Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
6 4» 2010. január io. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Kitüntették a bajor evangélikus püspököt a jobboldali szélsőségesekkel szembeni fellépéséért Johannes Friedrich bajor tartományi evangélikus püspököt a keresztényzsidó párbeszédért és a jobboldali szélsőségesekkel szembeni fellépéséért David Spiro-díjjal tüntették ki decemberben. A Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnök asszonya, Charlotte Knobloch elmondta, hogy Friedrich a zsidóság és a kereszténység közös gyökereiből kiinduló munkásságával Németországban sokat tett azért, hogy a zsidó élet fejlődhessen. A Tolerancia Szövetsége nevű, országszerte ismert mozgalom szervezőjeként evangélikus lelkészként letette a jobboldali szélsőségesekkel és antiszemitákkal szembeni helyes magatartás alapkövét. A kitüntetésért köszönetét mondva Friedrich püspök kiemelte, hogy a keresztények számára fontos a zsidósággal való találkozás, hiszen a keresztények saját hitüket is jobban megértik, ha megismerik a zsidóságba visszanyúló gyökereiket. A múltból fakadó következtetések levonása arra sarkallja a németeket, hogy ma még nagyobb felelősséget érezzenek a zsidóság iránt - magyarázta a püspök. A díjat 2007 óta adják a bajor izraelita közösségek olyan bajoroknak, akik sokat tettek a zsidóságért. A díjat David Spiro (1901-1970) rabbiról, holokauszttúlélőről nevezték el. Elsőként az akkori bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber (CSU) vehette át az elismerést. M Forrás: epd.de/jesus.de Elhunyt Oral Roberts Kaliforniában, Newport Beach-beli otthonában kilencvenegy évesen elhunyt Oral Roberts evangélista tavaly december 15-én. A The Washington Post című napilap szerint Billy Graham, Martin Luther King és Jerry Falwell mellett őt tekintik a 20. század második fele legfontosabb egyházi vezetőjének. A pünkösdi-karizmatikus vezetők közül elsőként Robertsről készített részletes szócikket az Encyclopaedia Britannica. Úgy becsülik, legalább kétmillió emberért imádkozott személyesen, kézrátétellel - volt időszak, amikor több amerikai ismerte a nevét, mint az elnökükét. Granville Oral Roberts elszegényedett oklahomai gazdálkodók ötödik gyermekeként született 1918. január 24- én. Bár apja prédikátor volt, csak tizenhét évesen fordult komolyan a hit felé, amikor a tüdőbaj öt hónapra ágyhoz kötötte. A gyógyulása egy sátoros ébredési összejövetelen történt, ima következtében - ugyanekkor súlyos beszédhibája is egy csapásra megszűnt. Ezután Oral elkötelezte magát arra, hogy kortársaival megismertesse az evangélium üzenetét, azzal a gyógyító erővel együtt, amelyet saját testében is átélt. Ugyanebben az évben feleségül vette Evelyn Lutman Fahnestockot, egy lelkész leányát, aki a következő hatvanhat esztendőben - 2005-ben bekövetkezett haláláig - Roberts nélkülözhetetlen segítőtársa volt. 1948-ban megvásárolta első összejöveteli sátrát, és utazni kezdett az országban. A hatalmas „sátorkatedrálisban” esténként ezrével hallgatták az üzenetét arról, hogy „Isten jó!” fogadták el Jézust, és gyógyultak meg a legkülönbözőbb betegségekből. Az elektronikus igehirdetés egyik úttörőjeként háromszáznál is több rádióállomáson prédikált, mielőtt barátja, Rex Humbard hatására a televízióban is debütált volna. Ezután évekig ő volt a legnépszerűbb tévés evangélista, aki a gyógyító csodák üzenetével minden héten milliókat szögezett a képernyő elé. N Forrás: evangelikus.hu/hetek.hu KÁLVIN-„ÉVŰ TÓ” Református kulturális örökség a Duna mentén Öt évszázad kultúrtörténeti kincsei a Budapesti Történeti Múzeumban ► A Kálvin János (1509-1564) születésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendezett Kálvin-év keretében tavaly számos kiállításon, programon keresztül ismerhették meg az érdeklődők a svájci reformátor, humanista tudós életét, valamint a reformáció történetét. A kálvinizmus fogalma azonban nem csupán a teológiához köthető, hiszen jelentős kultúrtörténeti, társadalmi és gazdasági hatással bírt Európa történetében. Még tavaly októberben nyílt meg az a reformáció történetét bemutató tárlat, amely február 15-ig még megtekinthető a Budapesti Történeti Múzeumban. A Dunamelléki Református Egyházkerület kiállítása öt évszázad református hagyományát mutatja be. A Hungarofest Nonprofit Kft. által koordinált tárlat nemcsak az egyháztörténet iránt érdeklődőknek szól, hanem mindazoknak, akiket érdekel a kultúrtörténet, a szociológia vagy a 19. századi polgári ízlésvilág. Megcsodálható a német reneszánsz egyik legszebb alkotásának tartott Cranach-festmény, valamint egy Kálvin János szignálta átvételi elismervény is, amely Magyarországon és Európában egyaránt egyedülálló. A főként a dunamelléki egyházkerület gyűjteményeire támaszkodó, Kálvin hagyománya című kiállítás a maga teljességében igyekszik feldolgozni a témát: a látogatók megismerkedhetnek a reformációnak a magyar kultúrára, irodalomra, művészetre és tudományra gyakorolt évszázados hatásával. A tárlat átfogóan ábrázolja a Duna melléki reformáció történetét az európai kezdetektől egészen a 20. századig. A kiállításon a mezővárosi polgárság életmódja, tárgykultúrája mellett az archaikus néprajzi és vallási jegyeket őrző ormánsági paraszti kultúrát is tanulmányozhatják az érdeklődők. A Duna menti református hagyományra alapozva dolgozza fel a kiállítás továbbá mindazt a gazdag szellemi kincset, amelyet a református közéletben, és a magyar társadalomban is fontos szerepet játszó írók, művészek, tudósok létrehoztak; így Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Szenczi Molnár Albert, Arany János, Jókai Mór, Fülep Lajos és Tüdős Klára portréival, alkotásaival is találkozhatnak a Budapesti Történeti Múzeumba látogatók. A református örökség egyik fontos hozadéka a nők megbecsülése, elismerése, így a kiállításon különleges női sorsokkal, portrékkal, egyedi tervezésű ruhákkal is találkozhatnak az érdeklődők. Többek között Lorántffy Zsuzsanna, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka és Tüdős Klára hímzései, báli ruhái is megtekinthetők. M EvÉlet-infó Kálvin gondolkodásának jellegzetességei francia olvasatban ► Nem akármire vállalkozott Francois Dermange professzor, a Genfi Egyetem Protestáns Teológiai Fakultásának etikatanára és dékánja, a genfi Francia Etikai Intézet igazgatója. Talán éppen Genf, Kálvin városa s a reformátor francia anyanyelvűsége is ösztönözhette őt arra, hogy nyolc tételben megpróbálja összefoglalni Kálvin gondolkodásának legfőbb jellemzőit. A genfi református professzor a svájci Protestáns Egyházszövetség küldöttgyűlésén vállalkozott erre. Előadásának ezt a címet adta: Mi maradt nekünk mára Kálvinból? A nyolc sajátosságot paradoxonszerű témapárosokban fogalmazta meg. Ismerkedjünk meg Dermange professzor megfogalmazásaival, s próbáljuk meg mi magunk is átgondolni, illetve ahol csak lehet, közös megbeszéléseink tárgyává tenni tételeit, vagy újabbakat fogalmazni. Előrelátás és krisztológia Isten maga az állandóan működő előrelátás. Ez az előrelátás ad életet az embereknek, s ez teszi az életet emberivé. De Isten egyúttal a kijelentés Istene is, aki Jézus Krisztus megváltó műve révén egyházat hoz létre. Kálvin munkássága során ezt a két valóságot elkülönítve, de egymástól nem elszakítva gondolta végig. Ugyan Izrael és Jézus Krisztus, az előrelátás és a krisztológia nem mondanak ellent egymásnak gondolkodásában, de az összetartó erő, illetve megoldás Istenben van, s ezeket mi már egymástól elkülönítve nem foghatjuk fel. Humanizmus és felhívás megszentelődésre Kálvin egyidejűleg képviseli a humanizmust az emberi dolgokban, ugyanakkor pedig radikálisan kiáll amellett, hogy minden kereszténynek önmagával szemben a megszentelődés igényét kell támasztania. A szeretet kettős parancsa vagy másként fogalmazva az aranyszabály minden ember számára elfogadható, és saját lelkiismerete révén alkalmazhatja is azt életében (Róm 2,15). A kettős parancsolat és a lelkiismeret a biztosíték arra, hogy az emberi élet valóban emberséges is lesz. Ám a keresztény embernek még ennél is többre kell törekednie. Ha a parancsolatok tiltó rendelkezéseit, tehát a negatív kijelentéseket pozitív normákká alakítjuk át, akkor ez azt jelenti, hogy a keresztény embernek nemcsak azt kell megtartania, hogy „Ne ölj!” hanem mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a többiek is élni tudjanak. Nemcsak azt kell betartania, hogy „Ne lopj!”, hanem azon kell fáradoznia, hogy mindenki rendelkezhessék is a szükségessel. Evangélium és törvény Az egészen biztos, hogy a keresztény embert nem mentik meg a cselekedetei, hanem csak Isten feltétel nélküli ígérete, amely viszont tőlünk bizalmat vár el. De ha megszabadultunk, akkor azon fáradozunk, hogy életünket Isten akaratának megfelelően folytassuk. Isten a keresztény embereket szabadságra hívta el, mégpedig arra a szabadságra, melyben mindentől szabaddá válhatunk, elsősorban önmagunk kényszereitől. Ha pedig egyszer valóban szabaddá leszünk, akkor felszabadulunk arra is, hogy a törvénynek saját döntésünk alapján, önként engedelmeskedjünk. A keresztény ember - cselekvő (ágens) és ő maga a cselekvés (actus) A Jézus Krisztusban megkötött új szövetség képessé tesz arra, hogy Isten akaratát teljesítsük. Isten kegyelme mindenkor működik, és mindenekelőtt Szentlelke által idéz elő változást az emberi képességekben - a megértésben és az akaratban -, s ezzel az emberek eljuthatnak oda, hogy azt akarják, amit Isten akar. De eljuthatnak oda is, hogy az isteni akarat és az emberi engedelmesség között szimmetria és egyetértés alakulhasson ki. Az egyén és az egyház Kálvinnál nagyon lényeges, hogy felépüljön és elmélyüljön a hívő ember élő kapcsolata Istennel. Ha már egyénileg elfogadtuk a megigazítást, akkor az egyházban a további szükséges támogatást is meg fogjuk találni. Az egyén nagyon fontos, de az egyházban mindenki egyenlő, s nincs más közvetítő és közbenjáró, egyedül Jézus Krisztus. Az egyház anya és tanítónő egyben, s őt Isten kíséri támogató jelenlétével. Idealizmus és pragmatizmus - radikalizmus és mindennapi élet Minden keresztény meghívást kapott arra, hogy Krisztus követésében megszentelődjék, mégpedig olyan úton, amelyen Urunk is járt. A keresztény életet mégis mindenkinek ott kell megélnie, ahol éppen tartózkodik: családjában, hivatásában, politikai elkötelezettségében. Az elhívás radikalizmusát a mindennapi életben, az egyszerű dolgokban és teendőkben valósítjuk meg. Szeretet és igazságosság Vajon Kálvin a szeretetet az igazságosságra szűkíti le, vagy fordítva: az igazságosságot fordítja át szeretetté? Azaz: igazságosságot akar szeretetben? A szeretet kérdésessé teszi mindazt, ami az igazságosság esetében túl kicsinyes vagy számító. Az igazságosság viszont a szeretet első gyakorlati megvalósítása. A reformátusoknak nem kell megmenteniük a világot, de Isten és emberek számára is elfogadhatóbbá kell alakítaniuk azt, mégpedig úgy, hogy igazságosabb világ megvalósítására törekedjenek. Kálvin - szent vagy próféta? Kálvin nem volt szent, hiszen tetteit nem tudta mindig következetesen elveihez igazítani. Néha nyakas, intoleráns, türelmetlen volt, és csak azzal törődött, hogy álláspontját - ha kellett, hatalmi eszközökkel is - keresztülvigye. Képes volt elmenni addig, hogy még saját elveit is feláldozta, ha úgy látta, a reformáció jövője, amiért felelősnek érezte magát, veszélybe kerül. Mégis próféta maradt, hiszen az evangéliumot a maga teljes radikalizmusával fogadta el és próbálta átültetni a gyakorlatba, személyesen és közösségileg egyaránt. ■ Dr. Békefy Lajos A fordítás az alábbi weboldalon megjelent anyag alapján készült: http://www.calvin09.org/media/pdf/Materialpool/thesen-kurzde.pdf
