Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-11 / 15. szám
4 41 2010. április íi. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Összehangolt erdélyi egyházi átvilágítás és közelmúltkutatás Az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház részvételével március 12-én Kolozsváron megalakult az erdélyi magyar egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási munkacsoportjainak szakmai egyeztető fóruma. A szervezet lehetőséget biztosít a szakmai tapasztalatok megosztására, a közérdekű eredmények kölcsönös ismertetésére, az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására, közös rendezvények szervezésére. A római katolikus egyház nem csatlakozott a kezdeményezéshez, a baptista egyház szintén visszautasította a felkérést. „Szervezett keretek közé szeretnénk hozni az egyházi átvilágítást és közelmúltkutatást, s egy kicsit a jövő felé is összehangolnánk az elképzeléseinket” - mondta a szakmai egyeztető fórum pénteki alakuló ülését követően Csendes László, a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottság (CNSAS) volt elnöke. N Református Hírszolgálat Közbiztonságot javító imák Imákkal javított a közbiztonságon egy rendőr Nagy- Britanniában, legalábbis ő így véli. Roger Bartlett felügyelő (képünkön balra) negyedévente szervez közös imádkozást keresztényeknek Barnstaple városában. Legelőször 2007-ben fohászkodtak a bűnügyek felderítési hányadosának emelkedéséért. Akkor a mutató 26 százalékon állt Barnstaple-ben, az egyik legalacsonyabb volt a környéken. Mostanra meghaladta a 40 százalékot, országosan is az egyik legjobb ráta. A súlyos közlekedési balesetek száma jelentősen csökkent a rendőri indíttatású imádkozás kezdete óta, éves összevetésben 97-ről 32-re. Bartlett felügyelő szerint ez is az imák hatására történt - adta hírül a londoni Metro újság. H MTI Teológuspassió 2010 W- Folytatás a 3. oldalról Győri Boglárka - szolgálólány Bár több karaktert is alakítottam a passióban, mégis azt a szerepemet emelném ki, amelyben lázítóként a népet hergeltem Jézus ellen. Kajafás főpapnak mondtam el, hogy a barátaim és én milyen „lehetetlen” dolgokat hallottunk a Mester szájából (például hogy három nap alatt felépít egy új templomot). Az előadásokon újra és újra fennhangon kiabáltam az ítéletet Jézusra, hogy „Haljon meg!”, „Méltó a halálra!” Minden alkalommal összeszorult a szívem, és leginkább ki se mondtam volna ezeket a szavakat. Ezeknek az embereknek a hatására kívánta a feltüzelt nép Jézus Krisztus halálát. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha kétezer évvel ezelőtt magam is ott lettem volna. Bence Győző - Júdás Különös volt belebújni Júdás bőrébe és átélni azt, hogy a többiekkel együtt hozsannázó tanítvány hogyan sodródik a sátán kezébe, hogy Jézus árulója legyen. Úgy érzem, hatalmas félelem járhatta át Júdást, mikor felfogta, hogy mit kell tennie, mikor rájött, hogy ő az a tanítvány, akinek el kell árulnia a Mesterét. Örülök neki, hogy ezt csak a passiójátékban kellett átélnem!.. Pápai Attila - Pilátus Passiójátékunkban Pilátus nagyot változik az első megjelenésétől az utolsó mondatáig. Hatalma teljes tudatában, a szószék magasságából fogadja a mélyen hajlongó főpap által elővezetett Krisztust. Miután beszél vele, hatalmát kihasználva meg akarja menteni. De egy egyszerű kiáltás lerántja a magasból, tehetetlenné teszi, saját hibájának csapdájába ejti; „Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy a császár barátja!” Már semmi hatalma nincs, mert a gyengéjénél fogták meg. Tudja, hogy ártatlanul ítéli el Krisztust, de saját tekintélye, élete, karrierje került veszélybe. Lelkiismerete még egy utolsó gyenge próbálkozásra sarkallja, hátha a nép Barabbás helyett Jézust akarja szabadon látni, de elbukik. Jézus Pilátus előtt - „íme, az ember!” Ezért rezzen össze minden „Feszítsd meg!” kiáltásnál. Jól tudja, a víz, amelyben kezét megmossa, nem mossa le vétkét. Szomorúan néz Jézus után, amikor elvezetik előle, majd vesztesként kullog le a lépcsőn. Elgondolkodtatott a szerep, mert annyira emberi, ahogy Pilátus félti magát. Péter tagadása nagyon közel áll hozzá. Ebben a darabban olyan embert alakíthattam, aki találkozott Jézussal, és megváltozott az élete. Bűnös ember, de Krisztus érte is vállalta a kereszthalált. Kulcsár Márton - Jézus Számomra nem volt könnyű a szerep: átélni és „eljátszani” az Isten szeretetét, hogy fenn a keresztfán feláldozza a Fiát az emberekért; Jézus szerepét, aki ezt az Atya akarataként önként vállalja, végigéli, és el is viseli. Kifejezetten nyomasztó volt a keresztet vinni, majd eljátszani, hogy rászegeznek. Viszont átélhettem a reménységet is. A kereszten végiggondoltam: „Mi lenne, ha mindazért a bűnért és rosszért, amit életem folyamán elkövettem egészen kiskoromtól kezdve, számot kellene adnom az Isten ítélőszéke előtt?” Nem kell azonban már emiatt aggódnom, mert volt, aki meghalt helyettem! És ő, aki kezében tartja az egész világot, így engem is, megbocsátott mindenért. „...mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem’.’ (Jn 12,47b) És ez a legfontosabb, hiszen a húsvét sem záródik le nagypéntekkel és Jézus halálával, hanem folytatódik a világ legcsodálatosabb történetével, az üdvösséggel. Ezért volt jó fenn a kereszten, minden nyomasztó gondolat ellenére. ■ Lejegyezte: Zsíros András Az áldozatok igazsága Beismerés címmel írta meg életgyónását M. atya. A 2009 őszén bekövetkezetthalála utáni takarításkor találta megfelettese a dokumentumot. M. atya, aki halála előtt könnyíteni akart a lelkén, valószínűleg nem gondolta, hogy múltjának leleplezése valóságos lavinát indít el. 2010 januárja óta kiderült, nem ő, az ettali internátus szerzetes tanára az egyetlen, akinek fiatalfiúk megrontása terheli a lelkiismeretét. Világszerte több katolikus intézményben derültfény hasonló esetekre. Németországban száz fölött van a szexuális visszaélések száma, de Írországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Mexikóban is több ügy került nyilvánosságra. A végleges adatokat még nem lehet tudni, hiszen folyamatosan zajlik a múlt feltárása. Fontos az okok megismerése is. Sokakban többé-kevésbé az a vélemény alakult ki, hogy a római katolikus egyházban gyakorolt cölibátus a hibás. Sajnos, ez a magyarázat nem alkalmazható az evangélikus intézményekben - mint például a gaienhofeni bentlakásos iskolában - elkövetett visszaélésekre. Összességében több száz érintettről lehet szó. Olyan emberekről, akika történtek óta felnőttek. Akik eddig hallgattak, és nem biztos, hogy most meg akarnak szólalni. Vannak közöttük olyanok, akik többé-kevésbé feldolgozták az eseményeket, és olyanok is, akiknek életét, személyiségét megnyomorították az átéltek, és nem tudnak talpra állni. Vannak, akiket felszabadít, hogy végre beszélhetnek róla, de vannak olyanok is, akikben ez csak a sebeket tépné fel. Egy szenvedő alany, Bodo Kirchhoff író így beszélt erről: „Egyik érintetten sem látszik, mennyi minden tönkrement benne’.’ Ő minden írásában próbálja feldolgozni gyerekkori élményeit. A közvélemény igazságot követel. De mi az igazság? Mi lenne az áldozatok javára? Mi lenne a megoldás? A tettesek szigorú megbüntetése? Anyagi kártérítés? A cölibátus eltörlése? Felejtsük el a történteket? Beszéljük át? Vállaljuk a nyilvánosság előtt? Vagy rejtsük el még magunk elől is? Bosszút akarunk? Megbocsátásra törekszünk? Lassan már azt sem lehet tudni, ki az áldozat. Talán a tettesek maguk is áldozatai egy rendszernek, neveltetésüknek, más embereknek? Ki indította el a visszaélések ördögi láncolatát?Maga az egyház is áldozatává vált a kirobbant botránynak, és nem tudja, mihez kezdjen. Milyen választ adjon a támadásokra? Próbálja elkendőzni a múltat, vagy nézzen szembe vele?Hogyan lelkigondozza a szexuálisan kihasznált nőket ésférfiakat? Talán a nyilvános bocsánatkérés az egyetlen kiút. Ezt követi a rajnai protestáns tartományi egyház is, és erre biztat az ír hívekhez szóló pásztori levelében XVI. Benedek pápa. Ki az, aki itt igazságot tehet? Ki az, aki gyógyulást adhat? Ki az, aki átérzi a gyengék, a kiszolgáltatottak helyzetét? Ki az, aki tudja, mert a maga bőrén tapasztalta, mit jelent a testi-lelki bántalmazás? Csak az, aki maga is áldozat. Ő, akinek halálában minden ember vétkes. Jézus, mindannyiunk Megváltója - áldozatoké és tetteseké egyaránt. m a. m. Egymillió látogatót várnak lepelnézőbe A várakozások szerint legkevesebb egymillió látogató tekinti majd meg a torinói leplet, amelyet április 10-e és május 23-a között állítanak ki - jelentették be a szervezők római sajtótájékoztatójukon. A látogatószámra vonatkozó becslés azon alapul, hogy eddig egymillió foglalás érkezett a világ minden csücskéből. Az érdeklődők így akarják biztosítani, hogy három-öt percen át szemlélhessék a katolikus egyház legvitatottabb relikviáját: egyesek szerint ez Jézus Krisztus halotti leple, mások szerint középkori hamisítványról van szó. A hívők hagyományosan huszonöt évente csodálhatják meg a leplet, ám a legutóbbi kiállításra a tradicionális prezentáció után mindössze két évvel került sor: ezzel köszöntötték 2000-ben az új évezredet, a katolikus egyház szentévét. Az egyházi hivatalosságok nem járultak hozzá a lepel kiállításához 2006-ban a torinói téli olimpia idején, viszont most engedélyezték, figyelembe véve a gazdasági és foglalkoztatási szempontokat. Az esemény ugyanis a szervezők reményei szerint kétmilliónál több turistát csábít majd Torinóba. (2000-ben 2,5 milliónyian voltak kíváncsiak a lepelre.). Az érdeklődést csak fokozza XVI. Benedek látogatása, aki május 2-án keresi fel a torinói katedrálist. A torinói lepel megtekintése ingyenes, ha előzetesen regisztrálnak az érdeklődők, akár on-line is. S hogy mennyi időt tölthetnek a lepel előtt, az attól függ, hogy mennyien várakoznak a belépésre, a „láthatás” felső határát azonban legfeljebb öt percben szabták meg a szervezők. A kiállítás nyomán várhatóan újból fellángolnak majd a viták, hogy valódi-e vagy hamisítvány a lepel, amelyen egy szakállas férfiarc elmosódott lenyomata, valamint vérfoltok láthatók azokon a helyeken, amelyek egybeesnek Jézus testén a keresztre feszítés során ejtett sebekkel. Egy vatikáni kutató legújabb könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy sikerült megfejtenie a görög, latin és arámi nyelven íródott szavakat, amelyek a lepelről készített számítógépes felvételeken tűntek elő. A kételkedők szerint viszont a történész túl sokat képzelt bele a foltokba, és ragaszkodnak az 1988-as radiokarbonos kormeghatározás eredményéhez, amely szerint a lepel a 13. vagy a 14. századból származik. Megint mások úgy vélik, hogy a vizsgálat megállapításait befolyásolták a különböző szennyeződések, ezért sürgetik, hogy egy nagyobb mintából ismételjék meg a radiokarbonos kormeghatározást. A Vatikán óvatosan kezeli a kérdést: nem nyilatkozik a lepel eredetiségéről, amelyet Krisztus szenvedése jelképének nevez. Egy francia keresztes lovag tett először említést 1203-ban a lepelről, amelyet Konstantinápolyban, a császári palotában látott, ám az első írásos feljegyzés 1354-ből származik. A relikvia 1983-ban került a Vatikán birtokába II. Umberto volt olasz király halála után, aki a pápára hagyományozta a leplet. M MTI
