Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-11 / 15. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. április íi. !► 3 Somogy-zalai „keresztút” Teológuspassió 2010 ► Bár csak kellék volt a kereszt és a töviskorona, mégis megrendítően elevenedett meg segítségükkel a legnagyobb örömüzenet azon a tizenhat helyszínen, ahol a gyülekezetek tagjai és más érdeklődők megtekinthették az idei teológus-passiójátékot. Több évtizedes hagyomány, hogy a harmadéves teológiai hallgatók - nagyjából éppen tanulmányaik felénél - a nagyheti időszakban felkerekednek, és egy általuk készített passiójátékkal látogatnak el egyházunk valamely vidékének gyülekezeteibe. Idén a választás a Somogy-Zalai Egyházmegye területére esett, így az évfolyam tizenkét tagja Siófoktól Nagykanizsáig bejárta a Dél-Dunántúlt. A passiókörútra való közös készülés és az együtt végzett szolgálat az egyik legmeghatározóbb közösségformáló élmény egy teológus életében. Az átélt találkozások és kalandok azt sejtetik, ez igaz lesz az idei évfolyamra is. De hogy miként tekintenek vissza ezekre a napokra, és hogyan érezték magukat a szenvedéstörténet karaktereinek bőrében, arról valljanak maguk a szereplők! Fintor Tamás - Tamás A passiójátékban több szereplőt is alakítottam. Voltam tanítvány (Tamás), és voltam katona is. Félreértve szavait odanyújtottam Jézusnak két kardot, elaludtam, amikor ő imádságra buzdított. De milyen nagyszerű, ha a gyenge, alkalmatlan tanítványokon keresztül mégis megláthatják mások az Urat. Ez a reménységem, hogy az esetleges hiányosságaim, gyengeségeim ellenére is megmutatkozhatott ezeken az előadásokon keresztül is az Úr szeretete. Katonaként ostorozni és keresztre feszíteni Jézust... így egy kicsit még közelebb került hozzám az a tudat, hogy igen, énmiattam és énértem (is) történt... Pablényi László - Barabbás A szerepet igyekeztem kicsit másként beállítani, mint ahogy az megszokott. Korunk egyik problémáját szerettem volna vele kidomborítani: a hiábavaló küzdelmet egy jobb világért - gazdasági, nemzeti csodára várva -, az egymással való ellenségeskedést, miközben nem vesszük észre az igazi megoldást: Jézus Krisztust. A passiójáték börtönjelenetében Barabbás felismerte, hogy nem az ő elképzelése volt a helyes. Adja Isten, hogy ez másoknak is megadathasson. Jézus Kajafás előtt - „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus!” Jambrik Zsolt - Péter Péter háromszor megtagadja Jézust, s kissé elgondolkodtató a jelleme. Kardot ránt, fogadkozik, hogy ő még a halálba is Jézussal tart, végül mégis megtagadja az Urat? Igen! Mi, emberek nemcsak háromszor tagadjuk meg őt, hanem jóval többször. Tagadásunkon meglátszik közönyünk, embertársainkkal való kapcsolatunk is. Eltávolodunk tőle, s nem vesszük észre szeretetének jeleit. Mégis Péter volt talán a legboldogabb, mert végül emberi hibái megbocsáttattak, és Jézus feltámadt a sírból. Örömét énekben is kifejezte, melyben - úgy éreztem - hitelesebben tudtam felszínre hozni érzéseimet. Nagyon jól éreztem magam Péter szerepében, csodálatos embereket ismertünk meg, és az évfolyam is erősödött s összecsiszolódott. Bízom abban, hogy szolgálatunk és Krisztus örömüzenete boldogságot tudott hozni még a megfáradtak leikébe is. Arató Lóránd - Heródes Heródesnek lenni egyszerű volt, ugyanakkor nehéz is. Egyszerűségét a szerep rövidsége jelentette, nehézségét pedig a gúnyolódás, Jézus megvetése és lenézése. Amikor elém hozták Jézust, nehéz volt csak azért örülni neki, mert lejárathatom. „Hát végre itt vagy!” - mondtam a jelenet elején, és most is ezt mondom magamban, de nem azért, hogy gúnyoljam, hanem azért, hogy hálát adjak neki, hogy hálát adjak jóságáért. Halász Alexandra - Mária Máriát nem volt egyszerű hitelesen alakítani, mivel át kellett élnem a szeretett gyermek elvesztését, egy olyan tragédiát, amelyet elképzelni is borzasztó. Nemegyszer előfordult, hogy könnyeimmel küzdöttem, amint átfutott rajtam a gondolat, hogy milyen szörnyű lenne szeretteimet elveszíteni. Leginkább akkor tört rám ez az érzés, amikor várakoztam, és eközben végignéztem és -hallgattam a keresztre feszítés eseményeit. Andrejek Mitja - Kajafás Korábban, amíg csak olvastam Máté evangéliumát és a passió történetét, nem tudtam úgy átélni az eseményeket, mint most, amikor mindezt eljátszottam. Nehéz feladat volt számomra, mikor nekem kellett elítélnem Jézust. Kicsit féltem, most is sokat gondolok arra a jelenetre, amikor ott állt előttem, és én vádoltam őt. De Jézus végigment ezen az úton. Nekünk is követnünk kell őt, s akkor velünk marad mindvégig. ► Folytatás a 4. oldalon Meghosszabbított bajor-magyar partnerszerződés A Bajor Evangélikus Egyház zsinata március 20- 25. között tartotta Weidenben idei tavaszi ülésszakát, amelyen bajor részről újabb öt évre meghosszabbították egyházunkkal a partneregyházi szerződést. A két egyház immár hagyományosan szoros összetartozását erősítette meg, hogy a szavazás során ellenszavazat és tartózkodás nélkül döntöttek a hosszabbítás mellett. Egyházunk zsinata a tervek szerint májusban szavaz az egyezmény támogatásáról, majd októberben hazánkban kerülhet sor az ünnepélyes aláírásra. A bajor zsinat ülésén Ittzés János elnök-püspök, dr. Korányi András, a zsinat lelkészi elnöke és Cselovszkyné dr. Tarr Klára külügyi osztályvezető képviselte egyházunkat. M EvÉlet-infó Mevisz-passió A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportjának szervezésében az idei nagyhéten is több helyütt mutattak be passiójátékot mozgássérült és őket segítő fiatalok. Passiókörútjuk során Celldömölköt, Kemenespálfát, Vadosfát, Börcsöt és Répcelakot keresték föl. A záró alkalomra nagypénteken került sor a fővárosi Deák téri templomban. ■ Lukács Gabi felvétele Átkötés az Mó-osról az M24-esre Az idei húsvét szekuláris ajándéka az M6-0S autópálya immár Pécsig vezető új szakasza volt. Nem lennénk Magyarországon, ha a nagyszerdai ünnepélyes átadást nem árnyékolták volna be kósza hírek megsüllyedt völgyhídról, nem megfelelő szalagkorlátokról és egyéb kivitelezési hiányosságokról. Ezzel együtt, bár a használatbavételi engedély még csak ideiglenes, a magam részéről különösen is örülök ennek a déli sztrádának, hiszen egyházkerületünk legtávolabbi régióit hozza közelebb. Nemcsak az év egyik európai kulturális fővárosának számító Pécsre gondolok, hanem olyan kicsiny gyülekezetekre is, mint Magyarbóly, Pogány, Komló vagy éppen Sümeg. Könnyebben megközelíthetővé válnak a hősiesen kitartó végvárak is, mint Mohács, Baja és a többiek. Örülök továbbá, hogy egyházkerületünk legnépszerűbb konferenciaközpontja, valamint oktatási fellegvára, a bonyhádi gimnázium és kollégium immár alig másfél óra alatt elérhetővé válik a fővárosból. Készülünk is nagy erőkkel Bonyhádra, ahol mindig történik valami. Legközelebb, a tervek szerint - Deo volente -, április 26-án, hétfőn délután átadják az „Ónodi-birodalom” legújabb meglepetését: a néhai cipőgyár üzemcsarnokából született Bonyhádi Evangélikus Atlétikai Centrumot. Igazi terhelési próbája május 15-én lesz, az egyházkerületi missziói napon, amelyre közel ezer vendéget várunk. De itt az ideje, hogy - egy kissé merész átkötéssel - az M6-osról áttérjünk a címben említett másik útra, az M24-esre. Ezt hiába keressük hazánk autótérképén, pedig nem kevesen koptatják immár két évezrede. így húsvét táján érdemes újra meg újra felfedeznünk, mert ki tudja miért, de gyakran letévedünk róla. Igaz, talán nincs eléggé kitáblázva, hiszen nem többsávos autósztráda, hanem keskeny utacska, de mégsem minősíthető alacsonyabb rendű útvonalnak. Ellenkezőleg! Olyan fontos főút, amelyen jelentős kétirányú forgalom zajlik. Mire gondolok? Kire, kikre gondolok? Ha módosítjuk, pontosítjuk a betűjelölést, máris sokan kapcsolnak majd. Az M24-es, precízebben, az EMM24-es bibliai jelzése: Lk 24. Az evangélium e fejezetében olvashatunk az emmausi útról, amely Jeruzsálemből vezetett le az Emmaus nevű faluba. Ezen a talán köves, talán poros úton gyalogolt az a két Jézus-tanítvány, akikről meglehetősen keveset tudunk. Az egyikük Kleopás, a másiknak viszont még a nevét sem jegyezte fel Lukács evangélista. Talán mert nem a nevük a fontos, hanem az, ami velük történt ezen a veszélyes úton, amelyet minden bizonnyal nem védett semmiféle szalagkorlát. Miért volt veszélyes az M24-es? ÉGTÁJOLÓ Netán a rablók miatt, mint a jerikói út, amelyről Lk 10-ben olvashatunk? Nem tudjuk, milyen volt a közbiztonság az emmausi úton, de az biztos, hogy valójában már két sérült, kifosztott ember indult el vagy inkább menekült a szent városból. Ezek a tanítványok legfontosabb kincsüket veszítették el: a hitüket, a reménységüket. Két csalódott, kiégett ember poroszkált egymás mellett a totális kétségbeesés és kiábrándultság szakadékának peremén, ahol nincs védőkorlát. Vagy mégis van?! Az ismert történet első fordulópontja, hogy valaki, váratlanul és hívatlanul, odaszegődött a csüggedt tanítványokhoz, mellettük, velük bandukolt Emmaus felé. Az M24- esen ugyanis tilos az agresszív előzés, mások leszorítása az útról. Viszont megengedett, sőt mi több, kívánatos a párhuzamos közlekedés. A furcsa idegen így kísérte a tanítványokat - mi már ismerjük az örömteli titkot: maga a Mester kísérte tanítványait! Empatikusán elfogadta az útirányt: ő is lefelé ment velük, vissza Jeruzsálemből, az ígéretes remények városából a tanítványok korábbi életének színhelyére, sivár realitásába, Emmausba. A feltámadott Úr nem állította meg, nem kényszerítette visszafordulásra dezertáló tanítványait, hanem tempójukhoz igazodva, „mobil védőkorlátként” gyógyító szavával megóvta övéit attól, hogy végképpen az összetört reménytelenség szakadékéba zuhanjanak. Talán kicsit bizarr hasonlat, de eszembe jut a mozgólépcsők velünk együtt haladó gumikorlátja, amely biztos kapaszkodót kínál a mélybe szállásnál éppúgy, mint a felszínre jutásnál. Az M24-esen ugyanis kétirányú a forgalom: lejtmenet és hegymenet. De hirtelen nem lehet irányt váltani, és nem is szabad visszafordulni. Előbb figyelmesen végig kell hallgatni a Mester „peripatetikus bibliaóráját” a kapaszkodót, védő és terelő korlátot jelentő igékről, szentírási összefüggésekről. Előbb haza kell érnünk, ahol behívhatjuk őt életünk hajlékába. Ott ismerhetjük fel a kétségeinket is legyőzni képes Urat a felénk nyújtott, megtört kenyér ajándékozó mozdulatából. Ekkor fordulhat meg igazán életünk iránya. Legyen bármilyen késő, alkonyi vagy esti óra, lehet indulni újra felfelé, Jeruzsálem felé, ahol vár, ahol visszavár a tanítványok közössége. Felmérések szerint hazánkban az emberek közel negyven százaléka „a maga módján vallásos”. Ez többnyire azt jelenti, hogy különösebb gyülekezeti közösség, egyházi elköteleződés nélkül próbálja megélni valós vagy vélt hitét, ami igencsak kockázatos és kétséges vállalkozás... Húsvét egyik örömüzenete, hogy - kisebb-nagyobb vargabetűk, botlások és bukások után - a mai Tamásokkal, Péterekkel és Kleopásokkal együtt vissza lehet találni a megtartó tanítványi körbe. Egészen pontosan: a Megtartó tanítványi körébe. Lapunk április 11-i dátummal jelenik meg. E nap többek között a költészet napja, ünnepe hazánkban, így, búcsúzóul, hadd idézzem Pilinszky János reményt ébresztő húsvéti verssorait: „És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ.” (Harmadnapon) Reméljük, végre ráköszön a feltámadás, a Feltámadott tavasza Magyarországra is. Az M24-esen, melynek használatbavételi engedélye nem ideiglenes, élénkül a forgalom, immár nem lefelé, hanem felfelé... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
