Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-28 / 13. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2010. március 28. »> 9 ÉNYEK KÉPEKBEN Giotto: Júdás csókja (1304-1306) Enrico Scrovegni bankár és kereskedő az egyik leggazdagabb ember volt Padovában. Ezt apjának, Reginaidénak köszönhette, aki olyan hírhedt uzsorás volt, hogy Dante Isteni színjátékában elégette a pokolban. 1300-ban fia nemcsak új palotát kezdett építeni családja számára, hanem egy kápolnát is. Az épület kívülről nagyon egyszerűnek tűnik, de belül Scrovegni Giotto di Bondone, Itália akkoriban legkeresettebb művésze számára adott megbízást, hogy freskóival kifesse. A képeken nagy hangsúlyt kapott a bűnök és erények, valamint Jézus szenvedésének és halálának ábrázolása. A Júdás csókja az egyik leghíresebb darabja a ciklusnak. Az úgynevezett Júdás-evangéliumban, melyet csak 1978-ban találtak meg, illetve 2006-ban fordítottak le teljesen, Júdás Jézus bizalmasa, és csak az ő kérésére árulja el mesterét, hogy a megváltás terve valóra válhasson. Néhány teológus azonban úgy véli, hogy az egész Júdás-történet annyira zavaros, és olyan mértékben tele van tűzdelve a próféciák beteljesülésére tett utalásokkal, hogy aligha lehet valós. Amikor Giotto megfestette ezeket a freskókat, már ismert festőnek számított. Elsőként szakított a középkor merev, arany hátterű festészetével, és emberi jeleneteket örökített meg finom színek felhasználásával. Albrecht Altdorfer: Pilátus kézmosása (1509-1518) Szent Sebestyén, aki a legenda szerint római katona volt, és a III. században szenvedett mártírhalált, a keresztény művészet egyik legkedveltebb motívuma. A linzi Szent Flóriánkolostortemplom egyik oltárképén ábrázolta Albrecht Altdorfer (1480 k.-i538), a regensburgi reneszánsz festő Szent Sebestyén mártírságát Jézussal szemben. Az oldalszárny hátoldalán nyolc jelenetben követhetjük nyomon a szent mártírhalálát, a belső oldalán pedig Jézus szenvedéseit. Pilátus Pontius Pilátus, aki Kr. u. 26-tól 36- ig volt Júdea helytartója, az egyháztörténetben gyakran meglepően pozitív értékelést kapott. Az ortodox egyházban még szentként is tisztelik, mivel Jézust elismerte Messiásnak. Josephus Flavius, a zsidó történetíró (Kr. u. 36/37 k.-ioo) és Alexandriai Philón (Kr. e. 20 k.-Kr. u. 40) ellenben kifejezetten erőskezű régemként írják le. Kr. u. 36-ban azért hívták vissza hivatalából, mert a szamaritánusok zarándoklatát vérbe fojtotta. Emellett korrupcióval és kétes gazdagodással is vádolták. Albrecht Altdorfer Sebestyén-oltárából, melyen a Pilátus kézmosása is látható (olaj, fa), mára kevés tábla maradt fenn. Ezeket részben a linzi a bécsi Művészettörténeti Múzeum- Szent Flórián-templomban, részben ban találhatjuk. nyét is megpillanthatja a képen. A reneszánsz kezdete A reneszánsz, az antik görög és római stílus és szellemi ideál újjászületése Itáliában vette kezdetét a XV. század elején. A korszak fontos képviselői voltak Filippo Brunelleschi (1377- 1446) építész és Andrea Mantegna (1431-1506). Ezzel az irányzattal az értelem és a rend iránti törekvés került az előtérbe, valamint az ember mint individuum a nézőpont fókuszába. A festészetben az emberek és a tájak naturalisztikus megjelenítésére törekedtek, de mindenekelőtt a perspektíva helyes ábrázolására. A tanítványok ígérete Máté, Márk és Lukács evangéliuma arról számol be, hogy Jézus az utolsó vacsorát követően tanítványaival a Jeruzsálemtől keletre lévő Olajfák hegyére ment. Ekkor megjövendölte nekik, hogy még azon az éjszakán mindnyájan el fognak fordulni tőle. Hiszen Zakariás próféta írásában ez áll: „Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok.” Péter nem akarta elhinni a mondottakat, és azt bizonygatta, ha mindenki elfordul Jézustól, ő akkor is mellette áll majd. Erre Jézus megjövendölte neki, hogy a kakaskukorékolás előtt háromszor fogja megtagadni őt. Végül egy Gecsemáné nevű kertbe értek, mely az Olajfák hegyének lábánál terül el. Jézus felszólította tanítványait, hogy telepedjenek le, míg ő magányosan imádkozik. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Útközben - így meséli Márk -rettegni és gyötrődni kezdett, és így szólt három tanítványához: „Szomorú az én lelkem mind halálig.” Azután arra kérte őket, maradjanak mellette és vigyázzanak, majd eltávolodott tőlük, és a földre borulva imádkozni kezdett. Giovanni Bellini Krisztus az Olajfák hegyén című képén (olaj, fa) egyértelműen' érezhető sógora és tanára, Andrea Mantegna - a kora reneszánsz egyik legjelentősebb itáliai festője - nyers és szigorú ábrázolásmódja. A képet ma a londoni National Gallery őrzi. Peter Paul Rubens: A lándzsaszúrás (1606-1610 k.) A flamand festő, Peter Paul Rubens leginkább az antik mitológiából ismert buja szépségeket és az Ótestamentum botrányait ábrázoló festményeiről vált ismertté, nem pedig Krisztus szenvedését és halálát ábrázoló képeiről, melyeket drámai színkontraszttal tett érzékletessé. A keresztre feszítést megörökítő, valószínűleg még itáliai tartózkodása alatt festett művét rikító vörös és komor sötétlila színek, valamint a testekre vetülő fény játéka jellemzi. A tanúk Lukács azt írja, hogy Jézus minden ismerőse eljött a keresztrefeszítésre, és az asszonyok, akik Galileából követték, ugyancsak jelen voltak. Máté és Márk viszont csak Mária Magdalénát, Máriát, a fiatalabb Jakab anyját és Salomét, Jakab és János anyját említik. A legtöbb művész ábrázolásán azonban - Rubenséhez hasonlóan — János evangéliumát követve Jézus anyja, Mária és „az a tanítvány, a kit szeret vala” - az általánosan elfogadott nézet szerint János - is a kereszt alatt gyászol. Jézus rábízta anyját a tanítványára, aki attól a naptól magához fogadta őt. Peter Paul Rubens (1577-1640) A lándzsaszúrás című festményét (olaj, vászon) a madridi Museo del Prado őrzi. Hasonló stílusban festette meg Rubens az antwerpeni katedrális számára két kereszthalál-témájú triptichonját. Rogier van der Weyden: Krisztus levétele a keresztről (1435 k.) A Krisztus levétele a keresztről Rogier van der Weydennek (1399-1464), a késő középkor egyik legjelentősebb flamand festőjének a leghíresebb művei közé tartozik. Elkészítésére a löweni íjászok céhe adott megbízást kápolnájuk díszítése céljából. Van der Weyden művében a tipikus középkori elemeket használja föl, így az arany hátteret és a koponyát a Golgota szimbólumaként, a középpontban azonban a szinte életnagyságú emberek állnak, akiket korához képest különösen életszerűen ábrázolt. így újfajta, korábban ismeretlen naturalizmust vezetett be a vallásos festészetbe. Rogier van der Weyden Krisztus levétele a keresztről című festménye (olaj, fa) monumentális alkotás több mint 2,5 méteres szélességével. A XVI. században Németalföld spanyol uralom alatt álló részéről került Spanyolországba, és ma a madridi Museo del Prado őrzi.
