Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-11 / 15. szám

4 41 2010. április íi. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Összehangolt erdélyi egyházi átvilágítás és közelmúltkutatás Az Erdélyi és a Királyhágómel­­léki Református Egyházkerü­let, az Erdélyi Unitárius Egy­ház és a Romániai Evangéli­kus-Lutheránus Egyház rész­vételével március 12-én Ko­lozsváron megalakult az erdé­lyi magyar egyházak átvilágí­tási és közelmúlt-kutatási munkacsoportjainak szakmai egyeztető fóruma. A szervezet lehetőséget biz­tosít a szakmai tapasztalatok megosztására, a közérdekű eredmények kölcsönös ismer­tetésére, az állami szervek egyházi életbe való beavat­kozásának összehangolt feltá­rására, közös rendezvények szervezésére. A római katoli­kus egyház nem csatlakozott a kezdeményezéshez, a baptis­ta egyház szintén visszautasí­totta a felkérést. „Szervezett keretek közé szeretnénk hozni az egyházi átvilágítást és közelmúltku­tatást, s egy kicsit a jövő felé is összehangolnánk az elképze­léseinket” - mondta a szakmai egyeztető fórum pénteki ala­kuló ülését követően Csendes László, a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Bi­zottság (CNSAS) volt elnöke. N Református Hírszolgálat Közbiztonságot javító imák Imákkal javított a közbiz­tonságon egy rendőr Nagy- Britanniában, legalábbis ő így véli. Roger Bartlett felügyelő (ké­pünkön balra) negyedévente szervez közös imádkozást keresztények­nek Barnstap­le városában. Legelőször 2007-ben fo­hászkodtak a bűnügyek fel­derítési há­nyadosának emelkedéséért. Ak­kor a mutató 26 százalékon állt Barnstaple-ben, az egyik legalacsonyabb volt a környé­ken. Mostanra meghaladta a 40 százalékot, országosan is az egyik legjobb ráta. A súlyos közlekedési bal­esetek száma jelentősen csök­kent a rendőri indíttatású imádkozás kezdete óta, éves összevetésben 97-ről 32-re. Bartlett felügyelő szerint ez is az imák hatására történt - ad­ta hírül a londoni Metro újság. H MTI Teológuspassió 2010 W- Folytatás a 3. oldalról Győri Boglárka - szolgálólány Bár több karaktert is alakítottam a pas­sióban, mégis azt a szerepemet emelném ki, amelyben lázítóként a népet hergel­tem Jézus ellen. Kajafás főpapnak mond­tam el, hogy a barátaim és én milyen „le­hetetlen” dolgokat hallottunk a Mester szájából (például hogy három nap alatt felépít egy új templomot). Az előadáso­kon újra és újra fennhangon kiabáltam az ítéletet Jézusra, hogy „Haljon meg!”, „Méltó a halálra!” Minden alkalommal összeszorult a szívem, és leginkább ki se mondtam volna ezeket a szavakat. Ezeknek az embereknek a hatására kí­vánta a feltüzelt nép Jézus Krisztus ha­lálát. Belegondolni is rossz, mi lett vol­na, ha kétezer évvel ezelőtt magam is ott lettem volna. Bence Győző - Júdás Különös volt belebújni Júdás bőrébe és át­élni azt, hogy a többiekkel együtt hozsan­názó tanítvány hogyan sodródik a sátán kezébe, hogy Jézus árulója legyen. Úgy ér­zem, hatalmas félelem járhatta át Jú­­dást, mikor felfogta, hogy mit kell tennie, mikor rájött, hogy ő az a tanítvány, aki­nek el kell árulnia a Mesterét. Örülök ne­ki, hogy ezt csak a passiójátékban kellett átélnem!.. Pápai Attila - Pilátus Passiójátékunkban Pilátus nagyot válto­zik az első megjelenésétől az utolsó mondatáig. Hatalma teljes tudatában, a szószék magasságából fogadja a mé­lyen hajlongó főpap által elővezetett Krisztust. Miután beszél vele, hatalmát kihasználva meg akarja menteni. De egy egyszerű kiáltás lerántja a magasból, tehetetlenné teszi, saját hibájának csap­dájába ejti; „Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy a császár barátja!” Már sem­mi hatalma nincs, mert a gyengéjénél fogták meg. Tudja, hogy ártatlanul ítéli el Krisztust, de saját tekintélye, élete, kar­rierje került veszélybe. Lelkiismerete még egy utolsó gyenge próbálkozásra sarkallja, hátha a nép Barabbás helyett Jézust akarja szabadon látni, de elbukik. Jézus Pilátus előtt - „íme, az ember!” Ezért rezzen össze minden „Feszítsd meg!” kiáltásnál. Jól tudja, a víz, amely­ben kezét megmossa, nem mossa le vétkét. Szomorúan néz Jézus után, ami­kor elvezetik előle, majd vesztesként kullog le a lépcsőn. Elgondolkodtatott a szerep, mert annyira emberi, ahogy Pi­látus félti magát. Péter tagadása na­gyon közel áll hozzá. Ebben a darabban olyan embert alakíthattam, aki találko­zott Jézussal, és megváltozott az élete. Bűnös ember, de Krisztus érte is vállal­ta a kereszthalált. Kulcsár Márton - Jézus Számomra nem volt könnyű a szerep: át­élni és „eljátszani” az Isten szeretetét, hogy fenn a keresztfán feláldozza a Fiát az emberekért; Jézus szerepét, aki ezt az Atya akarataként önként vállalja, végig­éli, és el is viseli. Kifejezetten nyomasz­tó volt a keresztet vinni, majd eljátsza­ni, hogy rászegeznek. Viszont átélhettem a reménységet is. A kereszten végiggon­doltam: „Mi lenne, ha mindazért a bű­nért és rosszért, amit életem folyamán elkövettem egészen kiskoromtól kezdve, számot kellene adnom az Isten ítélőszé­ke előtt?” Nem kell azonban már emiatt aggódnom, mert volt, aki meghalt helyet­tem! És ő, aki kezében tartja az egész vi­lágot, így engem is, megbocsátott min­denért. „...mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem’.’ (Jn 12,47b) És ez a legfon­tosabb, hiszen a húsvét sem záródik le nagypéntekkel és Jézus halálával, hanem folytatódik a világ legcsodálatosabb tör­ténetével, az üdvösséggel. Ezért volt jó fenn a kereszten, minden nyomasztó gondolat ellenére. ■ Lejegyezte: Zsíros András Az áldozatok igazsága Beismerés címmel írta meg életgyónását M. atya. A 2009 őszén bekövetke­zetthalála utáni takarításkor találta megfelettese a dokumentumot. M. atya, aki halála előtt könnyíteni akart a lelkén, valószínűleg nem gondolta, hogy múltjának leleplezése valóságos lavinát indít el. 2010 januárja óta kiderült, nem ő, az ettali internátus szerzetes tanára az egyetlen, akinek fiatalfiúk megrontása terheli a lelkiismeretét. Világszerte több katolikus intézményben derültfény hasonló esetekre. Németországban száz fölött van a szexuális visszaélések száma, de Írországban, az Egyesült Álla­mokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Mexikóban is több ügy került nyilvánosságra. A végleges adatokat még nem lehet tudni, hi­szen folyamatosan zajlik a múlt feltárása. Fontos az okok megismerése is. Sokakban többé-kevésbé az a vélemény ala­kult ki, hogy a római katolikus egyházban gyakorolt cölibátus a hibás. Sajnos, ez a magyarázat nem alkalmazható az evangélikus intézményekben - mint pél­dául a gaienhofeni bentlakásos iskolában - elkövetett visszaélésekre. Összességében több száz érintettről lehet szó. Olyan emberekről, akika tör­téntek óta felnőttek. Akik eddig hallgattak, és nem biztos, hogy most meg akar­nak szólalni. Vannak közöttük olyanok, akik többé-kevésbé feldolgozták az ese­ményeket, és olyanok is, akiknek életét, személyiségét megnyomorították az át­éltek, és nem tudnak talpra állni. Vannak, akiket felszabadít, hogy végre be­szélhetnek róla, de vannak olyanok is, akikben ez csak a sebeket tépné fel. Egy szenvedő alany, Bodo Kirchhoff író így beszélt erről: „Egyik érintetten sem lát­szik, mennyi minden tönkrement benne’.’ Ő minden írásában próbálja feldol­gozni gyerekkori élményeit. A közvélemény igazságot követel. De mi az igazság? Mi lenne az áldoza­tok javára? Mi lenne a megoldás? A tettesek szigorú megbüntetése? Anyagi kártérítés? A cölibátus eltörlése? Felejtsük el a történteket? Beszéljük át? Vál­laljuk a nyilvánosság előtt? Vagy rejtsük el még magunk elől is? Bosszút aka­runk? Megbocsátásra törekszünk? Lassan már azt sem lehet tudni, ki az áldozat. Talán a tettesek maguk is ál­dozatai egy rendszernek, neveltetésüknek, más embereknek? Ki indította el a visszaélések ördögi láncolatát?Maga az egyház is áldozatává vált a kirobbant botránynak, és nem tudja, mihez kezdjen. Milyen választ adjon a támadások­ra? Próbálja elkendőzni a múltat, vagy nézzen szembe vele?Hogyan lelkigon­dozza a szexuálisan kihasznált nőket ésférfiakat? Talán a nyilvános bocsánat­kérés az egyetlen kiút. Ezt követi a rajnai protestáns tartományi egyház is, és erre biztat az ír hívekhez szóló pásztori levelében XVI. Benedek pápa. Ki az, aki itt igazságot tehet? Ki az, aki gyógyulást adhat? Ki az, aki át­­érzi a gyengék, a kiszolgáltatottak helyzetét? Ki az, aki tudja, mert a maga bőrén tapasztalta, mit jelent a testi-lelki bántalmazás? Csak az, aki maga is áldozat. Ő, akinek halálában minden ember vétkes. Jézus, mindannyiunk Megváltója - áldozatoké és tetteseké egyaránt. m a. m. Egymillió látogatót várnak lepelnézőbe A várakozások szerint legkevesebb egymillió látogató tekinti majd meg a torinói leplet, amelyet április 10-e és május 23-a között állítanak ki - je­lentették be a szervezők római sajtó­­tájékoztatójukon. A látogatószámra vonatkozó becs­lés azon alapul, hogy eddig egymil­lió foglalás érkezett a világ minden csücskéből. Az érdeklődők így akar­ják biztosítani, hogy három-öt per­cen át szemlélhessék a katolikus egyház legvitatottabb relikviáját: egyesek szerint ez Jézus Krisztus halotti leple, mások szerint középko­ri hamisítványról van szó. A hívők hagyományosan huszon­öt évente csodálhatják meg a leplet, ám a legutóbbi kiállításra a tradici­onális prezentáció után mindössze két évvel került sor: ezzel köszön­tötték 2000-ben az új évezredet, a katolikus egyház szentévét. Az egy­házi hivatalosságok nem járultak hozzá a lepel kiállításához 2006-ban a torinói téli olimpia idején, viszont most engedélyezték, figye­lembe véve a gazdasági és foglalkoztatási szempon­tokat. Az esemény ugyan­is a szervezők reményei szerint kétmilliónál több turistát csábít majd Torinó­­ba. (2000-ben 2,5 millió­nyian voltak kíváncsiak a lepelre.). Az érdeklődést csak fokozza XVI. Bene­dek látogatása, aki május 2-án keresi fel a torinói katedrálist. A torinói lepel megte­kintése ingyenes, ha előze­tesen regisztrálnak az érdek­lődők, akár on-line is. S hogy mennyi időt tölthetnek a lepel előtt, az attól függ, hogy mennyien várakoznak a belépésre, a „láthatás” fel­ső határát azonban legfel­jebb öt percben szabták meg a szervezők. A kiállítás nyomán várhatóan új­ból fellángolnak majd a viták, hogy valódi-e vagy hamisítvány a lepel, amelyen egy szakállas férfiarc elmo­sódott lenyomata, valamint vérfoltok láthatók azokon a helyeken, amelyek egybeesnek Jézus testén a keresztre feszítés során ejtett sebekkel. Egy vatikáni kutató legújabb köny­vében nem kevesebbet állít, mint hogy sikerült megfejtenie a görög, la­tin és arámi nyelven íródott szavakat, amelyek a lepelről készített számító­­gépes felvételeken tűntek elő. A kételkedők szerint viszont a történész túl sokat képzelt bele a fol­tokba, és ragaszkodnak az 1988-as ra­­diokarbonos kormeghatározás ered­ményéhez, amely szerint a lepel a 13. vagy a 14. századból származik. Megint mások úgy vélik, hogy a vizsgálat megállapításait befolyásol­ták a különböző szennyeződések, ezért sürgetik, hogy egy nagyobb mintából ismételjék meg a radiokar­­bonos kormeghatározást. A Vatikán óvatosan kezeli a kér­dést: nem nyilatkozik a lepel erede­tiségéről, amelyet Krisztus szenvedé­se jelképének nevez. Egy francia keresztes lovag tett elő­ször említést 1203-ban a lepelről, amelyet Konstantinápolyban, a csá­szári palotában látott, ám az első írá­sos feljegyzés 1354-ből származik. A relikvia 1983-ban került a Vatikán bir­tokába II. Umberto volt olasz király halála után, aki a pápára hagyomá­nyozta a leplet. M MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom