Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-03 / 1. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. január 3. ► 3 Diakóniai képzés Ötéves közös képzést indított a szeretetszolgálati intézmények majdani középvezetői részére a bajor és a magyar evangélikus egyház - tájékoztatta Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnökpüspöke december 20-án a Magyar Távirati Irodát. Kiemelte, hogy a közös diakóniai program keretében jelenleg a bajorországi Rummelsberg településen tartják a felsőfokú képzést magyar és német résztvevőknek. Ennek második részében egy később kiválasztandó magyar felsőoktatási intézményben tanulnak majd a hallgatók, és képzésük végén diplomát kapnak. A cél az, hogy a végzettek az egyházi és teológiai ismereteken túl a szociális munka területén is szert tegyenek tapasztalatokra. Ennek eredményeként a végzettek nem kizárólag egyházi, hanem világi szociális otthonokban is elhelyezkedhetnek - mondta. Ittzés János rámutatott: a bajor és a magyar evangélikus egyházi vezetők a közelmúltban tartott találkozójukon megtárgyalták a képzés finanszírozását is, amelyet jelentős összegekkel támogat a bajor tartományi egyház. A bajor egyház Tauber menti missziói házában, Rothenburgban tartott konzultáció során abban is megállapodtak, hogy 2010 őszén Budapesten a két testvéregyház között immár tizenöt éve létező szerződést öt évvel meghosszabbítják. A „rendes évi” tanácskozáson - egyházunk részéről - Ittzés János elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Kákay István országos irodaigazgató és Cselovszkynédr. Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály vezetője vett részt. M MTI Megvalósult takácsi álom A csekk Töredelmesen be kell vallanom, nem írok valami szépen. Sőt ha pontosítani akarok, megkockáztathatom: hellyel-közzel olvashatatlan a kézírásom. Sok kellemetlenség származott már ebből, se szeri, se száma a mulatságos vagy éppen bosszantóan kínos helyzeteknek, amelyeket emiatt kellett átélnem. Félek, ez az állapot már nem fog javulni, a majdnem ötvenévnyi megszokást aligha tudnám egykönnyen megváltoztatni. Marad tehát a küzdelem a betűkkel. Sokan egykori tanító nénimet szidták, mondván, szigorúbban kellett volna számon kérnie, de nem hiszem, hogy igazából Lili nénit kellene okolni. Inkább bennem, egykori, izgága, oda nem figyelő tanítványában van a hiba, ha nem olvashatóak-a papírra vetett sorok. Ilyen előzmények után egy általam kitöltött csekkel kerestem fel a közeli postahivatalt. Ahol máskor mindig tömeg toporog most csak néhány ügyfél várt a sorára, így hamarosan megjelent a kijelzőn az általam húzott szám. A pulthoz léptem, és átcsúsztattam a készpénz-átutalási megbízást a ráhelyezett bankjeggyel együtt. A hölgy fásult arccal rám nézett, majd gépies mozdulattal maga elé húzta a rakományt, és mielőtt a leolvasókészülék elé helyezte volna a csekket, nekilátott a szokásos ellenőrzésnek. Ám ekkor elkomorult, s rosszallóan, szinte feddőleg jegyezte meg hogy nem tudja elolvasni az írást, márpedig így nem veheti át, mert a félreértelmezhető kitöltés visszaélésre, akár csalásra adhat okot. Javítani pedig az ilyen pénzügyi bizonylatokban tilos. Majd rövid szünet következett, miközben elolvasta a címzettet is.- Egyháznak lesz? - kérdezte kicsit meglepődve, de vélhetően nem igazán érdeklődésből, mint inkább a beszélgetés szándékával, hiszen az arra rendelt helyen jól olvashatóan, nyomtatott nagybetűkkel szerepelt a címzett. Ezután kisvártatva hozzátette:- Akkor mehet. „Azok" nem szoktak becsapni bennünket. S választ sem várva egyik kezével a leolvasóberendezésre helyezte a nyomtatványt, míg másik kezével fiókbéli helyére tette a papírpénzt. Mikor pedig mindennel elkészült, egy barátságos mosoly kíséretében nyújtotta át a feladóvevényt. ■ Gyarmati Gábor ► Szeretetvendégség keretében tárták a nyilvánosság elé 2003 februárjában Takácsiban az építendő evangélikus parókia és gyülekezeti ház terveit. Először a korábbi lelkészlakást szerették volna felújítani, majd új épület emelése mellett döntöttek. A régi, romos parókiát eladták, ennek az árából, valamint kárpótlásként kapott pénzből és országos egyházi támogatásból 2004 és 2006 között a szomszédos telken épült fel az új gyülekezeti ház. A gyülekezeti termet 2006. augusztus 20-án szentelték fel, ám a parókiának szánt tetőteret akkor - úgymond - „szerkezetkész állapotban” hagyták. vasárnapjának délutánján szentelte fel a parókiát. Az ünnep igehirdetője Ittzés János püspök volt. Jel 22,1-9 alapján tartott prédikációjának elején jelezte, hogy ezen a vasárnapon a Jánosok szólalnak meg a Keresztelő, az apostol és az igehirdető személyében. A püspök a szokásosnál személyesebben élte át a gyülekezet örömét, mert egy évtizeden keresztül itt volt lelkész. A takácsiak célhoz értek - mondotta -, hiszen kész a parókia, és helyben lakó lelkészük is van. A takácsi gyülekezet hosszú időn át hol ehhez, hol ahhoz az önálló egyházközséghez tartozott, a türelmi rendelet után a pápai gyülekezet filiájaként működött. Istentiszteleteiket akkortájt a református templomban tartották, majd 1806-ban engedélyt kaptak templom építésére. Először 1831-ben akartak önállóvá válni. Többszöri próbálkozás után végül 1942- ben kapták meg önállóságuk állami elismerését. Ekkor valósulhatott meg a régi álom: lelkészt választhatott - Boros Lajos személyében - a gyülekezet. A lelkészi állás 1981-ben ürült meg. Miután bizonyossá vált, hogy a takácsi, a homokbödögei és a pápai gyülekezetbe új beosztott lelkész kerül, a takácsiak 2009 szeptemberében megkezdték a több mint száz négyzetméter alapterületű tetőtéri lelkészlakás és a földszinti vizesblokk megépítésének előkészítését. A költségeket egy Amerikában élő evangélikus testvér nagy összegű adományából fedezték: Surányi Kálmán 2008-ban egy balatonfüredi ház négytized részét hagyta a takácsi gyülekezetre. Az egyházkerületi és az egyházmegyei elnökség közreműködésével a balatonakali gyülekezet - kárpótlásából - a felbecsült ingatlanrész értékének megfelelő összeget, tízmillió forintot kölcsönzött a takácsiaknak. Polgárdi Sándor esperes - aki egyébként Takácsi szülöttje - tavaly december 20-án, advent negyedik Befejeződött a munka. Az ige is befejezésről szól - állapította meg a püspök -, az üdvösség beteljesedéséről, amelyre ígéretünk van. Hitünk, hogy ezek az igék megbízhatóak és igazak. Amikor az emberi értelem a határához érkezett, amikor saját gyermekét, miként sokakat, kísérte utolsó útjára a takácsi temetőben, őt magát is ez az ige vigasztalta - mondta a püspök... Adjanak hálát a takácsiak, hogy Isten is elvégzi a munkát üdvösségünkre - zárta igehirdetését Ittzés János. A felszentelt parókiát másnap vette birtokba feleségével Tóth Károly István beosztott lelkész. ■ Menyes Gyula Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő Volt néhány bakelitlemez, amelyet a hetvenes évek közepén agyonkoptattam, annyiszor tettem fel játszani. Ezek közé tartozott az Illés együttes számos korongja, de - egészen más műfajban - Sebőék, Cseh Tamás és természetesen a Kaláka lemeze. Rajta Kosztolányi és Nagy László, József Attila és Weöres Sándor megzenésített versei. Az utóbbinak Az éjszaka csodái című darabjából a meghökkentő néhány sor: „...s szemközt a sarkon a cégtábláról / furcsán szökken a pentameter-sor elő: / »Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő«” Attól kezdve nemcsak a kisiparosok cégtábláit böngésztem kíváncsian, hanem - még nagyobb érdeklődéssel - különösen szívesen forgattam Weöres Sándor és mások köteteit. Versek sokaságát a Kaláka megzenésítésében és előadásában szerettem meg. A Kaláka tagjai sokszor elmondták már, hogy népzenei feldolgozásaikkal 1969-es megalakulásukkor az ország zenei életének amolyan vákuumhelyzetébe kerültek, amely valósággal beszippantotta őket. Ekkor derült csak ki, hogy milyen komoly alapokat kaptak a legnemesebb értelemben vett Kodály-módszert valló zenei általános iskolában. (Egy korabeli fotó szerint Pablo Casals látogatta meg az iskolát, ahol a világhírű művész a kis Gryllus Vilmos csellójátékát hallgatta.) A Kalákát meghatározó Gryllus testvérpár igazán otthon van az evangélikus egyházban. Édesapjuk sokáig a Deák téri gyülekezet felügyelője, előtte pedig a Lutheránia énekkar titkára volt. Ez a zenei és lelki család természetes közege volt az 1950- es születésű Dánielnek és a nála másfél évvel fiatalabb Vilmosnak. Nemcsak a kórusban énekeltek, hanem volt idő, hogy szólistaként is szerepeltek. Olyan is adódott, hogy egy János-passión Vilmos ugrott be egy hiányzó csellista helyére. Egy beszélgetésben elmondták, hogy életük lázadó korszakában is milyen sokat jelentett számukra az a szellemiség, amelyet a Deák téren - a zenei életben - Weltler Jenő és Trajtler Gábor, lelkiekben pedig Kékén András és Hafenscher Károly neve fémjelez. 1988 elején történt, hogy - akkor még merésznek számító ötlettől vezérelve - koncertre hívtam a Kalákát a kőbányai evangélikus templomba. Emlékszem, a fergeteges alkalom során Dani mosolyt fakasztóan mondta, hogy a szomszédos Pataky művelődési házban már sokszor koncerteztek, de templomban még nem. Vajon eljön-e az idő - folytatta -, hogy egykor majd művelődési házban is lehet istentiszteletet tartani? Jót derültünk ezen a poénon - aztán néhány éven belül ez utóbbi sem volt már olyan elképzelhetetlen. Három évvel később pedig ugyancsak a kőbányai gyülekezeti teremben kerülhetett sor a Pál apostol levelei című darab ősbemutatójára, Gryllus Dániel és Halmos Béla szolgálatával. Ezt hamarosan további bibliai ihletésű művek követték: az ugyancsak ÉGTÁJOLÓ Sumonyi Zoltán által írt verseket megzenésítő Tizenöt zsoltár, illetve a Hegyi beszéd. Ezeket a műveket Európa számos országában bemutatták, akárcsak a Szabad-e ide bejönni betlehemmel? című műsort, A Kaláka pedig Csángóföldtől kezdve a Felvidéken keresztül egészen Japánig töretlen népszerűségnek örvend. Immár nem is két, hanem három nemzedék hallgatja szívesen dalaikat. A diósgyőri Kaláka fesztiválnak nemzetközi híre van, és töretlen az a hagyomány is, hogy a rangos fellépők részvételével istentiszteletet is tartanak a miskolci belvárosi templomban. A Kaláka - vagy egyes tagjai — szívesen szolgálnak gyülekezetekben, egyházi iskolákban vagy éppen a Szélrózsa találkozón. A kilencvenes években természetes volt, hogy egy-egy szárszói ifjúsági táborba - talán a Balaton-túlparti Művészetek Völgyéből ékezve - citerájával betoppant Gryllus Dani. Nem előadóművészként, hanem barátként és testvérként. Ugyanő régóta meghatározó alakja a tiszadobi ökumenikus ifjúsági tábornak, illetve a nyíregyházi nemzetközi ökumenikus szabadegyetemnek. A Gryllus fivérekre - és általában a Kalákára - igazán jellemzőek az általuk szívesen énekelt zsoltár sorai: „Mily gyönyörűség, íme lásd, / Amikor az atyafiak együtt muzsikálnak”. .. Néhány éve Semper reformanda címmel kilencrészes sorozatot készítettünk a Duna Televízió számára. Ők Luther és a magyar reformátorok zsoltárait énekelték azokon a helyszíneken, ahol ezek a dalok születtek, én a protestáns tanítás elterjedését kíséreltem meg bemutatni. Felejthetetlen heteket töltöttünk együtt. A wartburgi vár turistái spontán tapsviharban törtek ki, amikor az Erős vár a mi Istenünk feldolgozását hallották. A horvátországi Laskón Sztárai, a felvidéki Detrekőn és a kárpátaljai Huszton Bornemisza Péter, Kolozsvárt Szenczi Molnár Albert zsoltárait énekelték, és mindenhol teljes természetességgel vállalták magyar és evangélikus identitásukat. Őszinte érdeklődéssel és hivalkodás nélküli büszkeséggel keresték gyökereiket. E természetes vállalás miatt lehetett a Millenáris Teátrumban átélt fergeteges meglepetéskoncert szerves része az, hogy Sebestyén Márta, Palya Bea, Ferenczi György és más világhírű előadók mellett a Deák téri gimnázium énekkara is énekelt, majd egyházunk elnöksége átadta a rangot jelentő Prónay Sándor-díjat a negyvenéves Kalákának. Magamban belül még annak is örültem, hogy a műsort intellektuális derűvel vezető Lackfi János költő mostanában ugyancsak sokat foglalkozik Luther Mártonnal, hiszen ő írja az egyházunk megbízásából készülő, a reformátor életét bemutató rajzfilm szövegkönyvét. Boldogan osztom meg az olvasóval azt a manapság ritka élményt, hogy kalákában tudunk együtt építkezni, és képesek vagyunk felhőtlenül örülni egymás sikerének. Erről szólnak Weöres Sándor Gryllusék által megzenésített sorai is. Ezúttal nem Tóth Gyula bádogosra és vízvezetékszerelőre gondolok, hanem az - ugyancsak evangélikus gyökerű - költő Vonzás című versére, amely vasárnap este ugyancsak megszólalt a Kaláka barátainak tolmácsolásában: „Hosszú a virágfüzér, / kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér. / Átléptünk a hegyen, / fogjátok a füzért / mindkét hegyoldalon. / Lejtünk a tengeren, / fogjátok a füzért / mindkét partoldalon. / Szádunk az égen át, / a csillagok között, / hosszú a virágfüzér / kéztől kézig ér, / valamennyi kézen át / kezdettől végig ér.” Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
