyilvánosság számára. így született az Erdélyből való bizonyságtétel, hogy segítségül legyen sokaknak. Hogy rámutasson a Fényre, aki az út végén vár. Nem vidám olvasmány, hanem vigasztaló. Az „utolsó dolgokkal” kapcsolatban ad fogódzót, nem teoretikusan, elméleti szinten, hanem nagyon is személyesen. Szerzője Istenről szóló, Istennel való beszédként, de mindenekelőtt Isten hozzánk szóló beszédeként aposztrofálja művét. Ahogy a borítón, a kötetben is felragyog a kereszt. Ebből fakad az a fény, amely itt és e földi életen túl is hitünk, reményünk, vigaszunk forrása. Egy szép idézet az utolsó lapról: „A halál annak az egésznek a felénk fordított része, amelynek másik oldalát úgy hívják: feltámadás.” ■ Kőháti Dóra - Petri Gábor ♦ Veled egy életen át - Gondolatok a szerelemről és a házasságról. Szerk. D. Szebik Imre, Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000. ♦ Vajta Vilmos: Hitből fakadó élet. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1990. ♦ Juliana Ray: Jövevények és vándorok - Egy család három nemzedéke az Útra talál. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1992. ♦ Válogatott zsoltárok Bodrog Miklós fordításában. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2001. ♦ Christoph Klein: Fény az út végén. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1995. ► A „modern” jelentette számára a legnagyobb szörnyűséget. Mint Krisztus tanítványa ugyanakkor a legmodernebb eszközökkel vette fel a harcot az iparosodás pusztító következményeivel szemben. A német birodalmi kancellár, Otto von Bismarck méltán nevezte őt „a fehér forradalmárnak” Id. Friedrich von Bodelschwingh 1872- ben vette át az - öt évvel korábban alapított - „vesztfáliai és Rajna-vidéki epileptikusok evangélikus gyógyító és gondozó intézetének” valamint a három évvel korábban életre hívott bielefeldi diakonisszaháznak a vezetését. Működésének első gyümölcseként 1873-ban adták át az epileptikus betegek gondozására épült újabb otthont, mely a Bethel nevet kapta. Ekkor mintegy százötven betegről gondoskodtak. Bodelschwingh halálakor (1910. április 2.) Bethel a maga mintegy négyezer lakójával már mint önálló település és gyülekezet működött Bielefeld városa mellett. „A hegyen épült város” létrejöttéig azonban hosszú és viszontagságoktól, megpróbáltatásoktól sem mentes életút vezetett. Bodelschwingh vesztfáliai nemesi gazdálkodó család sarjaként látta meg a napvilágot 1831. március 6-án. Édesapja, Ernst von Bodelschwingh (1794-1854) 1842-től néhány évre a porosz állam pénzügyminisztere lett. A tizenhét éves ifjú testközelben élhette át az 1848-as berlini forradalmat. Az érettségi után a gazdálkodás tudományával ismerkedett, s közben életközeiben konfrontálódott a paraszti sors nyomorúságaival. Egy igehirdetés hatására azonban a huszonhárom éves fiatalember irányt változtatott, s teológiai tanulmányokba kezdett. Dédelgetett álma, hogy Indiába mehessen misszionáriusnak, sajnos nem teljesült. Ehelyett tanulmányai végeztével - 1858-ban - Párizsba került, ahol az ott élő német evangélikus kivándoroltak pásztora lett. Mai ismereteink szerint ekkor nem kevesebb mint hatvan-nyolcvan ezer, eredetileg Amerikába kivándorolni szándékozó német élt a francia fővárosban. A Kánaánra várók mint utcaseprők és rongygyűjtők tengették mindennapi életüket, s a szegények között is a legszegényebbek soraiba tartoztak. Bodelschwingh szervezte a német iskolaoktatást, istentiszteleteket tartott, betegeket látogatott, és megpróbált enyhíteni az általános nyomorúságon. Párizsban alapított családot, egyik unokahúgát, az akkori porosz pénzügyminiszter Carl von Bodelschwingh (1800-1873) lányát, Idát vette feleségül. A primitív életkörülmények igazi sokként hatottak a lelkészfeleségre, s első gyermekük születése után a család (1864-ben) visszatért Németországba. Bodelschwingh az Unna (Észak- Rajna-Vesztfália) melletti Dellwigben lett lelkész, ahol 1869-ben egy igazán megrázó sorscsapás történt a házaspárral. Két hét leforgása alatt az akkor még gyógyíthatatlan diftéria (torokgyík) következményeként elveszítették mind a négy gyermeküket. A harmincnyolc éves lelkész látván gyermekei szenvedéseit ekkor értette meg igazán Krisztus szenvedésének valódi nagyságát és erejét, valamint a bűnök bocsánatának erejét. Egyik barátjának a halálesethez kapcsolódó jóslata - miszerint Isten újra meg fogja őket ajándékozni négy gyermekkel - a későbbiekben valóra is vált. Sőt a legkisebb fiúgyermekük, Fritz apja 1910-es halálát követően annak nyomdokaiba lépett. A német belmisszió rendíthetetlen harcosa életének mottója így hangzik: „A Krisztus-követők szótárában ismeretlen a »gyógyíthatatlan« kifejezés. Aki megtanult köszönetét mondani, az immár teljes egészében egészséges, akár egész földi életét egy cellában kelljen is leélnie.” A német szeretetszolgálat atyja visszaadta a testi, illetve szellemi fogyatékkal élőknek az őket ugyanúgy megillető s magától a Teremtőtől származó méltóságot, s a szolgálattevők részéről igazi erénnyé vált az irányukban megnyilvánuló tisztelet és felebaráti szeretet. Emellett Bodelschwinghet mindig foglalkoztatták a társadalomban jelen lévő ínség és nyomorúság kiváltó okai. Különösen a 19. század ipari társadalmának igazi vesztesei, a gyári munkások iránt érzett szívből jövő szolidaritást. Megpróbált az „országúti polgárok” sorsán is enyhíteni. A porosz országgyűlés tagja lett, hogy harcoljon a gyakran hajléktalan alkalmi munkások jobb munkafeltételeiért. A fehér forradalmár egykori gúnyneve, „Pastor Beutelschwing aus Bettel” (szó szerint: „pásztor Perselyschwingh Koldulásból”) megtisztelő elismeréssé válik, ha összevetjük sírfeliratával: „Mivel szolgálatunkat annak az irgalmasságnak köszönhetjük, melyben nekünk is részünk lehetett, soha meg nem lankadunk!” Bodelschwinghnek az irgalmasság házában végzett belmissziója nélkül aligha válhatott volna idővel a német állam egyik fő támpillérévé a szeretetszolgálat. ■ Dr. Blázy Árpád A hónap könyvcsomagja - áprilisban a Luther Kiadótól mindössze 1000 forintért http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hr Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24.
