Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-04 / 14. szám
„Megalapozták az evangélikus egyház önállóságát, a püspöki rendszert, valamint a világiak és egyháziak együttműködését az egyházkormányzatban.” Négyszáz éve volt a zsolnai zsinat !► 5. oldal „Ha tehát még fogva tart a sátán, „A húsvéti tojás nem csupán dísztárgy, hanem -ha a bűnök még e világhoz kötöznek, mint táplálék - a hosszú böjt utáni fontos éleihagyjuk oda régi életünket, kezdjünk miszer, a húsvéti »szentelmények« közé tartozik, új életet Krisztussal!” a sonkával együtt.” Mit jelent számomra húsvét? Interjú Mosonyi Éva népi iparművésszel 11. oldal !► 13. oldal Patmoszi húsvét !► 2. oldal Felelős vagyok atyámfiáért... !► 3. oldal Régi bort új tömlőbe 5. oldal Lelket karbantartó költészet !► 6. oldal Német és szlovák oldal !► 7. és 10. oldal De hol vannak a samaritánusok? ► 13. oldal „Ez a húsvét olyan ünnep, bocsánata van a bűnnek. Fönt a hegyen az a Kereszt új élet útjára ereszt. A tél szennyét mind lemosva készülődünk a holnapra, a pünkösdre, szép pünkösdre, lángos csodák jövésére. Szirmos jövőnk féltve, óva készülődünk még nagyobbra: el nem érhető csodára, örökös harmóniára." Bíró András Hit és bizalom című verseskötetéről lapunk 6. oldalán HÚSVÉT ÜNNEPE Dicsőség néked, Istenünk! ► Múlt heti beköszöntőnkből értesülhettek róla, hogy legnagyobb ünnepünkön, húsvétkor újraindul a Cantate rovat. Ma, a heti énekekről szóló sorozat elején ugyanaz az ének kerül sorra, mint amellyel tavaly ilyenkor befejeztük az ÉnekKincsTár rovatot. Ahogy ígértük: előbb elemzést olvashatnak, majd az ének szövegére készült meditáció következik. A Liturgikus könyv így ír a javasolt énekrendről: „...minden ünnepünkhöz két - énekeskönyvünkből származó - éneket ajánlunk, olyanokat, amelyek mind szövegükben, mind dallamukban a leginkább megszólaltatják egy-egy ünnep jellegzetes üzenetét. Az első ének szorosan az ünnephez kapcsolódik, a második emellett szem előtt tartja az Útmutató heti igéjét is. Az évről évre ismétlődő énekeknek a gyülekezet tudatában hozzá kell kapcsolódniuk egy-egy ünnephez, időszakhoz.” Ezt a folyamatot szerettük volna segíteni eddigi írásainkkal, és ez a célunk most is. A Dicsőség néked, Istenünk! (EÉ 216) a reformáció korának kiemelkedő kompozíciója. Szövegét Michael Weiße (1488-1534), a Cseh Testvérek lelkésze írta. A vers mintája a Surrexit Christus hódié kanció, melyet Weiße húsz versszakra bővít. Az énekeskönyvünkben megjelenő hat strófa a feltámadás hirdetésére, az angyal által elmondott örömhírre összpontosít. Az ének 1609-ben került be evangélikus énekeskönyvbe: Melchior Vulpius (1570-1615) weimari kántor dallama és harmonizációja nagyban hozzájárul az ének kedveltségéhez. A részletes elemzés megtalálható az Evangélikus Élet 2009/15. számában. Most inkább ismerkedjünk meg közelebbről azzal a műfajjal, amelyből ez az ének is származik. A középkortól kezdve igen népszerű kanció egyszólamú, latin nyelvű vallásos ének. Jellemzője a strofikus szerkezet, a refrén használata, a könnyen énekelhető dallam. Me-CANTATE Eged Idén diczeriinc, lodikájában népi és egyházi elemek keverednek. Többnyire a legjelentősebb keresztény ünnepek teológiai mondanivalóját, dogmatikai tartalmát foglalja közérthető, verses formába. Ez tette lehetővé, hogy a reformáció idején anyanyelvű gyülekezeti énekké alakítsák. Ebbe a műfajba tartozik például a Hadd zengjen énekszó (EÉ 151), a Kit sok boldog pásztor dicsért (EÉ 152), a Mind jöjjetek, örvendjetek (GyLK 814): valamennyi hármas lüktetésű, táncos dallammal jár együtt. Karaktere miatt ebbe a csoportba sorolható a Felvirradt áldott, szép napunk (EÉ 217) és a Feltámadt Isten szent Fia (EÉ 218) is. Kívánom, hogy énekeink is vigyenek közelebb minket a felszabadult húsvéti örömhöz! ■ Ecsedi Zsuzsa Eleget tett miértünk Évekkel ezelőtt, egy régi hittanóra. Próbálom megtanítani ezt a gyerekkoromtól ismert dalt. Annyi év után még mindig szívesen, pedig már vagy ezerszer ismételtem. „Harmadnap, húsvét hajnalán /A kő még sírján sötétlett, /De ő mint élő kilépett’.’ Végre megy. A kissé bizonytalan kamaszhangok nehezen igazodnak a dallamhoz.- Énekeljük el mindegyik versszakával! - mondom, bízva abban, hogy a sok strófa után végül csak sikerül elsajátítaniuk. Én kezdem, alig csatlakoznak. A halleluja aztán végre szól. A következő versszaknál ismét csak az én hangom hallatszik, a halleluja viszont most már zeng. „Az angyal szólt: ne féljetek! / Szívetek Jézushoz vágyik. I Üres a sírja, nincs már itt’.’ Annak ellenére, hogy tudják már a verzéket is, ezt meghagyják nekem, ők csak a halleluját éneklik, de azt nagyon. így megy ez aztán végig. A szégyellős kislány is meri már, a mindig renitens nagyfiú teli torokból fújja. Eléneklem nekik a húsvéti történetet. Ők pedig válaszolnak az eseményekre: „Halleluja, halleluja, halleluja!” Minden arcon húsvéti fény. * * * Azóta életem sokszor állított a feltámadás titka elé. Olykor hitetlenül irtottam magamból az ünnepet, olykor fenséges rendszerek mögé húzódtam. Olykor elkapott a hite, aztán mégis engedett lehullani, a reménység koppant a hideg kövön. „Bízzatok! Él!Feltámadott! / Leküzdött minden ínséget. I Halálon győzött az élet’.’ Most az egyszerű dallam fák között futó langyos tavaszi szellőként járja át életemet. Nincs benne nagy gondolati rendszer, csak elmeséli, mi történt. Mintha versszakról versszakra erősödne hite, bátorodna a hangja, hogy végül az egyszerű, szinte gyermeki módon megfogalmazott történetből erőt nyerjen: „Hogy bűnt levetve áldhassunk, / S örökké zengjen az ének: / Dicsőség Jézus nevének’.’ Lépéseim a ritmushoz igazodnak. Húsvéti remény jár át. A régi kamaszhangokkal szívem egy kórusban válaszol arra, ami akkor valóban megtörtént: „Halleluja, halleluja, halleluja!” ■ Koczor Tamás Magyar feltámadás? ■ Prőhle Gergely Sajátos böjt és húsvét az idei. Hosszú volt a tél. Egyes helyeken hónapokig is hó borította a tájat. Amikor már mindnyájan azt hittük, hogy enyhül az idő, még egy országos havazás lassította le az életet. Halálesetek, betegségek híre fájdította szívünket egyházon belül és kívül, és akkor még nem beszéltünk azokról a statisztikailag is érzékelhető társadalmi méretű betegségekről, melyekről a hírek szólnak, ám amelyek tüneteit ki-ki a saját környezetében is érzékelheti. Mintha az a bizonyos „rosszkedvűnk tele” tartott volna ki a végsőkig, próbára téve természetet és technikát, emberi hangulatokat és közüzemeket. Csak Sándor, József és Benedek hozták zsákban a meleget, mostanra pedig már látványosan erőre kapott a tavasz, mintha a lemaradást igyekezne pótolni. Különös az idei húsvét azért is, mert március idusán hivatalosan is elkezdődött a pártok választási kampánya. S ha a plakátok szövegeit olvassa az ember, akkor bizony nem tud - és persze nem is akar - elvonatkoztatni egy-egy mondat biblikus gyökerétől. A politikusi megszólalásokban gyakran köszönnek vissza a Szentírás szavai, olykor talán tudatosan, sokszor azonban nyilván azért, mert - ha tetszik, ha nem - bizonyos fordulatok a keresztény kultúra évszázadai során mélyen beivódtak a nyelvhasználatba. Kerülve az aktuális eseteket, emlékezzünk csak a Kádár-rendszer mottójává vált pártvezetői mondatra, mely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van” Az első titkár szavainak és Márk evangéliumának egybeesése nyilván véletlen, a biblikus szóhasználatból eredő toposzok olykor blaszfém használata azonban tény. Talán nem is érdemes küzdeni ellenük, helyesebb, ha a szó vagy a biblikus fordulat eredeti jelentésére igyekszünk terelni a figyelmet, s akár meg is köszönhetjük a kéretlen „reklámot” Húsvétra készülődve, a választási kampány kellős közepén különösen aktuális egy másik ilyen szókapcsolat, a „magyar feltámadás”. Papp-Váry Elemérné Hitvallás című versének - már-már szállóigévé vált - kezdő és záró versszaka fejeződik be így: „Hiszek Magyarország feltámadásában.” A trianoni békediktátumot követő évtizedekben ez a vers sokaknak adott erőt, biztatást a reménytelennek tűnő helyzetben, kilátásba helyezve a „magyar feltámadás” azaz az elszakított országrészek visszacsatolásának lehetőségét. De jelentősebb költőink is éltek a feltámadás és a földi megújulás „áthallásával”. „Húsvét, örök legenda, drága zálog” - írja Juhász Gyula 1919-ben, és a reményt a világ számára nem a régi húsvétok emlékében, hanem az „új feltámadásban” láttatja (Húsvétra). Babits Mihály 1916-ban békevágyát foglalja versbe (Húsvét előtt): „Aki halott, megbocsát, / ragyog az ég sátra. / Testvérek, ha túl leszünk, / sohse nézünk hátra!” - írja a húsvét minden régit elsöprő, megújító erejéről. Ady Endre a magyar rögvalóságot állítja szembe a húsvét fényével (A fekete Húsvét), szinte igazolva ezzel a fátum áldozatává váló, rossz sorsát elkerülni nem tudó magyarságról szóló évszázados állításokat. Jelentősebb költőink is éltek a feltámadás és a földi megújulás „áthallásával” „Magyar feltámadás” - halljuk, olvassuk ma is, nyilván elsősorban nem a történelmi Magyarországgal, hanem sokkal inkább a választások nyomán várható politikai változásokkal kapcsolatban. A jelentősebb társadalmi, politikai átalakulások, mint amilyen a rendszerváltás is volt, a „történelem urának” közbeavatkozásával történtek, legalábbis a transzcendens elemet a világi gondolkodók jó része sem tudja kizárni a folyamatok elemzésekor. Helye van tehát az imádságnak az ország, a nemzet, a világ sorsáért, a benne élő emberek boldogulásáért. Az is természetes, hogy ki-ki - ízlése szerint - több-kevesebb pátosszal tekint a magyar történelem egyes szakaszaira vagy tán az egész nemzeti sorsközösségre. Mégis, amikor manapság a magyar feltámadás kerül szóba, az az érzésem, hogy dolgaink politikai alakulását érdemtelenül hozzuk összefüggésbe a feltámadás misztériumával, keresztény hitünk alapjával. Az „örök legenda, drága zálog” kissé világias költői megfogalmazása maga a szent titok, több mint legenda, s persze sokkal több mint zálog. A nemzet sorsának jobbrafordulása pedig a gyakorlati ügyekben nem legendák, hanem az emberi jó kormányzás kérdése, amelyben az elmúlt években sajnos nem lehetett részünk. Nem kétséges: a húsvét csodája, a megújulásba vetett hit és annak öröme nekünk, magyarországi evangélikusoknak különös bizalmat és erőt kell adjon ahhoz, hogy szűkebb és tágabb környezetünket megújíthassuk. A tudatos politikai választásra készülve pedig ne azt kérdezzük, hogy lesz-e magyar feltámadás, hanem hogy a feltámadás hogyan válhat minél többek számára közös élménnyé Magyarországon és szerte a Kárpát-medencében. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője
