Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. január 10. » 7 Az irodalmi hagyaték sorsa A Fekete István Irodalmi Társaság jótéteményei A megmentett Magyar Örökség Díjról ■ Zsirai László Lelkes hívei 1987-ben azzal a céllal alapították meg Ajkán a Fekete István Irodalmi Társaságot, hogy ápolják a méltán népszerű író természetszerető hagyományait, védjék irodalmi örökségét. Működésüket irodalmi pályázatok és könyvek fémjelzik, hiszen az irodalmi hagyaték sorsa úgy fordítható helyes irányba, ha elsősorban a művek életét hosszabbítják meg a gondozó szellemi utódok. A hozzám eljutott első kiadványuk a Szeretem a könyvet, és hiszek benne címet viselte. Egyszerű kivitelű, ám rendkívül magvas gondolatokat hordozó kiadvány volt, az ötévenként meghirdetett irodalmi pályázatok egyikének díjnyertes anyagát közölte 1995-ben. Kiadták Fekete István műveinek bibliográfiáját is, időnként megjelenő további könyveikből remek háttérirodalmi sorozat áll össze az író munkásságáról és annak családi, baráti, kiadói, olvasói vonatkozásairól. * * * Kevésbé ismert, hogy az erdők, mezők kitűnő ismerője verseket is írt. Magam is szíves örömmel közöltem ezekből néhányat a Hallak című vadászati versantológiában (Terra- Print, 1994). 1998 karácsonyán Aranymálinkó címmel adták ki az író hátrahagyott verseit - közülük egyet eredeti kézírással - Csabai Tibor grafikáival és az irodalmi hagyatékot oly lelkesen gondozó és feldolgozó Gáspár János társelnök eligazító utószavával. A verseskötet 047-es számú példánya nemcsak a versek miatt könyvtáram féltett kincse, hanem azért is, mert pontosan kiviláglik belőle az irodalmi hagyaték sorsának mozgatórugója, ahogy az utószó elismeri: „Tekinthetjük költészetnek is, de inkább csak az életmű részének merném minősíteni, amelyhez Fekete Istvánná Pillér Edith szépséges gondossága, ifjú Edith és ifj. Fekete István szeretete engedett hozzányúlni.” # * # Az író özvegye, apáca leánya és újságíró fia természetes kötelezettségét teljesítette azzal, hogy az irodalmi hagyatékot olyan emberekre bízta, akik értő szeretettel bábáskodnak felette. Kiállításon mutatják be a tárgyi emlékeket, és könyvsorozatban adják ki az író műveit, szellemi hagyatékát, mindazokat a háttérről beszámoló emlékezéseket, dokumentumokat, amelyek hozzájárulnak az alkotó ember szellemi nagyságának ápolásához. Közös kötetben jelent meg Fekete István naplója, a Magyar Színházban Páger Antal főszereplésével bemutatott, Hajnalodik című drámája és Fekete Istvánná Keserves évek című visszaemlékezése. Megtapasztalhatja az olvasó, hogy a naplójával a legőszintébb az ember, s ezekből a bejegyzésekből rengeteg tény kiderül Fekete életéről, irodalmi megbecsültségéről, munkájának kulisszatitkairól. LevélhagyatékábóL és írásaiból szemléz a 2000-ben megjelent Töredékek című könyv. Takáts Gyula világított rá 1984-ben, kaposvári emléktábla-avatójában: „Fekete István nevét az Akadémiai Kiadó »A magyar irodalom története 1919-től napjainkig« című, ezerszáz oldalas, spenótzöld kötete még csak meg sem említi. A nemrég megjelent új kiadása sem. Ámde könyveit rongyosra olvassák könyvtárainkban a magyar olvasók. Ifjak és felnőttek között - a kiadások százezres példányszámain túl - olvasói itthon és határainkon túl milliók.” Műveinek példányszámairól e könyv bevezető írásában ifj. Fekete István nyújt pontos adatokat. * * * Takáts Gyula megkérdezte: „Miért hallgat róla irodalomtörténetünk és kritikánk? Mi a titka és nyitja a Fekete István-i mű sikerének?” Sokakéval egyező véleményem, hogy Fekete nem törődött igazán a kulturális méltóságok körül való sündörgéssel, csak tette a dolgát, alkotott képességei szerint, és nem lehet eléggé hangsúlyoznom: szívből. Értékrendje a keresztény ember polgári értékrendje volt, a mezőgazdasági intéző életszeretetéből született földszeretet s mindazon emberek szeretete, akik kapcsolatban álltak az isteni teremtés kiegészítésével, akik hozzátették a maguk erejét a teremtés folytatásához, életben tartásához. „És mégis nő a könyvsiker! Ezen is elgondolkozhatnak Fekete István olvasásakor irodalomtörténészeink. Igen, mert az ő halott osztálytársai, csodált öregjei mindig elmélyítik könyveiben az emberi érzelemvilágot: barátságot, szeretetet, szellemet, emlékeket és az életet...” - állapította meg Takáts Gyula, aki észrevette Fekete írásaiban a Krúdyéhoz mérhető líraiságot. Tehát mindazt, amire a lélekkel érző nép fogékony, de az ideologikus kultúrpolitika fenyegetettségében vagy éppen a kultúrpolitikusokat szolgaian, más szóval jellemtelenül kiszolgáló irodalomtörténész-körökben nem volt szokás észrevenni. Állítólagosán elavult eszméi mégis képesek voltak gyökeret ereszteni s máig hatolóan megkapaszkodni az emberi elmében, lélekben, szívben, mert hiszen onnét is eredtek, s a későbbiekben sem bizonyultak idegennek. Horváth Tibor pályaelemzésében kifejti: „Épp a Fekete István által képviselt értékek, a szeretet és humánum hiánya vezetett oda, hogy áz emberi élet leértékelődött, sőt az emberiség püszta léte is többször megkérdőjeleződött a század folyamán.” * * * Gondoltuk volna, hogy a milliók által szeretve habzsolt műveket ontó alkotó szakmai elfogadtatása körül milyen akadályok emelkedtek? Szerencsére a Fekete-műveknek sikerült lebírniuk ezeket a gátakat, s cáfolták a politika létjogosultságát a feddhetetlenül tiszta és jó művészet érdemének elfojtására. Életének sorselemzéseit tartalmazza a Fekete István sorsai című könyv, újabb dokumentumokat és leveleket közöl a Kedves István bátyám! című összeállítás. A Gáspár János (a legtöbb társasági kiadványt ő jegyzi, 1971 óta elévülhetetlen érdemekkel kutatja és rendszerezi Giay Frigyessel, munkatársával a Fekete-életművet) szerkesztésében megjelent Fekete István ajkai képeskönyve az írói eszmélődés igen fontos korszakát mutatja be, helyi dokumentumokkal. Fekete István kiadatlan kézirataiból közöl válogatást a Balangó és egyebek című kötet. Különleges érték a testvéreivel folytatott levelezését közreadó két könyv: a Fekete István és Ilona... valamint a Fekete Anna és Fekete Katalin levelei című. Csodálatosan összetartó család volt Feketééké, s távolba szakadt lánytestvéreit és férjüket is áthatotta az író rokon szeretete és segítése. Ilona - aki sikeres szakácskönyvek írója volt, s egyik könyvével első díjat is nyert a frankfurti könyvvásáron - Németországban igyekezett könyvei külföldi megjelentetésénél közreműködni; Katalin és férje, Saád Ferenc - aki maga is vadászati író -, Anna és férje, dr. Vertse Albert rendszeres levelezést folytatott Fekete Istvánékkal, s irodalommal kapcsolatos vagy magántermészetű ügyekben rokoni szívességgel kölcsönösen segítették egymást. * * * Legutóbb, 2008-ban az Őszinte szóval című, Kaleidoszkóp Fekete Istvánról alcímű könyv érkezett Fekete István Irodalmi Társaság kiadói jelzéssel a borítóján Ajkáról. A könyv szerkesztője, Horváth Tibor az író lapoknak adott interjúiból, róla írt cikkekből szemléz. Többek között helyet kapott benne Jókai Annának a göllei újratemetésen elhangzott búcsúztató nekrológja, Giay Frigyes tanulmánya Fekete István ajkai éveiről és ifj. Fekete István rendkívül megható jellemrajza édesapjáról, a Karácsonyi boríték. Az író megcselekedte életének hetven éve során, amit képességeinek és lehetőségeinek határai között tehetett. Műveit a mai napig jelentős példányszámban jelentetik meg, szerepe elvitathatatlan az ifjúság természetszeretetre és ezáltal tiszta emberségre történő nevelésében. írói hagyatékának megbecsülése már az őt követő nemzedékek felelőssége, amelynek szép példája az ajkai illetőségű, de országos kiterjedésű Fekete István Irodalmi Társaság irodalmi hagyatékgondozó tevékenysége. Öröm értesülni róla, hogy az ismertetett könyvek kiadásához segítséget nyújtott a Veszprémi Nyomda Rt., a Magyar Országgyűlés, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Környezetvédelmi Alap célelőirányzat 2002- es közcélú kerete, Ajka Város Önkormányzata és a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány. Az életmű bizonyítja, hogy érdemes az érdekében történő összefogásra, mert ez a cél azonos az olvasók érdekével is. A szerző közíró AII. világháború után eltelt ötven évben a magyar történelem, benne társadalmi, tudományos és kulturális múltunk - az adott időszak egyoldalú, diktatórikus ideológiájának és az annak megfelelő gyakorlatnak a következményeként - torz módon jelent és sok esetben jelenik meg még ma is a közvélemény előtt. Ennek jellemzője, hogy a negatív történések voltak (vannak) túlsúlyban, csökkentve ezáltal a magyarság önazonosság-tudatát, rombolva önbecsülését, lényegében a magyar nemzetet. Ez a felismerés ösztönözte arra a Magyar Örökség Díj megálmodóit és létrehozóit - Farkas Balázst, Fekete Györgyöt és Makovecz Imrét -1995- ben, hogy „megalapítsák” a Magyar Nemzet Láthatatlan Múzeumát, azt a virtuális gyűjteményt, amelynek gyűjtőkörét a magyar nemzet építő teljesítményei képezik: egyéni és kollektív teljesítmények, helytállások, erőfeszítések, alkotások. E múzeum állományának gyarapítása oly módon történik, hogy az állampolgárok, a magyar nemzet polgárai - államhatároktól függetlenül- tehetnek és tesznek javaslatot azokra a személyekre, együttesekre, alkotásokra, amelyeket érdemesnek tartanak arra, hogy bekerüljenek a Magyar Nemzet Láthatatlan Szellemi Múzeumába. Az így beérkezett állampolgári ajánlások alapján javasol egy szakértőkből álló bizottság, a Magyar Örökség Díj bírálóbizottsága évente négy alkalommal, a napfordulók havában hét-hét személyt, együttest vagy alkotást arra, hogy a magyar örökség részei legyenek. A bírálóbizottság javaslatai megtételekor több szernpontot igyekszik figyelembe venni. Fontos tényező, hogy olyanok is díjat kapjanak- az alapítók szándéka szellemében -, akikről az elmúlt évtizedekben elfelejtkeztek, vagy akiket szándékosan háttérbe szorítottak, illetve tevékenységük nem volt eléggé közismert, és épp a javaslatot tévők hívták rájuk föl a figyelmet. Nem hagyhatja figyelmen kívül a bizottság azon nagyjainkat sem, akik ismertek, elismertek, nyilván ők is jogosan kerülnek be a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. További szempont, hogy lehetőség szerint megfelelő arány legyen a díjazottak és posztumusz díjazottak között, továbbá a szellemi, kulturális, tudományos élet különböző szakterületei között. A bírálóbizottság javaslatait felkért szakértők - laudátorok - támasztják alá, ténylegesen szakmai alapon, és e szakmai megerősítés után kaphatja meg a díjra javasolt a Magyar Örökség Díjat, és kerülhet be az említett virtuális múzeumba. A Magyar Örökség Díj Aranykönyvei rögzítik a tényt, a díjazott pedig oklevelet kap erről. A Magyar Örökség Díj közel negyedszázados története azt mutatja, hogy a díj alapítói valami nagyon fontos dologra éreztek rá: a sok-sok beérkező állampolgári javaslat, a laudátorok szakmai munkája, a díjkiosztó ünnepségek hangulata, a díj rangjának, ismertségének és elismertségének növekedése igazolja ezt. Fontos tény, hogy a díj kizárólag eszmei elismerést jelent, nem jár pénzjutalommal. Éppen ezért találó Ablonczy Lászlónak, a Nemzeti Színház volt igazgatójának megfogalmazása, miszerint a Magyar Örökség Díj szellemi becsületrendnek tekinthető. A Magyar Örökség Díjat a Magyar Örökség és Európa Egyesület gondozza. A díjjal, a díjkiosztó ünnepségekkel és magának az egyesületnek a működtetésével kapcsolatos költségek évente közel hárommillió forintot tesznek ki. Az egyesületi tagdíjakból, a kiadásokhoz képest csekély alapítványi támogatásokból ez az összeg nem fedezhető, annak ellenére sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem kér terembérletet (de a technikai költségeket, a terem takarítását természetesen nem tudja vállalni), az okleveleket Vincze László papírmerítő mester kezdetektől fogva térítésmentesen készíti el, és természetesen az egyesület vezetősége és a bírálóbizottság tagjai is társadalmi munkában végzik feladataikat. Mindez az elmúlt hónapokban odáig vezetett, hogy magának a díjnak a léte - vagy legalábbis folyamatossága - forgott veszélyben. A meghúzott vészcsengőnek számunkra meglepő, megható és felemelő hatása lett: néhány hét alatt több mint nyolcszázezer forint támogatás érkezett az egyesületnek, jótékonysági koncertből, ott eladott CD-ből, egyéni és csoportos, intézményi adományokból. A Magyar Örökség Díj további léte ennek a nagy társadalmi támogatottságnak köszönhetően legalábbis egyelőre biztosítva van. Mindezért a támogatásért a Magyar Örökség és Európa Egyesület vezetősége és a Magyar Örökség Díj bírálóbizottsága nevében köszönetünket fejezzük ki minden adományozónak, minden támogatónknak. Talán nem túlzás, ha kijelentjük, hogy ilyen mértékű segítőkészségnek a tettekben is jelentkező megnyilvánulása a Magyar Örökség Díjon is túlmutató jelentőségű, és azt a reményt élteti, hogy a magyarságnak, Magyarországnak nem csak múltja, öröksége van, hanem jövője is. Budapest, 2009. december 18. Dr. Fekete György a Magyar Örökség Díj alapítója, a bírálóbizottság alelnöke, szóvivője Dr. Hámori József Dr. Schulek Ágoston a Magyar Örökség Díj a Magyar Örökség bírálóbizottságának és Európa Egyesület elnöke elnöke Magyar Örökség Díj-kiosztó ünnepségek 2010-ben • 2010. március 20., szombat 11 óra • 2010. június 19., szombat xi óra • 2010. szeptember 18., szombat 11 óra • 2010. december 18., szombat 11 óra A díjátadások helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia díszterme (Budapest V., Roosevelt tér 9.). Fekete István vadászkutyájával
