Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
8 -m 2010. január 10. PANORÁMA Evangélikus Élet ■ T. Pintér Károly Magyarországon ez idő tájt még nem kapható a Glo, az USA-ban múlt év októberében debütált DVDROM, amely - szlogenje szerint - „forradalmasítja a bibliaolvasást” A folyamatos internetkapcsolatot is igénylő és vásárlói számára a világhálóról is elérhető számítógépes program lényegében egy interaktív konkordancia. Bemutatójának ismeretében egyet kell értenünk a keresztény Zondervan Kiadó ajánlásával: ez a lélegzetelállítóan látványos multimédiás lemez igazi alternatívája lehet a nyomtatott Bibliának, hiszen „oldalain” szinte megelevenedik a Szentírás, nem utolsósorban háromezernél több nagy felbontású fénykép, tucatnyi térkép és mintegy három és fél órányi videoanyag jóvoltából. Az Ó- és Újszövetség úgyszólván minden verséről egyetlen kattintással ugorhatunk nem csupán más hivatkozott igeversre, de akár egy vonatkozó térképre vagy az idővonalra (timetable), avagy azonnal kigyűjthetjük egy adott szócikk valamennyi előfordulási helyét (7500 szócikkről külön ismertető is olvasható). És az említettek csupán alapfunkciók a tengerentúl máris bestsellerré lett kiadvány lehetőségei közül, melyek egyike félezernél több virtuális túrát kínál a Szentföldre - példának okáért a jézusi életút helyszíneinek „bejárására”... Nem nehéz felismerni, milyen fantasztikus segítséget jelenthet ez a program a Bibliát tanulmányozók számára, hiszen egy-két - biztos találatot ígérő - kattintás mégiscsak kisebb erőfeszítés, mint a könyvekben való ide-oda lapozgatás vagy egy szentföldi zarándoklat. Csak hát távoli szent helyek felkeresésesét jelentő, szláv eredetű zarándoklat szavunk éppenséggel erőfeszítésre utal („fáradságos kegyeleti utazás”).,. Még ha tudjuk is, hogy a Bárczi Géza és Országh László főszerkesztette értelmező szótár szerint a hitbuzgalmi célból igyekvő zarándok tulajdonképpen „katolikus, görögkeleti, mohamedán vagy más keleti vallást követő hívő”, egy Izraelbe repítő turistautat valahogy protestánsként is illőbbnek tartunk zarándokútnak aposztrofálni. De vajon zarándoknak tekintheti-e magát az, aki (a ma már többnyire szintén nem gyalogosan megtett egyéni utazás helyett) szervezett társasutazás keretében indul felkeresni a bibliai helyeket? A szükséges anyagiak előteremtésén túl igényel-e bárminemű erőfeszítést egy kényelmes hotelszobákat, pazar ellátást, légkondicionált autóbuszt, gondosan összeállított programot és szakszerű idegenvezetést kínáló zarándoklat? A legfontosabb helyszínek - általában - egyetlen hétbe sűrített megtekintéséhez persze ilyenkor is szükségeltetik némi fizikai többleterőnlét, ám az útnak induló talán nem is sejti, hogy az igazi (azaz lelki) erőfeszítést a csalódások sorozatának elviselése igényli majd... Félreértés ne essék, én magam még nem találkoztam olyan zarándokkal, aki megbánta volna, hogy Izraelbe látogatott. A csoportos utak résztvevőinek jólétére különösképpen is ügyelnek a házigazdák, akik nem is nagyon engedik, hogy helyi (értsd: zsidó, illetve palesztin) idegenvezető nélkül bóklásszanak csapatostul a más vallású jövevények. És egy helyismerettel igazoltan (értsd: nyakában Zarándokcipőb függő igazolvánnyal) rendelkező vezető önmagában is biztosíték arra, hogy célirányosan haladjunk, s ne tévelyegjünk az ígéret - palesztin konklávékkal tarkított - földjén. Békeidőben ugyanis nemcsak vallási ünnepnapokon telítettek a zarándokutak, de a jelentősebb bibliai helyszínekre lényegében egész éven át jellemző a reggeltől estig tartó csúcsforgalom. Ez bizony eleve csalódást okozhat mindazoknak, akiket elsősorban valamiféle „Isten-közeliség-élmény” megtapasztalásának re-